Eger - hetente kétszer, 1912

1912-12-14 / 100. szám

1912. december 14.

EGER. (100. sz.)

3

helyezett gyermekekről, a elmebetegekről, a hülyékről, némákról, vakokról, nyomorékokról, a trachomásokról, a fertőző betegekről, az iskolai kitiltásokról és a kutakról. Felügyel a gyógytárakra és a gyógyáru-kereskedések rendes vezetésére, valamint a kórházakra és egyéb jótékonysági intézetekre is. Szükség esetén a kerületi orvosoknak segítségére van és beterjeszti a hatóságokhoz az időszaki jelentéseket.

A kerületi orvosok a saját kerületükben az összes közegészségügyi, orvosrendőri és orvostörvényszéki teendőket végzik; működésűkről munkanaplót vezetnek, melynek alapján minden hónapban jelentést tesznek az ügyvezető főorvosnak, akinek szükség esetén segédkeznek is. Egyéb teendőik pedig a következők:

a) a szegényrendelés és a fekvő szegénybetegek gyógyítása. Evégből a kerületi orvos tartozik lakásán hétköznapokon legalább egy órán át a szegény betegek részére rendelőt tartani. Ezt az időt a lakásán kifüggesztett táblán jelzi. Ezenkívül a szegények számára az alapítványi női kórház is rendelő-állomás, ahol a rendelés naponkint reggel 8—9 óráig, azután a városházán levő orvosi szoba, ahol a hivatalos órák alatt történik a rendelés,

b) a dajkaságban levő s a gyermekmen- helyek kötelékében levő gyermekek felügyelete és gyógyítása,

c) a halott-kémlés,

d) a himlőojtás,

e) a kisdedovodák, menházak és iskolák vizsgálata; szemvizsgálatok,

f) a ragadós betegek ellenőrzése és fertőtlenítése,

g) a trachomások gyógyítása,

h) a bábák működésének ellenőrzése,

i) közegészségügyi vizsgálatok, és pedig minden panasz, vagy följelentés bevárása nélkül évenkint legalább egyszer, a tavasz beálltától nyárig a kerületben minden épületet, udvart, szállót, menházat, istállót, csatornát, emésztőgödröt, árnyékszéket, kutat, iptrtele- pet, üzletet, raktárt, gyárat (mentőszekrényt) és műhelyt megvizsgálni tartozik. Az utak, utcák és terek, a bérkocsi-állomások és nyilvános árnyékszékek tisztaságának ellenőrzése is az ő kötelességük,

j) nyilvános helyiségek (kávéházak, korcsmák stb.) tisztaságra való felügyelet,

k) fürdők vizsgálata,

l) prostitúció ellenőrzése,

m) vágóhíd-vizsgálat,

n) élelmiszer és italok vizsgálata,

o) szódagyárak vizsgálata,

p) életmentés (balesetnél, tűzvész alkalmával) és végül

r) a városi alkalmazottaknak gyógyítása.

Az orvosok díjazását igy állapítja meg a szabályrendelet-tervezet: beteg-rendelés az orvos lakásán nappal 2, éjjel 3 kor.; a beteg lakásán nappal 3, éjjel 5 korona. Orvosi bizonyítványok kiállítási díja: egészségi bizonyítvány 3, betegségi bizonyítvány 5 kor., kivételes nősülés ügyében 4 kor., köztisztviselő egészségi állapotának megvizsgálása és az erről szóló bizonyítvány 4 kor.; szakvéleményekért, látleletekért 3—10, halottkiásás és hullaszállítás alkalmával orvosi bizonyítvány 5 — 10, koporsó bezárása körüli eljárás 6—10 kor.; halottkémlelés 1 korona.

Ennyi az egész. Nincs tovább! Ámde ha meggondoljuk, hogy az itt felsorolt teendőket mindössze három embernek kell elvégeznie és pedig nem felületesen, hanem hűen és becsületesen, akkor önkéntelenül is azt kérdezzük: ugyan mikor lesz ideje erre a sok mindenre ennek a három embernek?

A főorvosnak még csak hagyján a munka- beosztása; a jelentéseket, nyilvántartásokat az íróasztal mellett kell megcsinálni és az íróasztal mellett sokat elvégez az ügyes ember. Hanem a kerületi orvosok munka-köre egy kicsit — sok.

Főleg azért sok, mert közegézségügyről van szó. Minden másnál azzal vigasztalódhatunk, hogy ha a felét elvégzi is kötelességeinek a tisztviselő, az is elegendő. Hanem hát mi történjék az orvosi teendőknek másik felével és melyik legyen az az elhagyandó másik fele a kirótt kötelességeknek, amikor mindegyikre egyaránt szüksége van a város köz- egészségügyének ?

A nagy munka-fölhalmozáson kívül az egészségügyi kerületek beosztása sem valami szerencsés. Az I. kerület sokkal nagyobb és sokkal terhesebb szolgálatot igényel, mint a második. (Gondoljunk a kórházakra, iskolákra, üzlethelyiségekre, műhelyekre, kávéházakra; ezek csaknem mind az I. kerületben vannak!)

Ilyen munka- és kerületé beosztással aligha javul Eger város közegészségügye a szabály- rendelethez fűzött várakozásunk szerint.

Az orvosi díjak megállapításához nem szólhatunk, mert a szabályrendelet-tervezetben nincs feltüntetve a tisztiorvosok fizetése és az sem, hogy vájjon a tiszti orvosok, e sok teendőjük mellett, vállalhatnak-e magán-praxist?

Ezt tudni pedig lényeges kellék annak elbírálásához, hogy mngasak-e a rendelési díjak és a bizonyítvány-árak, avagy nem ?

A hét.

