Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-14 / 13. szám
1912. február 14. EGER. (13. az.) 3 és a pénteki üléséből hivatalos formában fölkérte a helyi lapok szerkesztőségeit, hogy a közérdekű előadásra hívják fel a közönség figyelmét. Mi ezennel eleget teszünk a tanács óhajának és készségesen szíves figyelmébe ajánljuk olvasóinknak a Guttenberg Pál vasárnapi előadását. Hanem azon csodálkozunk, hogy miért tart előadást az élelmiszer-szövetkezetekről és éppen nálunk, Egerben; ahol az élelmiszer kereskedelem igy is tulon-tul ki van fejlődve. Eger termelő város, de piaca is egyszers- mint egy nagy vidéknek. Régente is igy volt; most is igy van. Csak az a különbség, hogy régente az élelmes egri „zöldséges-asszonyok“ elvitték az élelmiszer-termékeket messze földre, és — mint az írások mondják — hét vármegye piacát látták el élelmiszerekkel; ma pedig a hetedik vármegyéből, sőt Galíciából is ide, a mi piacunkra jönnek a szállítók, hogy „elli- ferálják“ tőlünk a gyümölcs és egyéb élelmiszer-termést. Ilyen körülmények között mi szükség lenne itt élelmiszer-szövetkezetre? A termelőknek nem marad a nyakán semmi termesztmény; eladnak mindent. Ezért tehát nem okvetetlenül szükséges az élelmiszer-szövetkezet. A vevő közönségnek pedig teljesen mindegy: akár az eddig is kitünően szervezkedett és szövetkezett kofáktól vagy élelmiszer-szállítóktól, akár pedig közvetetlen a termelőkből esetleg összetoborozott élelmiszerszövetkezettől szerzi be a szükséges élelmiszert — nagy drágán. Az élelmiszer-szövetkezettel a drágaság kérdése nem lesz megoldva Egerben. Pedig éppen erre volna legnagyobb, sőt égetően legnagyobb szükségünk. Drága a hús, a zsír, a kenyér, a liszt, a burgonya, a szárnyas jószág, a főzeléknek való bab, borsó, káposzta és minden egyéb élelmicikk. Drága minden. Csak éppen a megélhetésre alapul szolgáló kereset, az úgynevezett létminimum az olcsó. A napszám, a munka-bér, a tisztviselői fizetés: ez a kevés, ez_az olcsó; a többi minden drága Egerben. És ezen az élelmiszer-szövetkezet nem segít. Mert a termelő nem adja olcsóbban a portékáját a szövetkezetnek, egyszerűen azért, mert közvetetlenül drágábban is eladhatja; és ha igy a szövetkezet nem teremthet olcsóbb viszonyokat a mai meglevő állapotnál, akkor nem is vehető komoly számításba a drágaság ellen való küzdelemben. Legalább Egerben, a mi különleges viszonyaink között nem. Mert arra csak nem gondol senki, hogy idegenből hozasson élelmiszereket az egri piacra? Evvel a termelőket ölné meg, és ezenfölül a vásárolókon sem segítene. Nem élelmiszer-szövetkezetre, hanem erélyes, jó és helyes piáéi szabályokra van nálunk szükség. Ezt csinálják meg a közönség érdekében és a drágaság csökkentésére! HÍREK. Eger, 1912. február 13-án. Tájékoztató. Februári5. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 16. Rekviem Zichy Nándor grófért. „ 17. Tüzoltó-bál. „ 18. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 18. Országos vásár Tiszanánán. „ 18. Jelmezestély a Kát. Legényegyletben. „ 19. Az Egri Dalkör estélye. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 20. A Kér. Iparoskor társasvacsorája és táncmulatsága. „ 21. Hamvazó-szerda. „ 24. Eger város közgyűlése. „ 24. