Eger - hetente kétszer, 1912

1912-11-16 / 92. szám

Előfizetési arak:

Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre .. .... 5 »

Negyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér.

r>

u

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a !ap szellemi részét illető közlemények ------■■= intézendők. =

K

iadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912. — 92. szám.

XXXV. ÉVFOLYAM. =- - Szombat, november 16.

Az országos vásár napja.

Eger, 1911. nuv. 15.

A legutóbb tartott városi közgyűlés meghívóján megint ott szerepelt egy indítvány, mely azt akarta volna, hogy az országos vásárok egyik napja ismét vasárnap legyen.

Ámbár az indítványt visszavonták, mégis szükségesnek tartjuk, hogy a vasárnapra eső országos vásár kérdésével — még egyszer és utoljára foglalkozzunk. Nem lehetetlen ugyanis, hogy ismét szóba hozzák még ezt a kérdést; hadd összegezzük tehát az ellenérveket, mielőtt az ügy aktáit (egyelőre, vagy véglegesen) lezárjuk.

Tény az, hogy a keresk. miniszter ma már — az 1891. évi XIII. t.-cikkre hivatkozva — nem szokott engedélyezni vásárokat, mert azok illuzóriussá teszik a munkaszünetről alkotott törvényt. Ebből magyarázható az is, hogy ma már az országos vásároknak csak mintegy kilenc százaléka (1500-ból 130) esik vasárnapra. A vásári zaj, a kufárkodás tehát csak átlag minden tizenegyedik esetben zavarja a vasárnap ünnepi cs öndjét. Világos ennélfogva, hogy az uj egri állapot nem kivételes, hanem ink ább országszerte mind általánosabbá válik. És ez a helyes, mert ez felel meg a vallásos felfogásnak éppen úgy, mint az állami törvényeknek.

Nem is tudnak ez ellen harcolni, csak egyetlen érvvel; avval tudniillik, hogy a hétköznapokon tartott országos vásárok néptelenek, de ebben az érvelésben ott a hiba, hogy manapság már a vasárnapi vásár is néptelen. Ezt a legutóbbi, vasárnapra esett Szent-Mihály- napi országos vásárunk gyér látogatottsága is bizonyítja.

Az országos vásárok néptelenedése természetes következménye a vasút- és postaügy fejlődésének, a közlekedés javulásának és a kereskedelem terjedésének.

Mig nem volt ennyi vasút; nem voltak olyan jók az utak, mint ma; mig a csomagszállítás nehézkesebb, a kereskedelem kezdetiesebb volt: roppant jelentősége volt az országos vásároknak. Akkorra jegyeztek elő minden adni-venni valót, sőt még az irók is ilyen alkalmatossággal küldötték szét munkáikat a prenumeránsoknak. Az országos vásárokon vették a ruhaneműt, a lábbelit, a házi- és gazdasági eszközöket stb. stb. És amint a kereskedelem terjeszkedett, olyan arányban csökkent az országos vásárok kereslete. Ez az oka annak, hogy (mint az különben természetes) a kínálat is folyton lanyhább lesz; ez az oka annak, hogy hatalmas Vásár-terünket, amely pedig még pár évtizeddel ezelőtt is nagyon

szűknek bizonyult, lassankint teljesen beépítjük, mert idestova egész fölöslegessé válik.

Egy konkrét helyi példa még jobban megvilágítja a helyzetet Eger országos vásáraira 30—40 ruhakereskedő járt Budapestről, Pozsonyból, Kassáról, Mis- kolezról, Nagyváradról stb. És rengeteg sok utazó bundát, ruhát, férfi és női kabátot eladtak. Pár év óta azonban vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb elvétve jön egy-egy ruhakereskedő. Miért? Mert mindezeket az árukat Egerben is meg lehet kapni állandó üzletben, ahol igen nagy a választék és nagyobb a biztosítók arra, hogy nem kap a vevő rossz munkát.

