Eger - hetente kétszer, 1912

1912-09-04 / 71. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre „ „ .. 5 »

Negyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ■■ . =

Kiadőhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912.— 71. szám. —-— XXXV. ÉVFOLYAM. ==— . Szerda, szeptember 4.

A „jó házból való fiuk.“

— Hozzászólás.*) —

Általánosan ismert dolog, hogy az iparosok mindig csak „jó házból való fiukat“ keresnek, de — mint az „Eger“ legutóbbi számának első cikke igen helyesen mutatott reá — nagyon ritkán kapnak. így be kell érnünk olyannal, aminő jön.

Mint olyan iparos, aki az ipari érdekek előmozdításával (még áldozatok árán is) óhajtanék foglalkozni, folytatom az «Eger» legutóbbi számában közölt cikket. Minthogy azonban én részben más megvilágításban látom az ipari pályától való tartózkodást, legyen szabad nézetemet a köz érdekében megismertetni.

Évek hosszú sora óta aggódva látjuk, hogy az ipari pályára lépő fiatalság nem abból az egészséges családi körből kerül ki, amely erre alkalmas volna. Satnya, hiányos nevelésű, az elemi iskolát is alig végzett gyermekek kerül- nak az ipari pályára. A képzettség, az iskolázottság és a tudatlanságon kívül még hiányzik a családi tűzhelynél szerezhető lelki nevelés is. Ilyen anyagból van

*) Ezt a cikket egy érdemes és tapasztalt iparosunktól, Balkay Béla pékmestertől kaptuk, s mint szomorú és jórészt való tényeket feltáró nézetet, ajánljuk az érdekeltek ügyeimébe.

Az „EGER“ tárcája.

Az öreg Hilóczki esete...

Nagy eset történt Bogács faluban. Az éjjel agyonverték Hilóczki Józsefet.

Már kora hajnalban ébren volt a falu apraja-nagyja. Még a legnyugodalmasabb paraszt is, mikor megmondta neki a felesége a dolgot, — meit az asszony mindent előbb tud! — mondom, még az öreg Bagós is kiejtette kezéből megtömött pipáját s azt mondta sajnálkozva.

— Ejnye!

(Nem tudom: a halottat, vagy a pipáját sajnálta-e?)

Azután elment ő is oda, ahol az a sok ember összegyülekezett. A halottat már haza vitték és igy a nép csak az utcát bámulta; melyet nagy, széles vérfoltok tarkítottak. A kelő nap sugaraira mohón nyelte a föld a Hilóczki vérét.

Garai, a falu csizmadiája vitte a szót. (Azelőtt rendőr volt s értett az ilyesmihez).

— Hát, tudjátok, nem lehetett ez máskép, mint hogy az a huncut, verje meg az Isten,

kényszerítve a mai iparos a jövő nemzedéket, az ipar jövendő munkásait és képviselőit, a legnagyobb fáradsággal és küzdelemmel kiköszörülni. Hol a jobb anyag? Hol vannak azok a bizonyos „jó házból való fiuk?“ Hol vannak az iparra termett és hivatott ifjak? Hol vannak azok a szülők, kik gyermekeikben az ipar szeretetét nevelik? És hol vannak a tanítók és tanárok, kik a tanulóifjúsággal az ipar megbecsülését megértetik, az ipar fogalmát lekicsinylés nélkül tárják föl a gyermek előtt. Egyik legnagyobb baj, hogy a gyermek nem csupán szüleitől hallja: «Ha nem tanulsz, odaadlak inasnak,» de bő alkalma van hallani az iskolában is, hogy «ha megbukik is, jó lesz inasnak.» Ez utóbbit az iskola falai között komoly és nagy hivatást teljesítő egyének hangoztatják elég gyakran és ezzel az iparügynek szükséges és jogos kívánalmát romba döntik.

Lekiesinyli az ipari pályát az apa, de különösen az anya; lekiesinyli sok tanító és tanár. Ezért fél tőle a fiatalság és ezért megy az ipari pályára félve, bizonyos szégyennel.

