Eger - hetente kétszer, 1912

1912-12-21 / 102. szám

1912. december 21. Irodalom. Az ipar haladásának irányai. Az Egri Iparoskor megnyitó díszközgyűlésén, tudva­lévőén, Kertész Ignác egri izr. tanító, a Kör titkára tartotta az ünnepi beszédet, mely most füzet alakjában is megjelent. A beszéd az Egri Iparoskor működésének programmjät tartal­mazza, hogy t. i. nem foglalkozik vallási és politikai kérdésekkel, hanem ehelyett hat- ványozottabb mértékben „a társadalmi moz­galmakat előidéző győzelemhez, vagy bukáshoz vezető okok“, és gazdasági kérdések fejtege­tésével igyekezik tagjainak általános, de kü­lönösen szaktudását gyarapítani. A kis füzet, mint a Kör megnyitásának emléke és mint a Kör működésének irányt jelző programmja, kétségkívül érdekes relikvia; azonban miért kapta éppen ezt a címet: Az ipar haladásának irányai? Az Egri Iparoskor programmja — bár, miut minden ipari egyesület, ez is a parlagon heverő társadalmi erők tömörítésén és az iparosság gazdasági és kulturális fejlődésén fáradozik: — talán mégsem az ipar haladásá­nak irányait jelöli ? Biri néni meséi. Huszonkilenc apró versike jelent meg a karácsonyi könyvpiacon csinos füzetben összegyűjtve és Harsányi Gyulának 23 rajzával díszítve. A versikéket Biri néni (Bartha Béláné Párizsa Borbála jászberényi ál­lami tanitónö) meséli a gyermek-világnak csengő­bongó rímekben, oktatva őket a jóra, amint ez már az olyan jó tanítónőhöz illik, aki lantot is penget a kicsinyek örömére. Nem nagyobbsza- básu költői remekekről esik itt szó, csak jó­ízű, gyermekeknek tetsző verses-apróságokról, amelyeken itt-ott a morál komoly intőszózata, itt-ott a humor derűje csillan át. Bennünket a Biri néni meséi azért is érdekelnek, mert a mesemondó egri születésű tanítónő, a még min­dig jóemlékben élő Párizsa János egri líceumi róm. kát. tanító leánya. A kis verseskötet ka­rácsonyi vagy újévi ajándéknak igen alkalmas. Ára (a mellékelendő 20 fillér portón kivül) 40 fillér, a kötött példányé 2 korona. Minden tíz példányra egyet ingyen küld a szerző, akinél a müvecske megrendelhető^ A Divat Szalon legújabb száma érkezett hozzánk s mi csak szolgálatot teszünk olva­sóinknak, amikor e céljának oly teljesen meg­felelő asszony-újságot figyelmükbe ajánljuk. Nehéz időket élünk, még nehezebbtől félünk s ilyenkor mindenkinek szüksége van egy ilyen hű barátra, amely minden tudnivalóra meg­tanít; kenyérkeresethez vezet és nemes szóra­kozással könnyít a bizonytalanság és csügge- dés percein. Csodálatos újság ez. Színes divat­képek között érkezik hozzánk; úgy véljük: csak a legújabb divat csodáit ismerjük meg. Mohón nyúlunk utána — hiszen, ki ne érdek­lődnék a divat s a szép öltözködés iránt! — És mikor az olvasás végére érünk, azt tapasz­taljuk, hogy nem a luxus táplálására kaptunk kedvet, hanem egy egész sereg olyan tudnivalót nyertünk, amellyel a luxus ellen kezdve, mégis mindig elegánsan öltözhetünk, a viselkedésünk minden vonalon korrekt lesz, értünk a háztar­tás ezerféle ágazó fortélyához és sok olyan iparművészeti gazdasági dolgot tanultunk meg, amellyel e nehéz időkben könnyíthetünk nem­csak kedves szórakozással e nehéz percekben, de könnyíthetünk a megélhetés gondjain is. A Divat Szalonban természetesen válogatott szép- irodalom, sőt