Eger - hetente kétszer, 1912

1912-12-07 / 98. szám

1912. december 7. EGER. (98. sz.) 3 és gyors közlekedésen s a lépten-nyomon kí­nálkozó és kiaknázható munkaalkalmakon kí­vül még az az óriási kényelmi és közegészség- ügyi különbség is növeli, ami a város és falu között még mindig fennáll. Ha a városok mun­kaalkalom-bőségét és könnyebb kereseti viszo­nyait ellensúlyozza is a drágább megélhetés, ámde a kényelmi és közegészségügyi intézmé­nyek, mint a járda, világítás, vízszerzés, csa­tornázás, fürdő, tiszta lakás, kórház, könnyebb gyógykezelés, az iskoláztatás és önképzés ol­csósága és lehetősége, a változatos és olcsó szórakozás, még mindig megmarad kiáltó el­lentétnek a város és falu között. És ez is hozzájárul a falvak elnéptelene­déséhez. Régente, míg nálunk a város és falu kö­zött alig volt különbség, — mert sáros, pisz­kos, egészségtelen volt mindkettő s a kultúrá­val járó kényelmet és közegészségügyi vív­mányokat nélkülözte egyik is, másik is: — az intelligens elem, különösen a földbirtokos­osztály, inkább megmaradt a szerény falusi viszonyok között. Több kényelme a városban sem kínálkozott. Most? Néhány megrokkant, penziós úri emberen kívül, akik a rózsaojtás- nál, a szénaillatnál és az árnyas udvarokon való sétálgatásnál egyebet nem várnak a fa­lusi élettől, az intelligenciából alig lakik más a községekben, mint akit élethivatása és a kenyérkeresete a faluhoz láncol. A közigazgatás javításával egyidőben a falvak közegészségügyi, kulturális és kényelmi berendezkedésére is figyelmet kell fordítanunk tehát, ha azt akarjuk, hogy a falvakban is kényelmessé, vonzóvá és otthonossá tegyük a tartózkodást. Ha a városok segítésével, a fa­lusi életnek elviselhetővé tételéről sem feled­kezünk meg, akkor azt a problémát, amit a városok és falvak egymás között való versen­gése idézett elő, nem lesz nehéz kedvezően megoldani. 1*1 A hét. Az egri fürdők régi prospektusa. Az érseki fürdő megvétele, illetve bérlet-ügye ismét napi­rendre került. Evvel kapcsolatban érdekesnek tartjuk ismertetni azt a prospektust, amelyet 72 évvel ezelőtt bocsájtott ki magyar és német nyelven Bernett Ferenc, a fürdők akkori bérlője. A prospektus a fürdőnek és környékének esz­ményített képét is adja Joó János rajzáról és Lenhardt pesti művész rézkarcáról. A fürdő­hirdetés magyar szövege a következő: „Az egri fürdők. Miután az egri gyógyfürdő­ket — mellyek már a’ 16-ik században a’ Tö­rökök által építettek, újabban pedig 0 Excel- lentiája az egri Patr. Érsek által az emberiség iránti jótékony érzéstől indítatva több kádakra alkalmazott, úgy szinte kőmedenczékben fel­buzgó természetes lágymeleg vízzel ellátott diszes szobákkal megszaporitattak, és igen számos esetekben (mikint ez annak orvosi le­írásából kitetszik) különféle betegségek ellen jósikerrel használtattak légyen — alúlirt ki- bérlette volna; alázatos tisztelettel köztudo­másra juttatni kívánja: hogy ő mind azokrúl, mik akár az idegen, akár helybeli fürdő Ven­dégeknek kényelmükre szolgálhatnak, a’ lehe­tőségig rendelkezett, és a’ fürdőházban ételek és italok is a’ legjobb minőségben és legjutal- masb áron fognak kiszolgáltatni. Hogy pedig az általa óhajtott illő rendnek létesülését is minél inkább eszközölhesse, bátorkodik meg­kérni minden rendű és rangú t. ez. Vendégeit a’ fürdői rendszabályok kellő figyelemmel tar­tására. — Mind ezen intézkedéseinél fogva bizodalommal reményű, hogy számos látogató­kat tisztelhetni szerencséje leend. Egerben martius 25kén 1840. Bernett Ferencz, haszonbérlő. Rendszabályok az egri fürdőknél. Minden tör­ténhető panasz mellőzése tekintetéből az egri fürdőknél, tellyes tisztelettel megkéretnek min­den rendű és rangú t. ez. Vendégek a’ követ­kező szabályokhoz alkalmazkodásra: I. Megkiváotat'k, hogy a’ fürdő mindenkor előre megrendeltessék, a’ fürdő-mesternél, melly alkalommal a’ fürdőtaksa lefizetése után a’ megrendelő egy Jegyet kap, a’ fürdő száma és órájának felírásával. Hasonlóul a’ fürdő-mes­ternél lehet előfizetés mellett fürdőt hosszabb időre is rendelni. II. A’ Vendégek megjelenéskor a’ fürdő- mester által fogadtatnak, és Jegyeik’ előmu- tatása után az illető fürdőkhöz elutasitatnak. III. Miután a’ megrendelt órák csak az illető Jegyekkel megjelenőknek adatnak által, ennél fogva viszont a* Jegyeket más órára használni nem lehet, melly tekintetből a’ ki­tűzött óráknak szoros megtartása kívántatik. IV. Csak az előre megfizetett órák tekin­tetnek megrendelteknek. Ezen rendszabályok mellett illőleg tudo­másul tétetik az is, hogy a’ Vendégek’ nagyobb kényelmükre a’ bérlő egy kocsit tart mindenkor készen, melly kívánsághoz képest minden t. ez. Vendéget a’ fürdőbe, vagy onnan lakására 12 p. krért. (egy egy utat értve) szállítandó ügy látszik, hogy a régiek jobban értettek a reklámhoz, mint a mai emberek. Mostanában soha, senkinek nem jut eszébe, hogy az egri meleg fürdők hírnevét terjessze. * Monte-Cario veszedelme, A francia képviselő­ház előtt törvényjavaslat fekszik a klubokban engedélyezett hazárdjátékok újabb megadózta­tásáról. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban Gillet-Arinondy képviselő pótindítványt nyújtott be, amely igy szól: „Mindazokban a klubok­ban, amelyekben baccarát és petits chevaux-t játszanak, engedtessék meg, hogy trente et quarante-ot és roulette-et is játszhassanak.“ Ez az indítvány, ha törvény lesz belőle, megszünteti Monte Carlo privilégiumát a rou­lette és trente et quarante terén és óriási anyagi veszteséggel fogja sújtani a monte-carlói köz­társaságot. Ha ugyanis Nizzában, Cannesban és egyéb franciaországi játék-kaszinókban, a melyekben eddig a francia állam eltiltotta a roulette-et, ugyanúgy lehet roulette-et játszani, mint Monte Carloban, a monacói idegenforga­lom, a mely egy évben két millió külföldire rúg, egyszerre meg fog csappanni. A monacói kaszinó csődje egyúttal a monacói köztársaság csődjét is jelenti, mert tudvalevő, hogy Albert fejedelem és az egész állam háztartását a ka­szinó fedezi. íme, Monte Carlo veszedelme tulajdonké­pen az emberiségre nagyobb veszedelem, mert egy helyett legalább is 5—6 ilyen játék- kaszinó lesz. * Miért bukott meg a Portugál királyság? A ma­gyarországi szabadgondolkodók vendéget hív­tak a múlt héten-, Magelhaes Limát, a portugál forradalom legtevékenyebb szervezőjét és az uj köztársaság első elnökét. Ez az „előkelő ide­gen“ előadást is tartott az ő forradalmukról s Másnap kissé félénken lépett be Aranyos- syékhoz. Tudta, hogy Lukrécia is el fog jönni s bár oly okos asszonnyal társalogni, mint Aranyossyné, mindenkor igen élvezetesnek tar­totta, mégis izgatottan leste a percek múlását, mikor csak lehetett, rátekintvén az órájára. Végre megjött a várva-várt pillanat. Nyí­lott az ajtó s belépett a bájos leányka. Aranyossyné kis idő múlva magukra hagyta őket. — Nem látta a levélhordót, mikor jött? — kérdé Lukrécia. — Nemi — felelt Béla — Talán leve­let vár? — Azt bizony. Még pedig nagyon nehezen! — Akkor biztosan szerelmes levélről van szó. Ugyebár, eltaláltam? — Nos, igen, eltalálta. Béla szemmelláthatóan elszomorodott s fa­nyar mosollyal kérdezte. — És ugyan kitől jön ? — Ej, de kiváncsi. De ha már annyira érdekli a dolog, hát elárulom a nagy titkot: a vőlegényemtől. Béla igen furcsán kezdte magát érezni. Ijedten kérdezte. — A vőlegényétől ? — Igen! A vőlegényemtől. — Hát, hogy is, no, Kegyed már ... hogy is, menyasszony ? — Úgy van! — És szereti a vőlegényét? — Édes Istenem, hát hogyne szeretném! — Akkor megenged egy kijelentést: én irigylem azt az urat. — Nem is hittem volna! Azután miért irígyli ? — Miért? Ó, ha nekem egy olyan édes, okos, kedves menyasszonyom lenne és az en­gem úgy szeretne . . . Lukrécia nevetett. — ügy látom, megtanult bókolni. Ki hitte volna? — Én nem bókolok. Ha én lennék a vő­legénye helyében, nálam boldogabb ember nem volna az egész világon! — Egészen belemelegedett! De a dolog ér­dekel; folytassuk! Hát annyira tudna maga sze­retni egy olyan lányt, aki szép, művelt, okos? — Igen, annyira! — Csak azért kérdezem, mert magát bá­tortalan, visszahúzódó embernek ismerte min­denki. Némelyek nőgyűlölőnek tartották. Én sem gondoltam soha, hogy valakibe szerelmes tudna lenni. — Pedig az vagyok. — Ugyan kibe? — Kibe ? — mondta utána Béla. — Hát... Különben mit érdekli ez kegyedet? — Érdekel és pont. No, feleljen már! — Hát egy . . . menyasszonyba! — Hát már menyasszonya is van ? — Nem az enyém. A másé. — Igazán ? Roppant érdekes! És ki az ? Béla keserűn kacagott. — Ha minden áron tudni akarja, meg­mondom: Maga! Pillanatig ijedt csend ülte meg a szobát. — Most már tudja ezt is! — szólt Béla végre. — Egy virággal több van a koszorú­ban, melyet szépségének font és adott az élet. — Egész költői hangon beszél. — E pillanatban az is megbocsátható. Ugy-e nem haragszik reám ? — Istenem, hát miért haragudnám?! — Hát a vallomásomért. De legjobb lesz sok szerencsét kívánni és eloldalogni. Sok sze­rencsét! Isten vele, kedves Lukrécia! Elindult az ajtó felé. Hirtelen előkapta a zsebkendőjét . . . szétmorzsolta a könnyet, mely váratlanul kigyöngyözött a szeméből. Lukrécia látta ezt és fátyolozott hangon szólt utána. — Ne menjen még! Beszélgessünk, ha nincs terhére.

Next

/
Thumbnails
Contents