Luca napján, mindeuféle babona és népszokás eszünkbe jut, ami december 13-dikához fűződik. Ezek között persze legelső és legnevezetesebb a Luca széke, amely szinte fogalommá lett és a lassan készülő dolgok mintaképévé lön.

Ezt a Luca-széket juttatja eszünkbe a most folyó háborús készület, amely — akár lesz belőle valami, akár békére fordul — minden tekintetben Luca-székének látszik.

*

A háborús hírek, akárhogyan tiltja is a kormány, mégis csak terjednek, szaporodnak. Természetes, hogy annál nagyobb fantáziával, minél kevesebb ténybeli alapjuk van. Különösen a nép között folyik sok szó a háborúról. Ott már például határozottan tudják, hogy a muszka Eger városán keresztül megy a török ellen. Evvel kapcsolatban persze egynémelyik bátor amazon már előzetesen megállapítja a mentési teendőt. A legtöbb persze a föld alá szeretne bújni a burkus elől, de, sajnos, ez az eljárás nem vezet célhoz, mert az ellenség — mondja a néphit — „buvár-kutyákat“ is hoz magával, amelyek még a föld alól is kikaparják az odarejtőzötteket.

A háború persze a gyermek-lelkeket is erősen foglalkoztatja. Két kis nebuló például a következőképen véli megoldhatónak a hadüzenet módját:

— Bizony, a muszka császár három zsák mákot küldött Ferenc Jóskának, oszt’ azt üzente, hogy neki annyi katonája van, ahány szem mák van ebben a három zsákban . . .

— Csakhogy Ferenc Jóska — válaszol a másik — nem ijedt ám meg, hanem küldött a muszkának három marék paprikát, — Neki

Kedvezőtlen idő és majdnem járatlan utak daczára, hosszú sorban érkeztek már 11-én estve hintók, hocsik és szekerek városunkban, a pompás urilakokból, polgári házakból és a földmivelő szerény kunyhóiból százanként szállítván a megye lelkes fiait; és alig viradt reánk a tizenkettediknek reggele, midőn városunkban számos ház nemzeti zászlók közkedveltségü ékében kezde már díszleni és ébredjünk-fel e hosszú 12 évi álmunk Után s lépjünk be régi alkotmányos napjaink egyikének reggelébe — ezreknek fohászát képezé.

Reggeli 8 órakor már tarka néptömeg hömpölygőit a főutczán végig a vármegyeház felé, mindenütt csak vidám arczok mutatkoztak, mindenki csak epedéstől feszült kebellel várta a 10-ik órát, mely vágyainak némi szabad röptöt engedne s mégis volt e tarka ve- gyűletű csoportozaton valami, mit megmagyarázni nem lehet; látható volt, hogy azon kín- telyes hosszú álom, melyet átszunyadott, hagyá meg arczán bélyegét, hogy meglássa mindenki, mit kellett átélnie, ha a szívnek tükrére tekint.

A terem megnyílt és tömve lön. Halk gymásközötti beszélgetés tompa zugás a járá át az egész termet; itt is, ott is különféle

nézetcsere vala hallható, a palota dús lakója leereszkedő szívélyességgel szólott a szerény házikó szegényével, minden egy volt, mindegyik csak azt tudta, hogy magyar, hogy ez áldott föld szülöttje, ezen oly sokszor és oly súlyosan sorslátogatta nemzetnek fia!

Tíz órakor megjött az óhajtott perez. Ha- lassy Gáspár 1848-dik évbőli alispán úr küldöttséget nevezett ki a bizottmányi tagok közűi, főispán urunk ő kgylmségét a gyűlésbe kérendő. A küldöttség eltávozta után hosszú szünet, — e szünetet egy fogat robogása sza- kasztá félbe s több száz torok viszhangzó „él- jen“-e. A terembe lépvén az örökös főispán úr, harsogó éljenek között elfoglalá elnöki székét s néma csend váltá fel a dörgő örömrivalgá- sokat.“

Bartakovics Béla érsek, örökös főispán következő szavakkal üdvözlő az egybegyűlteket:

Tisztelt gyűlés!

Midőn először szerencsém van az alkotmányos megyei életünk gyakorlatából Heves és k. Szolnok t. e. vármegyék örökös föispáni széket elfoglalnom, körül tekintvén e teremben, úgy vagyok meggyőződve, hogy e számos gyülekezet minden tagjainak szivét különös érzelmű

visszaemlékezés, bánatos fájdalommal vegyitett hazafiúi öröm hatotta át.

Valóban megható jelenet, midőn e teremnek küszöbét ismét átléphetjük, hogy itt szabad alkotmányos téren mozoghassunk. — A nemzet fiai tíz éven át a közügy teréről leszorítva, intézkedéseket, rendelményeket, parancsokat csak idegenektől vehettek, — most egyben gyülekeztünk, hogy alkotmányos jogaink gyakorlatát megkezdhessük, hogy magunk és polgártársaink ügyét nyolez százados alkotmányunk értelmében elintézhessük.

De múlt szomorú helyzetünk nem vala nemzetünkre minden jótékony hatás nélkül — a nemzet tiz éven át bár tűrni és halgatni megtanúlt, de elvonulva és halgatag is megőr- zötte szive fájdalma közt a múltnak, a hazának dicső emlékét, és hazafiui érzelmeitől áthatva jobbját nyujtá polgártársának, kivel jobb időben politikai meghasonlásbán volt, hogy vele egyesített erővel a közhazától elháríthassa a veszedelmet, hogy vele a nemzet megmentésén munkálkodhassék.

Ily körülmények közt, midőn elnémult minden politikai meghasonlás, és a nemzet minden pártszakadásobon túl egybenolvadni törekedett, midőn mindenki csak a közhaza megmentését