Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-07 / 98. szám
1912. december 7. EGER, (98 sz.t o nem veszi. Hevesvármegye közönsége az idei szeptemberi közgyűlésében ezt a határozatot jóváhagyta, ámde Hort község képviselőtestülete megfölebbezte a saját határozatát jóváhagyó törvényhatósági határozatot. A belügyminiszter természetesen elutasította a föleb- bezést azzal az indoklással, hogy a képviselő- testület határozata a vármegye részéről jóváhagyatván, az a község képviselőtestületére nézve jogerőre emelkedett és így a képviselő- testület részéről felebbezéssel meg nem támadható. Egyébként a közigazgatási jog szempontjából különösen is kizáttnak tekinti a miniszter azt, hogy a község a saját, kellő formák között hozott és jóváhagyott határozatát megföltíbbezhesse. A hortiak megtették, de — hiába tették. Újszülöttek. Eger városában a lefolyt héten (nov. 29 tői dec. 5-ig) a következő szüle tési esetek történtek: Király Ferenc napszámos Mária, Kelemen Pál palafedő-segéd Erzsébet, Herényi János hentes-mester Stefánia, Jaksi Sándor napszámos Anna, Várkonyi Bernát földműves Anna, Farsang Bertalan gőzmalmi munkás András, Szekeres József napszámos Mária, Kelemen Ignác földműves András, Birincsik István napszámos Mária, Yargas Ferene napszámos András, Nagy János urasági inas nejének halva született leánya, Gyula Bernát földműves Anna, Gulyás György napszámos Erzsébet, Bóta Veronika szolgáló András, Balázs Dezső cs. és kir. gyalogos Ignác, Tóth András kádár-segéd Erzsébet és Bednárcsik József cipész-segéd Dezső nevű gyermeke. Eljegyzési tábla. Németh Lajos földműves és Pap Anna egri lakosok — jegyesek. Házasságot kötöttek. Mezei Miklós földműves és Mészáros Rozália földművesnő egri, Sándor Géza cipész-segéd és Mészáros Krisztina hajadon egri, Simon Ede bányatiszt felső- gallai és Mondok Gabriella hajadon egri lakosok. Halottak névsora. Szauer Mátyásné szül. Ponczák Ilona 44 éves, Bossányi János csizmadia-segéd 54 éves, Kása Vince földműves 78 éves, Nemecsek János főszékesegyházi zenész 62 éves, Sós József 2 hónapos, Boiya Erzsébet 2 hónapos, Kormos Gyula magyar szabó-mester 71 éves, Bóta Mihály 2 hónapos, ifj. Hám Lajos hentes-mester 42 éves, Ernyi András 11 napos, Pernyikár Mihály napszámos 85 éves, Bóta Mező János földműves 20 éves, Salamon Ilona 2 hónapos, Biró Julianna 21 hónapos, Molnár Mihály napszámos 52 éves és Molnár Jánosné szül. Orbán Mária napszámosnő 37 éves korában. Népesedési statisztika. Eger városában az 1912. év november havában született összesen 71 gyermek (39 fiú, 32 leány), meghalt 34 egyén. A halálozás tehát 37-tel kevesebb a születési eseteknél. A lefolyt hónapban házasságot kötött 36, kihirdettetett 26 pár. Szives ajánlat. A T. vevő-közönség becses figyelmébe ajánlja a Fógel és Puskás cég vászon, fehérnemű, női és úri divat üzletének megkezdett karácsonyi nagy vásárját. — Ez idei karácsonyi vásárja a cégnek annyival is inkább figyelemre méltó, amennyiben nem e célra külön beszerzett selejtes áruk, hanem megbízható, jó minő-iégű, tiszta és szép áruk kerülnek eladásra, te'emesen leszállított árakban. — Menyasszonyi kelengyék szakszerű összeállítása. A Gróf Keglevich István utódai budafoki cognacgyar vezetősége hazatért franciaországi