Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-27 / 8. szám

1912. január 27.

EGER. (8. sz.)

3

janak s azok a környékükről egybegyüjtött szebb tárgyakat a kiállításon külön teremben, vagy csoportban matassák be.

A kiállítás csoportosítása a következő:

I. Amatörök főcsoportja. (Az E. osztály kivételével e főcsoportban csak saját készítésű munkák állíthatók ki; a B, C, D. osztályban hivatásos művészek csak versenyen kívül vehetnek részt.) A. osztály: Fényképek. (Művészi fényképekkel hivatásos fényképészek is részt vehetnek.) B. osztály; Festmények, rajzok, szobrok. C. osztály: Iparművészeti tárgyak. (Fa-, bőr-, fém-, agyagmunkák, szőnyegek, dísztárgyak, slöjd munkák, játékszerek stb.) D. osztály: Női kézimunkák. (Himzések, csipkék stb.) E. osztály: Amatőr gyűjtőket érdeklő antik tárgyak. (Régi kézimunkák, csipkék, gobelinek, iparművészeti tárgyak, edények, ékszerek, órák, kisebb bútorok, faragások stb.)

II. Háziipari főcsoport. (E főcsoportban a népiparosok s a háziipari telepek vezetői egyaránt részt vehetnek a versenyben.) F. osztály; Ruházati cikkek. (A nép által készített ruhák, szőttesek, csipkék stb.) G. osztály: Iparművészeti tárgyak. (A nép által készített fa-, bőr-, fém-, anyag-, szőnyeg stb. munkák, dísztárgyak, játékok). H. osztály: Mezőgazdasági háziipari cikkek. (Gyékény- és fűzfonatok, eszközök, tömegáruk stb.)

III. Vegyes főcsoport. /, osztály: Néprajzi babakiállítás (az egyes vidékek népviseletébe öltöztetett babák állíthatók ki). K. osztály: Tervek, rajzok, minták, eszközök, anyagok. (Hivatásos művészek és kereskedők is kiállíthatnak.)

A kiállításon egyaránt részt vehetnek magánszemélyek, valamint egyletek, iskolák, telepek, vidéki csoportok stb. A rendezőségnek jogában áll visszautasítani a kiállítás színvonalát el nem érő, valamint ama tárgyakat is, melyeket beküldőjük a valódi értéket messze felülhaladó összegre értékelt.

A kiállításon való részvétel bejelentése- « kor 3 kor. bejelentési díj fizetendő, melynek ellenében minden kiállító díjtalanul kapja a katalógust, a kiállítás hivatalos lapját s a megnyitó ünnepre egy 2 korona értékű belépőjegyet. A rendezőség továbbá a kiállítás költségén gondoskodik a beküldött tárgyak elhelyezéséről, őrizetéről, tűz, törés és lopás

elleni biztosításáról s visszaszállításáról. Helydíjban a tárgyak beküldésekor Q-méterenkint 2 korona fizetendő. Üzletemberek a rendezőség által megszabandó magasabb helydíjat fizetnek. Csoportos kiállítók személyenkint hely és bejelentési díjat nem fizetnek, hanem maga a csoport fizet mérsékelt átalányösszeget a lefoglalt terület, terem, vagy fülke nagysága szerint.

A rendezőség az általa közvetített eladások összege után 20%-ot von le az árusító személyzet költségeire.

Szóbeli, vagy levélbeli kérdezősködésekre bárkinek készséggel ad felvilágosítást a kiállítási iroda: Miskolcz, Széchényí-utca 35. sz. I. emelet, hova a kiállításon való résztvétel legkésőbb március 1-ig bejelentendő. A kiállítás színhelyéül kiválasztott Korona díszterme, emeleti és földszinti nagytermei s egyéb helyiségei több ezer Q-méternyi területet szolgáltatnak ugyan, de az alkalmas terület biztosítása céljából ajánlatos a kiállításon való részvételt mielőbb bejelenteni a pontos név, foglalkozás, lakóhely, továbbá az igényelt terület hozzávetőleges nagyságának s annak megjelölésével, hogy melyik főcsoport minő osztályában s mily tárgyakkal kíván a jelentkező résztvenni.

