Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-31 / 70. szám
4 EGER. (70. sz.) 1912. augusztus 31. S itt jutottunk el a halálnak igazi szociális problémájához. És itt értékelhetjük a mi fenségesen nemes életű halottunk halálában az ő életének a mindennapiasságon messze kiemelkedő szociális jelentőségét. Micsoda csattanója egy hosszú élet szociális érvényesülésének a nemes haldoklónak az a búcsúzó intelme: „Minden erőtökből a tenmagatokkal való méltó megelégedésre törekedjetek s az égieket keressétek.“ Ezzel a kijelentéssel adta meg nekünk a haldokló érsek a szép életnek és a szép halálnak sarkalatos alaptörvényét. Csakis az lehet boldog, aki mindig méltóan van önmagával megelégedve. Csak aki percről-percre Ítéletet tud mondani önmagáról és ez az Ítélete megelégedést fejez ki gondolataival, érzéseivel és cselekedeteivel, egyedül az lehet nyugodt és megingathatatlan, tudatos és megtántoríthatat- lan a saját élete folyásában. Az ilyennek szükségképpen van meghatározott eszmei célja. Mert különben mihez mérné cselekvéseinek értékelését? Az' ilyennek élete felül emelkedik a közönséges fizikai, állati életen, mert számot ad önmagának minden pillanatban gondolatairól, érzéseiről és cselekvéseiről- Az ilyennek igazán folytonos előkészölet az élete a halálnak ama nagy pillanatához, amelyben minden öntudat az egész egyéni élet gondolatainak, érzéseinek és cselekvéseinek természetes összefoglalója és értékelője. Szinte szociális parancsként hangzik a haldokló érseknek boldogsági parancsa: „Az égieket keressétek!“ Éppen a mi korunk önző és kapzsi földi vágyaira illő parancs. Csak az anyagin túl levő, a testi vágyakon felül emelkedő eszmei vágyakozásban találja meg a tudat a maga szilárd megnyugvását és harmóniáját. Mert az anyagi és testi vágyak örökké hullámzanak az anyagi és testi állapotok változásai szerint, véglegesen tehát soha le nem csillapíthatok és ki nem elégíthetők, de az eszmei és szellemi célok függetlenek e földi változásoktól, fokról-fokra jobban kielégíthetők és nyugalmasabb harmóniába hozhatók. „Aki csak eszméknek él, az soha egész boldogtalan nem lehet,“ mondotta Eötvös József báró. És ezt a gondolatot fejezi ki a haldokló érseknek az az intelme is: „Az égieket keressétek.“ Mert ezekben az égiekben, ezekben a földieken felül álló eszmékben rejlik az igazi boldogságnak magva és életereje. Sőt, ő meg is valósította életében ezeket az égieket a vallásnak és a hazaszeretetnek szent eszményeiben s a határtalan jótékonyság folytonos gyakorlatában. Mivé lehetne nemzetünk, ha a vallásosságnak, a hazaszeretetnek, és a jótéknyságnak e nagy eszméi hatnák át magyarságunkat? Minő erő érvényesülne a magyar fajnak minden gondolatában, érzésében és tevékenységében, ha valamennyiünket a vallásnak, a hazaszeretetnek és az egymás iránti jószívűségnek eme tényei vezérelnének? Egy búcsúpillantást kellett a mi nagy halottunkra vetnem, mert az ő élete maga és halála előérzetében való intelmei épp’ arra az útra akarnak vezetni bennünket, amelyre szükségképen vissza kell térnünk, ha minmagunkat is, meg nemzetünket is boldogítani akarjuk, Ne legyünk magunkkal soha megelégedve, hanem keressük percről-percre az önmagunkkal való méltó megelégedésnek útjait. Keressük a mindnyájunkat egyesítő nagy eszméknek érvényesülési lehetőségeit. Itt az ideje, hogy hagyjunk