Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-18 / 101. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _ .... 5 » Negyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 101. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. s=_ Szerda, december 18. Megyegyülés. Eger, 1912. dec. 16. ügy látszik, soha sem fogyunk ki az erőpróbákból. Törvényhatósági közéletünknek majdnem összes tevékenysége csak ebben merül ki. A vármegyei tisztikar: dolgozik; a törvényhatóság egyéb szervei — a bizottságokban — szintén dolgoznak. És ez a szerencse. Mert maga a törvényhatóság, a vármegyei önkormányzat legfőbb fóruma, a közgyűlés, nem a közügyek intézésére jön össze évnegyedenkint, hanem a saját házi gyönyörűségére — erőpróbákat rendez. A hétfői közgyűlést is ezzel sikerült agyonütni. A vármegyei ellenzék és a munkapárt nagy számban vonultatta fel hiveit és a harmadfélóráig tartó közgyűlésből csak az utolsó negyedóra jutott a közügyeknek, amikor t. i. már megritkította a tömör sorfalakat a — déli harangszó. A többi időt elerőpróbázták szavazásokkal, amelyekből kiderült, és pedig számszerűen, hogy bár tekintélyes ereje van az ellenzéknek, a munkapárt azonban mégis csak erősebb. A választásoknál az egész vonalon a munkapárt jelöltjei kerültek ki győztesen. Es igy történt, hogy az első összecsapásnál Graefl Jenő kimaradt, aki pedig évtizedek óta igen agilis és értékes tagja volt a közigazgatási bizottságnak. De hát a pártfegyelem, pártfegyelem. Graefl Jenő az ellenzék jelöltje volt, meg kellett buknia. A közgyűlés egyébként nem volt izgalmas. Sőt ennyire sima lefolyású közgyűlés talán még soha nem volt Hevesvármegye gyüléstermében. Mert mig sokan voltak együtt a megyebizottság tagjai, — kilenc negyedórán keresztül — elfoglalta őket a meg- megujuló szavazás. A tizedik negyedórában meg már csak a letárgyalandó napirend volt sok. A bizottság tagjai eltávoztak. És megesett az a följegyzésre érdemes dolog, hogy az egész közgyűlésen egyetlen felszólalás sem történt, pedig a napirendnek 464 tárgya volt, amellyel negyedóra alatt végeztek. A közgyűlésről tudósítónk a kővetkezőket ^ent* ‘ A megnyitás. Hevesvármegye téli rendes évnegyedes közgyűlését hétfőn délelőtt 10 órakor nyitotta meg Kállay Zoltán dt\, b. t. t., főispán. A szokásos évnegyedes jelentések és a számonkérő- szék jegyzőkönyvének tudomásul vétele után, a tavaszi rendes közgyűlés határidejét március hó 17-re tűzték ki. A belügyminiszter leirata, A belügyminiszter a pétervásárai járás trachomas betegeinek gyógyítási költségeit az ebadó terhére utalványozta. A közgyűlés ezt tudomásul vette. Törvényhatósági átiratok, Marostorda vármegye és a F. M. K. E. a telepítés és parcellázás törvényhozási utón való rendezését kéri. Miskolcz törvényhatósági joggal felruházott város az állami vasmüveknek a vaskartellból való kivételét sürgeti, Csanád- vármegye pedig a városi állami anyakönyvvezetők és helyettesek állásának rendezése iránt irt fel az országgyűléshez. Hevesvármegye közönsége mind a három feliratot pártolja, támogatja. A vármegye háztartása. Hevesvármegye 1913. évi költségvetését a pénzügyi szakosztály és az állandó választmány javaslata alapján, úgy, ahogyan mi már ismertettük, a közgyűlés megállapította. A katonabeszállásolási-alap költségvetését és ennek alapján a szükséges 3’52% pótadót megszavazták. Hasonlóképen megszavazta a közgyűlés a jegyzői és orvosi nyugdíjalap költségvetését és 1*58 % pótadóját, valamint a tiszti nyugdíjalap költségvetését és l-45% pótadóját is. Ezután megkezdődtek a névszerinti szavazások. A vármegyei