Eger - hetente kétszer, 1913
1913-04-09 / 29. szám
2 EGER. (29. sz.) 1913. április 9. kés, hogy ha az egyháznak pasztán, a lelkekre, az általa monopolizált és önkényüleg magya- ! rázott isteni igazságokra és mennyei tekintélyre kell támaszkodnia, akkor szépen kinéz, mint németül mondanék. És szépen ki fog látni Portugáliában is, ha a köztársasági államformának a jó isten tartós életet ad. A portugál állam többé nem engedi be a papokat az iskolákba, politikai okvetetlenkedésének minden téren útját állja s a fő- és alpapokat nem fizeti, hanem fizessék a hívek. Vagy mondjuk, hogy fizeti, az elkobzott egyházi vagyon fejében. De csak francia mód szerint, adván a püspököknek évi néhány ezer frankot, az eddig százezrekre rugó jövedelmek helyett. Mindez hagyján volna, ha a szentlélek úristen az elvesztett jövedelmet teljes egészében pótolná, mert sok pénzzel agitálni, befolyást szerezni, sőt talán az elvesztett pozícióit is visz- szanyerni lehet, azonkívül a harcoló papság létszámát fönn lehet tartani. Ám ha nyilvánvaló, hogy a plébános az eddigi húszezer frank jövedelem helyett csak évi batszáz frank fizetséget kap, ha ugyan kap, még a parasztfiu sem fog magában „hivatást érezni“ a papi pályához s a gróffiuk legkevésbbé fogják magukban fölfedezni azt, hogy a szentlélek őket a lelkek pásztorává szemelte ki.“ Hát, kérdjük szeretettel, ez a cikk csakugyan a köztársaságért Íródott? Dehogy. A szabadkőműves tábor rúgni akart egyet a kát. Egyházon. És rúgott egyet. Egy harmadik cikk, egy harmadik újságban, a magyar típusok-kai kedveskedik olvasóinak, amelyeket azért mutat be a húsvéti mellékleten, hogy ezzel is siettesse azt az időt, amikor „az eljövendő, megváltó emberi igazság sugárözöne fogja bearanyozni a mohos koponyákat s nyitogatni a szunnyadók ólmos szemhéjait.“ És a típusok? Az egyik a liberalizmust szenvelgő köztisztviselő, aki karhatalommal veri ki a vendéglőből a neki nem tetsző vendégeket, a másik a klerikális hivatalfőnök, aki a bánatában összeroskad: visszavágyjk az örökálom országába. Egyszerre azonban megszűnik minden báuata: valami bűvös illat kelti föl. A mező tele van ibolyával s az egyik, mert megszűnik a varázs, kedvesévé változik. Az ifjú reá borul s boldogan c-ókolja fel kedvesét. Valamennyien vágyódunk az ibolya kellemes illata után. Még a troubadourok idejében is szerepe jut: 1324-ben a toulousei trouveur-ök költői pályázatán a díj egy arany ibolya volt. Mert: „Illő, hogy a győztes szerény legyen.“ Mohamed lelkesülten hirdette: „Az ibolya olyan magasan áll a többi virág fölött, mint az iszlam-vallás a más vallások felett!“ — Midőn a szerencsétlen Mária Antoinette^ vérpadra vitték, egy kegyes szív kis ibolya-csokrot dobott az ölébe és a kis csokor a szerencsétlen királynét mosolyra derítette. Vájjon mire gondolhatott? Férjét lefejezték, gyermekétől megfosztották, s oly kegyetlenül bántak vele, hogy irtózatos fájdalmaiban megőszült. S mégis, mikor a vérpadra vitték, a rettegés, az átélt sok csapás alatt is, mosolyra fakasztotta a kis ibolya-csokor s lelki megnyugvást nyújtott neki égből szabadult illata. -— I. Napoleon Josephinje is igen szerette az ibolyát. Mikor a megbüvölt hadvezér a csodálatos szépségű nő előtt meghódolt, legkedvesebb virágját, az ibolyát, vitte