föl az egymással való folytonos áldatlan torzsalkodással. Hiszen a legcsekélyebb fokú jótékonyságérzet is azt parancsolja, hogy legalább egy kis elnézést mégis csak lehet és kell is egymás iránt tanúsítanunk, ha azt kívánjuk, hogy mások is elnézéssel legyenek irányunkban. Ezzel és ebben találja meg megoldását a mi szép életünknek és szép halálunknak problémája. A hét. Uj munka előtt — a muukáról. A pihenésnek napjai elmúltak. Szükség is volt ezekre a napokra, mert a hosszú „munka után édes a nyugalom.“ Kifáradt elmével és testtel nem lehet nekimenni egy uj iskolai évnek. Ámde bármily kellemesek voltak is a pihenés órái, voltak percek, midőn valami ösztönzött, unszolt, hogy újra kezdjünk a munkához, mert a pihenés maga is fárasztó és ezért szokta a munka a munkához szokott embert hívogatni, csalogatni. Persze, csupán azt, aki megérti a munka gyönyörét, amely egyike a legszebb, legtisztább és legnemesebb gyönyörűségeknek. Téved az, aki azt hiszi, hogy csupán a sikerben van az öröm. A siker múlhatatlanul szükséges, mert nélküle elernyed a legnagyobb buzgóság is ; nélküle megbénul az erő. Az öröm azonban, melyet a siker okoz nekünk, elmúló és meg nem ujuló. Elég egy kis kudarc, hogy a siker-okozta öröm szétoszoljék, mint a pára. Hiszen nézzük csak meg az alkotó művészt, midőn agyában forr az eszme, midőn az első ecsetvonással megrajzolja a körvonalakat; vagy nézzük a mesterembert, aki az ormótlan anyagot formálja: vájjon nem újul-e meg öröme a nap minden percében, amint fáradozván, látja a munkában való előhaladást. Nem a tökéletesség, nem a vég, hanem a tökéletesség utján való előhala- dás, erőnk és bizodalmunk tudata jutalmaz meg. Aki szeret dolgozni, nem ér reá, hogy idétlen vágyak, szenvedélyek rabjává legyen ; aki éveken át munkálkodott és — kivált hirtelen, átmenet nélkül — dologtalan állapotba kerül, az a munkának izgalmát addig, mig más ingerek annak helyét le nem foglalják, nélkülözi. És ezt az űrt — az unalmat, a tespedést, — lélek- és élettani hatásánál fogva nagyobb tehernek érzi, mint a megszokott munkát. Vágyódik a munka után; hiányzik neki valami, amit már megszokott. És ez a tudat űzi, hajtja. Jól meg kell azt fontolnunk, amit a költő oly szépen mond : „ Mi az, mi embert boldoggá tehetne ? Kincs, hír, gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne S nem fogja tudni, hogy van szívöröm!“ A munka öröme a legönzetlenebb öröm is; forrása a legtisztább törekvéseknek s bízvást elmondhatjuk, hogy a legnagyobb elmék ennek az örömnek voltak részesei. Sajnálható az olyan ember, aki csak kötelességből dolgozik; de boldog az, aki örömét találja a munkában. Ne nézzünk mindig türelmetlenül a cél felé ebben a lázas, siető korban ; soha ne barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy valamit könnyen elérni: a legnagyobb okosság a világon ... Nem; munka, még pedig tisztességes munka árán érni el mindent: ez a legszebb dolog. Akik tanulás és tudás nélkül akarnak boldogulni ; ott akarnak aratni, ahol nem vetettek. Ez azonban a természet törvényeinek kijátszása akarna lenni. A természet pedig azt kívánja tőlünk: vessünk, mielőtt aratnánk; hordjuk össze az anyagot, mielőtt építeni kezdünk. Kép nélkül szólva: tanuljunk, dolgozzunk, fáradozzunk! Őszinte szivvel ajánljuk ezt az elvet, ezt az igazságot a tanulóifjúság figyelmébe most, az