Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-21 / 76. szám
Blőfizetési árak: Égész évre.. _ 10 korona. Fél évre _ „ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség; Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 76. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. —Szombat, szeptember 21. Rossz időket élünk... Mikor e sorokat Írjuk, még nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, vagy a legközelebbi jövő. A képviselők sem tudják, Tisza István sem tudja, a kormány sem tudhatja. Elvégre is, mikor a kés élén egyengetünk valamely tárgyat, nem tudhatjuk, hogy melyik pillanatban esik le és hogy jobbra esik-e le, vagy balra. Már pedig a dunaparti fényes palotában, illetve a politikában ilyen élére állított, ilyen sötét a helyzet. r Es ezen vajmi keveset változtat az a körülmény, hogy a Házat bizonytalan időre elnapolták. Evvel a bizonytalan időre való elnapolással semmit sem csökkent a helyzet bizonytalansága. A jövőt nem tudjuk, de arra emlékezünk, hogy az állapot másfél évtizeddel ezelőtt éppen ilyen voltaReiehs- rath-ban. És akkor az osztrák birodalmi tanács 'parlamenti szótára éppen úgy festett, mint most a miénk. Nálunk • efféle szavak röpködtek órákon át: Alávaló. Aljas. Bérenc. Csaló. Gazember. Gyalázatos. Gyáva. Hazaáruló. Kötélre- való. Nyomorult. Piszkos. Uzsorás. Zsivány. És ezt egymásnak mondják az emberek! És azok az emberek, akiket a nép bizalma küldött a parlamentbe!. . Lássuk ezután a parlamenti küzAz „EGER“ tárcája. Hangulat... Sötétedik ott kinn; Befúl nemsokára Ünnepélyes estbe A beszéd, a lárma. És amint leszállnak A sötétlő árnyak, Szobámban egyszerre Csodás élet támad ... Virágváza, lámpás, A korsó — és mások Megnőlnek, miként a Mese-óriások 1 ügy áll a sarokban A jó öreg kályha, Mintha ördögöknek Lenne büszke vára! Avagy mily szellem az A mosdó-környéken ? delem eszközeit! Csengetyű, síp, fütyülő, kereplő, dob, sziréna, cintányér, trombita, ébresztő óra, vadászkürt, tülök, madárcsalogató, ködharsona, kolomp stb. stb. az egyik részről. Kard, karhatalom, erőszak — a másik részről. Ez a szótár és ez az érvgyűjtemény éppen úgy lejáratja a magyar parlament, a magyar nemzet tekintélyét, úgy idebenn, mint az ország határain túl, amiképen nevetségessé, lenézetté lön másfél évtizeddel ezelőtt az osztrák par- lement és az osztrák alkotmányosság. Akit a két szélsőséges politikai irányzat meg nem ejtett, csodálkozva, megdöbbenve nézi a parlamentárizmus elfajulását, melyben az a legsajnálatra- méltóbb, hogy minél messzebbre halad, annál kevésbbé lehet remélni a békés kiegyenlítést, vagy éppen kiegyenlítődést. ügy vagyunk vele, hogy megingott bennünk minden hit. Nem tudunk hinni az ellenzékben, nem a munkapártban, nem a kormány alkotmányosságában. A folyton jobban elfajuló küzdelem most már nem elvi téren mozog, hanem személyi természetű. A két párt úgy áll egymással szemközt, hogy minden ember gyűlöli a vele szemben álló pártot összesen és egyenkint. Sőt tovább megy: megveti, gyalázza, mert nem tud, vagy nem akar hinni a má— Dehogy !.. Törülközőm Bólint ki fehéren ... ... És el-el merengek, Jobb ugyan hogy volna: Ha életem erre, Vagy amarra dobna? .. Avagy talán mindegy ? Talán az''élet is Csak olyan ostoba, Mint a sötétedő Kisértetes szoba? Altorjay Sándor dr. Egy asszony. Sohasem láttam életemben olyan csodásán fiatalos asszonyt, mint a szép özvegy Déryné. Alakja sudár, mint a jegenye; szemének mély tüze perzselő; koromfekete hajában is csak elvétve csillan meg egy-egy (nem elég gondosan elrejtett) ezüst szál. Az is mintha csak kacérkodnék a dús fonatok között. Gazdagság, jólét, házaséletében boldogság vette körül és igy észrevétlenül suhantak felette az évek. Ha kacasik oldalon levők szándékainak tisztaságában és tisztességében. Annyira elmérgesedett már ez a küzdelem, hogy csak abban az esetben tudnánk bízni a magyar képviselőháznak jövő munkálkodásában, ha — képtelenség ugyan — a mai Háznak egyetlen tagja sem menne vissza a parlamentbe. Nem bírjuk ugyanis föltételezni, hogy a lelkek mélyén ott ne maradjon a fulánk a másik pártbeliek ellen. Ott marad bizony az, még a legbékésebb szívben is, hogy állandóan mérgezze a lelkeket és személyes élt adjon s megássa sírját az elvi küzdelmeknek. De van ezeken kívül még egy veszedelmesebb irány, mely a mostani rettenetes zavarban ütötte föl a fejét s mely mir.tegy önkéntelen visszhangja volt a köztársasági párt megalakulásának. Barabás Béla, a delegáció volt elnöke, nemrégiben egy udvari ebéden a király szomszédja, kiáltotta el, mikor a rendőrök kifelé hurcolták a gyűlés- teremből: Éljen a köztársaság! A vak szenvedély mondatta ezt bizonyára, de magyar képviselő mondotta a magyar képviselőházban. Igazán, a sok mindenféle baj között még csak ez hiányzott. Csak ez kell még nekünk, hogy még rosszabb időket éljünk s még rosszabb csillagok járjanak. I gott, az ember azt hihette, kis ezüst csengő csilingelősét hallja messze távolból. Pedig sokat kacagott, — amíg az ura élt! De azóta csendes visszavonultságban tölti napjait svábhegyi, gyönyörű szép nyaralójában. Korán reggel, amikor még minden csendes és üde, csak a szerelmes pillangó röpköd csapo- dáran egyik virágról a másikra, ott sétálgat szépen gondozott kertjének tekervényes utain. Talán az édes, a boldog múltat álmodja vissza ilyenkor, hogy temetéssel végezze. Régi, meghitt cselédje aggódva szól neki: — Már megint sirt a nagyságos asszony! Pedig megnyugodhatott volna már, — folytatja bizalmaskodva. — úgy sem jön többé vissza a mi jó urunk. Déryné ilyenkor fölrezzen csendes álmodozásából. Szinte fájdalma is enyhülni látszik, jóságosán mosolyogva szól: — Nehéz a bánat utána, Mari; de az idő talán jó orvos lesz. így múlt el öt év a szomorú eset óta, amikor Déry Aladárt egy vadászaton szerencsétlenségérte. Mindennapi eset: melette haladó barátjának fegyvere elsült s ő egy hang nél-