hosszabb tanulmányutjáról s az ott szerzett értékes tapasztalatok felhasználásával cognac- gyári üzemét az eddiginél sokkal nagyobb terjedelemben fogja felépítendő modern berendezésű, nagyszabású gyártelepén folytatni. A közönség figyelmébe. Az egész világ iparában, de főleg a magyar nyomdaiparban az utóbbi egynehauy esztendő alatt olyan nagy drágulások következtek be, hogy ezek súlyos terheket rónak különösen a vidéki nyomdaiparra. E súlyos terheltnek kell tulajdonítani, hogy mindazon nyomdák, amelyek nagy kiadásokkal járó lapokat tartanak fönn, szigorúan tartják magukat ahhoz a jogos megállapításhoz, amely szerint minden olyan közleményt, amelyek sem nem közérdekűek sem nem állanak kapcsolatban a közérdekűséggel, csak bizonyos meghatározott díj ellenében közölnek lapjukban. Természetesen, amilyen terheket viselnek a vidéki nyomdák, olyan terhekkel van súlyosbítva az egri nyomdák budgetje is s ezért az egri lapok kiadóhivatalai is eltekin’enek attól, hogy nem közérdekű közleményeket díjtalanul közöljenek lapjaikban. E nem közérdekű közlemények közé tartoznak az eljegyzési, esküvői, halálozási hírek, a felülfizetések, a báli meghívók és báli névsorok és mindazon hírek, amelyek valamely üzletnek közvetve vagy közvetlenül reklámot és hasznot jelentenek s általán az olyan vonatkozású közlemények, amelyeknek megjelenése elsősorban magánosoknak az érdeke. A midőn az egri lapföntartó nyomdák és kiadóhivatalok erről értesítik a közönséget, egyszersmindt azt is tudatják ezen az úton, hogy az ily közleményekért a legmérsékeltebb díjazást fogják fölszámítani. Az „Eger“, az „Egri Újság“ és a „Hevesvármegyei Hírlap“ kiadóhivatalai. Legrégibb, legelőkelőbb márka Gróf KEGLEVICH ISTVÁN utódai COGNAC E’ULd.a.fbls. A legbiztosabb szer influenza és fertőző betegségek ellen. Iskolaügy. Lámpafényben. Itt van a tél és véle megjöttek a bosszú esték. A rövid, többnyire fénytelen, fáradt napok alkonyulatán felkerekedik a szivben a vágy valami vidám, mosolyos szórakozás után, melyben a lélek lefürdi magáról az átélt szürke nappalnak borús, nyomasztó hangulatát. És ki- gyúlnak a lámpák, hogy az egymást kereső szivek egymásra találjanak s ha lehet, egy fedél alatt,, egy asztal körül ápolják az össze- tartozandóság érzetét. A téli esték lámpafényes ölén melegebbek a kacagások, ragyogóbbak a szemek egy jól összehozott társaságban, mint egymástól távol a nyár izzasztó bőségében. S ki tudja, hol van nagyobb boldogság: a csillárok vakító fényében, vagy a ser- cegve égő, füstös petróleumlámpások halvány világában? Manapság talán mind a két helyen ott settenkedik az elégedetlenség árnya s a holnap nehéz gondolata nem engedi nyílt vizekre kisiklani a vidámság virágos gondoláját. Fölöttem petróleumos lámpa ég, ahogy e betűket rovom. Száztíz gyermek zsibongása visszhangzik lelkemben, mert alig van egy jó félórája, hogy betettem magam után az iskola ajtaját. Nehéz az agyam és a felzaklatott, túlhajtott idegek olyasféle sivító zajt ütnek a fülemben, mint amilyet a vonaton lehet hallani, ha annak a rohanásban egy, vagy két kereke kigyúlt. Égő szemeimet bemerítem a sárga lámpafénybe s mig hideg, havas eső csapkodja ablakom, lassan egy forró köny- csopp gördül végig az arcomon. A falusi