Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-23 / 94. szám
1912. november 23. EGER. (94. sz.) 3 kozik. Vállalkozzék tehát a város. A helybéli tejtermést és a vidéki szállítást összegyűjtve, ez által a termelőknek is biztos piacot teremtene és, ami a fő, a fogyasztó közönségnek, állandóan egységes, meghatározott és mérsékelt áron szolgáltatná a köztisztasági és közegészségügyi szempontból is ellenőrizhető jó, valódi és nem hamisított tejet. Tejcsarnokra szükség van, mert a tej a családok háztartásában elkerülhetetlen élelmi cikk. Ezt tehát már csak a közérdek szempontjából is létesíteni kell. Hogy ezenkívül még hasznothajtó vállalata is lenne a városnak, ez csak egy okkal több a tejcsarnok létesítésére. Az alkoholnak a korcsmái záróórák kitolása utján való istápolásával pedig hagyjunk föl. Erkölcstelenség, züllés, nyomor járna a nyomában. Ilyen utón szerzett közjövedelemre pedig nem szabad sem rászorulnia, sem szert tennie semmiféle erkölcsi testületnek. Másutt másképen csinálják. Az alkoholból azt is soknak találják, amit eddig a törvény megenged és szabályrendeletben igyekeznek gátat vetni az alkohol demoralizáló hatásának, így pl. Abaujtornamegye a következőket készül szabályrendeletbe iktatni: „a korcsmákat vasár- és ünnepnapon az isteni-tiszteletek tartama alatt zárva kell tartani, és télen este 9, nyáron 7 órakor kell becsukni. Korcsmába 18 évesnél fiatalabb ember nem léphet, az előtt nem is ácsoroghat. A biróilag megítélhető korcsmahitel a törvényben megállapított legkisebb mérték, 4 korona lesz. Tizenkét évnél fiatalabb gyermeknek sem pálinkát, sem pálinkás kenyeret adni nem szabad. Az iszákos emberről Jegyzéket vezetnek s őket a korcsmából kitiltják. Közrehat a vármegye, hogy a fizetéseket szombat helyett kedden teljesítsék. Falvakban mulatságot csak akkor engedélyeznek, ha a rendezők olcsó, alkoholmentes italokról is gondoskodnak.“ Erre törekedjünk mi, egriek, is. Nagy és elhatározó lépés ez a boldogulás felé. És ha a városnak csak jövedelem-szaporítás kell, amint hogy csakis ez kell, — állítson tejcsarnokot. Ennek a haszna fölér a záróórák I i vélt jövedelmével is, és ezenfelül még a tisztesség és morál ellen sem vétünk. A hét. Uj folyóirat. Uj folyóirat megindításáról vettünk hirt e héten. A folyóirat, az előzetes tájékoztató szerint: „...önálló tudományos, de mindig aktuális cikkeket, alapos hitvédelmi fejtegetéseket, a vallással összefüggő, közérdekű társadalmi eszméket, kortörténeti feljegyzéseket, igen bő könyvszemlét, hitéleti s hitellenes mozgalmak ismertetését fogja hozni; önálló, erőteljes, de igazságos kritikát fog gyakorolni, szigorúan katholikus alapon, föl- tétlen tudományossággal, előkelő irodalmi modorban, párttekintetektől teljesen függetlenül; rövid, korszerű, aktuális tájékoztatót akar nyújtani mindarról, ami a 20-ik század művelt katholikusát, mint ilyent érdekli.“ Az uj folyóiratot, melynek irányelvei ilyen tiszteletreméltók, csak örömmel lehet üdvözölni. Megjelenését, az újévet, érdeklődéssel várjuk és eláruljuk, hogy akár elő is lehet fizetni reá évi 10 koronával a Mária Kongregáció kiadóhivatalában (Budapest, VIII. Mária-utca 25.). * Az alkoholizmus ellen cimű életrevaló lap, mely Gyergyószentmiklóson jelenik meg, országszerte aláírásokat gyűjt egy kérvényhez, melyet az országgyűléshez nyújtanának be. Az aláírók „szivvel-lélekkel csatlakoznak ahhoz a nemes mozgalomhoz, amely a korcsmáknak italkimérő helyeknek vasár- és ünnepnapokon, valamint a választások napja alatti 36 órás zárva- tartása ellen megindult.“ Bizonyára mindenki nagy örömmel Írná alá ezt a kérvényt, sőt örömmel gyűjtene aláírásokat is, de szinte előre látjuk az eredményt. A kormány — tekintettel az alkohol-fogyasztásból származó óriási bevételeire — „az államháztartás egyensúlya“ érdekében minden erejével ellene lesz. És igy pusztul tovább az államot fenntartó nemzet — állami érdekből. * Katalin napja ismét meghozza a táncmulatságot. A régente oly hires Katalin-báloknak vége ugyan, de pótolni akarják kisebbfajta mulatsággal. Bizony, bizony, megnehezült rajtunk az idők járása! Elmúlt, vagy legalább nagyon is Jennings-szel távozni, anélkül, hogy tőle elköszönt volna. — Anny, kérem, — szólalt meg néhány perc múlva, Tony — nem Ígéri meg, hogy velem ebédel holnap? — Azt nem, de azért telefonáljon nekem holnap reggel s ha addig Jimsey ki nem engesztel, lehet hogy elfogadom oktalan ajánlatát — s ezzel köszönt Tonynak. Azonban távozása után az elhagyatottság érzése fogta el egész lényét, s kicsengetett a postáért. — Csupa számla! Micsoda kellemetlenkedő emberek ezek a kereskedők! Ezek azt hiszik, hogy én csinálom a pénzt! Végül megtalálta azonban az ékszerész számláját, amelyen a gyűrű