Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-27 / 8. szám
Előfizetési árak: Egész évre. __10 korona. F él évre _____ 5 » N egyed évre ~ 260 í Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. * 1912. — 8. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, január 27. Modern igények. — Az egri sporttelep. — (y?£) Az Egri Korcsolyázó-egylet közgyűlést tartott a múlt héten. A házi ügyeit intézte el: megvizsgálta a számadásokat, megállapította a költségvetését, szavazatszedő bizottságot küldött ki a tisztikar megválasztására, és egy kicsit a — jövőbe tekintett. És az egészben ez a „jövőbe tekintés“ a fontos. Maga a közgyűlés a nyilvánosság kizárásával történt, mert még csak a közgyűlés idejét sem közölték a sajtóval; ámde azok az eszmék és tervez- getések, amelyek az egyesület közgyűlésén fölmerültek, sok tekintetben a nyilvánosságra is tartoznak. Mi tehát ezért és nem másért foglalkozunk az egyesület tervezgetéseivel, amelyek azóta már írásban is kiszivárogtak az egyesület kebeléből. Az egri korcsolyázó-egylet korcsolya-pályája — tudvalévőén — az érseki major területén van. Ezt a területet pedig parcellázzák és így az egyesületnek — már csak a saját érdekeinek megóvása végett is — komolyan kell számolnia az eshetőségekkel. És számolt az eshetőségekkel. A közgyűlés a pálya megvételét határozta el, és az ügylet lebonyolításával az egyesület elnökét bízta meg. Eddig rendben van a dolog. Akinek, amire szüksége van: megszerzi magának. Pont. Ámde — a kiszivárgó hírek szerint, — az egyesület ennél jóval nagyobb tőkébe vágja a fejszét. Nem csupán a korcsolya-pályát, tehát a tavat venné meg, hanem az azt környező területből is mintegy négy katasztrális hold földet kíván megszerezni, hogy azon „amennyire a terepviszonyok megengedik, egy kisebbszerű sporttelepet létesítsen tennis-, football- és tekepályákkal ; nyáron pedig, (ha elegendő víz lesz) a csónakázó sportot is meghonosítsa.“ (Vannak, akik lovagló- és bicikli-telepről; szkí- és ródii-sportról; kerekes korcsolya és polo bevezetéséről is álmodoznak.) Szép. Csakhogy ezek a tervezge- tések messze túlszárnyalják a korcsolyázó-egyesület kereteit, amely elvégre is csak korcsolyázó-egyesület és nem más. Azután ezeknek a terveknek megvalósítása pénzbe, igen sok 'pénzbe kerül. Honnan vegye ezt a szerény anyagi viszonyok között mozgó korcsolyázó egyesület? Hát erre is van — terve. Sport - egyesületet kell alakítani Egerben! És meglesz a sport-telep. Mivel pedig „Nemcsak városi, de elsősorban erős nemzeti érdek is ez, — írja egy idevágó, és bizonyára hangulatkeltésre szánt cikk — föl kell kelteni minden áron az érdeklődést a sport iránt. A test kultusza a régi görög világ derűjét varázsolná fel újra és a tiszta és a szuverén szép hegemóniáját teremtené meg. Egy uj érát, mondjuk, mely a kávéházak és kártyaszobák füstös levegőjéből a derült kék ég tiszta, szabad és mérhetetlen kupolája alá vezetne egy testben szép, lélekben nemes, szabad és fogékony nemzedéket.“ / Igen ám, de ki csinálja meg ezt a sport-egyesületet? A társadalom? Ebben nem bíznak maguk a nagy álmodozók sem; mert, mint az imént jelzett cikk aposztrofálja: „Egerben s az egész egri közönségben valami atavisztikus és erős konzervativizmus él. Itt mindentől félnek, ami uj, ami csak egy hajszálnyit is eltér a régi jó megszokott dolgoktól. Ha csinálunk is valamit, azt mindig a jelen viszonyaihoz alkalmazzuk és nem gondolunk arra, hogy a ma létesített intézmények igazában a holnapnak fognak szolgálni s így gondolni kellene a holnap fejlődésére, mikor egy, mondjuk, emberöltőnek készülő intézmény megalkotásáról van szó.“ Egy szó, mint száz: az egri társadalomra nem lehet számítani a sportegyesület és sport-telep eszméjének megvalósításánál. De hát akkor kire számítanak? Megtalálták erre is a ka- denciát: Az „EGER* tárcája. Dr. Kösztler Józsefhez. — Búcsúzó. — Oszrehajló szeptemberi tájon, Mikor a nap fáradtabban lépked: A te lelked vándormadár, Szebb hazába messze elszáll S itt hagyod a fészked. Tovaszálló vándormadár, sorsod, Isten tudja! — soh’se könnyeztem még! Árva lett az ereszalja, De tavasszal a lakója Jó ösmerős vendég! Tengeren túl új hazát nem lelhetsz, Visszahoz a szived közénk téged. Csacska csermely, árnyas liget Szeretettel köszöntenek: Tatarozd ki fészked. Ez a nap jár arra is az égen! Miért is kell tovaszállnod délnek ? — Hallom, nem jársz temetőbe’ S nincs ott fehér szemfedője A jó anyaföldnek. Ha a gyönge vándormadár ősszel Árván hagyja a nagy Eged alját: Miért kell a sasmadárnak Neki vágni a világnak S árván hagyni házát? Te öreg sas! Szemed, karmod éles! Fölszálltál a napnak közelébe; Sziklán fészkelsz s meg nem rettensz Jöjjön feléd ezer ellen Diadallal néz’sz le. A nagy Isten közelébe járni, Szárnyalni az örök eszmék szárnyán Te oktattál, tanítottál S itt a gárda oldaladnál... Mért hagyod itt árván ? Te sasmadár, vezess feljebb minket! Szeretnénk még magasabban szállni; Megszoktuk a felhők között, Utáljuk a bűnt, a rögöt S lenn a porba’ járni. Lesem, várom ajkadról a választ A sasmadár — furcsa madár, mondod — Karma erős, csőre éles Vele szembeszállni vészes, De a szíve ... gyönge. Ez a szív készt búcsúszót zokogni; Ez a szív visz új hazába innen. Ez a szív a sas-apának, Ez a szív a nagyapának Puha, meleg szíve! Kovács Pius dr. Elmegy a doktor bácsi. .. Isten tudja, miért, de ezúttal alig tudok betűt vetni a papirosra. Gyűlik pedig a szavak áradata toliam alá, ezerszámra zsibong a sok-sok gondolat agyamban s valamennyi követel, ki akar törni, hogy még meghatóbbá tegyék a „doktor bácsi“ bucsuzását. Igen, a mi doktor bácsinkról: Eger város erkölcsi és szellemi mindeneséről — ahogy az egyik bucsu-banketten egy éleseszü cisztercita pap elnevezte — Kösztler Józsefről van most szó itt a vonal alatt, aki egy emberöltőnél több időt töltött Eger falai között, élete javarészét a közérdeknek, a város fejlődésének, erősödésének művelődésének szentelve. Annak, aki annyit dolgozott, akinek közéleti működéséhez annyi siker fűződik: lehetetlen hogy rá ne kerüljön a neve erre a papirosra, ahol a sajtó szerény munkása( a itársa-