néptanító sorsán gondolkozom. Annak a sorsán, aki a fi ital lélek kemény, acélos erejével, a fiatal szív mindent átölelő szeretetével lépett egyszer az él-tbe a paloták közül, hogy égő szivéhez, leikéhez öleljen egy darabot e hazának abból a földjéből, amelyen nagy elmaradottságban, kezdetleges éle'viszo- nyok között tesped a nemzet testének egy jókora, egy igen nagy része. Arról gondolkozom, aki neki hevült arcának pírja mögött álmoknak, vágyaknak, reményeknek magvait vitte ki a bogárliátu házikók közé, hogy elvesse azokat abba a földbe, ahonnét érett aranykalászokat vár a hit, a haza, a társadalom. Arról gondolkozom, aki szomjas, vágyó, tikkadt lelkek között felt korsóval jár és mosolyogva nyújtja mindenkinek, aki feléje eseng, — az élet habzó, tiszta italát. Ez a korsó most, ahogy Írok, asztalom egyik sarkára ül s karcsú, gömbölyded alakja nagy, fekete árnyékot vet a szemben lévő falra. A lámpafény sárga, arany sávokat húz az oldalára, szájba illő szopó-bimbójára pedig csókot ad. Óh, hány kicsiny rózsás ajk tapad erre a bimbóra naponkint s hány erőtlen kisded lélek kap tőle erősséget, izmosodást. És ez a korsó ki nem ürül, mert határtalan mélységes lélek vizéből merül meg újra, meg újra. Amint ezt a korsót minden oldalról szemlélem, íves fülén meglátok egy sovány, remegő kezet. Egy kezet, amely nyújtani szokta ezt a korsót, amely adja az élet italát. Reszket, remeg ez a kéz, mint annak a háznak az ablaküvegje, amelyben bent a gond malmának kattogó, dübörgő kereke forog. Valahonnan ideges, rezgő nyugtalanság fut másodpercen- kint ebbe a kézbe a kidagadt kék ereken. Ez csak onnan eredhet, arról a helyről, ahol a kigyúlt, lángoló szeretettel, a haladó világtól megkövetelt alapos készültséggel szemben a lekicsinylő gőg, a kenyeret osztó szűk marok ütött tanyát. A szívből ered a kéznek reszke- tése, abból a szívből, mely tökéletlen eszközökkel, túlzsúfolt iskolateremben sokkal nehezebb munkát végez, mint egy másik szív, amely fiilé ennek ellenére is jobb ruhát akar húzni a vétkes rövidlá'ás. Jaj, hogy remeg az a kéz! Még elejti azt a korsót! Nem szeretek már rá se nézni, mert félek, hogy lehull a földre és arcomba frecs- csen sajátságos forró, párolgó itala. S akkor ... akkor felsikolt a föld a loccsanásra és tehetetlen, vergődő kislipék vonaglanak utólsót künn a kelő napnak szürkülő virradatán. Hirtelen lecsavarom a lámpát, de már akkor valami forró csepp gördül az arcomon, melyről nem tudom, hogy köny-e, vagy a korsó tartalmának rám loccsant picinyke része. Szobámból kilépek. Az este hosszú még az éjszakáig, valahol el kellene tölteni. Utam a Gazdakör felé visz, melynek ablakából végig szalad elém a lámpafény a nyirkos, lucskos földön. Hol a lábamat nyaldossa, hol meg az arcomhoz ugrik, mint a kedves, ismerős ház kint ólálkodó komondora. Belépek. Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszöntök be az ajtón. Komoly, meglett emberek érces hangja fogadja köszöntésemet. Azután leülünk .sóiba egy hosszú asztal köré. S amig a lámpa sárga, arany rózsákat dobál arcunkra, fejünkre égő olajából, egy kemény, csontos kéz biztos, szilárd lendüléssel föikap egy korsót, olyant, amilyet odahaza látott a képzeletem, és oda emeli sorba az emberek ajkaihoz.
