Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-31 / 9. szám

1912. január 31. EGER. (9. sz-) 3 HÍREK. Eger, 1912. január 30-án. Tájékoztató. Február 1. Az Úri Banda hangversenye. „ 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. „ 2. A Hevesvárm. Tüzoltcszövetsóg közgyűlése. „ 3. A Gyermekszanatórium díszhangversenye. „ 4. A Kér. Iparoskor Polgári-bálja. „ 4. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 4. Országos vásár Poroszlón. „ 5. Hónapos állatvásár Egerben. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5—6. Országos vásár Hatvanban. „ 6. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 9. Az uj fertálymesterek eskütétele. „ 11. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 12. A közigazgatási bizottság ülése. „ 17. Tüzoltó-bál. „ 18. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 18. Országos vásár Tiszanánán. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. Hamvazó-szerda. „ 24. Eger város közgyűlése. Michalek Manó aranymiséje. Michalek Manó egri kanonok, az érseki val­lásos finevelő intézet igazgatója, 1862. évi febr. 1-én szenteltetvén áldozópappá, a közeli napokban éri meg papi működésének félszázados jubileumát. E kiváló alkalmat főpásztora fel­használta arra, hogy érdemes papja iránt való becsülését szíves hangú üdvözlő iratban fe­jezze ki. A jubiláns főpap 1838. évi dec. 29-én szü­letett a gömörmegyei Jánosiban. Fölszentelése után 8 évig volt káplán, akkor 1870-ben Egerbe került, ahol karkápláni, hítelemzői és gyóntatói teendőket teljesített. 1884. óta az érseki jog­akadémián a világtörténelem, majd a művelő­déstörténet tanára lett. Időközben javadalmas kispréposti káplánná és egyházmegyei könyv­tárossá neveztetett ki. 1881. óta kiváló hivatott- sággal végezte az érseki főszentszék ügyészi teendőit. 1900. óta igazgatója a Foglárról ne­vezett érseki finevelő intézetnek s 1910. novem­berében kanonoki javadalmat nyert. — Sok­oldalú irodalmi munkásságából a következőket emeljük ki: Az ember származása Sidney Herbert után fordítva. Tanulmányok akvínói szent Tamás bölcseletéről. Gonzales eredetije után spanyolból fordítva, (3 kötet), Hala, a Mahá Bitráta szansz- krit költemény epizódja. Jelentékeny részt for­dított továbbá Cantu Cézár Világtörténetéből, elkészítette az egyházmegyei könyvtár két kö­tetre terjedő szakszerű címjegyzékét; kézirat­ban a zsoltároknak és a papi zsolozsma him­nuszainak magyar fordítását rejti Íróasztala. Több érdekes, tudományos értékű cikke jelent meg a katolikus folyóiratokban. Michalek Manó nemcsak a modern, hanem fájt a válás. Búsan járt, kelt, soüajtozott és kér­lelte a leányt: mondjon végre már igent. Mar­git szemében könny csillogott, mikor Józsi el­búcsúzott tőle. Csak biztatta, bátorította őt. — Majd, majd . . . édes Józsi . . . talán eljön az is. És elváltak. Józsi levelei pontosan megérkeztek és tele voltak búbánattal, kérleléssel; de Margit még mindig gondolkozott, tépelődött. Egyszer azután elmaradtak ezek a levelek. Margit csak most kezdte érezni hiányát s azon gondolkozott, mi történhetett ? Talán a nagy távolság változtatta meg Józsit. Valakit ott messze, a nagy városban jobban megszere­tett. Üresnek látott maga körül mindent, fá­zott; szinte beteg lett. Most érezte először éle­tében, hogy mi a szerelem. Egyik este sokáig kerülte szemét az álom, mig úgy hajnal felé mélyen elaludt. Akkor azt álmodta, hogy egy fényesen kivilágított temp­lomban van; esküvőre vár az összegyűlt soka­ság. Kocsik robogása hallatszott s az orgona lágy búgása