Eger - hetente kétszer, 1912

1912-07-24 / 59. szám

4

EGER. (59. sz.)

1912. julius 24.

Eminenciád magas színe előtt, hogy az egri egyházmegyei papság nevében tolmácsoljuk hálánkat a Gondviselésnek mindazokért az áldásaiért, melyek Eminenciád által 40-ik éves kormányzata alatt egyházmegyénkben lehetővé tették, hogy elaggott, vagy betegség által sújtott paptársaink most már a szeretet biztos tetőzete alatt nyugodtan szem- ' lélhessék a fejők felett viharzó idők viszontagságait.

Engedje Isten, hogy Eminenciád testi és szellemi erőinek birtokában, sokáig örvendezhessen a szeretetnek jóságos atyai szíve által sugallf, nagy nevéhez fűződő emez egyik alkotása felett.

Szent bíbora szegélyét csókolva, legmélyebb hódolattal öröklünk

Egerben, 1912. évi július hó 22-én tartott rendkívüli bizottsági ülésünkből.

Koncz Menyhért

prépost-kanonok, papnyugdíj intézeti gondnok.

Dr. Ambrus István

tiszteletbéli kanonok, középponti bizottsági jegyző.

1000 tanító hódolata.

Az egyházmegye népoktatási intézeteinek — kezdve kisdedóvóktól föl a tanítóképzőkig — munkásai piros sagrinbőrbe kötött feliratban fejezik ki hódolatukat. Tanító szövegezte, tanító rajzolta a Korvin-kódexekre emlékeztető, bár kissé halvány, díszítéseit és tanító íria be folyó kalligráfiával a következő szöveget:

Fömagasságú és Fötisztelendö Bibornok, Érsek Úr / Kegyelmes Főpásztorunk, Védőnk és Atyánk!

Főegyházmegyénk nagy családjának hű fiai ma olyan magaslat körül gyülekeznek, amilyennek látása csak kivételesen jut a szerető gyermekek osztályrészéül. A Gondviselés kiváló kegyelméből ott látjuk Főmagasságodat, Kegyelmes Főpásztorunkat, Atyánkat és Urunkat, amint első szent miséje hatvanadik évfordulóján az Úr oltára mellől áldásra emeli fölszentelt kezeit. Engedje meg kegyesen Főmagasságod, hogy ez áldástosztó kezekhez az egri főegyházmegye róm. kától. Tanítóegyesülete nevében ez örömteljes napon mi is közelebb léphessünk és a szerető gyermekek örvendezését hódolatteljes kézesókunk- kal kifejezhessük.

Hódolatunkat öntjük e kézcsókba Főpásztorunk, Kormányzónk és Tanítónk előtt, és mély hálánkat mutatjuk be, mint a nevelés-tanítás munkásai, a mi nagy Példaképünk előtt, Akinek jelleme, élete és munkája mindenkor ideálként lebeg előttüuk keresztény nevelői munkánknál.

Főmagasságú Bibornok Úr! a példa a nevelés lényege és rajta kívül nincs is más nevelő. A példa célokat tűz ki, a példa szoktat, a példa tanít. És ezt megteszi külső erőszak nélkül, hanem csak erkölcsi hatalmának ellenállhatatlan varázsával. Azt mondja: Vagyok és azt a visszhangot kelti: Lenni akarok. Ez a példa hatása egyesek között és ugyanennek nagyított képét látjuk az egymásnak nyomába lépő nemzedékek között, különösen pedig a nagy ember és a kicsinyek millióinak egymáshoz való viszonyában is. Minden nemzedék az utána következőnek példája; de minden nagy ember vezető példája saját nemzedékének és ezen keresztül a jövendőknek; és példájának ereje nem fogyatkozik, hanem inkább növekszik az idők folyamán.