Ma már a falvak kereskedői is sokoldalúak; mindenfélét árulnak s ezért nem vár, nem számít népünk a vásárokra. Ez az oka, hogy mindig kevesebb vevő jár a vásárra, ahol tehát a kereslet is folyton csökken.

Hagyjuk meg tehát vasárnapnak a vasárnapot, mely úgy sem mentheti mega vásárokat a — végelgyengüléstől.

Az uj orvosi-díjak. Hevesvármegyének a községi- és körorvosokat megillető mellékjárandóságokról alkotott szabályrendeletét a belügyminiszter jóváhagyván, azt az alispán kihirdette és december 14-én életbe lép. Az uj szabályrendelet szerint a községi és körorvosokat a lakóhelyüktől 2 kilométernél távolabb eső helyekre természetbeni fuvar, vagy

Az „EGER“ tárcája.

Szöktetés.

— Angol eredeti után ScMff Péter dr.-tól. —

I.

Az öreg Peter Houghteling egy aranyszegélyű karosszék mélyéből méltatlankodva tekintett végig a nagy, magas szobán, amely Apple- ton-ék társalgója volt. Mikor nekik ajándékozta a házat, egybekelésük napján, a korai Viktoria-éra szűzi bájaitól ragyogott minden, de most tisztán — részben szinte kellemetlenül — francia volt. Egy erdei nimfa képe szegfű-öltözetben, egészen uj s épenséggel tiszta gall vonásokkal, még inkább élesztette haragját. O t. i. hosszú életén keresztül folytonosan harcban állott a meztelen művészet remekműveivel s így valóságos arculcsapásnak vette, hogy ilyen kép helyet talált unokaöccsének szobájában s így még türelmetlenebbül várta Annyt, a ház bájos úrnőjét.

Anny nagyon megváratta nagybácsiját, aki magas életkora dacára meghallotta, hogy kívül

valakivel civakodik Anny; egyszer meg épen leesett valami s Mr. Houghteling megesküdött volna arra, hogy az el is tört.

— Mégis csak édes teremtés! — hizelgett magának az öreg. — Biztosan leszidta a cselédséget, amiért engem megváratott. — Fölkelt és vidáman végigmérte a szobát, miközben botjával megbökte ama tárgyakat, amelyek leg- kevésbbé nyerték ki tetszését. így egy arany- hímzésű faldísz előtt is megállóit, amely gondtalanul helyezkedett el az egyik falon.

— Száz hideg dollárt ezért a kis darabért — mormogta, — s fogadni mernék, hogy nem volt féltucat szoknyája, amikor feljött Virginiából.

Kívülről erős lépések zaja hallatszott, megállt tehát az ajtó előtt s mivel éppen Annyt várta s maga Mr. Appleton lépett, be ismét duzzogott az öreg.

— Well, sir! Már fölkelt? Amikor az ön korában voltam, mindig a pacsirtával keltem fel, sir, a pacsirtával!

Mr. Appleton, egy magas, vékony, de erős testalkatú hidegvérű yankee, hidegen fogadta ezt a megjegyzést.

— Úgy látszik, elijesztették innen a pacsirtákat, — mondá — mert a városban már nem lehet látni.

— Sir, ön jókedvű, pedig most nincs helye a tréfának ; Harryre mondom: nincs! Olvassa csak ezt! — Beleuyul zsebébe, kivesz egy összehajtott újságot és az unokaöccse kezébe nyomja. — A reggeli posta névtelenül hozta. Nagyon érdekes e cikk olvasásával kezdeni a napot.

Mr. Appleton átfutott rajta, majd megjegyezte :

— Természetesen, végzetes hiba volt Bertie Jennings részéről; de nem tudom, mennyiben érdekel az engem, hogy ő a tűzvész alkalmával telefonon tudakozódott: vájjon a kutyái megmenekültek-e, holott a gyermekeiről megfeledkezett?!

— Ugyan hagyja Bertie Jennings kutyáit ; a másik oldalt olvassa!

Mr. Appleton készségesen elolvasta ezt is.

— Well sir? — kérdezte azután változatlan arckifejezéssel.

— És önt nem hozza ki a sodrából az,