mellett vonult el mellette az ifjú még inkább az ókori, szanszkrit, héber, kaid, stb. nyelveknek kiválóan jártas ismerője. És bár úgyszólván teljes életét könyvek között, tudós félrevonultságban élte át, és felesleges szót úgyszólván soha sem vesztegetett, mégis (vagy talán éppen ezért) a gyakorlati élet terén is jeles tanárnak és példásan gazdál­kodó intézeti igazgatónak bizonyult. Arany­miséje alkalmából méltán fordúl most feléje mindazoknak tisztelő megbecsülése, kik a nemes papi életet és a feltűnést kerülő tudós mun­kálkodásban töltött évtizedeket kellőképen ér­tékelni tudják. Lapunk legközelebbi száma — Gyertyaszen­telő Boldogasszony ünnepe miatt — szombaton (3-án) délben jelenik meg. Balázsolás. Szombaton, február hó 3-án, Szent Balázs vértanú áldásában részesülnek a hívek a templomokban. Szent Balázs püspök, vértanú közbenjárására számos beteg meggyó­gyult. Ezért a tiszteletére rendelt napon buzgó fohásszal fordulnak hozzá a szenvedők enyhü- letért, az egészségesek pedig oltalomért. | Nagy Antal | tb. kanonok, esperes, sajó- várkonyi plébános, 74 éves korában, folyó hó 28-án, vasárnap délelőtt meghalt. A kiválóan jólel­kű, derék lelkipásztort nemcsak népes plébáni­ájának közel tízezernyi híve, hauem messze vidék népessége is gyászolja, mert a boldogult jám­bor élete, mindenkinek javán készséggel mun­káló szíves jósága szélesebb körökben szerzett számára ritka mértékű méltó megbecsülést. Néhai Nagy Antal Diósgyőrben született 1837-ben. 1860-ban áldozópappá szenteltetvén, Erdőkövesden, Harsányban, Nagykállóban, Tö- rökszentmiklóson, Miskolczon volt káplán, 1871- ben a betegeskedő Körmendy Károly emődi plébános kisegítője, 1873-ban a dédesi, 6 év múltán a sátai, majd a béiapátfalvai plébániai javadalmat nyerte el s 1883. január havában az esperesi rangot. E minőségében 1892. feb­ruárban az egri főkáptalan kegyúri bemutatása alapján a sajóvárkonyi plébániára helyezte át főpásztora. Az 1902. év augusztusában érde­mei elismeréséül a kanonoki címet nyerte; ál- dozárságának félszázados jubileuma alkalmából, 1910. évi októberben érsekének elismerése és szerető híveinek kegyeletes ragaszkodó szere­tető sok örömet okoztak neki. Az utóbbi évek­ben munkaszeretetét legyőzte a betegség s ál­dásos földi élete folyó hó 28-án ért véget. Temetése kedden délelőtt volt, híveinek és paptársainak megható részvéte mellett. pár. Margit keservesen sírt, mert Józsi volt a vőlegény, aki más leányt vezet oltárhoz. Mar- gitot tovább lökdösték, mert mindenki látni akarta az elvonuló násznépet. — Azután cigány­zenét hallott s Józsi mély bariton hangján éne­kelte azt a nótát, mit öt év előtt ő énekelt neki. „Ne kérdezd, hogy mi voltam én . . .“ — Olyan közelről hallotta már mindezt, hogy hir­telen felébredve, szive csaknem megszakadt a fájdalom, és örömtől vegyesen, mert csakugyan ott húzta a cigány az ő ablakánál az édes-bús nótákat, Józsi meg már beljebb került s az ebédlőből hallotta a hangos örömteli beszédet. Hamarosan rendbe szedte rakoncátlan fürt­jeit és felöltözködve, örömmel sietett ki, egye­nesen Józsihoz, kinek széles vállára borult és zokogva tördelte: — Csakhogy eljött; utóbbi időben annyit szenvedtem . . . Most azután elmegyek, felesége leszek. Józsi szenvedélyesen ölelte magához a leányt és jó időbe telt, mig szóhoz jutottak . .. dr, S-né mossóczl Mossóczy Mariska. A Hevesvármegyei Tűzoltó-Szövetség vá­lasztmányát, Majzik Viktor alispán, szövetségi elnök, 1912. február 2-án délelőtt 10 órára meg­hívta a vármegye házában tartandó ülésre. A gyűlés főbb tárgyai a következők: 1. A vár­megyei tűzrendészed felügyelő jelentése a vár­megye 1911. évi állapotáról. 