rendelkezési alap 0‘5 % -os, a háztartási alap 0-29, illetve 0'43%-os, és a kórház-alap 0'50% pótadóját a beadott összes szavazatokkal, egyhangúan megszavazták. A megyebizottság tagjai. Egy kis pihenőül az állandó választmány bemutatta a vármegye legtöbb adót fizető biAz „EGER“ tárcája. Emlékezzünk régiekről. .. — Heves és KülsC-Szolnok t. e. vármegyék újjászervezése 1860-ban. — II. A dec. 12-diki gyűlés azután köszönetét szavazott „az 1848-i viharos időkben és szent kötelességeiben híven eljárt és hivataloskodásának teréről leszorított tisztikarának.“ Miután Halassy Gáspár tőrv. másodalispán leköszönt úgy a maga, mint az 1848-ban megválasztott tiszttársai nevében, a „tisztiválasztás“ elhatároztatott, addigra az örökös főispán kinevezte rendes megyei ügyészül Berecz Ferencet., jegyzőül Kovách Lászlót, szolgabiróul Isaák Lászlót s esküdtül Bóta Pétert. Ekkor az elnöklő Bartakovios Béla érsek előterjesztette, hogy a törvény értelmében kész letenni a hivatalos esküt. Erre vonatkozóan a közgyűlés — mint a jegyzőkönyvben betüsze- rint olvasható — a következőképen határozott: „Tekintve a főispán országos köztiszteletben álló magas személyét, a hazafiság, törvényszerűség rendithetlen hírében álló elismert egyéniségét, miszerint e kettős megyének hazafi személyében, a haza iránt minden köruyül- mónyekben tanúsított buzgósága, hűsége aranynál tisztábban tündöklik, a bizottmány főispán ö nagyméltósága személyében teljes liztositékát látja megyénk jogai sérthetlenségének, minél fogva a különben követelhető eskü alól főispán úr ő nagyméltóságát ezennel fölmenteni kívánja, azon határozott észrevétellel: miszerint ezen kivétel csupán jelenlegi főispán űr ő nmltósága személyére szóllván, ezen téuy senki és semmi esetben törv. gyakorlat színeit ne öltse magára, mely fölmentést a főispán elfogadván, emez elfogadás kifejezésekre kölcsönzött szavai imez jegyzőkönyvben iktattatnak: Én nagyra becsülöm ezen megyéknek azon nyilatkozatát, hogy hazafiui adott szavamat — (mint esküt, melyet törvény értelmében a megyének letenni köteles vagyok) — fogadja el, részemről akképen kívánom vétetni ezen nyilatkozatomat „mint esküt“ miszerint a törvények ösvényén fogom hivatalomat telyesiteni: a mennyire pedig és bár mikor szóbeli esküm kivántatnék, azt letenni mindenkor kész le- eDdek.“ E gyűlés utólsó ténye az volt, hogy Főid- váry János császári biztost, illetve volt megye- főnököt „hazafi kötelesség mulasztásával“ rótták meg, mert a vármegye pecsétjét az örökös főispánnak nem adta át, sőt ennek levelére választ sem adott. A nevezetes nap további folyásáról ezt mondja az egykorú hírlapi tudósítás: „A jelenvoltak tömege szétoszlott a városban, délután pedig több helyen értekezletek tartattak, hogy a jövő napon történendő tiszt- ujjitásra nézve a vezérelvek megállapíttathassanak, a rokon nézetek találkozhassanak s a megválasztandó egyéniségek iránt kívánt vitatkozások megtörténhessenek. Este a Casino helyiségek tömve valának megyebeli vendégekkel és a fölköszöntések hosszú sorában sok meleg hazafias szó, sok talpraesett gondolat és lelkes szónoklat volt hallható.“ Dec. 13-án és folytatva 14-én megalakították a vármegyei tisztikart és 8 pontban nyilatkoztak a vármegye törvényes jogaira és önállóságára nézve, valamint intézkedtek arra is, hogy miképen valósíták meg a községek szervezését és hogyan foganatosítsák az átmeneti intézkedéseket. A december 13-án tartott tisztújító gyűlésen ismét az örökös főispán elnökölt s „egyhangú felkiáltással elválasztattak“: első al- ispánűl gróf Szapáry Gyula, másod alispánul
