Eger - hetente kétszer, 1912
1912-08-07 / 63. szám
2 EGER. (63. sz.) 1912. augusztus 7. Szociális ügyek. — A cseléd-kérdés és a szabad gondolkodók fószkelődései. — Két kiáltvány jutott el hozzánk. Mindkettőt a társadalom szociális küzdelmei vetették felszínre. Csakhogy míg egyik a közjóiét előmozdításán fáradozó becsületes törekvés hívó szózata, addig a másik a romlás útjára csábító modern eszme-áramlat mételyhintése. Az egyik használni, a másik ártani törekszik a társadalomnak; amiként az élet minden megnyilvánulásában a jó a rosszal váltakozik; a kezdettel együtt jár az elmúlás; a születéssel a halál. Egy kalap alá vonva, külön-külön foglalkozunk a két kiáltvánnyal. Megérdemlik a közfigyelmet : az egyik azért, hogy megszívleljük és okuljunk belőle; a másik azért, hogy megismerjük és tegyünk valamit — ellene. I. Pécs szabad királyi város Tanácsa a társadalmi bajok egyik legégetőbbjét, a cselédkérdést igyekszik megoldani. Ezt ugyan nálunk is megcselekedte Eger város képviselőtestülete; csakhogy míg mi a kezdet kezdeténél tartunk és nem jutottuuk tovább az erre vonatkozó szabályrendelet megalkotásánál, addig Pécs város már sorompóba lépett az országos csapásnak beillő cselédmizéria megszüntetése érdekében. A cselédmizéria, mint tudjuk, egyrészről a cselédhiányban, másrészről a cseléd-anyag silányságában nyilvánul. A cselédhiányt a cselédsors bizonytalansága, a magánközvetítőknek önző érdekektől vezetett és éppen ezért sok panasz és visszásság forrását képező, egyoldalú eljárása, a zugközvetítők lelketlen üzérkedései s a gyárak és munkatelepek nagy felszívó ereje idézte elő. Gondoskodásunknak első sorban tehát oda kell irányulnia, hogy kellő számban álljon rendelkezésre cseléd; azután, hogy a cselédanyag megjavuljon. Ez pedig úgy értendő, hogy egyrészt a cselédek tudásuknak és egyéb személyi viszonyaiknak megfelelő helyre helyeztessenek, másrészt, hogy azon idegenkedés, amely egyes osztályokban — kisiparos és kisgazda családoknál — a leányaiknak szolgálatba adása tekintetében tapasztalható, megszüntet- tessék, illetve csökkentessék. E célok elérésére két eszköz áll rendelkezésre, u. m. a közvetítésnek hatosáéi kézbevétele és a cselédsors bizonytalanságának lehető csökkentését és ezzel a cseléd-szolgálat megkedveltetését előidéző cselédotthonnak felállítása. Pécsett julius hó derekán megnyílt mind a két intézmény és így ott a férfi és nőcselédi szolgálatra menni szándékozók díjtalanul kaphatnak igényeiknek, előképzettségüknek megfelelő helyet s amennyiben, bármi okból, a rendelkezésre álló helyekre elszegődni hajlandók nem lennének, a nőcselédek ugyanott mindaddig, amig részükre megfelelő hely akad, napi 80 fillér ellenében lakást és teljes ellátást nyerhetnek, vagy amennyiben az élelmezésről a cselédotthonban is önmaguk kívánnának gondoskodni, a szállásért napi 14 fillért fizetnek. Amennyiben előzetes értesítést kap az intézet vezetősége, szívesen gondoskodik arról is, hogy a vasúton érkező leányokat az intézet megbizottja az állomásnál várja, aki őket az intézetbe vezeti. Esetleg az útiköltség megtérítéséről is gondoskodás történik. Ilyen körülmények között minden szülő teljes nyugodtsággal küldheti leányát a pécsi intézethez, mert annak erkölcsi és testi épségéről és részére alkalmas hely biztosításáról a hatósági intézmény gondoskodik. Szívesen és készséggel irtuk ezeket a sorokat, ámde szívesebben és nagyobb készséggel tennők ezt akkor, ha ugyanezt az egri hatósági cseléd- otthon és foglalkozást közvetitö intézet megnyitásáról irhatnók. Ugyan