Eger - hetente kétszer, 1912

1912-11-30 / 96. szám

1912. november 30.

EGER. (96. sz.)

3

vonná a dekrisztianizáló, az ellenséges eszme- áramlatokat, leleplezné a bennük rejlő tudománytalanságot, tévedéseket, álokoskodásokat, félrevezető szándékokat. Állandó tért nyit a közlelkiismeret nyilatkozásainak s a legtágabb értelemben vett közerkölcstelenség elleni harcnak. Tájékoztatná a világi katolikus társadalmat mindazon homloktérben álló kérdésekről, melyekben a tisztánlátás apologetikus közérdek. — Épen ezért állandóan szemmel kiséri majd az ellenséges revüket és lapokat s azoknak destruktiv törekvéseit méltósággal, de erővel teljesen is ellensúlyozni iparkodik.

A második cél a lelkesítés és tettrekeltés volna. A Magyar Kultúra állandóan rá fog mutatni arra a méltatlan helyzetre, melybe a keresztény gondolat a mai szellemi áramlatok örvénylése közben került s amelybe főleg a katolicizmust százféle ellensége és a saját tétlensége sodorta; hangoztatni fogja közpanaszainkat és közóhajainkat; sürgetni fogja megalázott helyzetünk mielőbbi megváltoztatását. Emellett állandóan utalni fog lelkesítő kül- és belföldi, múlt- és jelenkori példákra, figyelmeztetni az ellenség szervezkedésére, mozgolódására, jogtipró törtetésére, a veszélyekre, melyek környeznek, a pozíciókra, melyeket elvesztettünk, vagy amelyeket védenünk kell, teendőink sokaságára és sürgető voltára.

Ezzel az állandó lelkesítő munkával egyúttal egy harmadik célt is önkéntelenül megközelítene: számos ébredező energiának mutat helyes irányt és célpontot s jelentékenyen előmozdítja a tervszerű cselekvés feltételének: a körültekintő, mindenből okuló, mindenre ügyelő katolikus akcióprogrammnak kialakulását. Férfias nyíltsággal mutat rá megoldatlan szociális problémáinkra, a háttérbe szorult közszükségletekre, de a hiányokra és rendezetlenségekre a saját táborunkban is. Szókimondó egyenességgel vág útjába a katolikus köntössel díszeskedő önzés, érdekhajhászás és képmutatás stréberkedéseinek s egyenesen üldözi a szónokolni igen, de tenni nem tudó mellhang-katolicizmust; pártol, támogat, véd minden erőteljes kát. kezdeményezést és kellő értékre szállít le mindent, ami csak talmi-érték, vagy ami katolikus szempontból káros és hátrányos.

A Magyar Kultúra a kiszabott munkát négy fö rovatban végzi. Ezek lesznek:

1. A tudományos (terjedelemben legbővebb) rovat, melyből azonban száműzve volna nemcsak minden meddő, minden nehézkes, iskolás, koturnusokban járó s abstrakciókba vesző szobatudomány, hanem a voltaképeni szakkutatásnak a nagyközönség érdeklődésétől távoleső egész apparátusa és terminológiája.

2. A szépirodalmi rovat, mely azonban a szépirodalmat nemcsak negative (feddhetetle- nül), de pozitive is katolikus, azaz a keresztény életfelfogás szépségét kidomborító irányban műveli.

3. A kritika rovata, minél gazdagabb s elevenebb bel- és külföldi könyv- és folyóirati szemlével, művészeti, színi stb. recenziókkal.

4. Az élet (aktualitások, rövid feljegyzé- zések és megállapítások, glosszák, hírek, statisztika) rovata, lehető sokoldalúsággal, eredetiséggel és elevenséggel.

Minden rovat élén meglehetős tág ügykörű s részben önálló felelősségű rovatvezető áll, akivel a cikkírók és tudósítók minden fontosabb dolgot (tárgyválasztá-', ügyes cím, fontos szempontok stb. dolgában előzetesen megtárgyalhatnak.

A folyóirat módszere végre e négy vezérelvhez fog szigorúan ragaszkodni:

1. Mindenekelőtt minden ízében katolikus lesz, még pedig oly fokban, hogy a katolicizmus végső konklúzióit is minden esetben lesz bátorsága levonni s a katolicitás szempontját semmiféle más szempontnak sem alá, sem mellé, hanem mindig csak főié rendeli. A katolikum dolgában egyébként kiváló katolikus hittudósok lesznek állandó tanácsadói.

2. Föltétien tudományossággal, a tudományos módszer teljes komolyságával s teljesen kritikai alapon fog dolgozni. Igyekszik igazainkat nem hangos beszéddel, hanem argumentumainak imponáló súlyával s meggyőző erejével védeni, a közönséget lebilincselni, felvilágosítani, meggyőzni s meghódítani.

3. Azonban a tudományos komolyságot bizonyos modern elevenséggel és érdeklődést keltő zsurnalisztikái aktualitással iparkodik egyesíteni. Mindig arról fog beszélni, ami ma érdekel s úgy beszélni róla, ahogy azt a ma publikuma megérteni s elfogadni hajlandó. Épen ezért a tudomány és kritika mellett a szépirodalom és az aktualitások rovataira is küI lönös súlyt helyez.

4. Végül mindenben megőrzi a lehető magas irodalmi színvonalat. Előkelő és színes, eleven és szellemes hangon beszél, mely az általános műveltségen kívül nem tételez föl semminemű szakképzettséget, de azért mégsem banális, sablonos vagy iskolaszerű. Emellett nyílt lesz és egyenes, de nem aggressziv és nem forradalmár, nem durva és nem kötekedő; elismerésre kész, de nem bizantinus; udvarias, de sohasem udvaronc; lelkes, de nem fanatikus; fiuom, de nem prűd; elvhü, de nem pedáns és maradi.