kifizetését elismerte s ezen annyira megörült Anny, hogy rögtön leült egy köszönő levelet Írni Peter bácsijának. — Kedves Bácsi! Nem találok szavakat, hogy megköszönjem szívességét a gyűrű kifizetéséért. Az hiszem, az egy igen önzó s különcködő tett volt, hogy e gyűrűt annyira megkívántam s ha úgy akarja, hogy visszaküldjem, szívesen megteszem; az összeget jótékony célra fordíthatjuk, bár igaz, hogy igen kevés ékszerem van. Jimsey megint vadászni ment Long Islandre és én egészen egyedül vagyok. Szeretném, ha kedves Bácsi velünk laknék s nem a klubban, mert ilyenkor együtt tölthetnők az estéket. Odaadó szeretettel: Anny. Az öreg Peter Houghteling igen megharagudott unokaöccsére e levél elolvasása után, mégsem mehetett el hozzájuk köszvénye miatt, de meg volt győződve, hogy Jimsey teljesen elhanyagolja szegény Annyt. V. A westgate-i úton volt Jerry Rowe atyjának étterme, amely előtt egy nagy autó állott meg, amelyből egy magas termetű, eléggé testes férfiú lépett ki, egy vígkedélyű asszonnyal, Mrs. Appletonnal. A férfiú, aki nem volt más, mint Anthony March, messziről üdvözölte Jerry Rowe-t, aki udvariasan viszonozta, de utána rögtön távozott. Kiment az útra s rendkívül fájlalta azt, hogy szerencsés riválisa lépten-nyomon találkozik vele. Nagyon megbánta, hogy Susan távollétében Miss Orth-nak udvarolt, mert érezte, hogy ezt csak elhagyatottságában tettte s tudta, hogy most is szereti Susant s meg akarta most akadályozni, hogy a hűtlen Marché legyen. Gyorsan kitolja autóját s neki vágott a sötét éjben az országútnak, amely Susanék háza előtt vezet el. Minden csendes és sötét a házban s környékén. Amint éppen meg akar fordulni, ott látja az egyik fa mellett Susant úti ruhában két nagy kalapskatulyával kezében. „Hallo, múlófélben van a Jókedv; elfogyott, vagy legalább is nagyon fogyatékán van a mulatságra való pénz. A baj meg csak folyton szaporodik, növekszik s igy hovatovább kedvezőtlenebbé válik a helyzet mindennémű mulatságra. * A háború ellen folyik a szóharc országszerte. Népgyülés itt, értekezlet amott; öblös szájak, erős hangú torkok és még erősebb hangú cikkek dörögnek a háború ellen. Nagyon igazuk van a tiltakozóknak, mert aki háborút óhajt, nagy rosszat óhajt. És ki óhajtaná, ki erőszakolná a háborút, ha — nem lenne muszáj ? * A szociáldemokrata párt legutóbbi éves jelentése (1911. márc. 16. — 1912. márc. 15.) önkéntelenül is összehasonlításra kínálkozik most, hogy a Kát. Népszövetség egy évi munkájával lapunk első helyén beszámolunk. Megtudjuk e jelentésből, hogy Budapesten 28,950, a vidéken pedig 23,755 tagja van a szociáldemokrata pártnak, ami más szóval azt jelenti, hogy ez a párt úgyszólván teljesen a fővárosból él. Hogy pedig a józan magyar népnek vajmi kevés köze van vele, arra csak egyetlen egy adatot hozunk föl a jelentésből. A földmunkások csoportjának agitációs céljaira befizetett tagsági dijak egész évben 27 (huszonhét) koronát tettek ki. Nem is értjük tehát a jelentésnek azt a pár sorát, amely azt mondja, hogy „a magyarországi földmunkás-mozgalom rálépett a gyorsabb fejlődés útjára.“ Hát csak fejlődjék ez a mozgalom éven- kint — 27 korona árut! * Tízmillió magyar van Árpád országában, — ezt jelentette legutóbb az Orsz. Statisztikai Hivatal igazgatója az Akadémiában. Az 1910. évi népszámlálás ennyit talált s ezenfelül vagy négy milliót olyant, aki magyar, de — sajnos — nincs itthon, vagy nem magyar, de ért, tud magyarul. Mivel ez a számbeli gyarapodás minden tíz évben mutatkozik, lassankint mégis csak remélhetjük, hogy minden tekintetben úrrá leszünk a Kárpátok ölén. Hála Istennek, „erősödünk, szaporodunk; napról-napra többen vagyunk!“ Miss Susan! Sétálni megy s ily későn?“ „Miféle kérdés ez? Természetesen nem!“ Susan nagyon restelte, hogy egykori, hűtlenné lett jegyesével találkozott itt künn, különösen furcsának tűnhetett fel a nagy skatulyákkal, de nem akart kedvenc kalapjai nélkül megszökni s így magával vitte. — Ha nem oly sürgős az útja, kedves Miss Lewisham, szívesen felajánlom kocsimat. — Köszönöm, de én nem megyek sehová s örülnék, ba tovább nem zavarna! Jerry mégis közelebb megy s megfogja a skatulyákat. — Kedves Susan, mondja meg őszintén, hová megy, mert addig igazán nem távozom. Susan minden áron szabadulni akart Jer- rytől, nehogy Tony itt találja. — Mondtam, hogy nem megyek sehová; benn igen meleg van s így kijöttem a friss levegőre. Jerry mégis kételkedett, miután látta, hogy úti ruhában van Susan. Gondolta, hogy valakit vár; talán épen Anthonyt? — Miss Susan, ha esetleg Anthony March-ot várja, szabad értesítenem, hogy lady Appletonnal már betért hozzánk s ők . . . . — Hagyjon el — mondá siránkozva a szegény Susan — gyűlölöm s szeretnék most hirtelen meghalni.