mikor lesz rá alkalmunk ? II. A vigéc és a piaci légy arról ismeretesek, hogy ha kizavarják őket az ajtón, visszajönnek az ablakon. Hanem alaposan téved az, aki azt hiszi, hogy ezekkel aztán ki is merült a bosz- szantásokra berendezkedett individuumok lajstroma. Nem merült ki. Sőt olyau névvel szolgálunk, amely elől, tolakodás tekintetében, a másik kettő szégyenkezve szorul le a lisztáról. Nem kerülgetjük soká: Galilei Kör a neve!.. Ez a t. Kör néhány egyetemi hallgatót számlál tagjául, akik önmagukat szabadgondolkodóknak titulálják és fejükbe vették, hogy kiáltványt intéznek az érettségizett diákokhoz, amelyben felhívják őket, hogy mint egyetemi hallgatók iratkozzanak be a Körbe s vegyenek részt szorgalmasan azokon az előadásokon és tanfolyamokon, amelyeket időnkint rendez, hogy az ifjúság az igazi haladással, az igazi műveltséggel megisn erkedhessék. No, és? Nincs tovább. Hanem azért nincsen befejezve a dolog. A kiáltvány egyebet is tartalmaz a tagdíjakra spekulálás megszokott formáinál. Mindenek előtt súlyos vádakat hoz fel a középiskolai nevelés ellen éppen azok előtt, akik csak az imént rázták le magukról az iskola porát. Nagyképűen hirdeti, hogy: „Elmúlt korok fölösleges, sokszor hazug ábrázolása, holt nyelvek haszontalan grammatizálása, az egyház zavaros teremtéstörténetének értelmetekre való erőszakolása: ez a középiskola munkája.“ Ezután „elhatalmasodó klerikalizmusról“, a vallás-oktatás „értelemzavaró munkájáról“ beszél és végül kirukkol a slágerrel: a Galilei Körnek nincs szüksége történelemre, a Galilei körnek nincs szüksége vallás- és erkölcstanra, a Galilei körnek nincs szüksége a klasszikus nyelvekre. Ezek mind csak az agyat butítják. Az értelemnek és léleknek igazi nevelői a — pozitív tudományok. Százszor hallott, agyoncsépelt, és számtalanszor lecáfolt elvek ezek. És mégis évről- évre, újból meg újból föltálalják a Galileisták. Ez a hiba. Ebben van a perfidea. Mert amire a társadalom már csak mosolyog, mert rég’ túl van az első fölháborodáson, az még nem vesztette el lélekrontó, mételyező hatását a romlatlan ifjúságra, amelynek lelkivilágából még hiányzik a tapasztalat kritikája. A Galileisták erre építenek. Azért tehát nem elég tudnunk, hogy az emberi léleknek nyugvó és kiinduló pontok kellenek. Nem elég megnyugodnunk abban, hogy nincs alkalmasabb kiindulópont a múlt ismereténél és jobb nyugvópont az erkölcsnél, az Istenben való hitnél. Ezt az ifjúsággal is meg kell értetnünk. Mert hogy a hitből megnyugvás és a történelemből okulás és követendő példa tárul elénk, ezt a Galilei kör is tudja. Hanem mert feltűnni akar — és másként nem tud, — modern Herosztratesznek csap fel egyszerűen azért, mert rombolni könnyebb, mint építeni és így is be lehet jutni a — történelembe. A Galilei kör megszokott kiáltványai tehát figyelmet érdemelnek! fa Minden kis hetilapot, melynek csak 3—400 előfizetője van, legalább is két-háromezer ember olvas. Ha rossz ez a lap: 2—3000 embert ront minden száma; ha jó: ugyanannyit oktat és nevel. És ha ezer példányban jelennék meg, már 6—8000 embert tudna javítani. kézenfogva vezeti Sket a siralomvölgy göröngyös utain; bajaikban erősíti, fentartja; sebeiket bekötözi az isteni vigasztalás enyhítő szereivel és hogy új erőt öntsön a csüggedökbe, oda mutat a küzdelem céljára: a mennyei hazára, hol nincsen többé szenvedés.“ (1904. okt. 26.) „Ahol az Úr félelme eltűnt, ott a felebaráti szeretet kihűl és az igazság legerősebb oszlopa omlik össze.