Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-26 / 86. szám
2 EGER. (86. sz.) 1912. október 26. tek. Gyalogjárók Adács, Apcz, Csány, Erk, Kisköre, Pély, Tarnaszentmiklós, Zaránk, Nagy- iván, Poroszló és Sarud községekben épültek részben köböl, részben padlóból. Magánépítkezésre összesen 901 engedélyt adta ki a községekben. A közvilágítás sem olyan mostoha már a községekben, mint volt ezelőtt. Nagytálya, Makiár, Füzesabony és Tiszafüred már villannyal világít. Nagyrédén pedig három petróleum lámpát állítottak fel a község főutcáján. A vármegye területén lévő vasúti vonalokon és állomásokon nem sok változás történt az 1911. év folyamán. Az Egervár állomáson egy nagyobb váró-csarnok építését tervezték, Szarvaskőn pedig nagyobb raktárt és egy csonka vágányt építenek. Hatvanban az állomás kibővítését elhalasztották, ellenben a mozdonyvezetők és fűtők részére egy 50 cellás laktanyát építettek és a pályatesten át fölüljárót létesítettek. A vámosgyörki állomást biztosító berendezéssel látták el. Hatvan és Vámosgyörk között két uj vámsorompót emeltek, Füzesabony állomáson fürdőt, Poroszlón hídmérleget és uj vashidakat építettek. A kiskörei Tiszaiadat is megerősítették, a mátramindszenti állomást kibővítették és elhatározták, hogy a kiskörei, tiszafüredi és mezőtárkányi állomásokat is kibővítik, Erdőtelken és Hevesen pedig raktárakat, rakodókat építenek. A kereskedelemügyi miniszter ezidőszerint három uj vasútvonal építésére adott előmunkálati engedélyt. A posta, távirda és telefon körében alig történt újítás. Mindössze a törvényhatósági távbeszélő állomások száma szaporodott 11 uj távbeszélő középponttal és 14 községi elöljáróság lépett be az előfizetők közé. Az uj telefon középpontok Hort, Csány, Vámosgyörk, Ka- rácsond, Ludas, Kápolna, Aldebrő, Feldebrő, Sírok, Besenyőtelek és Makiár községekben létesültek. A postahivatalok évi forgalma a következő volt: levél és zártlevelezőlap 3,113,084, nyilt- levelezőlap 1,732,759, nyomtatvány és áruminta 1,651,995, díjmentes egyszerű és ajánlott levél 900,752, díjköteles ajánlott levél pedig 225,390 drb. érkezett. A feladott ajánlott levelek száma 211,494. Csomag 339,448 drb. érkezett, 227,240 drbot pedig feladtak. Pénzeslevél 24,648 drb. Az „EGER* tárcája. Velics László könyve.* Szegényes egyházművészeti irodalmunkban igaz örömmel szoktunk köszönteni minden újonnan megjelenő irodalmi művet, mert bizonyságát látjuk annak, hogy a magyar egyházművészet lassan készülő hatalmas palotájához ezek szolgáltatják a legbecsesebb anyagokat. De kétszeres ez az öröm akkor, amidőn a tolinak és szónak, a teológiai és művészeti tudásnak oly régi és népszerű mestere áll a munkások közé, mint Velics László S. J., a kalksburgi jezsuita kollégium tanára és muzeum-őre. Vándorelöadásaim az egyházi művészetről című könyve harmincöt éves lelkiismeretes és hozzáértő munkálkodásnak eredménye. A művészetekért lelkesülő, ideális világnézetű pap-tanár egyházmfivészeti múzeumot alkot, előszóra maga, azután tanítványai művészi hajlamainak kielégítésére és ez a muzeum ma, mint Ausztria és Magyarország egyházművészeti iskolája lép a nyilvánosság elé. Mert Velics nem önmagának * VándorelSadáeaim az egyházi müvészetrSl. 197,1., 9 képtáblával. Budapest, Sz. István-Társulat, 1912. Ára 3 K 50 fill. jött 21,840-et pedig elküldték. Utalványon (204.256 drb.) 17,380,000 korona érkezett, 332,686 esetben pedig összesen 19 340 000 K-t feladtak. A postatakarékpénztárba 38,030,000 K befizetés és 8,145,000 K kivétel történt. Távirat 108,790 érkezett és 99,430 at adtak fel. Telefonbeszélgetés 197,000 esetben történt. A távbeszélő állomások száma 571. A hét. Betiltott színdarab. Azt is megértük valabára, hogy a budapesti államrendőrség betiltotta egy színdarab előadását azért, mert erkölcstelen. A Schnitzler Arthur „Körbe-körbelu c. színdarabjáról van szó, melytől az egész világ jó- érzésü közönsége mély megvetéssel fordult el. Több külföldi város rendőrsége be is tiltotta a darabot, ami persze elég indok volt, hogy Budapest beteges idegzetű színházi emberei megszerezzék. Az ocsmányságot Bródy Sándor fordította le és Kövessy Albert vállalta azt a kétes dicsőséget, hogy Uj Színpadján előadja. A színház rendezője oly brutális, magyar színpadon még nem merészelt módon poentirozott ki egyes jeleneteket, hogy a közönség megbot- ránkozva távozott. Az ügyeletes tisztviselőnek, Szalay Jenő fogalmazónak, előterjesztése alapján a rendőrség az erkölcstelen darabot betiltotta. Helyes. Csak az lenne a jó, ha a budapesti államrendőrség a — Vígszínház tájékára is elnézne. Ott is akadna betiltani való. * A Kövér Gyula kiállítása holnap nyílik meg. Fiatal földink minden java-munkáját elhozta Egerbe, hogy bemutassa. Őszintén szólva kiváncsiak vagyunk arra, hogy a nagy áldozatokkal rendezett kiállításnak milyen lesz a sikere. A Hevesm. és Egervidéki Nőegylet — nemes hagyományaihoz hiven támogatására siet festőművészünknek; igy azután félig-meddig biztosítva látszik az, hogy nem teljesedik be rajta a „Nemo propheta. . .