Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-24 / 16. szám
2 EGER. (16. s7j.) 1912. február 24. a tudás tápláló anyja, amelynek védőszárnyai alatt a kultúra eszményi szabadsággal fejlődött, izmosodott. Az öntudatos katolicizmus ismertető jegyei még: a béke és a szeretet. Az öntudatos katolikus természetszerűen tudatában van annak a roppant erőnek, mit az öntudatos katolicizmus jelent. Es éppen azért ereje, hatalma tudatában nem támad neki a gyöngébbnek. Csupán akkor ragad fegyvert, ha az ellenfél megtámadja. De akkor sem a harcért, hanem a béke érdekében. Jól tudja ugyanis, hogy a háború nemcsak erőkifejtést eredményez, hanem roppant energiaveszteséggel is jár. Arról is meg van győződve, hogy ez az energia, ha föl nem emésztené a tusakodás, a küzdelem, milyen sok áldásos gyümölcsöt hozhatna az emberiségre. r Es itt kapcsolódik a béke mellé a szeretet. r Áldásos volna ez a hatalmas erély, ha némelyek rombolásra nem használnák. De az öntudatos katolicizmus a legnemesebb, legönzetlenebb embersze- retetből igyekszik megfogni a sújtó kezet. Útjába áll a rombolóknak — szeretekből, mert tudja, hogy a rombolás áldástalan, sőt kárhozatos munka, mely nemcsak egyeseket tesz tönkre, hanem visszahatással van az egész emberiség fejlődésére és megakasztja, visszaveti az egész kultúrát, — ha idejében útját nem állják. Az öntudatos katolicizmus tehát egyetemesebb és magasabb célokat tűz maga elé, melyeknek minél hamarébb való elérése az egész emberiség általános és legelsőrendű érdeke. Ezekből látható, hogy az ellentábor katonái mennyire hívei az emberi haladásnak. Azaz: mennyire nem hívei... Manapság az újság a krónikás, amelyből megismerjük a rajtunk kivül folyó életet; az újság az iskola, mely által a felnőtt ember tovább tanul és művelődik ; az újság a szószék, melyről a modern ember lesi és hallgatja az élet igéit. . . Nos, és mégsem törekszünk arra, hogy csak a jó, a tisztességes újság boldoguljon és boldogítson. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, február hó 24-én, délelőtt 11 órakor s folytatóan délután 8 órakor rendes közgyűlést tart, melynek tárgysorozatából kiemeljük a következőket: Az esküdtszéki tagok összeírásához két városi képviselő kiküldése. A gyámpénztári tartalékalap, bírságpénzek és alapítványok elhelyezésére vonatkozó határozathozatal és ezzel kapcsolatban a Hevesmegyei Népbank r. t. kérelme közpénznek az intézetnél leendő elhelyezése iránt. A kövezetvám bizottságnak előterjesztése az árnyékszala elejének makadám- burkolattal való kiépítése, a Wind-féle téglagyárhoz vezetőút kiépítése, a Deák Ferenc-út keramit szegélyének átfektetése és a trágyagyárhoz vezető űt kiépítése iránt. A legtöbb adót fizetők népjegyzékének kiigazításához bizottság kiküldése. Reiner Soma kavicsbánya nyitása iránt való kérelme. A tanács előterjesztése az epreskerti 6pa kát. hold föld használata és a régi szénáskert területéből 1 kát. hold bérbeadása iránt, ezzel kapcsolatban Tóth Csepregi András v. képviselő indítványa az epreskerti földterület bérbeadása tárgyában. A hegyrendészeti kérdés tanulmányozására kiküldött bizottság jelentése. A tanács előterjesztése a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a színház részére 10 évre engedélyezett évi 3000 koronának további tíz évre való kérelmezése és a munkásházak építésére felveendő 200.000 koronás kölcsönre vonatkozó kötelezvény elfogadása iránt. A szemétszállítási szabályrendelet módosítására kiküldött bizottság javaslata a szabályrendelet módosítása tárgyában. Hevesvármegye alispánjának leirata a létesítendő megyei közkórház ügyében. A Siketnéma intézet részére átengedendő közterület ügye. A farkasvölgyi árok feletti híd átépítése. Alispáni leirat a káptalan-utcai kőhíd építése ügyében. A bérkocsisok kérelme a bérkocsiiparról szóló szabályrendelet módosítása iránt. Koday Károly budapesti lakos ajánlata baromfi- tenyésztés céljaira két kát. hold legelőterület átengedése iránt. A patakszabályozási bizottságba elnök választása. Az egri munkásgimnázium vezetőségének kérelme, segély megszavazása iránt. Különféle segély, fizetésjavítás és drágasági pótlék iránt való kérelmek; telek- és illetőségi ügyek. Gárdonyi és a — győriek. Mindig bizonyos meghatódottsággal tekintünk az egri vár bástyái felé . . . Keserves időknek néma tanúi voltak ezek hosszú századokon át; de letelepült a bástyák düledező tövében a mi költőnk, az „Egri csillagok" ékesen beszélő írója s látnoki szemével nem a jövőbe, hanem a három és félszázados múlt véres okirataiba, kőbe vésett emlékeibe tekintett. Dobó dicső kora ihlette meg lelkét s azóta beszédesek azok a néma falak; csak meglegyen bennünk a jószándék, hogy figyeljünk a sziklákból kitörő szavakra. De