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Domoszlón. „ 26—27. A kápolnai csata évfordulója. Rekviem, Zichy Nándor grófért. A magyar katolicizmus nagynevű vezérbajnokának, Istenben boldogult Zichy Nándor grófnak lelkiüdveért folyó hó 16-án, pénteken, d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet lesz az egri főszékesegyházban. Kinevezés. A pénzügyminiszter Deák Vilmos egri pénzügyi számtisztet pénzügyi számellenőrré ; Csórja Ignác egri és Völgyi János gyöngyösi adóhivatali ellenőröket főellenőrökké; Krajcsovics Gyula hatvani adóhivatali ellenőrt a IX. fiz. osztályba, Horváth Ferenc egri, Baráth Alfréd hevesi, Váry Dezső egri és Szarka Sándor hatvani adóhivatali tiszteket főtiszteké nevezte ki. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter Herényi Sándor pásztói és Szétsényiné Gyürky Ilona egri állami polg. iskolai igazgatókat a VIII. fiz. osztályba, Ujváry Kálmán hatvani, Bugát Imre pásztói és Pál János hatvani állami polgári iskolai tanítókat pedig a IX. fizetési osztályba nevezte ki. Diszes esküvő volt szombaton délben a főszékesegyházban. Ekkor vezette oltárhoz Ficzere József bibornok-érseki főintéző leányát, Irmát, ifj. Hofhauser Elek min. mérnök, a fővárosi közmunkák tanácsának mérnöke. Násznagyok voltak Ficzere Béla szegedi kir. törvényszéki bíró és Heiiebronth Géza nagybirtokos, volt ország- gyűlési képviselő. A magyar lakodalmas menetet díszmagyarba öltözött bokrétás vőfély vezette. Az esketési szertartást Ridárcsik Imre kanonok, érs. irodaigazgató végezte, ki emelkedett alkalmi beszédet intézett az ifjú párhoz. Humoros est. Az Egri Dalkör Farkas Dezső közreműködésével, 1912-ík évi február hó 19-én (farsang hétfőjén,) a Kaszinó összes helyiségeiben, tánccal egybekötött nagy humoros estét rendez, melynek műsorán 8 kacagtató pont szerepel. Belépődíj: személyjegy 3 K, családjegy (3 személyre) 7 K. Alapító tagok tagsági jegyükkel családostól díjtalanul vehetnek részt. Az est jövedelmét a Dalkörnek a folyó évben Budapesten tartandó dalünnepre való utazása költségeire fordítják, ezért felülfizetéseket köszönettel fogadnak és nyugtatnak. Az előadás után tánc, Balog Gábor muzsikájára. Kezdete este 8 órakor. New-Yorkról. A főreáliskola tágas tornaterme vasárnap délután zsúfolásig megtelt közönséggel, oly sokan érdeklődtek a Schiff Péter dr. tanár előadása iránt. A várakozás érthető volt, mert személyes tapasztalatok alapján beszélt előadó erről a hatalmas amerikai metropolisról. New-York rövid topográfiái ismertetése után e hatalmas kereskedő város múltját vázolta az előadó, majd pedig áttért a mai New- York ismertetésére. Érdekes képben vonultak el előttünk : a Szabadságszobor, a kikötő, azután a Brodway felhőkarcolóival, a postahivatal, a városház, az Astor-szálló, a Szt. Pál templom, az Union-Square (Washington, Lafayettel és Lincoln szobrával), a múzeumok, a Central- Park, a Columbia-egyetem; majd a Hudson- folyón és illetve az East-Riveren túl a JerseyNem foglalkozva e helyt első ilynemű alkotásaival (M. del dúca di Terranuova, Berlin stb.) bárom szorosabban összefüggő nagy alkotás ragadja meg önkéntelenül is erősebben figyelmünket. Az első a Madonna lm Grünen (M. a zöldben v. Mezei Mad., Becs) 1505, vagy 1506-ból, mely nagy bája mellett is még némi elfogultságot mutat különösen a gyermekek rajzában, mely még az umbriai korra emlékeztetve, különösebb elevenség nélkül mutatja be őket. Szt. János kezében ott van ugyan a kereszt, de a hagyományos felírás eltűnt róla. Mária teljes alak ugyan, de hogy közte és a gyermekek alakja között a'márfennebb hangsúlyozott diszharmónia ne jöhessen létre, ép úgy, mint a következő két nagy kompozíción is, a művész ülve ábrázolta a Madonnát. Teljesen érvényesül azonban már e művön is a háromszög alakú kompozíció hatása.