Eger - hetente kétszer, 1912

1912-02-21 / 15. szám

1912. február 21.

EGER. (15. sz.)

3

val is, amely szintén az élelmiszer-szövetkezet keretében lenne megoldható.

Savanyítsunk káposztát, tarló-répát, uborkát, paprikát; konzerváljunk paradicsomot, sóskát, tököt, zöldbabot, borsót stb. és hozzuk igy, elkészítve forgalomba, mert ez igy jövedelmezőbben értékesíthető, mint a nyerstermények. Hát az igy van és igy igaz. Az is igaz, hogy Kecskeméten, Déván, Rimaszombatban, Felkán, Pozsonyban és Fiúméban r már vannak is ilyen élelmiszer-konzervgyárak. Ámde az is igaz ám, hogy Kecskemétet kivéve, egyetlen más városnak sincs zöldség-termelő gazdaközönsége, hanem a vidék termékeit dolgozzák fel, hogy legyen — keresetük.

Hát ez más kérdés. És sokat változtat a dolgon. „Egy kouzerv-gyár létesítéséhez nem kell más, csak 100 gazda és 50,000 korona — igy fejezte be beszédét az előadó; — ez a 100 gazda a gyártelepén évente a potom pénzen, helyben összevásárolt termésből akár

50,000 vaggon zöldségfélét képes konzerválni és vidékre szállítani. .

Potom pénzen összevásárolt termés? Hát lehet ilyesmiről beszélni nálunk, Egerben, ahol drágán is eladhatja a termését minden termelő?

Már ebből is láthatjuk, hogy a 100 gazdán és 50,000 koronán kívül más is szükséges a konzervgyárhoz, és pedig: versenyképes olcsóság.

És csak éppen ez nincsen Egerben.

Egyébként az élelmiszer-szövetkezetekszer- vezésének és fölállításának ügyét a Hevesmegyei Gazdasági Egyesület figyelmébe ajánlotta az előadó. Ez az illusztris egyesület bizonyára megtalálja a módját annak, hogy milyen mérvben és irányban honosítsa meg nálunk az élelmiszer-szövetkezetet úgy, hogy a fogyasztó közönség is hasznát érezze és a gazda-közönség se vallja kárát.

HÍREK.

A nagyböjti ajtatosságok ma kezdődnek meg és virágvasárnapjáig tananak templomainkban. mindenütt délutánonkint V24 órakor, még pedig a,következő templomokban: vasárnap a főszékesegyházban, hol Harkabusz László lesz a szónok, kedden a cisztercieknél, ahol Kovács Pius dr. prédikál, szerdán a szervitáknál van az ájtatosság, melyen Bukna József mondja a prédikációt, csütörtökön a ferencrendiek templomában ajtatoskodnak a hívek, amikor a szentbeszédet Kubusz Leontin házfőnök-helyettes tartja, végül pénteken a minoritáknál lesz az

ajtatösság, mely alkalommal Korom Pál mondja a nagybőjti beszédeket.

A tájkópfestés művészetéről, helyesebben szólva annak történet) fejlődéséről tartott vasárnap délután értékes előadást Tóth Gyula fő- reálisk. tanár. Erre az alkalomra nagy és előkelő közönség töltötte meg az áll. főreálisk. tágas tornatermét. Érdeklődéssel hallottuk a Tóth Gyula múlt évi előadásának folytatását, mely a XVII. századtól kezdve fejtegette a tájképfestés nagyarányú fejlődését. A túlzó idealista, majd a realista iráuyt vázolva, a műtermekből a szabadba törekvő és a való természet hűséges utánzóit ismertette. A. naturalisták után az uj irány az egyéni, a poetikus felfogás érvényesülésére törekedett, majd pedig megteremtette az impresszionista-iskolát, mely szerint a valóság festői utánzásának eiemei a szín, a fény és a levegő. Ezek mindig a szabad ég alatt keresik tárgyaikat, ahol legtöbb a fény. Hosszan és részié: esen foglalkozott ManetnaX, az uj iskola megteremtőjével, ki irányt jelöl a francia festőmü- vészetben. Előadó a plen-air fogalmának alapos magyarázatát is adta szép tanulmányának befejezése előtt. E gondolatmenetbe igen sok, nagy szakértelemmel összeválogatott, nagy fáradtsággal előkészített tájkép illeszkedett be. Természetes, hogy a közönség elismerésének lelkes nyilvánításával jutalmazta az előkelő színvonalú előadást.