neki. És minden tavasszal a JosephiDé volt az első ibolyacsokor. — III. Napoleon életébe is belejátszik Pázmány Péter munkáját folytatja abban a körben, ameddig hatalma elér. „. . . Nem volua ideje, hogy ezt a két típust a magyar radikálizmus nagyon megkülönböztesse egymástól és teljes haraggal küzdvén tovább is a második ellen, titokban mégis örüljön annak, hogy az első típus ritkul, a második pedig szaporodik? — Kérdezi a cikk Írója s azután így folytatja: „Ha a klerikálizmus erősödik Magyar- országon és ha kemény és hatalmas bajnokai támadnak, az baj. De százszor nagyobb baj volna, ha nagyfontosságu állásokban olyan emberek volnának, ha a kis és nagy hivatalokban olyan emberek ülnének, a kik elvtelenek, meggyőződéstelenek, vagy ha van meggyőződésük, hát ez a meggyőződés abból áll, hogy őket uraknak teremtette a jóságos teremtő. Ez is világnézetféle; a karrikaturája egy világnézetnek; de ha ez a világnézet eddig százszor felöltötte is egy bágyatag liberálizmusnak a ruháját, nekünk mégis százszor kedvesebb a kemény és meggyőződése« klerikálizmus. Hiszen ehhez a liberálizmushoz képest a Bar- kóczyak klerikálizmusa forradalmi demokrácia, mert tömegekre, sőt tömegek megnyerésére számit, szellemi fegyverekkel hadakozik és lelki hódításokra épít. Az úri elvtelenség, barbárság; a klerikálizmus már kultúra. Magyar- ország haladásának nincs veszedelmesebb ellensége, mint az a liberalizmus, a melyet a meggyőződésnélküliség szokott affektálni, és nincs hatalmasabb lendítője, mint a klerikálisok munkája, a mely munkára kényszeríti a másik oldalt is és a mely előbb-utóbb színvallásra kényszerit Magyarországon mindenkit. Akik a klerikálizmust támadják, azoknak mindenben igazuk van; akik pedig úgy nézik a politikát, hogy valóban csak az ország érdekeit keresik benne, azoknak örülniük kell a klerikális-tipus szaporodásának, mert ez a szaporodás munkát, harcot, kulturéletet hoz a régi poshadás helyett és nemcsak a liberálizmust, erősí.i, hanem meghozza a kemény radikalizmust is.“ Hm. Milyen pompás, .\-os eszméket vetit ez a tükördarab is a magyar típusok — mellől! . . . De talán elég is lesz a szemelvényekből, amelyeknek a végéhez csupán azt a szerény kérdést illesztjük: e kedves virág. Midőn Eugéniát először látta, ibolyacsokor díszítette a nő fejét. — Bécs történetében is szerepe jutott az ibolyának a középkorban: az első ibolya kinyitásáról jelentést kellett tenni a hercegnek, aki híveivel kilovagolt arra a helyre, hol a hírmondók az első ibolyát nyílni látták, leszakasztotta és a Város legszebb leányának adta. Legtöbbször azonban a költőknél találkozunk az ibolyával. LegszebKén ir róla Tompa Mihály, ki egy megtévedt kis ibolyáról regél: „Szép tavasz estén a kis ibolya IrigylS gonddal átfutott Szegfűt, violát, rózsát s liliomot.“ Panaszkodik a sorsáról: „Ah, én boldogtalan kicsiny virág! Ki élek búsan, észrevétlenül .. Búslakodik, sóhajtozik árvaságáról, míg megszáuja a tavaszi szellő s mély álomba ringatja. Álmában vadrózsa lesz, majd egy sugár szilfára felfutó hajnalka, végül pedig liliom. A rózsát zápor éri és levelét összetépi; a szilfát villám sújtja; a hajnalka fonnyadva ég; a liliomot meg a gyermeke után kesergő anya tépi le. Koporsóba teszi, melynek fedele örökre lezárul a virág és a gyermek fölött. Mikor az ibolya álmából fölriad, igy könyörög a körülötte levő bokrokhoz és a bársonyos fűhöz: „Fedezz el lágy fű s leveles bokor... Ne legyek én rózsa vagy liliom . . . Legyek illatos, szerény ibolya.