Eger - hetente kétszer, 1912
1912-02-03 / 10. szám
1912. február 3. EGER, (10. sz.) 3 címzetthez legközelebb eső távíró-állomásra és onnan azután telegramm-levélben, posta utján kézbesítik az érdekeltnek.) Erre mifelénk azonban még nem volt szerencsénk a telegramm-levelekhez. Vájjon miért? Azt nem akarjuk hinni, hogy feltételezik a mi közönségünkről, hogy úgy sem törődnék vele ; viszont azt sem hisszük, hogy a postahivatal nem akar bajlódni a kísérletezéssel. De akkor hát miért nem hozzák nálunk is forgalomba a telegramm-leveleket? A kísérletezésre talán Eger is alkalmas talaj lenne! * Érdekes, hogy az előbbi panaszra éppen most jött meg a válasz. A m. kir. posta- és távirdaigazgatóság ugyanis azt jelentette ki egy leiratában, hogy a „törvényhatósági telefon előfizetői díjmentesen beszélhetnek, illetve beszélnek is a vármegye területén lévő összes előfizetőkkel, tehát még az egri, hatvani és gyöngyösi előfizetőkkel is ... “ Nem rossz, hogy eddig fizettették az in- terurbán 3 perces beszélgetésekért az 1—1 koronát. Mi lesz most azzal a pénzzel, amelyet jogtalanul szedtek be ? A hét. Az idöjóslások hete. A nagy hideg után egyszerre megváltozott az idő, sőt már hó is alig van. Elolvasztotta a lanyha eső. A ködös, párás levegőtől sem igen várhatunk jót; azt hittük, újra itt lesz a járvány, amely már — hála Istennek — elment tőlünk más vidékre, másokat szomorítani. Most, midőn e sorokat Írjuk gyönyörű napsugaras minden. Bár friss az idő, de mégsem olyan, mint a multkorában; hála Vince weg Pál uraknak, akik egyelőre mintha megfordították volna az időjárást, hogy kellemesebbé, türhetőbbé tegyék a szegény ember életét. Nem kell már annyi tüzelő ezután; szelídebb napok járnak ránk (ha ugyan igaz, mert tegnap megint 8—9 fok lett a hideg) — természetesen a fa-, meg szénkereskedők nagy bosszúságára. No de mit is hozott Pál? Ködöt! Azt bizony, még pedig alapos ködöt, ami a népi prófécia szerint dögöt jelent. Azt mondja t. i. a jóslat: neki? Mondjam meg, hogy hazudtam asfért, hogy őt tőle elválasszam ? Sharp: Ismeri ön az anyai szeretetet ? (Mrs. B. egy pillanatig csendes és saját tragédiájára gondol.) Mrs. B.: Igen ismerem; nekem is volt gyermekem (sóhajtva), de már halott. Sharp: Hallottam a történetét. Mrs. B. (hirtelen): Persze hallotta és ismeri úgy, amint a klubokban és az utcasarkokon mesélték, de az nem igaz. Sharp: Ha jól emlékszem, a gyermek otthon, atyja karjai közt halt meg, miközben az anyja a vidéken egy klubban töltötte el idejét egy férfi barátja társaságában. Mrs. B.; Ezt a mesét hallotta ön, amelyet egy rideg, ügyes ügyvéd — mint ön — talált ki és mondott el a törvényszéken, amikor engem férjemtől elválasztott. Sharp: Mennyiben különbözött ettől az igazi történet ? Mrs. B.: Arról nem beszéltek, hogy hány napot és éjszakát töltöttem nyomorúságban, küzdve azért, hogy férjemet megtarthassam ; a hosszú éjszakákról, amikor egyedül voltam és vártam, vártam, — mig ő valamely klubban volt barátaival. Arról a rettenetes küzdelemről, amelyet közülünk igen sokan vívnak meg, hogy Ha Pál fordul köddel, Ember hull döggel. Vigyázzunk hát, hogy ebben a kolerás időben igazság ne legyen belőle! Vince napjára is van jóslatunk, de az egy kissé dodonai természetű. Az mondja uayanís: Ha fénylik Vince, Tele lesz a pince . . . De nem mondja meg, hogy mivel: vízzel-e, vagy borral. Ebből tehát nem nagyon okosodunk ki, jóllehet fénylett Vince (ámbár csak déltájban). Az ősök naptára szerint még e héten Gyertyaszentelő-Boldogasszony napján is van módunkban jósolni az időt. Ajánlatos megfigyelni e napon az oltárnál miséző papot, vájjon éri-e napsugár, vagy nem ? Ha éri, akkor még vagy 40 napig vígan rakhatjuk a tűzrevalót a kályhákba és tűzhelyekre, mert kemény hideg lészen, ellenére a Vince csorgásának, meg Pál fordulásának! Gyertyaszentelő Boldogasszony napja kedves ünnepe a katolikus híveknek. Aki csak teheti, visz a templomba 1—2 szál gyertyát megszentelés céljából, hogy — ha véletlen szükség lenne rá — a ház haldoklójának kezébe adhassa. Nem mindenütt van meg ez a szokás, vagy legalább is a használat módja vidékenkint változik. A göcsejiek például „pukkadt“-gyomrú beteget gyógyítanak vele, a torokfájóssal pedig megétetnek belőle egy darabkát. Persze bort is kell rá inni, mert úgy még sem olyan kegyetlen medicina a gyertyanyelés 1 * Balázs püspök napja is nevezetes ünnep volt a régi világban. Ma már jóformán csak az égő gyertyákkal való torok-áldás maradt fenn belőle; — egyéb semmi. Legalább nálunk, itt Palócóniában, — nem. A gyermekek Balázsjárása tette kedvessé még ezt