2. Az 1912. évi járási és vármegyei tűzoltó-versenyek helyének kijelölése. 3. Breznay Imre j. tűzrendészed fel­ügyelő jelentése a veszprémi országos nagy­gyűlésről. 4. Jelentés a „Tűzoltó nap“ eredmé­nyéről. 5. Vármegyei és járási tüzrendészeti felügyelők kinevezése iránti javaslat. 6. Folyó ügyek. Az ülés befejezése után a választmány tagjai társasebédre jönnek össze. Kinevezés. Az igazságügy miniszter Sárfy Artur tiszafüredi kir. járásbirósági Írnokot irodatisztté nevezte ki. Halálozás. Részvéttel vettük és adjuk a hírt hogy Mlinkó Mátyás, 1848/49. honvéd-tize­des, Mlinkó István siketnéma int. igazgató édes­atyja, elhunyt Váczon 83 éves korában, boldog házasságának 53 esztendejében. A boldogul­nak temetése tegnap délután volt általános részvét mellett. Lelépő fertálymesterek. Az 1911. évre vá­lasztott fertálymesterek most válnak meg a városrészek bizalmából reájuk ruházott tiszt­ségüktől és egyre-másra adják a szokásos „le­téti traktát.“ A lelépő fertálymesterek — tudva­lévőén — a következők: Város I. negyedben Kondás Ferenc, a II-ban Ridárcsik Imre, a Ill-ban Horváth Bertalan,IV-ben Kovács Ignác; a hatvani I—IV. negyedben Fodor Ferenc, Kovács Ferenc, Lipcsey Péter dr., ifj. Jaksi István; a Cifra-Sánc negyedben Jacsó Mihály; a felnémeti negyedben Vass István; végre a makiári I. és II. negyedben Antal József és Koripszky Sándor. — Az uj fertálymesterek személyére nézve, — akik az ősi hagyomá­nyokhoz híven február hó 9-én, Szent Apollónia napján teszik le hivatali esküjeket a polgár- mester kezébe, — a legtöbb városrészben már megegyeztek a „suttogó“-kon és igy az uj fer­tálymesterek névsora is csakhamar teljes lesz. Disztorna. A Főreáliskola „Testgyakorló Kör“-e nagy és előkelő közönséget gyönyörköd­tetett vasárnap délután 4 órától 6-ig pompá­san összeállított disztornájával. A hatásos fel­vonulás után fabot-gyakorlatokat mutatott be mint­egy 40 tanuló nagy szabatossággal, élénk tap­sokat keltve. A csapat-tornázásokon és osztályver­senyeken kívül különösen nagy hatást ért el két szám, és pedig: az összetett föverseny nyújtón, korláton és lovon, továbbá a mintacsapat szerep­lése a magas korláton. A jelenlévőket méltán lephette meg a fizikai erők kifejtésén kívül a határozott, biztos mozgás, a gyakorlatok kivi­telének plasztikus volta, a cseppet sem ingadozó lélekjelenlét és az önfegyelmezés magas mér­téke. Ez utóbbiak lévén legfőbb céljai az is­kolai tornatanításnak, fönntartás nélkül aláír­juk azt a meleg elismerést, melyet Vigh Béla igazgató a közönség előtt fejezett ki a torna­tanárnak, Kiss Nándornak. Az igazgató külön­ben hatásos beszéddel fejezte be a dísztornát, amelyben a testnek, mint a lélek hordozójának, ápolását, erősítését, fejlesztését ajánlotta az ifjúság figyelmébe, nyertesek lettek a főverseny­ben: 1. Farkas Endre. V., 2. Szalay Gusztáv VIII., 3. Keiner Pál V. és 4. Klausz Ernő VI. o. tanulók. A rúdmászásban Keiner Pál V., a nyúj­tón Fekete József VI., a függeszkedő kötél­mászásban Koós Antal VII. és a lovon Herkely Gusztáv VIII. o. tanuló vitte el az első díjat. Minden osztály versenyében még két-két díj volt. Az Egri Club vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését Hagy László ny. ezredes elnöklése mellett. A szokásos évi jelentést és a költségvetést elfogadták és újból megalakí­tották a tisztikart és választmányt, legnagyobb j részt változatlanul. .%

Next

/
Thumbnails
Contents