Eger - hetente kétszer, 1913
1913-03-15 / 22. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. - 22. szám. — XXXVI. ÉVFOLYAM. ==—— Szombat, március 15. Március 15-éu. Szent lelkesedés száll lelkembe valahányszor édes hazám dicső múltjáról emlékezem. S oly sokszor visszaszáll képzeletem az elmúlt dicsőséghez, hogy abban megfürödve, erővel és bizalommal telve, új életre keljen: dolgozni a hazáért! Mély bánat fog el, valahányszor szomorú időkre emlékezem. Mégis bánatában és örömében odaadóan szeretem hazámat, mert magyar vagyok s büszke vagyok, hogy magyarnak születtem. Emlékeim e haza földjéhez kötnek; örömeimet itt éreztem Némely napok szinte kényszerítenek, hogy visszamenjek a múltba. Ilyen nap ez a mai is: március 15-ike. A köztudatban van már, mit köszönhetünk a 65 évvel előbbi március 15-nek, mégis jólesik, ha évről-évre újra halljuk a már ismert dolgokat. Mély tisztelettel tekintek azokra a férfiakra, kik azon a napon hazaszeretetből sokat dolgoztak a magyar nemzet boldogúlásáért s mély tisztelettel tekintek azokra, kik áldozatot hoztak a magyar haza oltárán s önként lemondtak kiváltságaikról, hogy millió és millió — addig csak, mondhatni, tétlenségre kárhoztatott — magyar szívet csatoL janak a haza szívébe; hogy az újra hatalmasan dobogjon és hangját a szomszédok is észrevegyék. Bárcsak napjainkban is az olyan hazafiaknak száma volna nagyobb, akik nem a hazától várnak mindent, hanem a hazának is hajlandók adni valamit. Áldozatos, lemondani tudó, önzetlen hazafiakra van szükség, akik a haza boldogulásáért, előhaladásáért, dicsőségéért le tudnak mondani még az önmaguk egyéni jólétéről is. Azok csak szájukkal szeretik hazájukat, kik addig hazafiak, míg a dolguk jól megy, míg a haza- szeretet hirdetéséből hasznuk van: kitüntető állás, nagy méltóság és vagyon; de ha áldozatot kellene hozni, ha egyéni érdekeikről kellene lemondani: erre már nem képesek. Tettel kell a hazát szeretni! — elcsépelt, de azért mindenkor igaz szólás. De nincs mindig alkalom vért ontani, meghalni, vagy valami nagy dolgot cselekedni a hazáért. Szereti hazáját és megteszi iránta kötelességét az a polgár, ki a munkakört, melyet az életben elfoglal, becsülettel betölti; szóval: él a hazáért. Azt mondom: becsülettel betölti. Tehát nemcsak látszatra, külszínben törekszik, hogy becsületes legyen, hanem lélek szerint is az. De ilyen önzetlen szeretetre a haza iránt csak az képes — legalább engem a történelem arra tanított — aki Istennel szemben is rendben tartja a maga lelkét, szóval: aki vallás-erkölcsösen él. Akinél a valláserkölcsi alap hiányzik: az érdek-hazafi és meszelt sírhoz hasonló becsületű. Látszatra ékes, de belül telve undoksággal. Ezért szükséges, hogy évről-évre megüljük a március 15-ét. Hátha azt az önzetlen hazaszeretetei szemlélve, — mely elődeink lelkét hevítette, — nálunk is nem pillanatnyi fellángolást idéz elő, hanem tartós, becsületes munkára ösztönöz a — hazáért! r Es sajnos, ez az ösztönzés nagyon elkel minálunk! Végh Ferenc. Pártértekezletek Havesvármegye ellenzéki érzelmű megyebizottsági tagjait, a párt elnöksége nevében Szederkényi Nándor értekezletre hívja össze. Az értekezlet a vármegye közgyűlését megelőző napon, március hó 16-án, este félhétkor lesz Egerben, a Kaszinó könyvtártermében. A Hevesmegyei Nemzeti Munkapárt, mint értesülünk, ezúttal nem tart értekezletet. Ülések a vármegyén. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának hétfén, március 17-én, délelőtt 10 órakor tartandó tavaszi közgyűlését megelőzően a vármegye csaknem ösz- szes bizottságai ülést tartottak és részben tartani fognak e hét folyamán. Elsőnek hétfőn, március hó 10-én délelőtt órakor a közAz „EGER“ tárcája. Modern hazafiság. Március Idusán kitűzik a zászlót S a mellre hiúan kokárda kerül; Látni büszke arcot, örömet sugárzót: A kebel különös érzéstől hévül. Talpra magyar! — hangzik. Sutána. ..kacagnak. (Milyen is a gúnyja a mai szavaknak?!) Megindűl a menet . . . koszorút is visznek . . . Éljen-riadás szól, mozsár szava hallik . . . Sirt ásnak ma a szent szabadságnak, hitnek ... Pokoli gúny, mi a tömegben morajlik . . . Megkoszorúzzák a hősi szobrok talpát . . . S árulás hagyja el — legtöbb ember ajkát. Március 15?! . . . Szomorú kort érünk. Akkor volt még kebel, mely dobogott, égett, Akkor a hazáé volt a pénzünk, vérünk, — Ma az önzés vetett ránk feketeséget. Közöny ül az arcon, kőkemény a szivünk; „Sehonnai bitang!“ . . . lett a dicső hírünk. „Fényesebb a kard“ és — óh, szegény Petőfi! — I Megint „láncot hordunk“ IRabszolgákká váltunk ; Elhunyt a szabadság. — Fája soh’se nő ki; Elröppent örökre ragyogó szép álmunk . . . Szegény ősapáink! — az ő verők rajtunk, Mert ünnepelünk, de — hazug szivünk, ajkunk! Március 15?! . . . modern hazafi-szív. Hadd csak azt, mi hiú, üres pöffeszkedés, Ünnepet ülni csak az jogos, — aki hív, Üres szív, hazug ajk ahhoz nagyon kevés! Azt a dicső időt, amit „ők“ megértek, Hadd csak szenderegni, — álmodjanak szépet! Álmodják, hogy : nagy lett, megint nagy a magyar, Hogy ledobta . . . messze . . . magáról a láncot, Hogy szabad föld, ami annyi hőst eltakar S rajt’ vitézek járják a győzelmi a táncot . . . ____ Lóránt József. E lső nemzeti zarándoklat Lourdesba. 1912. jul. 29- aug. 13. 4. Irta: Szemerei Boldizsár. Róma felé. Kedves emlékekkel megrakodva érkeztünk | háromnapi folytonos utazás után Rómába. Ez az ut nem sok változatosat nyújtott, nem különösen Genovától Rómáig. Az egész táj lapos, egyhangú, egyik oldalról letarolt mező és gazdátlanság jellegét mutató szántóföld; messze vonatunktól, ameddig a szem ellát, az Appen- ninek gerince kéklik. A másik oldalról pedig kisebb-nagyobb távolságban a tenger mormolása hallatszik. Végtelen üresség mindenfelé, ameddig csak a látóhatár el nem borul. Városokat — Piza kivételével — hiába keresnénk, legfeljebb egy-két házikó álldogál árván, elhagyatva. Egész utazásunk alatt ekkor tört ki belőlem az elégületlenség, a türelmetlenség hangja: Hogy vájjon miért fárasztja magát az ember, mikor otthon kényelmesen pihenhetne? Miért kínozza a gyomrát idegen nációk felcicomázott konyhatermékével, — mikor a magyar szakácstudomány egyszerű, de becsületes alkotásait élvezhetné? Miért küzködik a hotelek folyton változó alkalmatlanságaival, — mikor itthon kényelmes, megszokott párnáin pihenhetne ? Miért kér vadidegen nemzetek szolganépétól, — mikor itthon pararcsolhatna ? Miért fárasztottuk magunkat holtra annyiszor; miért áztunk, miért fáztunk oly gyakran ; miért kellett