Mi Főmagasságodban a példás nevelőt és egyszersmind a nevelés példáját látjuk magunk előtt megtestesítve. Előttünk állanak nagy lelkének alaposzlopai: jobbról a vallásosság, balról a hazaszeretet, és ez oszlopok támasztotta boltozatos templomban a kötelességteljesítés márványoltára, rajta a munkaszeretetnek folyton égő gyertyái, körülötte a következetesség és szilárdság korlátjai, és a szentély fölött a lángelme öröklámpája. A templom ajtaja pedig folyton nyitva; és világosság és melegség árad ki belőle. E fény- és hősugarak növesztő és erősítő hatása iskolákat emel, tanulni akarókat gyűjt egybe és lát el táplálékkal, tanítókat nevel és állít az uj helyekre, a tanítóképzésbe uj lelket önt, a neveléstudományt és ennek irodalmát fölvirágoztatja, a nőnevelésnek uj hajlékokat nyit, megalapozza és kifejleszti a tanítónőképzést, a gyakorlati kézimunka tanításának gazdagon fölszerelt otthont ad, és a régi és uj intézmények nagy sorozatát folyton tökéletesedő belső és külső

szervezettel látja el. A példának e templomában szüntelen áldozat megy végbe, amelyből táplálék jut munkálkodó és munkában elfáradt tanítóknak, anyagi erő az iskolák fenntartóinak. A templom szószékéről pedig a bölcseség és a vigasztaló szeretet szól a nevelés munkásaihoz, irányítva, fölemelve az elméket, lelkesítve a szíveket és nagy célokat tűzve az akaratnak . . .

Midőn a magasztos példaadás e lelki temploma fölszentelésének hatvanadik évfordulóján, Főmagasságod gyémántmiséje napján, a főegyházmegye valamennyi népoktatási intézetének képviselői nevében, hálatelt szívvel borulunk le a Mindenható előtt, egyszersmind lelkünk mélyéből esedezünk Hozzá: árassza továbbra is bőséges áldását a mi nagyszívű Példaképünkre, Védőnkre és Kegyelmes Atyánkra. Őrizze és tartsa fenn lelki és testi erejének teljességét, hogy egyház és haza, a keresztény nevelés szent ügye még sokáig élvezhesse nagy lelkének áldásait.

Bensőséges fiúi szeretettel és hódolatteljes alázattal üdvözöljük Főmagasságodat és gyermeki bizalommal könyörögve főpásztori és gyémántmisés áldásáért, vagyunk az egri főegyházmegyei r. k. Tanítóegyesület nevében

Egerben 1912. évi július hó 23-ikán Eminenciádnak

legalázatosabb szolgái és engedelmes fiai Kelemen Lajos, Venczell Ede,

az egyesület vil. elnöke. az egyesület egyh. elnöke.

Bukna József,

Gáspár István,

Rovó Lajos,

az egyesület jegyzői.

A Hittudományi Kar

feliratát, mely fehér bőrbe van kötve, dúsan aranyozott, finom művű lécdíszítés keretezi, remek emailozott sarok-dísszel. Középütt a bibornoki és érseki címer van művészi kivitelben s alatta szalagon a Samassa József dr. jelszava: Fructus honoris onus. A lécdiszítés jobb és bal részének közepén ezek az évszámok vannak aranyozott paizson : 1852—1912. és 1873 —1912. A díszes kiállítású hódoló felirat szövege a következő:

Két hatalmas kötet telt meg a klasszikus szépségű, elmondva ékes, leírva élvezetes beszédekből; és — nem teljes ez a gyűjtemény.

szorosan vett egyházi beszédek közül csupán azokat találja benne az olvasó, melyek országos jellegű alkalmakkor mondattak el s mindjárt hű feljegyzésre is találtak.