az ünnepet. A gyermekek ugyanis kardosán, csákósan, katonának felöltözve jártak ezen a napon házról- házra és víg énekükkel ők is beilleszkedtek a farsang alakjai közé. Persze bőven kaptak pénzt és egyéb ajándékot; — hisz’ a régi jó világban ugyan ki ne adott volna a mulatságos kis fickóknak valamit! * megtartsuk az ő érdeklődését és szerelmét. És akkor, amikor szivem fájdalmával egyedül voltam, óh! annyira egyedül: jött a másik férfiú. Sharp (nyugodtan): A mási férfiú? Mrs, B.: Minden nő életében megjelenik egyszer és mindig akkor jön, amikor nem kellene. Mindig arra figyelmeztet a másik, amit a férj elfelejtett. A kellemes délutánon a férj azt mondja, hogy egy meccsre megy a barátjával. De a másik eljön az autóján és elviszi sétálni az asszonyt. A másik férfiú ép akkor jött, amikor nem kellett volna. Pedig nem szerettem őt, férjemet szerettem. De nem bírhattam őt, mert megúnt engem. És én büszke voltam és meg akartam mutatni barátnőimnek, hogy nem törődöm vele. Azon a napon, amikor gyermekem megbetegedett, a klubban voltam a másik férfiúval. Még reggel mentünk oda, meg- uzsonnáltunk és én feledni próbáltam. Azután hírt kaptam hazulról a férjemtől. Megmondta nekem, hogy gyermekem beteg, de ezt oly hangon mondta, hogy nem hittem el neki. Szidalmazott engem és a perlekedést már a telefonnál kezdtük. Nem mentem haza csak későn este. Oh! az az est! Mikor haza értem, házunk előtt másik autó állt, az orvosé. A gyermekszobát gyertyalángok világították meg. A többi valósággal álomnak tűnik föl... A szolgák a Februárius nevezetes napjai. Az illetékeseknek, esetleges miheztartás végett, elmondunk még egyet-mást. Ha már ugyanis benne vagyunk a februárban, miért ne hoznánk fel és Írnánk le e hónap népi jelentőségű napjait. Nem érdekes-e például azt tudni, bogy Juliánná asszony, üszögös Szent Péter meg Szent Bálint napján lehet a legtöbb szerencsével kincs után ásni, de már február 8-án, 16-án és 17-én senki se fogjon fontos dologba, mert bizony ezek szerencsétlen napok 1 Még 1-ét, 6-át, meg 19-ét sem tudjuk szerencsés napnak mondani. Hogy miért, azt bajos volna megmagyarázni! Egyszerűen — ezt tartja a hagyomány. Jó lesz tehát hozzá „alkalmazkodni“. * Az értesítők napja. Sok drága csemetének volt rossz napja 31-én, a félévi értesítő kiosztásának napján. Szidás, virgács, verés áradata a kegyes atyai kezekből bizonyára jutott bőven a „szorgalmas“ nebulóknak. Ez is olyan momentum, amely esztendőről-esztendőre folyton ismétlődik, a legtöbb szülő mégsem tud okulni gyermeke bukásán, vagy bukásain . . . Hja „finom“ embereknek „finom“ pálya és munka kell!— Az iparosnak ugyanis szerintük nemcsak a mestersége durva, hanem maga az iparos is durva. Ez az ostoba balvélekedés aztán kerékkötője az iskola munkájának és megrontója a tanárok idegeinek 1 De megrontója egész közéletünknek és nemzeti haladásunknak is, mert szaporodik a munkakerülő proletariátus. Ez az egyetlenegy nyomorult balvélemény, sajnos, mindennél erősebb a világon és meglesz addig, mig csak szülő és gyermek lesz a világon. Vulgó: Ítéletnapkor lesz a temetése. HÍREK. Eger, 1912. február 2-án. Tájékoztató. Február 3. A Gyermekszanatórium díszhangversenye. „ 4. A Kér. Iparoskor Polgári-bálja. „ 4. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 4. Országos vásár Poroszlón. „ 5. Hónapos állatvásár Egerben. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5— 6. Országos vásár Hatvanban. „ 6. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 9. Az uj fertálymesterek eskütétele. folyosón; az orvos a gyermekszoba ablakához támaszkodik, férjem a kis tetem fölé hajol és arcát kezébe temeti és az édes gyermek fehér, halott 1 .. . Természetesen ama szenvedésekről sem tud a világ semmit, amiket azután álltam ki. Óh, mennyire megmentett volna ekkor engem a megbocsátásnak, a szerelemnek egyetlen szava férjem részéről. De ő nem hitt bennem. Nem hitt fájdalmamban. Idegbajnak nevezte ezt és nem állott velem szóba. Ugyanazon a napon, amikor eltemették gyermekemet, elhagytam otthonomat és sohasem tértem oda vissza. Óh, igen, Mr. Sharp, én ismerem az anyai szeretetet. De most az is világos lehet ön előtt, hogy mért nem törődöm azzal, ha a férfiak miattam szenvednek .. . Sharp; De legyen irgalommal az anya iránt. Mrs. B.: Miért? Neki — nekik van gyermekük ? Sharp: És ezt ön nem tudta? ti Mrs. B.: 0 sohasem említette ezt nekem. Sharp: Természetesen nem. Nős emberek gyakran elfelejtik az ilyen ártatlan, kis akadályokat. Mrs. B.: Egy gyermek 1 A gyermekük 1 Sharp (háromszor csenget): Igen és ön el akarja rabolni apját.