A tűzoltók bálja szombaton este fényesen sikerült. A Kaszinó termeiben olyan nagy közönség hullámzott, aminőt nagyon régen nem láttunk egri mulatságon. Szinte azt kellett gondolnunk, hogya régente híres-nevezetes tűzoltó bálokon vagyunk, amelyeket talán föl is elevenít az egyesület vezetősége ilyen biztató és szerencsés kezdet után.

A Kér. Szociális Egyesület legutóbbi alakuló ülésén fölkérte Harkabusz László egri káplánt, hogy (tekintve Nagy János dr. elnök nagy elfoglaltságát) hajlandó lenne-e elfogadni az ügyvezető-elnökséget. Harkabusz László erre vállalkozott s így e hó 18-ától az Egri Kér. Szociális Egyesület ügyvezető-elnöke lett.

Halálozás. Göndör Ignác egri róna. kát. nyug. tanító felesége, szül. Hangonyi Mária elhunyt vasárnap reggel 70 éves korában. Temetése ma délután 3 órakor volt igen nagy részvét mellett.

Humoros est. Az Egri Dalkör kellemes, szórakoztató estét szerzett közönségünknek hétfőn. A farsangi bohóskodás jegyében lefolyó műsor minden száma kacagtatott ugyan, de mégis különösebben ki kell emelnünk Farkas

Dezső hatvani főjegyzőt, akinek szellemes alkalmi kupiéit éppen úgy végeszakadatlauul hallani akarta a közönség, mint Vascsutora Bernét palóc nótáit. Mindkét szám után szűnni nem akaró taps keletkezett. Lestál Miklós pompás alakításán (Glasewitz Izor, az illemtanár) köny- nyezésig kacagott a közönség. Igen jói sikerült a két szerelmes kandúr duettje is (László Géza és Török Bertalan), valamiut a Háztűz- néző című duett s a Dalkör két tréfás száma. Az elég nagy (de még mindig nem elég nagy) közönség többnyire a táncmulatságon is ottmaradt.

Táncvizsgálatok. Az angolkisasszonyok leánynevelő intézetében pénteken és szombaton, az áll. polgári leányiskolában pedig vasárnap délután volt a növendékek táncvizsgálata. Mindkét helyen Révész Árpád tánctanító vezette a tanfolyamot és sikerült vizsgálataival a jelenlevő szülők legteljesebb elismerését érdemelte ki. Különösen értékesek voltak a manap szokásos táncok szabatos és könnyed bemutatásán kívül az esztétikai test- és kargyakorlatok, amelyek egészségi szempontból is megbecsül- hetetlenek, továbbá a szövevényesebb nemzeti (japán, angol stb.) táncok, amelyek kiváltképen önfegyelmezéshez szoktatják a növendékeket. Az érdekelt szülőkön kívül mindkét intézetben előkelő közönség jelent meg a táncvizsgáiaton.

Műkedvelő-előadás. Az Egri Club műkedvelő gárdája március 16-án (szombaton) előadást rendez a Városi Színházban. Színre kerül Her- czeg Ferencnek pompás bohózata, A három testőr. A darabot, mint az utóbbi években mindig, Madarász Flóris dr. ciszt. r. főgimn. tanár rendezi.

Rövid hirek. A Hevesmegyei Gazdasági Egyesület, mint minden évben, az idén is rendez tenyész-szarvasmarha és bika-vásárt Gyöngyösön, és pedig a szokott időben: március 18-án. Ezen a tenyész-állatvásáron juhokat, sertéseket és baromfiakat is árusítanak. — Eger város tanácsához figyelemre méltó beadvány érkezett, melyben Kodai Károly budapesti lakos két hold ingyenes területet kér a várostól arra a célra, hogy ezen a területen nagyarányú tyúk-tenyésztő telepet létesítsen. Viszonzásul kötelezi magát, hogy Eger város közönségét olcsó csirke-hússal látja el, ameny- nyiben a csirke-hus kilóját, minden más húsnál olcsóbban, 1 koronájával fogja mérni. A kérvény, döntés végett, a képviselőtestület elé kerül. — Egerben ma délelőtt tűz volt. A kaszárnyával szemben egy ház égett le.

Apró krónikák. Összerugdalt kocsis. Szombaton délután 4 óra tájban könnyen végzetessé vállítjuk a Madonnák egy másik világhírű festőjével, Bartolommé Esteban Murillonak, a kiváló spanyol mesternek, képeivel pl. a Louvreban őrzött Immaculata Conceptional (Szeplőtelen Fogantatás), lehetetlen, hogy a két művész felfogása között uralkodó különbség rögtön szemünkbe ne tűnjék. A másfél századdal később festett kép, egy a földtől elszakadt, ideális szépségű nőnek szeplőtelen tisztaságát mutatja be; lehet, hogy a képnek mindenben pl. az angyalok elrendezésében is megnyilatkozó modernebb felfogása jobban tetszik nekünk; de ha az emberinek szinte isteni tökéletességű kifejezését keressük; de ha a teljes, a zavartalan harmóniának azután a foka után kutatunk, melyet a művészetekben eddig szinte kizárólag a görögöknek sikerült elérniök: akkor a pálmát föltétlenül Raffael művészetének fogjuk nyújtani.