gyermek-újság is van s igy, aki erre a lapra három korona ötven fillérért egy negyedévre előfizet, kap: egy dustartaimu di­vatlapot, egy tökéletes kézimunka-ujságot, a hasznos, szükséges ismeretek egész tárházát, egy teljes szépirodalmi lapot, egy kedves gyermek- újságot és az ingyen mellékletek, szabásnak egész halmazát. Mulatványszámot küld a Divat Szalon kiadóhivatala Budapest IV., Eskü-ut 5. EGER. (102. sz.) Legrégibb, legelőkelőbb márka Gróf KEGLEVICH ISTVÁN utódai COGNAC B'ULCladíIbfc. A legbiztosabb szer influenza ~fäf és fertőző betegségek ellen. Iskolaügy. A nem-állami tanítók fizetésügye. Az 1913. évi állami költségvetés tárgya­lásánál nyomatékosan szólalt fel Giesswein Sándor a hitvallásos iskolák tanítóinak fizetés-ügyében. Rámutatott arra az anomáliára, mely az iskola jellege szerint különbséget tesz tanító és tanító között; egyúttal pedig sürgette a tanítói fize­tések egyenlősítését. Zichy János gróf záróbeszéde — a kép­viselőháznak dec. 13-diki ülésében — kiter­jeszkedett erre a kérdésre s az „Országgyűlési Napló“ szerint a következőket mondotta e tárgyra vonatkozóan: „Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Ama tetemes emelkedés, melyet tárczám költ­ségvetése felmutat a múlthoz képest, talán bi­zonyos mértékben igazolja azon törekvésemet, hogy kultúrpolitikánkat mindig intenzivebbé és intenzivebbé óhajtom tenni. (Élénk helyeslés.) Éu már a múlt költségvetések tárgyalása alkalmával kifejtettem az én kulturtörekvései- met, és minden egyes költségvetés benyújtása alkalmával igyekeztem az általam tett Ígérete­ket magában a költségvetésben feltüntetni. Maga ez a költségvetés is hű tükre, mondhat­nám, fotográfiája ezen törekvéseimnek, és habár azokat az Ígéreteket, amelyeket tettem, azokat az intézményeket, amelyeket kilátásba helyez­tem, egy csapásra beváltani, illetőleg létesíteni nem tudom, mégis legalább megtettem a kez­deményező lépéseket, (Helyeslés.) számolva azok­kal a nehéz anyagi körülményekkel, amelyek között vagyunk. És talán bizonyos elégtétellel nézhetek a költségvetésre, mikor azt állapít­hatom meg belőle, hogy hosszú időre visszate­kintve, ilyen haladást a budget szempontjából konstatálni egyáltalában nem lehet, (ügy van! ügy van!) A tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmá­val mondott beszédemben különös súlyt fektet­tem a népiskolai politikára, és kijelentettem azt, amire ma Varga Gábor t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy igenis, állásomat kötöm ahhoz, vájjon lehetséges lesz-e a magyar nép­oktatás ügyét teljes mértékben kiépíteni úgy, ahogy én óhajtom, úgy, ahogy én akarom, úgy, ahogy én szükségesnek tartom, még pedig azért, mert én a nemzeti kultúra alapját látom ebben, (Élénk helyeslés.) és mindaddig, amíg ezt ki nem építjük, hiába építjük magát a kultúrának épületét, (ügy van! ügy van!) mert még mindig inog a fundamentum, és ennek megerősítése az első feladatunk. (Élénk helyeslés.) Épen azért ezt az álláspontomat ma is fentartom, és örömömnek adok kifejezést afelett, hogy — dacára a nehéz anyagi körülmények­5 nek, amelyek között vagyunk, — mégis sikerült ezen költségvetésbe száz uj népiskolát, ötszáz uj tanerővel, azonkívül százhúsz uj óvodát és még hét uj polgári iskolát