“ (1908. okt. 27.): „A társadalmi zavarok szító oka az emberek fel- fuvalkodott gőgje, mely mindent az ész uralma alá kíván hajtani s az ég ostromára uj babiloni tornyot épít, hogy kiűzze Istent trónjából és maga foglalja le azt“. (1904. okt. 26.). „A papnak minden szavában, minden tettében ott legyen a méltóság, ezt fel ne adja soha. Meggyalázó lenne elefántcsont hüvelyből ólomkardot húzni ki.“ (1893. okt. 26.). „A társadalmat Krisztus szavainak oltalma alá kell helyezni, melyek minden fájdalomra írt nyújtva, minden elmébe fényt árasztva a nemzetet sokkal biztosabban megvédik, mint a törvények és fegyverek.“ (1888. okt. 23.). A szórészekkel egy célt szolgálnak a hasonlatok, amelyek a jól ismert és kevésbbé ismert dolgokat egymásmellé állítva s megegyező vonásaikra rávilágítva, sokszor bámulatos módon megkönnyítik az értelem munkáját. Lássunk egyet-kettőt Samassa József hasonlataiból: „Miként a fa a földszinón, melynek dísze s mintegy dicsősége, növése és csodás életműködése által ugyan fölülemelkedik, de mégis benne gyökeredzvén, nélküle nem virulhat, gyümölcsöt nem hozhat, fenn nem állhat: ép így a természetfeletti kegyelem is talajt kíván, melybe beoltatik, az emberi természetet.“ (1888. okt. 23.) „Valamint a tenger kivet magából mindent, ami feloszlásnak indult, az Egyház is minden mételytől tisztán őrzi meg azt a forrást, melyből az örök élet vize fakad számára“. (1904. okt. 26.). „Miként az orvos a betegség fejlődését s a hajókormányos a vihart előre megfigyeli, látja: úgy kell a kormányférfiaknak is, mint valami őrtoronyból, tekin- tetökkel a távol jövőbe hatolniok, a fenyegető viharokat észrevenniök, soha készületlenül meg nem lepet- niök; nehogy a bajok beálltával azon szégyenletes bevallásra kényszerüljenek: ki hitte volna ezt!“ (1893. okt. 26.) «Valamint a király kancellárja vagy minisztere az által, hogy urának valamely előtte még ismeretlen tartalmú rendeletét — a király jól ismert aláírását és pecsétjét látva rajta — igazinak, hitelesnek elfogadja, s kötelességéhez képest maga is aláírja, kellőkép kihirdeti, végrehajtja (mit bizonyára nem tenne, ha az aláírás vagy pecsét hamis voltát észlelné), önmaga királlyá, a király feletti bíróvá nem lesz: ép úgy Isten és Isten müve fölé bíróul nem állíttatik az ész, midőn az új, előtte még ismeretlen isteni igazságokat a más ismeretekkel egybevetve, Istent magáról Istenről ítélve meg, hivatásához képest belátja s beismeri, hogy az utóbb kinyilatkoztatott, habár tán magasabbrendü igazságok is az előbbiekkel ugyanegy forrásból erednek és egykép kötelezők.“ (1888. okt. 23.) A hasonlatnak fordítottja az ellentét: - az igazság megvilágításának az a formája, mely az egymás mellé állított dolgoknak egymással teljesen ellenkező vonásait emeli ki. így állítja például egymással ellentétbe Samassa József a vallást és a tudományt a modernisták okulására a következőkben: „A vallást nem lehet az emberi tudományokkal egy- sorba állítani. A tudomány uj igazságok hozzájárulásával egyre fejlődik, — a vallásnak azonban az ész által felfedezett igazságoknak befogadásával nem lehet tökéletesednie s megtisztulnia az elavultaknak mondott dogmáktól, melyek a bölcsészet vívmányaival már nem férnek össze. A keresztény igazság teljes bevógzettsó- gében megrendíthetetlenül, bővítést és módosítást nem tűrve áll, mert Isten szava: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.“ (1888. okt. 23.). Azt hiszem, hogy a felhozott példákat elő- rebocsátott elméleti fejtegetéseimmel egybevetve, bátran elmondhatom a bizonyításokat lezáró régi formulát: quod erat demonstrandum. (Folytatjuk.)