“ ha valóbau így gondolkodnak és. éreznek a szabadkőművesek és a nyomdokaikat követő demokraták, akkor hát miért hivalkodnak és mit akarnak ezekkel a jelszavakkal: jogegyenlőség} lelkid ismereti szabadság, és hogy — minden ember annyit ér, amennyi hasznos szellemi vagy testi csereértéket termel a világnak ? Vagy ezek a jelszavak is csak — homályos tükördarabok? .. . Egerváros országgyűlési képvisetöválasztói. Az országgyűlési képviselóválasztök névjegyzékének kiigazítása céljából Egerváros központi választmánya által kiküldött bizottság munkálatait befejezvén, Rátvay Géza dr. kül- döttségi elnök a központi választmányhoz már beterjesztette az összeírás eredményét, mely a következő: A választók száma*' Városrész az 1913. az 1914. az 1914. évben évben évben több kevesebb Várts I. negyed 217 211 — 6 „ II. 271 284 13 — „ Hl. 116 117 1 — n IV. n 142 135 — 7 Hatvan I. 275 283 8 — „ II. 256 268 12 — „ III. » 258 266 8 — „ ív. 212 211 — 1 Fel németi 176 180 4--Ci frasánc 158 168 10 — Makiár I. n 175 181 6 — „ II. 160 156 — 4 Összesen: 2416 2460 62 18 A 62 főre rugó szaporodásból levonva a fogyást (18), végső eredményképen az 1914. évre 44-gyel lesz több választója Egernek, mint az idén. , « A 8zinügyi bizottság ma déle'őtt tartott ülésében tárgyalta Paláéi Lsjos színigazgató kérelmét a május 1-én kezdődő szezón bérleteire vonatkozóan. Az 50 előadásról szóló idénybérletet elfogadta, de a 25 előadásos szelvénybérlet helyett — a közönség érdekében — húsz előadásos szelvénybérletet engedélyezett és ennek hirdetését tette kötelezővé, kijelentvén, hogy semmi kifogása nincs az ellen, hogy akik úgy akarják, azoknak 25 előadásra szóló szelvényt szolgáltasson ki az igazgatóság. A szinügyi bizottság egyben intézkedett a szokásos nagytakarítási munkálatokról és a tűz- rendészeti szemle megtartásáról is. Jobb élni észrevétlenül! Nem búcsúzhatom el a kedves ibolyától anélkül, hogy illatáról meg ne emlékezzem. Az ibolya minden virág között a legelső helyek egyikét foglalja el s illata a legrégibb időktől a mai napig a legkedveltebbek egyike. Gyárak létesültek, melyek évenkint mázsa számra törik sajtóba az ibolyát s változtatják illatszerré. Azonban nemcsak az ember ügyekszik magába szívni az ibolya édes illatát, hanem a természet maga is féltve őrzi e drága kincsét és saját, művétől elbájolva, sokszorosította eme varázsillatot. Megtaláljuk az Iris florentina L gyökerében, mely ibolya-gyökér név alatt tesz jő szolgálatot a szenvedő embernek. Megemlítem még az ilyen ibolya-illatú virágok közül a sárga violát, mely a középkori várak kertjéből ma már a szegény polgár-ember ablakába vándorolt. Az ibolya válfajok száma 250. Legismertebb közülük az árvácska, mely a műkertészet hatása alatt, az ibolyával való rokonságát már csaknem teljesen elvesztette. Mig tavasz lesz a földön, az ibolya mindig megtartja a virágok fölötti szelíd uralmát s az emberek mindig örömmel fogják üdvözölni: akár az érkező kikeletet, a pezsgő élet kezdetét hirdeti, akár a fájdalmas őszt siratja el. Zenóbiusz,