Elmondásuk időrendjében, igy sorakoznak egymás után ezek a beszédek:

Az első kötetben: Az egyetemek erkölcsi feladatai. (A kir. magyar tudomány-egyetem 1866/67. évi megnyitó ünnepélyén). A katolikus alapok természete. (A képviselőház 1870. febr. 22-iki ülésén). Mennyiben vehetnek részt a világi hívek az egyházi zsinatokon? (A kát. autonómiai kongresszus 1871. márc. 21-iki ülésén). Püspöki székfoglaló (Szepeshely, 1871. aug. 27.). A szepes-egyházmegyei papi nyugdíjintézet megalakításakor. (1872. okt. 8.). Érseki székfoglaló beszéd a papsághoz. (Eger, 1873. okt. 26.). Szózat az egri főegyházmegye híveihez. (1873. okt. 26.). Intelmek az egri növendékpapokhoz. (1876. szept. 4.). Az egri érsekség és Eger városa. (1878. jan. 26.). A büntető törvényjavaslat. (A főrendiház 1878. febr. 18-iki ülésén). Eger város küldöttségéhez (1878. szept. 15.) Bosznia és Hercegovina közigazgatása. (A főrendiház 1880. febr. 7-iki ülésén).

Hódolat az uralkodóház iránt. (A főrendiház 1880. márc. 9-iki ülésén). Római látogatás. (Eger, 1880. máj. 27.). Válasz Eger város polgármesterének. (1880. okt. 14.). A király üdvözlése (Mezőkövesd, 1881. szept. 1. és 11.) Magyar egyházi közviszonyok. (Az egri papi nyugd. iutézet ülésén 1882. okt. 25.). A másodoktatásról. (A főrendiház 1883. ápr. 30-iki ülésén). A középiskola nevelő hatása. (A főrendiház 1883. máj. 2-iki ülésén). A klasszikus nyelvek tanításának szükségessége. (A főrendiház 1883. május 2-iki ülésén). A keresztények és zsidók házassága. (A főrendiház 1884. dec. 10-iki ülésén). Társadalmunk betegségei és azoknak orvossága. (Papi nyugdíjintézet 1885. okt. 27-iki ülésén). Beszéd Szele Gábor püspökké szenteltetése alkalmával (1880. szept. 9.). A keresztény erkölcsiség elvei, törvényei és céljai. (Papi nyugd. intézet 1888. okt. 23-diki ülésén).

A második kötetben: Közoktatásunk és a katolikus autonómia kérdései. (A főrendiház 1889. jun. 12. ülésén). Simor János hercegprímás emlékezete. (Szent-István-Társulat 1891. évi közgyűlésén). Az egyház és állam összhangja. (Az alesperekhez intézve 1891. szept. 10). Beszéd Szmrecsányi Pál püspökké szentelése alkalmából. (1892. márc. 22). Válasz a papság üdvözlésére (1893. okt. 25.) Visszatekintés érseksége húsz évére. (Papnyugd. intézet 1893. okt. 26. ülésén). Emlékezések. (1893. okt. 29). A polgári házasságról. (Főrendiház együttes bizottságának 1894. apr. 26. ülésén). A felekezet- nélküliségről. (A főrendiház hármas bizottságának 1894. szept. 25. ülésén). Beszéd az ezred- évi ünnepség alkalmából. (1896. máj. 10). A kúriai bíráskodásról. (A főrendiház 1896. szept. 30. ülésén). Alkotmányos életünk bírálata és a jövő feladatai. (A főrendiház 1897. évi apr. 8. ülésében). Záróbeszéd az egri egyházmegyei papnyugdíjintézet közgyűlésen. (1897. okt. 26.) Beszéd a 60-iK gyalogezred ui zászlójának fölszentelésekor. (1898. aug. 13.) A meg nem szavazott adók végrehajtása. (A főrendiház 1899. márc. 11. ülésén). A szószék-paragrafusról. (A főrendiház 1899. máj. 10. ülésén). A magyar kereszténység fennállásának 900-ik évfordulója. (1900. aug. 15.) Válasz a tanítók üdvözlésére. (1900. okt. 24.) Az egyház megpróbáltatásai. (Papi nyugd. intézet 1900. okt. 25-iki ülésén). Buzdítás papjaihoz. (Ugyauez alkalommal a közgyűlést követő díszebéden). Beszédek a kát. autonómiától. (A kát. autonómiai kongresszus 1902. jan. 25., febr. 19. és 21-iki ülésein). Beszéd Párvy Sándor dr. püspökké szentelése alkalmából. (1903. apr. 19.) Az államférfiu jel-