Eger - hetente kétszer, 1912
1912-01-24 / 7. szám
Előfizetési árak: Egész évre- .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények : intézendők. .... Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 7. szám. XXXV. ÉVFOLYAM Szerda, január 24. Egy kis tanulság. ' Eger, 1912. jan. 22. Ez év elején, lapunk 2. számában, az ultra-demokráciáról írtunk e helyen, a Kossuth Ferenc újévi beszédével kapcsolatban. Ez alkalommal — a szélsőbal és a szociáldemokraták szövetségéről szólván, — azt mondottuk a többek között: „... valóban rövidlátó az a függetlenségi politika, mely arra számít, hogy fentemlített fegyverbarátai majd ót ültetik belé a hatalomba. Dehogy is lesz úgy! Az „általános és titkos“ parlamentjéből legnagyobbrészt kirekesztik a függetlenségieket. Hisz ezek csak fegyverbarátok, mig akiket bejuttatnak, elvtársak lesznek.“ A világért sem mondjuk, hogy ennek megjövendöléséhez valami nagy jóslótehetség kell, mert hiszen a legegyszerűbb következtetőképesség is elegendő ennek a megállapítására. Mindezeket meggyőződésből mondottuk, de nem gondoltuk, hogy a most lefolyt németbirodalmi választások olyan hamarosan bizonyítják következtetéseink helyességét. A Német birodalomban éppen az volt az eset, ami nálunk; avval a különbséggel, persze, hogy ott nincs függetlenségi párt, hanem a szélsőbal Az „EGER“ tárcája. Aranymisóm ünnepén. Emlékezem, óh jól emlékezem ! Bár félszázad repült immár tova, Mig a halál nem oltja ki eszem, Feledni azt nem is fogom soha, Midőn a szent oltárhoz léptem én, Diszöltönyben mint boldog vőlegény, Hogy elmondjam az első szent misét Az Űr helyett, én ... gyarló semmiség. Emlékezem, óh jól emlékezem ! Tél volt akkor, fagyasztó nagy hideg, Hó a mezőn, jégcsap az ereszen. Azért mégsem volt nékem ez rid'eg. Melengeté lelkem a hit, remény, Midőn a szent oltár lépcsőzetén Eléueklém: „Szeretet Istene, Óh szállj mi ránk!...“ s megszólalt a zene. Emlékezem, óh jól emlékezem! Jákób-létrát láték én akkoron, — Fölmenvén az oltár-lépcsőzeten. É égbe ért a legfelsőbb orom. S/ep angyalok lebegtek fokain, Üdv-hirdető kerub és szerafin, irányzatát a liberális polgári párt képviseli. És ez a párt, továbbá a mérsékeltebb haladó néppárt kapaszkodott össze az ingadozó hatalmú szociáldemokrata párttal. Az volt a céljuk, hogy megbuktassák a konzervatív pártokat, u. m. a katolikus centrumot, konzervativeket, birodalmi pártot stb. A katolikus centrumot, a német birodalmi parlament leghatalmasabb pártját meg sem ingatták; igen kevéssé ártottak a konzervativeknek, de a birodalmi pártot se tudták elsöpörni. Nem számítva a kisebb árnyalatokat, töredékeket, a kormányt támogató pártok koalíciója most is a legerősebb, legbiztosabb alapnak Ígérkezik. De mi történt a nemzeti liberálisokkal, akik a szociáldemokratáknak, fegyverbarátaiknak kapargatták a gesztenyét? Elsöpörte őket a főválasztás annyira, hogy csak 4 mandátumot szerezhettek! Pedig harminc év óta e pártnak létszáma 41—54 között ingadozott és a most feloszlatott parlamentben is 53 mandátuma volt. A legutóbbi (1907.) fő választáson 20 megbízólevelet szerzett, most meg csak négyet. Igaz, hogy a nemzeti liberálisok még 64 pótválasztáson vannak érdekelve e hét folyamán, de az is igaz, hogy mivel a szociáldemokratákkal való szövetség miatt minden más párttal szakítottak — nem sok sikerre lehet kilátásuk. Eddig összesen 19 mandátumot szereztek a pótválasztáson. Még rosszabbul járt a szabadelvű néppárt, a másik szövetséges. Ennek 59 tagja ült a most feloszlatott parlamentben és a főválasztáson egyetlen egy jelöltje se győzött. Ez valósággal nyomtalanul tűnt volna el. De ezt a „lehengerelést“ egyedül fegyverbarátainak köszönheti. E párt eddig a pótválasztáson 14 mandátumhoz jutott. És hogyan állanak a szociáldemokraták? A most feloszlatott parlamentben volt 53 mandátumuk, tehát éppen annyi, mint a nemzeti liberálisoknak, s annyi sem, mint a haladó néppártnak. A fő választáson kaptak 64 megbízólevelet, holott a nemzeti liberálisok, mint említettük, csak négyhez jutottak, a haladó néppártiak meg egyhez sem! A szociáldemokraták eddig csak két kerületet vesztettek, de 28-at nyertek. Mivel pedig 121 pótválasztáson érdekeltek, természetes, hogy legalább kétszer annyi mandátumhoz jutnak, mint Erény-hősök s az önfeláldozók. S együtt zengtük a szép prefációt. Emlékezem, óh jól emlékezem 1 Amint a félmiséhez érkezém, Megreszkedett ostyával a kezem. . . „Csodát tegyek ?... óh én hitvány szegény 1“ Csodát! és még a legnagyobbikát, Mit elme-él hiába is kutat: (Az ember-ész Istenhez föl nem ér) Hajts térdet, mert Jézus e szent kenyér. Emlékezem, óh hűn emlékezem 1 — Meg van még az ünnepi koszorú És róla az tanúságot teszen. — Sok napfény ért, de volt elég ború : A félszázad lassan elérkezett. Most roskadok és más keze vezet, Az oltárnál hálát mondok neked: Uram! tovább is add kegyelmedet. Bartalos Gyula. Amikor az egri érsek fogad. Emlékezem, óh jól emlékezem 1 Megszólalt majd a csengőnek jele S intének, hogy áldoztatás leszen S a hivő nép oltárnál térdele. „Úr Jézus, vájj’ kincstartód én legyek?“ S szempilláim könnyekkel teltenek. Anyám is ott volt, ki hitben nevelt S nyujtám neki az égi eledelt. Emlékezem, óh jól emlékezem 1 Mise végén első áldást adék, Kiterjesztvén a népre kér, kezem, Hőn esdvén, hogy hallgassa meg az Ég. S áldást mondék halott apám felé, Hiszem imám ott, túl is meglelé, Megáldott ő is, mielőtt megírnia. (Bízom, hogy az gyümölcsöző vala.) Egyszer valamikor az egri vár omladéka közt sétálgattam. A romok, a csonkán meredő falak, a földalatti kázsamáták kellős közepén sajátos hangulat borult a lelkemre. Eszembe jutott, hogy itt minden követ honfiúi vér öntözött és minden rögön büszke magyar vetette meg a lábát.. . Talán éppen ezen a helyen, ahol elmélázva állok, egy katona lehelte ki lelkét, akinek felesége, gyermekei, jó barátai voltak. . . És ma azok a hősök, akik azt hitték, hogy kifognak a múlandóságon, és szárnyaira veszi őket a halhatatlanság: majdnem egészen a feledésé lettek. Ma azon az utón, ahol valamikor ágyuk kerekei dübörögtek, meg a bástyák őre lépegetett kopogva: kacagó gyermekek karikáznak; ma azon a kö-