mást is tett a költő. Mióta fészket rakott itt köztünk, itt gyűjtögeti annak a hervadhatatlan koszorúnak díszes virágait, amelyek nevét halhatatlanná tették mindenütt, ahol magyar szó zeng és magyar szív dobban. És ez abból az alkalomból jutott eszünkbe, hogy a győri „Kisfaludi Irodalmi Kör“ ma délután felolvasó ülést tart, amelyen Gárdonyi Géza székfoglalóját olvassák föl. Ha Gárdonyit valahol ünnepük, az a mi ünnepünk is. Hogy a győriek milyen hangulattal hallgatják majd Gárdonyi székfoglalóját, azt már előre elárulja a „Dunántúli Hirlap" tegnapi száma, amely így ír: „Gárdonyi! Ha visszagondolunk körülbelül ötven kötetje közül az Egri csillagokra, Az én falumra, a Láthatatlan emberre, A borra, amelyek Gárdonyinak helyet biztosítottak irodalom- történetünkben, aztán elolvassuk a „Magyar lelkek forradalmából“ Adyék sorait, melyek szerint „bizonyos, hogy soha magyarabbul, bátrabban nem ébredt föl még a magyar géniusz. (Az Adyéké!) Bizonyos, hogy Apáczai Csere, Kazinczy, Kemény Zsigmond és Arany János korszakai után jött el egy terhesebb, de gyönyörűbb korszak.“ (T. i. Adyéké!) Ha Gárdonyi főművei után ezt a beszédet halljuk, ... akkor csakugyan elfog bennünket a nyájas mosolygás. Gárdonyi olyan, mint a szikla, mint a Kárpát-szikla. Mély, mint az Adria. Magas és derült, mint a Nagymagyar-Alföld májusi égboltozatja. Virágos, mint a muskátli. Illatos, mint a kakukfű. Őszinte és becsületes, mint a Duna- Tiszamenti faj magyar. Szava édes, mint a csurgó méz; dalai a Bakony aljától a Mátra-tetőig, Egertől a Czenk-hegyig zengenek. S ez a szin- magyar poétaság a mi igaz, valóságos irodalmunk, amelyet Gárdonyi mivel. A párizsiasko- dók szavára Gárdonyi a szempilláját se rebbenti meg. A nagy, szomorú legények szavát, akik andalító zenéje. Parancsolnék én, (csak volna hozzá pénzbeli jogcímem) gondoltam magamban, s nagyot nyelve előkelő hanyagsággal válaszolám: Bürkös úrral szeretnék találkozni. — Bocsánat, de még nem kelt föl. Mindjárt megjön, parancsoljon helyet foglalni addig. Leültem, és képzeletben válogattam, mi mindent vehetnék itt, hogy be legyek rendezkedve. De íme, megjön a bolt feje, az én kedves névrokonom, az én reménységem vasmacskája, Bürkös Imre; az üveges, akibe nekem bele kell kapaszkodnom, ha be akarok rendezkedni. Bemutatkozom. — Én Bürkös Jenő vagyok, szappangyári könyvelő (itt ez az állás is megfelel, nem akartam perfidebb lenni), kedves Imre bátyámnak nem csak név-, hanem távolról vérrokona is. A rokonsági fok megállapítása szükségtelen és felesleges, hisz én mindig büszke voltam kedves Imre bátyámra... Különben is sürgősen vásárolni jöttem. Tudja, kedves Imre bátyám, én be akarnék rendezkedni. Bizalommal jöttem kedves Imre bátyámhoz (ezt a becéző megszólítást egyre sűrűbben kezdtem belekeverni dikciómba), akihez rokoni kötelék fűz (ezt különösen hangsúlyoztam) abban a reményben, hogy nekem, mint rokonának (és ezt teljes ambícióval hangsúlyoztam) talán egy kis kedvezményt is nyujtand. . . Megtörültem a homlokomat és vártam a hatást Bürkös Imre üveges gyanúsan mér végig, mint olyat, aki csak a bevásárolási szezonra változtatta a nevét Bürkösre egy koronáért, és egy jóllakott bivalynak nyugodságával böfögi: Nagyon örvendek a szerencsének (értsd: ameny- nyiben én mint kuncsaft jelenek meg). Méltóz- tassék választani (a világért sem mondta volna, hogy Bürkös ur, vagy kedves Jenő öcsém); de kérem, a mai nehéz megélhetési viszonyok között, (hajam szálai kezdenek fölfelé meredezni, pedig mindig oldalt fésülködöm). A nagy kon- kurrencia ... az üzlet, üzlet (el akarok rohanni, de ő nem enged). . . Különben, kérem, én szolid ember vagyok, mint kereskedő is, csak tessék választani, majd meglátjuk. . . Összetörve, leforrázva, csalódottan választok. Óh névrokonság bűvös ereje, lépj akcióba, babonázz, hipnotizálj, szuggerálj, hass erre a megkérgesedett üvegesre! Mindig ezt a röp- imát mormoltam, miközben kinéztem magamnak egy 12 személyre való teljes garnitúrát, a megfelelő hamu- és gyertyatartókkal, néhány csecsebecsét, krampuszt és egy pálinkáskészletet. Bürkös Imre összeszámolja: 238 kor. 75 fill. (Szerelmes Isten, mi lesz itt? De sok!) Remélem, hogy én olcsóbban, mondjuk netto kapom. (Az üveges tagadóan rázza üstökét.) Hisz névrokonok, sőt vérrokonok vagyunk — ordítottam. Nem hajlott. Másnak mennyi? 238 kor. 75 fill. — Nekem mennyi? — 238 kor. 75 fill. Borzasztó! Ott hagytam. Megvetettem ezt a smucig üvegest, cserepest, fazekast, téglavetőt. Szégyenlem, hogy a Bürkös névre hallgat. Egyebet se tud, csak későn kelni és nagyot enni; egy szikra érzéke sincs a metafizikai vonatkozások iránt, minő a névrokonság. A mellénye is csupa zsirpecsét volt. Pfúj! micsoda nyárspolgár! Legközelebb