uj iskolai év küszöbén. * Az érseki intronizáció kérdése körül egész vita indult meg; a kőnyomatosok és hírlapok ugyancsak vitatják egymás között: kell-e, nem kell-e; ha kell: miért kell, mikor kell, sőt hogyan kell. És így tovább. Igazán furcsa dolog, hogy a magyar lapok egyeseknek és intézményeknek legbensőbb és legsajátabb ügyeibe avatkoznak ahelyett, hogy olyan dolgokkal foglalkoznának, amelyek reájuk tartoznak. Elvégre is, hogy szükséges-e az intronizáció, vagy fölösleges: ezt nem a kőnyomatosoktól és nem az újságoktól kérdezik meg. * A telefon-előfizetők névsora ismét megjelent. És ebben a kötetben ismét megvannak azok a hibák, amelyekre már egyszer rámutattunk. Még egyszer megtesszük azért, hátha használna és hátha venne annyi fáradságot az egri posta- és telefon-hivatal, hogy — kiigazítaná ! Csak találomra említünk meg egy-két állandó hibát. Például a B-betüs előfizetőknél a „betűsoros névmutatóban“ igy következik egymás után két név: Brünauer, Barchetti... Majd: Czvek megelőzi Czakót, stb. Az Egri Nyomdarészvénytársaság, a névmutató szerint, még mindig a Széchenyi-utca 5. szám alatt van, pedig másfél éve elköltözött onnét; ez Ipartestület évek óta van a Panakoszta-ház- ban, de a névsor még mindig az Irgalmas- utcában szerepelteti; az Irgalmasok-kórháza, — ha a névsor összeállítja megengedi a korrigálást — nem a Mecset-téren van, hanem az Irgalmas-utcában; a Pyrker nevét, ezt mégis csak illenék tudni Egerben, nem i-vel Írják; Kalmár Gáspár nem a Dob-utcában lakik, mert ilyen nevű utca nincs is Egerben ; Róth Gyula vaskereskedése után zárójelben fatális tévedés van (Lukanénjei — Lukaményei helyett); Szalóki-ut már két és fél év óta nincs, hanem van Szvo- rényi József-ut és ott lalkik az 1—10. számú előfizető. Nem folytatjuk tovább, hanem kérjük az egri postahivatalt: legyen kegyes kiigazíttatni ezt a hibákkal tömött névsort. hírek. Eger, 1912. augusztus 30-án. Tájékoztató. Aug. 30—31. és szept. 2—5. Sorozás Egerben, az egri járás községeire nézve. Szeptember 1. Színházi szezón kezdete. „ 1. Országos vásár Poroszlón. „ 1. Atlétikai verseny. „ 1—4. Beiratások az állami elemi iskolákban és óvodákban. „ 1., 7., 10. Beiratás az iparostanonc-iskolába. „ 2. Beiratás az érs. rk. tanítóképző I osztályába. „ 2., 3., 4. Beiratások a kát főgimnáziumba. „ 2., 3., 4., Beiratások az áll főreáliskolába. i „ 2. Hónapos állatvásár Egerben. „ 2. A hatvani főszolgabíró tárgylási napjaPásztón. „ 2—12. Beiratások a jogliceumon. „ 2., 3 , 4 Beiratások az Angolkisasszonyok rk. nevelőintézetének összes iskoláiba. „ 2., 3., 4 Beiratások az állami polgári leányiskolába. „ 2., 3., 4. Beiratások a női kereskedelmi tanfolyamra. „ 2., 3., 4. Beiratások a róm. kát. elemi iskolába. „ 5. Beiratás az érs. rk tanítóképző II., IH és IV. évfolyamára. „ 6., 7, 8 , Sorozás Egerben (a városra nézve.) „ 8. Kisasszonynapja. „ 8, Buesu a Kisasszony-temetőben. „ 8. Országos vásár Füzesabonyban. „ 8. Hevesmegyei Tűzoltó-Szövetség közgyűlése Hatvanban. „ 8—15. Alapvizsgálatok a jogliceumon. „ 9. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10—11. Beiratás a kereskedőtanonc-iskolába. „ 10., 11., 12., 13., 14. Sorozás Hevesen. „ 11. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaörsön. „ 15. Szervita búcsú Egerben. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpeléten.