A pék-iparról szólok, miután magam is evvel a mesterséggel foglalkozom. A régi pékeknél az inas (régi elnevezés) nemcsupán az áruk előállításával, de

hátulról fejbe vágta. Erre szegény Hilóczki elkezdett szaladni, ahogy a vércseppek is mutatják. De nem bírta soká’ és itt összeesett.

Rámutatott a vértócsára.

Kezdett szétoszlani a tömeg. Mindenki csak Hilóczkiról beszélt.

— Jó ember volt Jóska, — kezdi el egy a lassan lépkedő emberek közül s utána mondta — az Isten nyugtassa.

— A’ bizony — mondták utánna.

Egy jó darabig senki sem szólt. Eltűnődtek a megboldogulton. Mindenki tudott róla elgondolni valami szépet, de ilyenkor hangos beszéddel nem illik zavarni másokat.

— De hát ki lehetett a gonosz? — veti föl végre valaki a kérdést.

Ki is lehetett?

Nagy sora van ennek. Fösvény ember volt Hilóczki József és lassankint ugyancsak megszedte magát. Vett házat, meg a „Pap-réten“ vagy hűsz hold földet. Azonközben meghalt a felesége. Jó, dolgos asszony volt, aki segített urának megszerezni a vagyont, de maga már nem élvezhette a jómódot.

Hilóczki nem bírta ki sokáig asszony nélkül. Azt tartotta, hogy legény fiai elvégzik

azok eladásával is foglalkozott (pereces gyermekek). Ma ez megszűnt. A sütőiparnál alkalmazott tanoncok ipartörvényünk rendelkezése szerint is csupán csak a sütő-iparnál előforduló munkákra használhatók. És mégis oly nagy a tartózkodás ettől az ipartól, hogy „jó házból való“ tanulót kapni lehetetlenség.

Egyes ipari pályán, példáid a lakatosoknál, elvétve találkozunk elég tanult, iskolázottabb tanoncokkal. Sajnos azonban, ezek ritkák és a legtöbb esetben ezen ifjak is csak mintegy átmenetileg tanulják a mesterséget. Más iparnál (ács, asztalos, bádogos, cipész, építő, szabó, kovács stb.), mely mindmegannyi tisztességes megélhetést biztosító, roppant ritka esetben tanul egy- egy diplomás apának gyermeke, holott a diplomás emberek között a származására nézve iparos, vagy éppen földműves igen-igen gyakori.

Bebizonyított tény az, hogy a képzett iparos, tanult pályájának élve, helyét mint tisztes polgár ép’ úgy megállja, mint bármely diplomás ember. Társadalmi tekintetben pedig szükséges, föltétlenül szükséges az iparos-osztály. Az iparos kellő tudás és szorgalom mellett munkájával magának és családjának ép oly jövőt biztosíthat, mintha azt a diploma utján szerzi meg; az

már a külső dolgot. Jó lenne hát egy asszonyt vinni a házhoz, aki megfőzne és gondját viselné öreg napjaiban. De az öreg Hilóczki olyanra vetette a szemét, aki nem hozzá való volt. A falu legszebb leányát választotta: Koczka Margitot, akiért pedig a falu első legénye, Huri András epekedett.

Ez volt a veszte. Mert most már megmondhatom, hogy Huri András ütötte le az öreg Hilóczkit.

ügy esett, hogy még hajnal előtt kihajtotta András az ökröket szántani. Nem tudott aludni, mert mindig az járt eszében, amit tegnap Koczka Margit mondott:

— Oda akarnak adni az öreg Hilóczki hoz.

Csak ennyit mondhatott, mert anyja észrevette, hogy Andrással beszél, pedig megtiltotta, hogy szóba merjen vele állni.

— Majd megveri az Isten!

Mondom, Audrás hajtotta kifelé az ökröket. A falu végén szembe jött vele az öreg Hilóczki és jókedvében dalolt valami nótát. Mikor meglátta a legényt, odament hozzá s a részeg emberek bizalmasságával vállára vert.

— Derék legény vagy, Andris öcsém, hogy ilyen hamar munkába mégy; de azért én is ki-