— A háromszög aesthetikai hatásának szempontjából a benne levő tartalmat szorosan ösz- szetartja, egységbe foglalja, másrészt pedig mivel alul szélesebb oldala van, a szemlélőben a biztosság, a nyugodtság és egyensúly érzetét kelti. A tudományos aesthetika kutatásainak ezen eredményével e helyt részletesebben nem foglalkozhatunk; megelégedhetünk annyival is, hogy ezt a tárgyalt képre alkalmazzuk. Raffael céljának kiválóan megfelelt e geometriai formának nyugodt hatása, hiszen ő a képben is az anyai szeretet tisztaságát, nyugodtságát, zavartalanságát akarta feltüntetni. És hogy ez nem puszta művészettörténeti frázis, arról könnyen meggyőződhetünk, ha pl. e képet Raffael későbbi, ugyancsak Mezei Madonnának nevezett képével összehasonlítjuk. Azon Keresztelő Szt. János és akis Jézus alakja egyugyanazon oldalon van, Mária másik oldalán nincsenek megfelelőik, ami az egész képnek bizonyos nyugtalanító, bizonytalan hatást ad, amit még csak fokoz az alakok mozgékonysága. Ez már nem kelthetné bennünk az anyai szeretetnek azt a zavartalan, biztos tudatát. A második ilynemű híres alkotás a Madonna deI cardellino (Csízes v. tengelicés M., Firenze, Ufizi képtár) valószínűleg 1507-ből való. A jelenetet még szorosabb egységbe foglalja azzal, hogy a gyermekeket egymáshoz még közelebb hozza, amivel a háromszög alapját is keskenyebbé teszi. A kis szt. János egy tengelicét hozott kis pajtásának, hogy neki örömet szerezzen, miközben Mária is, Jézus is szeretettel néznek rá. A jelenet ismét egész emberi, ugy- annyira, hogy a művész még szt. János kezéből is eltüntette a keresztet. A képen — mint egy oxfordi vázlat tanúsítja, — szt. János eredetileg nem vett részt e cselekvésben, itt pedig, mint látjuk, mintha csak Raffael az ellenkező végletbe esett volna, minden ő reá irányítja figyelmünket. Raffaelnek pedig nem egészen ez volt a célja; éppen azért egy harmadik remekművet alkot. A Belle Jardiniére (Szép Kertésznő, Páris, Louvre, 1507—08.) figyelmünket teljesen a főalakokra, Máriára és Jézusra irányítja. Méltán lett világhírűvé: a gyermeki természetességet a vallásos áhítattal sem azelőtt, sem azóta nem olvasztották össze ily nagyszerű módon. Ezen a kompozició tekintetében is oly bámulatos művön Mária, ez a magasztos szeretettől áthatott, csodás bájt lehelő női alak, egész tekintetével fia szemléletébe merül. Érezzük, hogy reá nézve e pillanatban nem létezik más a földön, csak fiacskája, aki viszont a gyermeki szeretet és áhítat kifejezésével függeszti kérdő szemeit anyjára, és akiben Raffael egyik legbájosabb gyermeki alakját teremtette meg. A mellette térdelő Keresztelő szt. János, aki ismét keresztet tart a kezében, mély, vallásos benső- séggel tekint Jézusra. Alakjában van valami sajátosan megkapó, amit talán az kölcsönöz neki, hogy a kis gyermeket, aki Jézus istenségét még nem értheti, valami belső, titokzatos ösztön készteti térdre. (Folytatjuk.)