A kiállítási tárgyak március 20—25-ike közti időben küldendők be a rendezőség címére.

A kiállítási tárgysorsjáték néprajzi képes levelezőlapokra nyomtatott sorsjegyei darabon- kint 20 fillérért kaphatók a kiállítási irodában.

Kiállítás után a rendezőség nagyobbsza- básu emlékalbumot ad ki s abban szakcikkeken s a kiállítási csoportok és szebb tárgyak képein kívül a hazai amatőrök és háziipari telepek pontos névjegyzékét is közzéteszi.

A hét.

„Samassa szózata. Leckézteti a püspököket." A Világ című szabadkőműves lap januárius 21-iki számában a fenti címen cikk jelent meg, amelyben azt irja, hogy Samassa bíbornok ellen a papjai pártot ütöttek s hogy vízkeresztkor megjelent pásztorlevelében a pártütésre vonatkozó dorgatórium jelent meg. Az Országos Pázmány Egyesület védőirodája a következőket közli erre vonatkozóan:

„Samassa szózata. Leckéztet! a pártotokét.“ A Világ című szabadkőműves napilap január 21-iki számában Samassa József dr. bíbornok, egri érsek vízkereszti körlevele kapcsán fenti címen megjelent tendenciózus közlemény, valamint az egri egyházi ügyekre vonatkozóan a Világ-ban máskor megjelent cikkek is, egyrészt abból a féktelen vallásgyülöletből erednek, melyre a Világ napilap létezése visszavezethető, másrészt abból az elvakult politikai pártszenvedélyből, mely a Világ egri hírszolgáltatóit tüzeli, feledtetvén velők, hogy éppen ők existenciájukat a múltban (s jórészt a jelenben is) annak a Samassa kardinálisnak köszönhetik, aki ellen a Világgal ők most összeszövetkeztek és akinek az a szentenciája különösképpen rájok illik : „Hazudnak, hogy ferdíthessenek; ferdítnek, hogy gyanúsíthassanak; gyanúsítanak, hogy

vádolhassanak.“

* *

A gyöngyösi nagy temetés. Szombaton nagy temetés volt Gyöngyösön. Kemény Ödön volt csendőrhadnagy földi maradványait hozták haza Kolozsvárról, hogy végleges pihenőre tegyék szülővárosának temetőjében.

Kemény Ödönnek mi érdeme sem volt Gyöngyös életében. Sem állása, sem kora nem adták meg neki a módot és alkalmat, hogy szülővárosa érdekében valamit tegyen. És mégis a legnagyobb tisztelet és kegyelet kisérte utólsó útjára. A gyöngyösi társadalom viselte a hazaszállítási és egyéb költségeket; az a társadalom állíttatott sírja fölé másfél-ezer koronás emléket; az kísérte utolsó utján; az szólalt meg a sírnál elhangzott gyászbeszédben:

„ ... távoli sírodhoz az a nagy szeretet küldött minket, amely édesatyáddal, e város polgármesterével, összeköt minket. Azt akarjuk, hogyha jó atyád szivét a városnak ügyes-bajos dolgai egy percre is csüggesztenék, kijöhessen sírodhoz s arról szakíthasson virágot. A kegyelet és emlékezés virágát, amelyen harmatként ragyog a város polgárainak múlhatatlan szeretete, szomorúságában osztozó szivérzése“.

Bizony szép dolog a kegyelet; gyönyörű érzelem a szeretet és a hála; kivált mikor ilyen alakban nyilatkozik. De sok helyen, majdnem minden helyen, lehetne tanulni a gyöngyösi nagytemetésből!

*

zament, de a jótétemény mégis eljutott rendeltetési helyére.

