Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-27 / 95. szám
1912. november 27. EGER. (95. sz.) 3 alább ne legyünk mostohábbak a mi őseinknél és rendezzük a köztisztviselők státusát, mert szükség van reá. Eger városánál erre nézve most készülnek a javaslatok. A A tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet fizetése a közigazgatásnál 22,593 kor. 68 fillérrel, a rendőrségnél 4482 K 75 fillérrel emelkedik. Ehhez járul a tisztviselők 8626 K szolgálati és működési pótléka is. A napidíjasok járandósága 3975 koronával javul. Ezek a pénzek a városnak küldött államsegélyben találják fedezetüket. Hevesvármegye 52,208 koronával nagyobb pótjavadalmazást kér az államtól a jövő évre, mert ennyivel emeli költségelőirányzatában a tisztviselők fizetését. Úgy a városnál, mint a vármegyén a tisztviselők fizetés-rendezését a legközelebbi közgyűlésen tárgyalják. Hogy eredménnyel, abban nem is kételkedünk, mert ma már mindenki megkívánja munkájának kellő díjazását és miért éppen a tisztviselők fizetése ne legyen állásukhoz és a magyar önkormányzat tekintélyéhez méltó ? fa HÍREK. Eger, 1912. november 26-án. Tájékoztató. December 1. Advent els6 vasárnapja. „ 1. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 2. Havi állatvásár Egerben. „ 2. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Eoséden. „ 2. Országos vásár Tiszaörsön. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 8. Boldogasszony fogantatása. „ 8. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 9. A közigazgatási bizottság ülése. „ 10. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 11. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Adácson. „ 11. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Ismeretterj előadás a főgimnáziumban. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpelóten. A III. országos kongregációi nagygyűlés. F. hó 23-án, 24-én és 25-én tartotta az Urak Kongregációja harmadik orsz. nagygyűlését, amelyen az egri kolóniából is szép számmal voltak jelen. Az ünnepség nagyságáról, sikeréről a fővárosi lapok bőven beszámolnak, azért itt csak a helyi érdekű mozzanatokról szólunk. mert még bocsánatot kell kérnem, hogy kételkedni mertem múltkor Susan szökésének történetében; maga mondta el nekem, mint történt az egész. Továbbá mert gyanúsnak tartottam a kifizetett ékszer-számlát; megtaláltam nagybácsim irataiban. Nagyon-nagy hibát követtem el mint férj, Anny, de . . . de azért váljunk el, mint jó barátok. — Érthetetlen, Jimsey! — Nagyon jó voltál mindig hozzám, az volt a baj. Sokszor szigorú bánásmódot érdemeltem volna! Értem jól, hogy miért vetsz megl — Megvetni téged 1 Lehetetlen; örülök, hogy tied a pénz s tiszta szívből kívánom: ez is járuljon hozzá boldogságodhoz. Ha . . . ha van más valakid, — úgy tudom, van, — meg akarom mondani, hogy nem lesz nehéz — Ha én egy éve távol.. . — Jimsey! ne beszélj így tovább. Ne menj nyugatra, nincs kívüled senkim. Kiutasítottam Tonyt; tudom, esztelen voltam, hogy ezt sokkal előbb nem tettem, de hidd el, én mindig csak téged szerettelek! — Ez csak a távozás érzelme; majd ha én távol . . . — Ne, Jimsey! Miért nem akarsz érteni; miért nem tudsz már hinni, én csak téged szeVasárnap reggel a Bazilikában kezdődött a tulajdonképeni ünnepség. A Bazilika színig megtelt Mária lovagjaival. Pontosan 8 órakor jelent meg Szmreosányi Lajos, aki az ünnepi misét mondotta fényes segédlettel. Mise előtt magasszárnyalásu beszédet mondott. Örömét fejezte ki affólött, hogy a Mária-kultusz fontosságát annyi ezren hordozzák lelkűkben s ezt a jelen alkalommal meg is mutatták. Azután a kongregációk feladatát fejtegette. Rámutatott arra, hogy a kongregációknak kettős feladatuk van: egyrészt, hogy tagjai a bolds. Szűz tiszteletét ne csak szivükben, vagy szűkebb családi körben ápolják, hanem e tisztelet terjesztésére és nyilvános megval- lására is közreműködjenek; másrészt, hogy e kultusz által a katolikus meggyőződést ébresz- szék, fejlesszék, szilárdítsák és így megvalósítsák a gyakorlati katolicizmust. Ne hallgassunk tehát az ellentábor véleményére, hanem mindig ezen az utón járjunk. Mise alatt a megyés püspökök több ezer kongreganistát áldoztattak meg. A nagygyűlés legkiemelkedőbb része este 6 órakor folyt le a fővárosi Vigadó nagy termében. Bennünket különösen Nagy János dr. beszéde érdekel (a kongregációk fejlődéséről). Abból indult ki, hogyan lehetünk igazi kongreganisták. Gyakori gyónás és áldozás által. Erre kell magunkat ránevelni. Igen, ránevelni, nem rászoktatni. Ne szokásból, hanem öntudattal gyakoroljuk ezt. Ne csak az iskola falain belül legyünk kongreganisták, hanem akkor is, midőn a kis kongreganistából egyetemi polgár, a zárdái kislányból nagy lány lesz. Mer.t a kongreganisták között nincsenek nyugalmazottak, (Percekig tartó éljenzés és taps.) Ne csak az iskola falain