Tudományosság és katolicitás szempontjából a Stimmen aus Maria-Laach, agilitás és időszerűség szempontjából talán a Magyar Figyelő, a Huszadik Század vagy a Természettudományi Közlöny tekinthető némileg irányító példának.

Irányának megfelelő lesz külső kiállítás is: egyszerű és komoly, előkelő és Ízléses, modern és tetszetős.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII. kér., Horánszky-utca 20. sz. alatt lesz.

A hét.

A forradalom és a parforsz-vadászat. Magelhaes Lima a napokban Budapesten járt; a szabadgondolkozókat vizitelte meg és kifejtette, hogy Portugáliát a szabadkőművesség buktatta meg; megbuktatta pedig a — saját jól felfogott érdekében. Mi azonban most nem evvel a köztudomású ténnyel akarunk foglalkozni, hanem a magyar politikai forradalomra vonatkozó tréfás megjegyzéssel.

Magelhaes Lima azt kérdezte egyik szabadgondolkozótól:

— Apropó! . . . Hogy áll önöknél a forradalom ügye ?

A kalauz megvakarta a fejét és fanyarul válaszolta:

— Köszönöm szíves kérdését, most egy kicsit szünetel nálunk a forradalom, mert — most kezdődtek a felsőbb körökben a parforsz- vadászatok . ..

íme, ilyen tréfákat csinálnak azokról, akik százezer hold birtokkal fölcsapnak földosztó szociálistáknak — elvben.

*

A mozgósítás és az újságírók. Szörnyű rendeletet adott ki a kormány e héten. Megközkincstárhoz nem szab id nyúlni. A kár téged illet, csak a magánpénztáradból fedezheted.

— Legyen, — mondá a hódító, — tehát naponkint 20 darab aranyat fizetek. Elég lesz ?...

A főépítőmester megelégedett és így a pör be lett fejezve. Ekkor azonban a szultán a bíróhoz fordult és így szólt:

— Most pedig mollah, vedd tudomásul; hogyha te ezt a port igy kezdted volna: Ez itt a padisah, mi hódolattal és elnézéssel tartozunk iránta; — nézd, ezzel törtem volna össze csontjaidat. — És az övén függő vasbuzogányra mutatott.

A mollah sem késett a felelettel:

— Uram, ha te nem hajoltál volna meg a törvény előtt, amelynek legfőbb őre vagy, nézd, milyen sors várt reád. — És a függöny szélét föllebbentve egy nagy sárkányra mutatott, mely felszökött helyéről és tüzet hányt.

... II. Muhamed mecsetjének építését Abdul Sinan, a megcsonkított főépítész tanítványa fejezte be.

Tutki Jedim,

I. Achmed szultán korában Schemsuddin effendi (a hitnek napja) a Tutki Jedim mecsetet építtette, amelynek neve magyarul „Vedd úgy, mintha megettem volna.“ Az effendi hivatalnok volt és nagyon szerette a gyomrát. Gazdag lakomáira állandóan sok vendéget hivott, ami bizony megcsappantotta tekintélyes vagyonát. Élemedettebb korában elhatározta, hogy mecsetet építtet Isten dicsőségére, amely- lyel azután a saját nevét is megörökíti. Hanem ekkorra már annyira lefogyott a jövedelme, hogy eddigi életmódját követve, a mecset fölépítéséről szó sem lehetett. Gondolt egyet és föláldozta a — gyomrát.

A szakácsával minden nap 10—12 vendégre szóló lakoma költségvetését készíttette el, a reá fordítandó pénzt azonban következetesen egy erre a célra készült vas-szekrény nyílásába dobta. Az ámuló szakácsot rendesen ezzel a szóval bocsájtóttá el:

— Tutki Jedim! (Vedd úgy, mintha megettem volna!)

Évek teltek el és a vas-szekrény lassan- lassan megtelt a mindennap beléhányt lakomaköltségekkel. Most már fölépülhetett a mecset, amelyet Simán műépítész egyik jelesebb tanítványa föl is épített. A hagyomány azonban hozzáteszi, hogy Schemsuddin effendi a mecset fölavatásának ünuepén úgy megterhelte a gyomrát, hogy ettől kezdve szemlátomást fogyott és nemsokára meghalt.

Mihr és Mah.

Szépséges szultána volt Mihr és Mah (Nap és Hold), a nagy Szolimán leánya, akit a mi följegyzéseinkből Roxolana néven ismerünk. Rengeteg „papucs-pénzt“ kapott az atyjától a kedvelt szultána, aki azonban a mesés összegekért szállított, drága gyöngyökkel és ékkövekkel kirakott házi papucsokat egymásután eladogatta és az árukon fölépíttette a róla nevezett Mihr és Mah mecsetet Konstantinápolyban, és nem sok időre rá ennek a hasonmását is Skutariban.

Hogy mi ebben a monda? Hát a — papucsok. A török háremekben olyan nagy szerepet játszanak a szebbnél-szebb és drágánál drágább papucsok, hogy olyan török nőt, aki megválnék ezektől, elképzelni sem lehet.

Alti Boghadsoha.

Ezt a mecsetet egy pék építtette, aki II. Muhamed szultánnak fősiitője volt és abban az előjogban részesült, hogy minden délben hat forró lepényt (alti boghadscha) nyújthatott át uralkodójának. Gazdag, de rendkívül kapzsi és fösvény volt a „hat lepény“ embere. Vagyonát úgy harácsolta össze, hogy a stambuli szárazmalmokban őrölt lisztuek ő volt az egyde-