Az előadásnak ez az incidense Kösztler dr. kedvét elvette minden mulatság-rendezéstől. Szívesen átengedte itt a teret másnak.

Ezután csak komolyabb ügyek érdeklik. Ezeket pedig annál sikeresebben szolgálhatja, mert kezdettől fogva mindig tanul, mindig olvas. A magyar és német irodalomban bámulatos jártasságú és általában oly széles látókörű, aminő bizony nem sok van a „magyar Athén“-ben sem.

Buzgó működő tagja lett a hetvenes években megalakult „Egri Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, majd alelnöke, amely testületben való működéséről így emlékszik meg az egyesület történetének írója:

„Az egylet alelnöke, Kösztler József dr., Hevesvármegye tiszteletbeli főorvosa, kit'a bajtársak kitüntető szeretettel környeznek s aki e kitüntető szeretetet teljes mérvben meg is érdemli. Bajos volna azonban megmondani: vájjon ő szereti-e jobban a bajtársakat, vagy azok őt. Kösztler József dr. egyénisége teljesen összeforrott az egylettel, mert hiszen annak megalakulása óta tagja. Előbb mint működő, majd mint pártoló tagja s alelnöke egyletünknek, de annak minden dolgában lelkes munkása s törhetetlen harcosa.“

Nem is mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy el ne menjen kedves tűzoltói közé. Itt, egy ilyen tűzoltói összejövetel alkalmával, 1904-ben tárta ki lelkének egyik legforróbb óhaját, gyermekéveinek ideáját — elhatározása szerint utoljára, mivel illetékesek előtt eddig hiába agitált ez eszme mellett, — amelynek tárgya Eger hősének, Dobó Istvánnak, ércben való megtestesítése volt.

Sokan emlékezhetnek a barátságos, baj- társias lakomára ott az őrtanyán! Ott volt Jankovics polgármester, Hanák főjegyző s még sokan azok közül, akik a város ügyének intézését vallják életcélul. A jókedv éppen tetőpontját érte, amikor Kösztler dr. feláll, s telt pohárral a kezében beszélni kezd.

Ifjú, diákkorán kezdi a szót. . . Mint matúrára készülő fiú bolyongott egyszer fönn a várban, alkalmas helyet keresve a tanulásra... Kezében talán éppen a magyar história könyve, amelybe annyi vérrel, vitézséggel Írott dicsőség van bejegyezve ... köztük a mi Dobónk oroszlánsága Eger vívásakor.

Bejár minden zugot s egyszer a Sötétkapuhoz ér: a Dobó emlékhez, amelynek fülkéje elhagyatva, bemocskolva — csavargók búvóhelye lett, maga az emlék pedig letördelve, kegyetlen vadállatok kezétől tönkretévo disztelenkedik.

Az ifjúnak arcába szökött a vér a haza- fiatlan kegyeletlenség eme kiáltó példája előtt — s nem tehetvén egyebet, szomorúan tanulta tovább a magyarországi török világot. . .

Évek múltak el, — míg sorsa ismét Egerbe hozta. Első útja a vár volt: a Sötét-kapu, a Dobó emlék. . . Ugyanaz az állapot — mint akkor, amidőn a matúrára készült. Ekkor már erősebb vágyat érzett lelkében — tenni valamit ebben a dologban, hogy méltó emlékét lássa Egerben a törökverő hős magyarnak.

Közölte terveit Beöthy főispánnal, később Pánthy püspökkel, akik bár a legteljesebb mértékben támogatták volna eszméjét, a körülmények mostohasága folytán mégis mindig csak terv maradt a terv.

S már . . . már lemond róla, hogy teljesüljön szíve vágya, de még egyszer és utoljára kötelessége itt, az örtanyán, a város vezetői előtt kifejezni lelkének azt az óhaját, ifjúsága ideáját, hogy Eger közönsége méltó emléket, szoborművet állítson Dobó Istvánnak, ne feledje a hálát, amellyel az ő hősiességének tartozunk!