Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-15 / 22. szám
1913. március 15 EGER. (22. sz.) 3 A hét. Az Országos Pázmány-Egyesület, a katolikus írók és hírlapírók egyesülete, most adta ki XV. évkönyvét. E szerint van az egyesületnek : 2 tiszteleti, 119 alapi ó, 226 rendes és 299 pártoló tagja. Míg egyrészről örvendünk, hogy már 226 hivatásos író és újságíró van ebben az országban, aki nyíltan meri vallani, hogy katolikus, és ezt az ügyet szolgálja, addig bizony kévéséi jük a 119 alapító tagot s megdöbbentően csekélynek kell tartanunk a pártoló tagok számát. * A kötelesség — kötelesség. Giesswein Sáudor dr. országgyűlési képviselőt több oldalról támadták azért, hogy ellenzéki léttére résztvett a parlament tanácskozásaiban. Erre vonatkozóan Giesswein Sándor dr. nyilt levelet intézett a pécsi keresztény szocialistákhoz, amelyben többek közt ezeket mondja: „Amiben eltérünk, az egy tisztán taktikai kérdés. Önök azt hiszik, hogy ilyen álláspont mellett nem volna szabad a parlamenti tárgyalásokban részt venni. Ebben az én álláspontom különbözik az önökétől. Velem, a nemzetiségieket nem számítva, a parlamenti tanácskozásokra még a gazdapárt képviselői jöttek be, akik szintén demokratikus programmot vallanak és két pártoukivüli függetlenségi. A gazdapárt képviselői választóik unszolására jöttek be, én pedig politikai meggyőződésem sugallta kötelességből vettem részt a vitában, bármily nehezemre esett is és pedig azon oknál fogva, mert eddig senki sem bizonyította be nekem, — sőt senki sem állította még fel egész határozottsággal azt a tételt, hogy a mostani csonka parlamentben készült törvények, amennyiben legfelsőbb megerősítésben is részesülnek, nem törvények, érvénytelenek és hogy azoknak senki engedelme'kedni nem tartozik. Mig erről biztos nem vagyok, az én meggyőződésem szerint nem tartózkodhatom a törvényalkotói funkciótól.“ Igaza van a keresztény-szociálisták vezérének: a törvények, melyeket a „csonkaparlament“ alkotott — bármit mondanak is némelyek — törvények, mert szentesítést nyertek. És tudtunkkal még a legnyakasfbb ellenzéki tisztviselő sem utasította vissza sem a magasabb fizetést, sem a családi pótlékot. . . Pedig hát mindez a csonkaparlamentnek törvényerőre emelkedett határozatán alapszik. Hogy a képviselőknek egy nagy csoportja csak a képviselői fizetést szedi föl, de a parlament tanácskozásaira nem hajlandó eljárni: — az az ő dolga. Volenti non fit iniuria. * Az alkoholizmus ellen. Krompachi Egerer Ferenc járási főszolgabíró, több érdekelt kérésére, rendeletet adott ki hogy a járás területén lévő korcsmák és italmérések üzletüket minden vasárnapot és a Gargely-naptár szerinti ünnepet, megelőző este 8 órától, a vasárnapot és ünnepnapot követő köznap reggeli hat órájáig zárva tartsák. Ezzel a főszolgabíró a Sárosmegyében nagyon elterjedt alkoholizmus pusztítását akarja meggátolni. Nos, mikor tesz igy az egész országnak minden főszolgabirája ?! * Hanyatlik a földek ára. Délmagyarországon az utóbbi időben rohamosan hanyatlanak a földárak. Torontóiban. ahol még néhány hó előtt 1600—1800 korona volt egy hold szántóföld ára, most 1200 koronáért lehet kapni a legjobb földet. Temesben oly földekért, melyekre pénzintézetek nemrég 8—900 korona kölcsönt nyújtottak holdankint, még 600 koronát sem kínáltak árverésen. A földárak e hanyatlásának oka kéiségteleniil a rossz pénzviszonyokban keresendő, melyek között az ingatlan-hitel csaknem teljesen megszűnt. * Még mindig kisért a sztrájk réme, pedig a szociáldemokrata-párt egyik vezérembere a napokban jelentette ki egy pártgyülésen, hogy évekig szó sem lehet a tömegsztrájkról. Ezért nem lehet érteni, hogy a Népszava még mindig a sztrájkra tüzel, holott — nyúl- seréttel nem lehet vadászni . . . elefántra. * Veszedelmes fegyverbarátság. A Justh-párttól azért fordultak el igen-igen sokan, mert a vörösekkel lépett szövetségbe és azoknak segítségével akart hatalomra jutni. A megfontoltak rég megmondották, hogy a radikális ellenzék itt csak a gesztenyét kaparja ki majd a — szociáldemokraták számára s a győztes vörös-párt a markába nevet. Ezt a föltevést igazolja a Garbai Sándornak, a szociáldemokrata pártvezetőség elnökének, kijelentése, melyet vasárnap mondott a párt nagy-gyülésén: „A munkásság ne csak a kormány ellen álljon készen a harcra, hanem az ellenzék ellen is.u Még megérjük, hogy utoljára — csak az ellenzék ellen harcol majd a hűtlen szövetséges ! Egyszer már volt igy; miért ne lehetne — még egyszer! * Az ex-honpolgár magyar gróf. Batthyány Ervin, a szociáldemokrata-anarchista magyar gróf, folyamodványt adott be a belügyminiszterhez a magyar állampolgárság kötelékéből való elbocsátása iránt. A gróf ur ugyanis meggyűlölte hazáját, Magyarországot. A bögötei volt ateista népiskola alapítójának és „kegyurának“ nem kell ez a szegény Magyarország, eladott birtokainak árát, jó egy pár milliócskát, azonban magával viszi Angliába. Hja, az őseinek vérével megszentelt föld ára — non ölet! HÍREK. Eger, 1913. március 14-én. Tájékoztató. Március 15. A magyar szabadság születésének emléknapja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten. „ 15. A hevesi főszolg. tárgyalási napja Erdőteleken. „ 15., 17., 18 , 19., 20. Sorozás Egerben. (Járás.) „ 16. Virágvasárnap. „ 17. Megyegyülés. „ 17. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egerbaktán. „ 17., 18. Országos vásár Pásztón. „ 18. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. „ 20. Nag'csütörtök. „ 21. Nagypéntek. „ 22. Nagyszombat. „ 23. Husvétvasárnap. „ 24. Húsvéthétfő. „ 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony „ 25. Tenyészállat-vásár Gyöngyösön. „ 27, 28, 29. Sorozás Egerben. (Város). „ 31 és április 1, 2, 3. Sorozás Pétervásárán. Március 15. Ünnepre virradtunk. Ünnepeljünk! Március 15-ike a magyar sajtószabadság, a felelős kormány és a magyar alkotmány születése napja. Megérdemli ez a nap, hogy amiként hatvannégy éven át, most is, a hatvanötödik évfordulón, sőt ezután is, mindig, örök időkig ünnepeljük. Sőt ünnepeljük azokat is, akik ennek a nagy napnak eszméiért véres— két méternél is magasabbak. Minél közelebb érünk a főoltárhoz a főhajón át, annál inkább növekedik bennünk a fenség, a nagyság érzete. Ott a főoltárnál, — amely előtt lenn, a Confessio kisebb oltára alatt, a két apostol fejedelemnek, Szent Péter és Pál apostoloknak ereklyéi nyugosznak mélyen a földben, — egybeolvad a kellő nagyságnak, a hely különleges szentségének, egyháztörténeti jelentőségének s egyúttal az azt kifejezésre juttató művészi kulmiuációnak magasztos érzete. Ha lelkűnkkel a szent ereklyék fölé borulunk, átérezzük, hogy itt — a galileai halász sírjánál — a világtörténelem intéző középpontjához, éltető leikéhez értünk; ha pedig szemünket a magasba emeljük, a világ-építészetnek eddigelé legnagyobb belső térfogata tárul fel előttünk. Leborultam. Eszméltem. Gyors egymásutánban űzte egyik gondolatom a másikat és az emlékezés sebes szárnyain visszasiettem a tizenkilencszáz esztendős múltba. Lelki szeneim elé állítottam egy szegény tanulatlan lalászt, ki a kegyetlen pogány császárok vó- ■engzése ellenére is legyőzi a világ bölcseit, lagyjait és mesterkéletlen egyszerűséggel hajtja írisztus szelíd igájába az oly büszke Rómát, itviharzottak lelkemen a századok ostromai, melyek Péternek sziklavárát döngették, fülembe zúgott a hunnok, avarok, gótok, longo- bardok és más vad nép^k csatáinak dúló moraja és beláttam, (világosabban, mint valaha!) hogy a római egyház XIX százados fennállása Isten legnagyobb csodája. Szinte éreztem, mint gyarapodik, növekedik, szilárdul a hitem s ekkor eszembe jutottak a protestáns Kemény Zsig- mond báró egyik regényének szavai: „Ha valaha a föld kifáraszt; ha az emberi nemet, gyermekies küzdelmei és bohó vágyai miatt, a törpék fajának kezded hinni; ha a lét silány igényeit gyűlölni, vagy megvetni kényszerülsz és — hogy lelked ruganyossága szét ne törjék — szükséged van uj bizalomra Isten és ember iránt: akkor, kérlek, fogd kezedbe a vándorbotot, zarándokolj a Vatikán küszöbéhez s a „hét- hegyű város“ maradványai közé. Itt tüstént béke vonul szivedbe és te ismét fogod hinni az élet jelenték enységét, mint ez már századok óta történt az egymást megváltó nemzedékekkel, kik a világ minden részeiből, hogy a szép által tisztuljanak, a Capitol- és Vatikánhoz sereglettek s mint ez a késő ivadékokkal is történni fog, miglen az idő az emberi hatalom e nagy zálogát porba nem dönti.“* Mennyire igaza * Kemény Zs.: Férj és nő. I. 72. volt e nagy Írónak, ott éreztem térdelésem alatt 1 Fölkeltem s tovább szemléltem e nagy világ egyik legnagyobb csodáját. E sir körül, melynél térdeltem, márvány korláton 70 aranylámpa ég éjjel-nappal, fölötte pedig a templom főoltára emelkedik négy csavartalaku, barna érc-oszlopon nyugvó mennyezet árnyékában. Ez az az oltár, melyen egyedül a pápának szabad miséznie. Föltekintve a magasba, Bramante művészetének páratlan harmóniája nagy méreteivel s a részleteknek klasszikus finomsága bűvölik el a szemlélőt. Mindezt látni kell, leírni nem lehet. Az ívek fölött a kupola alsó friz-szalagján futó evangéliumi felirat: „Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo eccle- siam meam et tibi dabo claves regni coelorum“.. két méter magas betűkkel mozaik-technikában ragyog és a pápaság isteni institúciójára emlékeztet. Csupa mozaik-kép az egész templom belseje. Megragadó a kupola, hol a minden oldalról betóduló világosság valóságos vakító fényt kölcsönöz. Az egész templom oly csoda-szép, hogy egyedül ennek látása megérdemli a fáradságot és költséget, melyet egy ilyen zarándokúira áldozunk. (Vége követkeaik.)