belül legyünk Mária lovagjai, legyünk azok még a legmagasabb hivatalban is. A tudomány, a jog, a bölcseség, az okosság mintha elköltözött volna a földről: mindenütt csak anyagi erőt és szenvedélyt látunk. Hová lett Jézus országa? Hol a lelkek országa? Jézus nem temetkezést vállalatot alapított, hanem az örök boldogságra, a lelki szükségletek kielégítésére szolgáló Egyházat; sajnos azonban, a hívek csak puszta szimbólumnak tekintik ezt. Pedig akkor hiába a derék magyar püspöki kar áldásos munkája, hiába minden fáradozása, ha — sokan — nem tudják | értékelni. Álljunk azért Mária zászlója alá, retlek, én nem kívánok elválni! Én nem akarok mást! Hiszel nekem ? — Itt maradsz ?! — Hiábavaló kérdés már, kedves Anny, én aláírtam egy öt éves szerződést — és én el akarok menni. — Akkor — mondá felesége feléje nyújtván kezét — akkor vigy el engem is. — Oda, . . a vadak közé? Gondold meg, Anny: ott nem lesz fényes társaság, sem fényűző élet, hanem munkától terhes napok. —De hiszen miénk Péter bácsi minden pénze! — Az én feleségemnek az én jövedelmemből kell élnie! — Very well, elviszel engem ? — De én igaz otthont kívánok, Anny! Egy hű feleséget, Anny és — és eleven családot! — Édes Jimsey, te nem látod; én is kívánom mindezt, hát vigy el! — Te ebben határozott s biztos vagy ? — mondá Jimsey, kezét Anny vállára téve anélkül, hogy közelebb vonta volna magához. Anny megtörve nézett rá könnyes szemeivel. — Már nem beszélhetek tovább, én . . . Jim Appleton nem is kívánta, hogy tovább beszéljen, hanem megelégedett azzal, amit szeméből olvasott és szivére vonta kedves feleségét. Vége. legyünk hithű katolikusok s vessük meg a magyar katolikus társadalom alapját. Egy előkelő férfiú mondotta e nagy sikerről: „Nagy János dr. kivívta az egri nevet! Büszkék lehetnek reá!“ A Mária-Kongregációk, melyek e fényes ünnepséget szervezték, megmutatták életrevalóságukat. A hallottakból pedig uj munkára, uj hitvalló, áldozatkész életre buzdúltak, amelynek föladata, hogy állhatatos, csöndes, de kitartó fáradozással megalkossa a gyakorlati keresztény Mária-lovag eszményképét. (Sz.) Katalin táncestély. Az Egri Jogakadémiai Kör ifjúsága kedves, minden izében sikerült táncestélyt rendezett a Kaszinóban f. hó 23-án, szombaton. Az idei Katalin megmaradt azon a fényes színvonalon, amit az eddigiek elértek. A helyes és tapintatos rendezés erkölcsileg gazdagon gyümölcsözött, s újabb bizonyságát adta annak a hatalmas életerőnek, amivel az ifjú egyesület rendelkezik. A táncot ügyesen összeállított műsor előzte meg. A cs. és kir. 60. gyalogezred zenekara Linke Vilmos vezetésével Keler egy kiváló alkotását mutatta be ritka átérzéssel és precizitással. A Románc után Révász József énekelt a tőle megszokott lírai lágysággal. Offenbach Barcaroláját Csegezy Margitka urleány és Pa- taky István énekelték, a dalt hegedűn kisérte Kosztolányi Angela, gitáron Thurzó Nagy László, cellon Fógel Elemér. Ez a szám részint az éneklők nagy technikai készsége és végtelenül finom dalművészete folytán, részint pedig a zenekiséret diszkrét szépsége miatt mély hatással volt a hálás közönségre. Hevesi Józseftől monológot szavalt Arnótfalvy Rellike urleány ; előadása kedves és üde volt, mozdúla- tai könnyedek és főleg természetességükkel hatottak. Thurzó Nagy László három gyönyörű magyar dalát Pataky István énekelte, ki a mély basszus hang minden erejével mesterien játszott a szivek húrjain. Kállay Miklós versei is kedvezően hatottak. A műsort vidám kupiék zárták be, s a közönség zajosan ünnepelte a szereplőket. És ezután megkezdődött a tánc, tűzzel, fiatalos jókedvvel, s némi kis megszakítással reggeli öt óráig tartott. Vidám és fesztelen volt a mulatság, mindenki jól érezte magát, bizonyára az emlékek is, amik a sikerült estély után fenmaradtak, kedvesek és hosszú életűek lesznek. Kár, hogy a Katalin táncestély, hasonlóan az előbbi évek vigalmaihoz, ezúttal is csak erkölcsileg vált be. Az anyagiakban, sajnos, a rendezés és a bevétel összegei pontosan nem fedezik egymást. A jelen volt hölgyek névsorát az alábbiakban adjuk: Leányok: Akantisz Giziké, Arnótfalvy Olgica, Arnótfalvy Rellike, Bartha Ilonka, Berkó Pancika, Csegezy Irénke, Csegezy Mancika, Csepreghy Mancika, Cziczka Angela, Eperjessy Irike, Gaál Elluska, Gaál Györgyike, Gallasy Pannika, Gáspárdy Katinka, Gesztes Etuka, Jankovics Sárika, Kálnoky Etuka, Kálnoky Uonka,~Kosztolányi Angela, Kubinyi Elluska, Légmán Lencsike, Linke Lencsike, Misik Ró- zsika, Nemecz Ilonka, Rátvay Olgica, Reymann Grétike, Simonyi Mucika, Szabó Ilonka, Timon Iza, Wolff Mariska, Zemanek Erzsiké, Zemanek Ilonka, Zemanek Mancika. Asszonyok: Ádám Bertalanná, özv. Akantisz Jusztinná, Alpáry Lajosné, Bartha Istvánná, Berkó Aladárné, Busa Ádámné, Csegezy Gyu- láné, Csepreghy Béláné, Dobrányi Lajosné, özv. Eperjesy Sándorné, Gaál Béláné, Gallasy Já-
