Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-10 / 64. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 .fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ~ intézendők. : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizető sek és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 0 1912. - 64. szám. ——= XXXV. ÉVFOLYAM. =^=- Szombat, augusztus 10. A Cicely Corbett-ek. Eger, 1912. aug. 9. Őszintén megvalljuk, hogy ennek a feminista apostolnak nevét csak mint fogalomjelzőt irtuk föl ide cím gyanánt. rf O-apostolsága ugyanis olyanformán nyilatkozott Magyarországról és a magyar nemzetről, hogy ő azt hitte: a Kárpátoktól az Adriáig húzódó szép földet valami vad néptörzs tartja megszállva. Neki r ilyenek voltak az értesülései. Es nem lepne meg, ha továbbá azt is mondotta volna, hogy nyereg alatt puhítjuk a húst, az ellenség párolgó vérét megisszuk, szívét azon melegében élvezzük / csemege gyanánt. Es így tovább. Elvégre is nem lehet kívánni, hogy ki- lencszáz esztendőnek hiteles históriája teljesen megcáfolja a megszeppent németek krónikásainak rémlátásait. Ezen az angol feministán egy cseppet sem csodálkozunk. Elvégre ő is csak könyvekből, újságokból meríti az idegen országokra vonatkozó ismereteit. f Es ha akár ő, akár holmi idegenből idevetődött nemzetközi szocialista avval akar kedveskedni a magyar hallgatóságnak, hogy kellemesen csalódott, mert nem mindenki «Kanassen», «Betyárén» és nem csupán «villogó gattyá»-ban járunk, nem csupán a „Fokosch“-sal tudunk bánni: ez — nagyon szép elismerés a mi Európa-mentő történelmi missiónk áldozatos betöltéséért. Nyelvünk elszigeteltsége miatt nem bírunk úgy érvényesülni az indogermán nyelvtörzs európai nyelvcsaládjai között, mint azt múltúnk, tudásunk, műveltségünk alapján joggal várhatnánk. Fokozza az érvényesülés nehézségét az a földrajzi helyzet, hogy a művelt Nyugat keleti határán vagyunk és távol a műveltség legnagyobb metropolisaitól. S ha egy-egy szellemi nagyság — mint például Kossuth Lajos, Jókai Mór, Ap- ponyi Albert gróf stb. — nem szerzett volna a külföldön oly nagy tiszteletet a magyar szellemnek: bizony még ott sem tartanánk, ahol most tartunk a külföld szemében. A valóságban ugyanis sohasem volt okunk pirulni úgynevezett hátramaradottságunk miatt. Ha volt talán egy-egy korszak, amikor alább állottunk az általános európai kultúra szintjénél: annak is rendszerint az volt az oka, hogy testünkkel, vérünkkel kellett védenünk azt a Nyugatot, amely most lekicsinyel és lesajnál bennünket. Valljuk be azonban, hogy ez jórészt a saját hibánkból származik. A magyar kormányok sohasem törődtek avval, hogy a magyarnak propagandát csináljanak a külföldön. Mig például az évszázadok óta dédelgetett nemzetiségek mindig gondoskodnak arról, hogy az ő kiválóságuk, elnyomott helyzetük — a magyar nemzet legyalázásával, vagy legalább lekicsinylésével — minden világlapba belekerüljön: addig mi a kisújjunkat se mozdítjuk meg azért, hogy e rágalmakat megcáfoljuk és a való tények alapos megismertetésével oszlassuk el az ellenünk szított kedvezőtlen hangulatot. így történik, hogy legfeljebb a botrányok által, parlamenti lövöldözések utján hallanak hirt rólunk. Ezen segíteni kell, mert minél jobban emelkedik a Nyugat kultúrája: annál inkább életkérdés reánk nézve az, hogy alaposan megismerjenek és műveltségünknek megfelelő, érdemeinkkel arányos elismerésben legyen részünk. Fejlett irodalmunknak, törekvő mezőgazdaságunknak, fejlődő iparunknak, kereskedelmünknek stb. stb. csak akkor lesz súlya és értéke az európai nemzetek nagy koncertjében, ha mindezeket tudják is rólunk. Mig a Cicely Corbett-ek csak itt, a helyszínén kegyeskednek véleményt változtatni rólunk, tehát mig tervszerű, alapos propagandát nem csinálunk: addig «Tsi- kosch»-nemzetnek tart a külföld. Az „EGER“ tárcája. Csöndes este. Mélységes csönd. Az alkony szürkesége Belopta árnyát mindkettőnk szemébe. Nézem hosszan, hosszan jó anyámat, Amig szememre fátyolt sző a bánat. Sok olyat olvasok le redős homlokárúi, Amit gyöngéd lelke nekem el nem árúi. Egy életnek titkos búja, szenvedése: Mind ott van írva bánatos szemébe. Álmatlan éjek sok szomorú óra, Milljó remény, amely nem vált valóra. Gyermekszívem mit eddig meg nem értett: Látok már sok-sok elmosódott képet. Szivem szorul . . kutatni még további . . . Jöjj, csendes est, borítsd rám a homályt. Mélységes csönd. Leszállóit már az este. Áldott legyen, hogy bús arcom befedte. . . . Titokban kell annak maradnia: Az ő keserves éltén könyezik a fia. Szőllösy Alfréd. A gondolatkifejezés formái Samassa Józsefnél. (3) (Irta és az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület július 23-diki díszközgyűlésén előadta Madarász Flóris dr., ciszterci r. fögimn. tanár.) Szónoki művekről, azoknak formai elemeiről lévén szó, nem hagyhatom figyelmen kívül az érzelemkeltésnek közvetetlenebb módjait sem. Már a beszéd arányos tagolódása és fantáziát foglalkoztató díszei is nagy részben az érzelmek fölkeltését célozzák. Igen, mert az ember nemcsak eszes, hanem érzéki lény is. Rideg okoskodással, lélek nélkül való, száraz tanítással nem lehet lekötni figyelmét és így nem lehet hasznos munkára serkenteni értelmét, mozgásba hozni akaratát. Az igazi szónok sohasem téveszti szemei elől ezt a fontos igazságot. Különben is a meggyőződés ereje, minden szónoki hatás alapfeltétele, — szükségképen a páthosz melegét önti el a szónok előadásán. Lelkesedik maga, hogy lelkesítsen; megérezteti örömét, bánatát, elkeseredését, haragját, hogy örömet, bánatot, elkeseredést vagy haragot keltsen kitűzött célja érdekében, bizonyítván mindig a régi klasszikus mondás igazságát: „si vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi.“ Erre aztán megint egész fegyvertára van a nyelvnek: a beszéd különféle fordulatai, amilyeneket már a hétköznapi érintkezésekben is minden különösebb rákészülés, gondolkodás, válogatás nélkül, szinte szükségszerűséggel termel az érzelmek és indulatok hatása alatt a lélek. A szónoki stílus ilyen fordulatai között i