A virágzása tetőpontján álló Raffaelt, aki röviddel ezelőtt festette meg Heliodorus kiűzetése, Atilla Leo pápa előtt, Szí. Péter megszabadítása a börtönből, a Bolsenai mise, a Borgo égése, Ezechlás látomása, Szí. Cecilia stb. stb. c. bíresebbnél-híresebb műveit, a megrendelések egész özönével árasztják el. Szinte hihetetlen munkabírásról tesz tanúságot, hogy ennyi munka mellett is át meri venni Bramante halála után a Szt. Péter temploma építésének vezetését, a Loggiák, a Villa Farnesina stb. díszítését, hogy időt tud szakítani Federigo Gonzaga, Baldanare Castigiione, X. Leó, Arra- góniai Johanna stb. stb. arcképének megfestésére.

Nem is dolgozik egyedül, sőt a Madonna del impannatán, a M. del divius amorén és a kis szent családon ecsetvonást sem tesz. A kisebb- nagyobb művészek egész serege (többek közt a híres Giulio Romano is) áll szolgálatában. Ha a Vatikánba megy, sohasem múlik alkalom, hogy — mint röviddel halála után Vasari róla megírta, — ne kisérné útjában negyven-ötven művész. Egész fejedelmi udvartartása van; jövedelme is óriási. Mint nagybátyjának, Simone Ci- arianak írja, 300 arany állandó fizetésén kivűl 1000—1200 aranyat (abban az időben hallatlan összeget) kap egy-egy terem díszítéséért; műveinek árát ő maga szabja meg stb. Hatalmas bíbornokok kínálják neki feleségül rokonaikat, fejedelmek követei rimánkodnak képeiért. Ennyi tömjéneztetés, ennyi dicsőség nem marad reá hatás nélkül: kezd az emberektől visszavonulni, komorabbá lesz.

Ennek a hatásnak nyomait viseli magán utolsó Madonna-képeinek egyike az u. n. Nagy szent család (Páris, Louvre) melyet a pápa megbízásából a francia királyi család részére fest. 0 maga keveset dolgozik rajta, inkább csak az irányelveket adva meg, az egészet Giulio Roma- nora bízza. A kép sötét, szinte komor színei, a clair-obscur erős alkalmazása már a kortársaknak sem igen tetszett.

Még inkább fokozta ezt a La peria (a gyöngy) (Madrid, Prado) néven ismert képén, melyet IV. Fülöp spanyol király nevezett el így, mivel

képtára gyöngyének tekintette. Erős kidolgozásában a clair-obscúr túlságos használatában még az előbbin is túltesz. Mily óriási távolság választja el e képeket a Belle Jardiniére bájos nyíltságától, nyugodt optimizmusától! Talán a kedély elveszett rugékonyságának megnyilatkozásait keressük bennük ? . . .

Romában az emberek egyre sűrűbben kezdték emlegetni egy fiatal művésznek, Sebastiano det Piombowak nevét. Raffael, hogy kétségtelen felsőbbségét megmutassa, újból kezébe veszi az ecsetet és megalkotja utolsó nagy müvét: Krisztus színeváltozását. Éppen az utolsó ecsetvonáso- kat tette meg a képen, mikor hirtelen forróláz ragadta meg és döntötte ágyba. Az „örök város“ a kereszténység legnagyobb gyászünnepére, a Megváltó halálának évfordulójára készült. A gyász jeléül már a harangok is elhallgattak. Az emberek szivszorongva lesték, hogy vájjon a művész fiatal teste (hisz Raffael ekkor mindössze 37 éves volt!) diadalt fog-e aratni a nehéz betegségen. Reményük azonban nem teljesedett: Raffael 1520. nagypéntekén (ápr. 6) kilehelte nemes lelkét.

Másnap az emberek Rómában suttogva adták tovább egymásnak a csoda hírét: a komor éjszakában nyögni hallották a Vatikán hatalmas falait, melyeken öles repedések támadtak, külső jeléül is annak, hogy Rómának, a kereszténységnek, és az egész emberiségnek talán legnagyobb festője hunyta le a szemét örök időkre...