“ * Lakásbérlők egyesülete. Ez a tárgy uayan csak a jövő héten lenne időszerű, de már most megemlítjük, mert a házatlan zsellérek nyakán itt van a költözködés, mely nagyon sok embernek okoz fejtörést, gondot, keserűséget; itt gyűjtött, midőn a mozaik történeti fejlődésétől kezdve a zománc, üvegfestés, ötvösművészet, szövetek, szőnyegek, hímzések, csipkék stb. stb. hosszú, genetikus sorozatát állította egymás mellé, hanem gyűjtött mindazoknak s mindazok helyett, akikben tiszta művészetre éhező lélek él; de főképen azoknak, akik, mint az egyház papjai, irányítói, mecénásai lesznek az egyházi művészeteknek. Velics a kalksburgi muzeüm gazdag gyűjteményeinek katalógusát 1900-ban, majd 1910- ben könyvpiacra adta, hogy az érdeklődőknek módjukban legyen belátni a szakavatott és előre megállapított didaktikai rendszer szerint dolgozó művészi ember műtermeibe. Aztán, vagy tíz év óta, többször bejárja Magyarországot, hogy hazájában is megismertesse, szemináriumokban és társulatokban, az egyházi művészetek szépségeit. „Nem voltak emeltebb óráim, — Írja bevezető soraiban — mint ha a szemináriumokban a lelkes papnövendékekhez az egyházi művészetről szólhattam. Vezérlő férfiak több helyütt óhajtották, hogy előadásaimat mihamarább Írásba foglaljam és közzé bocsássam.“ így született meg tehát Velics értékes munkája, amelyben vándorelőadásaiból és folyóvan a lakbérnegyed, mely a stájgerolással fenyegeti a szegény halandókat. Ez juttatja eszünkbe, hogy a nagyváradi lakásbérlők meg akarják alakítani a lakásbérlők egyesületét. Érdekes eszme, melynek az volna fő célja, hogy a lakók érdekeit minden tekintetben megóvja. Az egyesület minden lakásról teljes információt is akar nyújtani úgy, hogy ha egy egyesületi tag az egyesülethez fordul, bármelyik lakásról teljes felvilágosítást fog kapni. Az egyesület tervezői azon is fáradoznak, hogy nyilvántartást vezetnek a felmondás alatt álló lakásokról s igy a lakók már az egyesületben áttekinthetik az egész város kiadó lakásait a lakások leírásával egyetemben, úgy, hogy fölösleges a lakáskeresöknek végig barangolni az utcákat, mert egy fél óra alatt az egész várost áttekinthetik. Az egyesület létérdekét maguk a lakók biztosítják majd. Nem érdekes alkalmazása a „concordia rés parvae crescunt. . .“ elvének? * Csudálatos közöny. Mig a társadalomnak számos vezető embere és tényezője mindent megtesz, hogy a közműveltséget és hasznothajtó ismereteket terjessze: addig azok, akiknek érdekében fáradni akarnak, vajmi keveset törődnek a maguk jóvoltával. A női kereskedelmi tanfolyamot, a cipészipari tanfolyamot és legutóbb a munkásgimnáziumot nem lehetett megnyitni, mert nem akadt elég tanulni vágyó. A női kereskedelmi tanfolyamnál még értjük a dolgot, mert a tandíj elég magas; a másik két tanfolyam iránti közönyösséget azonban mivel sem tudjuk megmagyarázni, mert a hallgatóknak nem kerül pénzükbe. Hiszen a múlt iskolai évben a munkásgimnáziumnak csaknem minden költségét fedezte az egri főpapság, a vármegye és a város. Sajnos, úgy látszik, hiába akarjuk követtetni a Goethe hires szállóigéjét: „Mehr Licht!“ * „4 véletlen és a szerencse Játsszák az életben a főszerepet.“ Ezt hirdeti igy az osztálysorsjáték húzásának napjaiban minden fővárosi bank- és váltóüzlet, amely a jámbor embereket sorsjegyek vásárlására akarja csábítani. Hát hiszen szép dolog az üzlet, de az talán még sem szép, hogy erkölcsi igazságokba átiratokban megjelent cikkeiből harminc szemelvényt nyújt. Azt akarja, hogy értekezései hallgatóinak emlékeztető lapok gyanánt szolgáljanak egyrészt; másrészt pedig, hogy mindazoknak, akik akár egyházi, akár világi körökben hasonló vándorelőadásokra készülnek, megbízható vezérfonalat adjon kezükbe. És Velics ebből a szempontból igazi missziót teljesít! Hosszú időn át az egyháztörténelem keretében húzódott meg az egyházmfivészet története. Se külön előadója, se kiforrott módszere, se segédeszközei nem voltak. Innen magyarázható meg az a sok-sok művészietlenség templomaink külső tagoltságában, belső berendezésében, az egyházi ruhák és eszközök kidolgozásában és megválasztásában. A bécsi egyetemen Swoboda dr., nálunk Fieber Henrik rázták föl egyházművészeti kurzusok és kiállítások rendezésével a szunnyadókat. Ezek a kurzusok és kiállítások nemcsak papoknak, hanem művészeknek is szóltak, mert a művészi lélek is irányításra szorul s ha nélkülözi a vallási ihletet, nem képes imádásra hangolni. Ha nem tud magasan szárnyalni, nem is emel föl az Istenhez. Ha nem tanulmányozza a kereszténység lélektanát, csak a név, a cím emlékeztet arra, hogy vallási téma áll előttünk.
