Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-21 / 102. szám
1912. december 21. EGER. (102. sz.) 3 dasági nevelő-oktatás kell ide, amelynek alapjait a falusi iskolákban kell lerakni. Ehhez pedig a földmivelésügyi miniszter jóakaratán kívül a kultuszminiszternek és a pénzügyminiszternek támogatása is szükséges. Nos hát adják meg ezt a támogatást!... A hét. Az emberek értékelésének furcsa esetét láttuk a hétfői megyegyülésen. Nem arról beszélünk, hogy a pártok, egymás ellen dolgozva, mitsem törődtek a szemben álló személyekkel, hanem azon csodálkozunk, hogy például a pártok keretén belül hogyan ítélnek az emberek. A közigazgatási bizottság tagjainak ellenzéki lisztáján ott szerepelt Babocsay Sándor is, meg Majer János is. És jóllehet az itt beadott legnagyobb szavazat 128 volt, Babocsay Sándor csak 111-et kapott. A legintranzigensebb és tiszteletre legméltóbb ellenzéki férfiú tehát a saját pártjában sem kellett 17 embernek, vagyis mintegy 14%-nak. A legkülönösebb pedig az, hogy Majer Jánost (anélkül, hogy bármi tekintetben kisebbíteni szándékoznánk ezt a tehetséges embert) egyenlőre taksálták Babocsay Sándorral. A kompolti népvezér ugyanis 110 voksot kapott a közigazgatási bizottság tagságára. Az embereknek ilyen értékelésével nem lehet hont menteni, sőt még elveket sem lehet diadalra juttatni. * A karácsonyt vásár hetében volnánk, de nem nagyon látszik meg az embereken. Sem a vásárlókon, sem az eladókon. A boltok üresek és a kereskedők maguk vallják, hogy napi bevételük alig tizedrésze annak, ami ilyenkor lenni szokott. Mindenki kuporgatja a pénzt, — ha ugyan van. Senki sem tudja, hogy mi vár reánk, hogy mit hoz a küszöbön levő esztendő. Olyan bánatos karácsony Ígérkezik, hogy az idén még a kis fenyőfák is csak ngy megtizedelve indultak hozzánk délnek, hogy hirdessék a megváltó szeretet ünnepét. * A katonák karácsonyfájára ezreket adnak a dúsak, koronákat, filléreket, a szegényebbek. Azt akarják azok, kik itthon vannak, hogy — amennyire lehet — boldog karácsonyt csináljanak a határra vezényelt katonáknak. Lehet, hogy némelyiknek olyan ajándék is jut majd, aminőre itthon gondolni sem mert volna. De hiába! A legfényesebb karácsonyfa, a legcsillogóbb ajándék sem pótolhatja a családi kör meleg szeretetét. És a legtöbb embert ebből ragadta ki az isteni szeretet ünnepén az emberi gyűlölködés. * A pénz világa pang. Emberemlékezet óta nem volt olyan pangás a pénzpiacon, mint amilyen most van. A bankok és takarékpénztárak üzeme valósággal megállott. Személyi hitelre egyáltalán nem adnak pénzt senki ember fiának, de ingatlanra is nagyon keveset és kivételes esetben. Ott is sokszorosnak kell lennie a biztosítéknak és magas a kamatláb. Még az a szerencse, hogy a betevők nyugodtan viselkednek és nem aggódnak szerfelett a pénzükért. Ha ugyanis azok között kitör a pánik és megrohanják a pénzintézeteket, nagyon sok bankot, takarékot a tönk szélére juttat a fölösleges aggodalom. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a takarékok csak 8%-en felül beszélnek az adósokkal (kezelési és egyéb dijak címén 12—15%-ra is fölmennek), — de a betevők azért csak úgy 3V2—4 percentet kapnak a pénzükre, mint eddig. Tanulság: A szegény embert még az ág is huzza, a pénzintézeteknek pedig még a háború is használ. * Kutya hotel. A The Newyork Héráidnak egy minapi száma nagy hirdetést tesz közzé, amely szerint Newvorkban megnyílt a Ritz— Carlton kutya-hotel, a melyben „előkelő családból származó kutyák“ 10 dollár (50 korona) napi árért nagyszerű ellátást és szobát kapnak. Mindegyik kutyának külön szobalány áll rend-lkezésére, fürdő, a legnagyobb kényelem és rendes hotel-menü. A hotelben a kutyuskák napi programmja a következőképen alakul: Reggel 8-kor: Fürdőcske langyos vízben. 8 óra 30 perckor: Reggeli, pirítós kenyér és tej. 9-től 10-ig: Séta a Central-parkban. 11-kor: Automobil-séta a kutyus tulajdonosnőjével. 1- kor: Lunch: báránycomb és vajas burgonya. 2- kor: Szunyókálás. 3- 6-ig: Az úrnő és barátnői mulattatása. 6 óra 30 perckor: Ebéd: vágotthús, burgonya-piré, parfé. 8 kor: Alvás selyemmel bélelt kosárágyban. íme, ide fejlesztették Amerikát, a demokratizmusnak klasszikus hazáját. Bizony ekkora elfajulásra aligha gondoltak azok, akik 1776-ban aláírták a függetlenségi nyilatkozatot. HÍREK. Eger, 1912. december 20-án. Tájékoztató. December 22. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 23—24. Országos vásár Pásztón. „ 24. Eger város rendkívüli közgyűlése. „ 25. Karácsony. „ 26. Szent István vértanú ünnepe. „ 3'. Szilveszter. Hálaadás. Január 1. Újév. „ 2. Országos vásár Pótervásáráp. „ 2—3. Országos vásár Tiszafüreden. „ 5. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. n 6. Vízkereszt. „ 7. Katonai utóállítás Egerben. „ 12. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 13. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13—14. Országos vásár Eger en. „ 13. Országos vásár Verpeléten. Az egri érsek palliuma. Szmrecsányi Lajos egri érsek a Rómából részére küldött érseki palliumot, mint már előre jeleztük, csütörtökön vette át Szepeshelyen, Párvy Sándor dr. püspök kezéből, kit mint suffraganeusát pápai felhatalmazás alapján e funkcióra különösen kiválasztott s felkért. Ez alkalomból Szepeshelyről a kövei kezeket írják: Az érsek Ridárcsik Imre kanonok kíséretében Egerből szerdán délután érkezett meg a szepesolaszii állomásra, ahol Khreberich Márton dr. prelátus társaságában a szepesi püspök várta, akivel együtt a püspök fogatán vonult be Szepeshelyre. Itt a püspöki lakban a növendékpapok, központi papság s a káptalan tagjai fogadták. Fertsek Nándor nagyprépost szép üdvözlő beszédet intézett az érsekhez, különösen is kiemelve azokat a kegyeletes kapcsokat, melyek az érseket a szepesi egyházmegyéhez fűzik s mostani idejövetelére is inditák; az egyházmegyében van az érsek csarokkal sietek elé ... és ő egy hosszú, boldog csókot nyom az ajkamra. — Hirtelen valami zaj hallatszott és ruhasuhogás . . . Bennünket elfogott az a különös érzés, hogy valaki hívatlanul itt van a szobában ; reszketve fordultunk vissza... Ott állott Jean, a fiam, sápadtan és ránk nézett. — Az első pillanatban azt hittem, megőrülök. Egy lépést tettem hátrafelé s kezeimet mint egy könyörögve tártam ki gyermekem felé... És többé nem láttam. Elment. Ott álltunk megdermedve szemtől-szemben, de szólni nem tudtunk. Lerogytam egy karszékre és őrült vágy fogott el, hogy kifutok én is a sötét éjszakába és eltűnők ötökre. Ő megrettenve nézett rám, de nem mert hozzám közeledni, sem szólni, sem megérinteni, mintha félne, hogy a gyermek újból vissza talál jönni. Végre megszólalt: — Elmegyek hozzá; felkeresem őt... beszélek vele ... megmagyarázom neki ... Beszélnem kell vele... hadd tudjon meg mindent ... És elment. Én pedig sírtam görcsösen, keservesen. Meg volt törve a lelkem ; feldúlva minden idegem a borzasztó érzéstől, hogy itt jóvá nem tehető szerencsétlenség történt. Leroskadtam a szégyen súlya alatt, mely anyai szivemet érte. Aztán vártam reszketve, a legcsekélyebb zajra felriadva, ha a fa egyet pattant a kandallóban. Vártam egy órát, két órát... szivemben ismeretlen borzadály támadt és olyan aggodalom, melyet nem kívánnék a legbünösebb embernek sem. Hol van a gyermekem? Mi történt vele ? Éjfél felé egy szolga levelet hozott a kedvesemtől. A tartalmát még most is tudom: „Nincs még otthon a fia? Nem találtam sehol. Itt vagyok az utcán. Nem akarok felmenni ilyen későn.“ Megfordítottam a papírt és ráírtam a választ: „ Jean nem jött vissza, keresse meg okvetlenül!“ És az egész éjjelt felöltözve, ébren töltöttem, várakozásban. Olyan voltam, mint az őrült. Szerettem volna ordítani, futni, vagy a földön hemperegni. És még sem mozdultam, csak vártam ... egyre váltam. Szerettem volna tudni, vagy kitalálni, hogy mi történik majd? De hiába erőlködtem, hiába töprengtem: nem tudtam a jövőbe látni. Aztán attól kezdtem félni, hogy találkoznak. Mit csinál akkor a fiam? S a legborzasztóbb feltevések és a kétségbeesés marcangolták a szivemet. Megbetegedtem, agyvelőgyuladást kaptam. Mikor hosszú betegségem után visszanyertem az eszméletemet, ott láttam az ágyamnál állni a szeretőmet ... de csak magában. Rákiáltottam: „A fiam? hol a fiam?“ Nem felelt. — „Meghalt, kiáltám, megölte magát,?“ — Nem, nem, esküszöm önnek. De minden erőlködés mellett sem tudtuk eddig megtalálni. — Hirtelen elkeseredve, bosszúsan, mert néha elfogja az embert az a megmagyarázhatlan, esztelen harag, — rákiáltottam: „Megtiltom önnek, hogy visszajöjjön, hogy meglátogasson, mig meg nem találtai Távozzék!“ Elment ő is. És nem láttam többé sem egyiket, sem a másikat, uram! így élek húsz esztendeje ebben a borzasztó, végnélküli várakozásban . . . De most már érzem, hogy vége lesz . .. mert meghalok. Meghalok anélkül, hogy akár az egyiket, akár a másikat viszontláttam volna! A barátom húsz év óta naponta ír nekem; és én nem fogadtam el egy percre sem; mert úgy képzelem, hogy ha ő visszatérne, abban a pillanatban megjelenne előttem a fiam képe is! A fiam! A fiam! Él e, vagy meghalt? Hol rejtőzik? Talán ott van valahol a tengeren túl, távol, messze földön, melynek még a nevét