beállítani. (Élénk éljenzés.) De azért ez távolról sem elegendő, ez csak a kezdet kezdete. Ha azonban a körül­mények megengedik, és önök is úgy akarják, ezen az utón fogok tovább haladni. (Élénk helyeslés és taps.) A népiskolák szaporításán kivül azonban mindenekelőtt a tanítóság anyagi és erkölcsi igényelek kielégítésével is akarok foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Ennek látható jele lesz az a két törvényjavaslat, amelyet az 1907. évi törvények módosításaképen az állami- és a nem állami-, illetőleg községi- és felekezeti tanítók illetményeinek rendezésére vonatkozólag be fogok a legközelebbi napokban terjeszteni. (Élénk helyeslés.) Az volt a szándékom, és az a szándékom most is, hogy ezek a törvény- javaslatok lehetőleg még karácsonyig letárgyal- tassanak. Amennyiben azonban technikai okok­ból ez nem volna lehetséges, illetőleg hogy a javaslatokból január 1-ig törvény váljék, gon­doskodás fog történni az iránt, hogy a tör­vényeknek 1913. január 1-ére visszaható ereje legyen. (Élénk helyeslés és taps.) Azt hiszem, hogy ezekben a javaslatokban, amelyekről most említést tettem, sikerült a tanítóság minden jogos igényét kielégíteni. Én azt hiszem, hogy a tanítóság anyagi és erkölcsi érdekében elmentem addig a határig, ameddig elmenni egyáltalában lehetséges volt, és sikerült nekem azt a különbözeiét, amely az állami tanítók fizetése között fennáll, úgyszólván tel­jesen eliminálnom. (Élénk helyeslés.) így el fog esni az a vád, amelylyel minduntalan ta­lálkozunk, hogy nem egyformán honoráltatik a tanítók működése, és hogy nem egyforma mértékkel mérünk velük szemben. (Élénk fel­kiáltások: Nagyon helyes!) Ezen kérdések megoldása tetemes anyagi áldozatokkal jár, mert az állami tanítóknál a többlet 2,307.000 koronát, a felekezeti és községi tanítóknál a többlet 6,952.100 koronát, tehát az összes többlet 9,259.100 koronát tesz ki. Ebből is méltóztatnak látni, mily óriási áldozatokba fog kerülni ennek a kérdésnek a megoldása. Addig is azonban, mig ezen javas­latot a ház asztalára leteszem, ami, ismételten mondom, a legrövidebb idő kérdése, nagyon kérem a tanítóságot, legyen nyugodt és viselje magát hivatalához méltóan. (Helyeslés.) Ne feledkezzék meg arról, hogy a tekintély, a fe­gyelem és a rend szelleme nemcsak arra való, hogy az iskola padjában ülő gyermeknek ta­níttassák, (Igaz! ügy van!) hanem arra való, hogy a katedrán ülő tanítóság által, elsősor­ban az ő jó példájuk által, megszivleltessék. (Helyeslés és taps.)“ A beszéd föltétlenül megnyugtató hatással van a tanítóságra, mely — mint az termé­szetes is — roppant érdeklődéssel várja az Ígért törvényjavaslatot. Ennek benyújtásából ugyan már semmi sem lesz ebben az évben, de ez nem is sokat határoz, ha úgyis vissza­ható ereje lesz 1913. jan. 1-ig. Bárcsak meghozná e javaslat a megelége­dést s vele a békét, a nyugalmat! Kinevezés. Kopper Erzsébet tardi tanítónővé kineveztetett, illetve egyházhatósági megerősí­tést nyert. Ritka eset. Csiffáry Ágoston nádújfalusi róm. kát. kántortanítónak a községi képviselőtes­tület, 15 évi tevékeny és eredményes tanítói működésének elismeréséül, évi 150 korona sze­mélyi pótlékot szavazott meg s azt 1913. január 1-től folyósítja.

Next

/
Thumbnails
Contents