Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-19 / 23. szám
Blőíizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ~ _ _ 5 » Negyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -- = intézendők. ------K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 23. szám. —=-zrrr XXXVI. ÉVFOLYAM. =ri—— Szerda, március 19. > Ünnep után. Eger, 1918. március 16-án. Ne áltassuk magunkat, hanem tegyünk őszinte vallomást: csodálatos ellanyhu- lást észlelünk országszerte március idusának megünneplése körül. A március 15-dikét a nemzet szinte önkéntelenül tette az emlékezés nagy napjává s ünnep lett a naptári piros betű nélkül is. Sajnos azonban, ma már csak az iskolák meg a társaskörök rendeznek ünnepet ezen a napon ; a nagy tömegek tüntető megjelenése, résztvétele lassan- kint elmarad, mintha március tizenötödikének nagy vívmányait már elfelejtette volna Magyarország, vagy nem méltányolná eléggé a magyar nemzet. A lelkesedés megcsappanásának legfőbb oka kétségkívül a kedvezőtlen köz- gazdasági állapot. Eszményi dolgokért rendszerint csak azok lelkesednek, akiket nem terhelnek a súlyos gondok, akiknek nincs sok bajuk. A mai megrosszabbodott viszonyok között nehéz lenne rábírni a kereskedőt, vagy iparost, hogy üzletét, műhelyét hagyja ott és menjen éltetni a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. A pangó üzleti világban minden üzletember kétszeresen örül, ha kereshet, ha növelheti a jövedelmét. Már pedig nem tudhatja, hogy nem szalaszt-e el valami jó vevőt, bőkezű megrendelőt azalatt, — mig ünnepelni jár. A lateinernek annyi a baja, hogy számát sem tudja; az ifjúság meg — ne kerteljünk — unott, közömbös; mintha már nem is tudna lelkesedni. Nagy hiba az is, hogy a március 15-dikének ünneplését tüntetésnek tekintették a mindenkori kormányok ellen. E sorok írója emlékszik arra, hogy a nyolcvanas évek elején Egerben tartott egyik ilyen ünnep ifjúsági szónokára kijelentették: ez is belekerült a fekete-könyvbe; ebből sem lesz semmi. (Pedig lett! A bírói pályán már eddig is ritka karriért csinált és még igen szép jövő van előtte!) Ez a hit — a kormány ellen való tüntető ünneplés — lassankint átment a köztudatba és ma már valóban csak ellenzéki ünnepnek minősítik a nemzet ünnepét s a hivatalos Magyarország távol marad tőle. Evvel azután a megmaradt ünneplők kicsiny száma ismét felére- harmadára apad. Igazuk van azoknak is (talán leginkább igazuk), akik ez ünnep hanyatlásának, fénye homályosulásának okát másban keresik; abban, hogy a jobb érzésüek nagyrészt elkedvetlenedtek s ma már azért nem nyilatkozik e napon oly tüntetőén a hazafiui lelkesedés. Az a lehangoltság, mely az egész magyar közéletre reánehezedik, szinte pa- rancsolóan kényszeríti az embereket, hogy ha szívben ugyan ünnepelnek is, de az ünneplésnek külsőségekben ne adjanak kifejezést. Hiszen manapság mindenki gyanús, aki él. Egyiknél műhazafiságnak, másiknál férfiatlan tettetésnek minősítik a legőszintébb lelkesedést is, amely mögött azonnal készek az érdek rugóit kutatni. És mindezeken felül, hogy állunk az 1848. évi március 15-dikének nagy vívmányaival: a szabadsággal, egyenlőséggel, testvériséggel ? Hiszen mindenféle jóravaló meggyőződést elfujtak, vagy valódi értelméből kiforgattak az emberi rossz tulajdonságok. Eszményi szabadságról beszélnünk sem lehet a szabadosság mai korában; az egyenlőség csak a rosszban s a rosszra való törekvésben van meg; a testvériséget hirdető szociáldemokratizmus pedig csak rombolni tud — az alkotások reménye nélkül, míg a nemes értelemben vett szociálizmusnak nagyon gyéren szaporodnak a hívei. . . . Ezekből az okokból sírjuk mi vissza a régi, ragyogó március tizen- ötödiki ünnepeket, amelyekből táplálékot nyert az önzetlen, a nemes, az igazi hazafias munka. Attól tartunk azonban, hogy azokat a régi szép napokat hiába sírjuk vissza. Hevesvármegye közgyűlése. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta rendes év- negyedes közgyűlését Kállay Zolián dr. belső titkos tanácsos, főispán elnöklete alatt. A közgyűlés ezúttal igen rövid volt. Nem kevesebb, mint 411 ügyet intézett el egy óra és 10 perc leforgása alatt, pedig a napirend során négy felszólalás is történt. J Az első felszólaló Szederkényi Nándor volt, aki a törvényhatósági átiratok között, Kassa városának a választójogi törvénytervezet módosítására vonatkozó körirata kapcsán azt a kijelentést tette, hogy úgy a maga, mint ellenzéki elvtársai nevében hozzájárul az állandó választmánynak ahhoz a javaslatához, hogy az átirat helyeztessék a vármegye irattárába. Azt azonban hangsúlyozni kívánja, hogy ez a hozzájárulás csak azért történik, mert a választó- jogi törvénytervezetet nem tartja megfelelőnek a magyar demokratikus irányzat erősítésére és éppen ezért annak gyökeres megváltoztatása, nem pedig egyes részleteinek módosítása mellett foglal állást. A második felszólaló Majzik Viktor alispán volt, aki a saját és tiszttársai nevében megköszönte a vármegye közönségének a tisztviselői kar érdekében hozott azt az újabb áldozatkészségét, hogy a tisztviselői nyugdíjszabályrendeletet a tisztviselők anyagi előnyére módosította. A harmadik és negyedik felszólalás a megyei állatorvosi körök ügyében kimondott elvi határozat körül történt. Goica Endre detki körjegyzőnek ugyanis aggályai voltak a tervezett állategészségi körök ellen, amely aggályokat azonban Majzik Viktor alispán eloszlatta és igy ez az ügy is simán pergett le a napirendről. A közgyűlés elintézett érdekesebb ügyei közül tudósítónk a következőket említi föl: A vármegye részvéte. A közgyűlést bevezető alispáni jelentés kapcsán a közgyűlés Hatvány- Deutsch Sándor báró és Hollner Ervin megyebizottsági tagok elhunyta fölött részvétét fejezte ki és emléküket jegyzőkönyvbe iktatta. A legközelebbi közgyűlés. A jövő évnegyedes rendes közgyűlés határidejét június hó 16-ára tűzték ki. Miniszteri leiratok. A belügyminiszter az elhagyott gyermekek részére 600 korona államsegélyt adott, amelyet a közgyűlés az egyedül folyamodó Tiszaigar községnek utalt ki. — Ugyancsak a belügyminiszter leiratára a vadászati jog bérbeadásáról szabályrendelet alkotott. — A kereskedelemügyi miniszter a vármegye 1913—1914. évi közúti költségelőirányzatát jóváhagyta, egyben a tervbe vett uj útépítések programmjának végleges megállapítását sürgeti. A közgyűlés kimondotta, hogy ragaszkodik a már régebben megállapított útépítési programmjához, amelynek fedezésére a felvett 460,000 K kölcsönt elégségesnek tartja és így egyik utat sem hagyja le az építési programúiból, amelynek végrehajtására nézve az alispántól jelentést vár a legközelebbi közgyűlésre. — A földmívelésügyi miniszter leiratára a sertés- és juhtenyésztésről alkotott vármegyei szabályrendeletet módosították. Törvényhatósági átiratok. Pozsonyvármegyének a közigazgatás államosítása, Győr vármegyének az uj adótörvények életbeléptetése, Moson vár- / megyének az egyöntetű építési szabályrendelet
