Eger - hetente kétszer, 1912

1912-06-29 / 52. szám

Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre ~ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — ■ = intézendők. — Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 52. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 29. négy évi felső iskola 4000 koronába. Összesen 10,000 koronába. Ennek a kiképzésre felhasznált pénztőkének csu­pán 6 százalékát számítva, ezen az alapon jogosan számíthat mindenféle diplomás ember azonnal, amint az életbe kilép, évenkint kerekszámban 600 koronára, anélkül, hogy szellemi tőké­jének kamata számításba vétetnék. A szellemi tőke értékét pénzben kifejezni nem lehet; annyit mégis meg lehet álla­pítani, hogy 12 évi tanulás után, az oly értéket képvisel, hogy tisztán annak kell meghoznia a tisztességes megélhe­tésre szükséges kamatjövedelmet. Ha ezt egy garzon intelligens embernél 2400 koronába számítjuk, akkor a méltá­nyosság és az igazságosság úgy hozná magával, hogy ehhez még hozzáadjuk a tanulásra befektetett tőkének kamatát, vagyis 600 koronát Eszerint egy közép­iskolát végzett diplomás embert, amint életfen tartó pályára lép, 3000 korona értékű javadalmazás illetne meg, amely azután fokozatosan emelkednék. De mit látunk az életben ? Azt, hogy sokan éveken át díjtalanul, vagy csekély díjért szolgálnak és ezt az összeget tíz évi szolgálat előtt alig érik el, sőt akár- hányan egész életük alatt sem jutnak ilyen javadalmazáshoz. A minősítésnek tehát nincs meg a megfelelő ellenértéke. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy a tudományos pályákon nagy a túltermelés. A tanulság ebből az volna, hogy jobban föl kellene karolni az ipari és kereskedelmi pályákat, mert most iga­zán úgy áll a dolog, hogy éppen e túl­termelés miatt, nem boldogul sem az egyik, sem a másik. A diplomás pálya azért nem jó, mert a kínálat sokkal nagyobb, mint a kereslet; viszont az ipari pályán kevés a rátermettség s még kevesebb az alapos készültség, a szélesebb látókör. És ez, sajnos, mindig igy lesz, amig csak a rövidlátó és elfogult szülők erőszakol­ják, hogy minden áron diplomához juttassák gyöngén tanuló gyermekeiket, akiket pedig szívesen kiselejtezne az iskola igy az év végén. Jótékony intézményeink. Sok szó esett már lapunkban a szabad­kőműves társaságokról. Most is rájuk gondo­lunk. Pedig egészen más a tárgya közlemé­nyünknek. Egyszerűen bemutatni kívánjuk olvasóinknak vármegyénkjótékony intézményeit, amelyek a nyomor enyhítése mellett, a gyer­mekvédelem szolgálatára állanak. Hanem hát régi igazság, hogy az egymástól távol fekvő dolgok is találkoznak; amint hogy a legnagyobb ellentét, az árnyék is nyomon követi a fényt. Most, hogy országszerte megindult a pat- ronázs-egyesületeknek szervezése, és — hogy köréjük csoportosíthassák, — számon szedik a fiatalkorúak támogatására hivatott jótékonycélu intézményeket: a szabadkőműves tábor egyre hangosabban hivalkodik az ő saját külön — jótékonyságával. Jövedelem és minősítés. — Elmélkedés az iskolaiév végén. — Eger, 1912. junius 28-án. Míg a magasrangu állásoknál még ma sem kívánnak kvalifikációt, — mi­niszter, főispán, államtitkár lehet dip­lomáján ember is, — addig a kisebb- rangú állásokkal szemben mindig na­gyobb képzettségi követelményeket tá­masztanak. Gazdasági, állatorvosi, gyógy­szerészi, községi jegyzői pályára már csak érettségi bizonyítvány alapján me­het a jelölt. Az értelmiség fejlesztésére irányuló eme törekvéseket csak helyeselni lehet, ha az párhuzamban halad a szerzett szellemi tőke kamataival. De mit lá­tunk? Azt, hogy a javadalmazások épen nem tartanak lépést a korkövetelte kí­vánalmakkal, a folyton fokozódó drá­gasággal és — ami fő — nem hoz­zák meg a szellemi tőkének megfelelő kamatait. Nem tekintve az erkölcsi értéket, amelyet az emberben a becsületesség, a tudományos képzettség képvisel és azt a fáradságot, amelyet a tudományok megszerzésére fordít valaki: ha számí­tásba vesszük az anyagi áldozatot, amelybe a sok évi tanulás került; ak­kor tudjuk meg, hogy mennyibe ke­rül egy pálya elvégzése, illetőleg az oklevél. Középszámítással a nyolc közép­iskola átlag 6000 koronába kerül; a Az „EGER“ tárcája. Papszentelés. Még nem is oly rég én álltam ottan, Hol most tizenöt levita áll, S éreztem a mennytől áthatottan Az üdvöt, az Ur zsámolyinál. Olyan érzés, olyan üdv-varázsló, Olyan édes volt a pillanat, Minőt soha nem érzék, s nem érzek Soha többé a szép nap alatt. S most ott állnak ők ... előttük díszben A jó Pásztor, a felszentelő . . . Ki, már, Isten tudja, hányadízben Áld, szentel ... és — oly felemelő — Arcra hullva szent fogadást tesznek: Krisztust soha-soha el nem hagyják. Őt követik — s nem az embereknek Hisznek!.. Oh, be végtelen boldogság!.. Szent áldás jár tiszta nyomotokban, Mit nem üthet gőgös ember arcul. De zárjátok el a szív redőnyit!.. Krisztus házát tisztán védje meg A főpásztor áldása ... s a Jézus ... Várnak rátok már az emberek. Emberek, — kik széles útra tértek, Kiknek rózsa kell csak — s nem tövis: Tanítsátok — az az ut a: vétek — S a keskeny az: mi a mennybe visz. De legyetek hithű hadvezérek: Elől menve víjjátok a harcot! — Példaképül a Jézust vegyétek — Ő is így tett — ti is ezt tegyétek — Mig a földi mester-utja tartott!.. Lóránt József. Reflexiók.*} — Utóhangok a „Hajótörés“ előadásához. — Egyik fővárosi napilap néhány év előtt divatba hozta, hogy közvetetlenül a bemutató előadás előtt elmondatott egyet-mást a szerző­vel darabjáról. A fisyelemébresztésnek ezzel a módjával sohasem tudtam megbarátkozni, ügy gondoltam, hogy a színpadi szerző mondani­valója a nagyközönséghez ott kezdődik, mikor fölmegy a függöny. És ez a gondolat mélységes érzéssé lett bennem, mikor nem a mások, hanem a magam munkájáról volt szó. Nemcsak nyom­tatott betűk útján nem akartam elébe vágni azok véleményének, akiket egyenkint és össze­sen bírálóimmá tettem, mikor munkámmal eléjök állottam, hanem még élőszóval is csak azokkal beszéltem részletesebben róla, akiknek vélemé­nyére önbizalmam erősítgetése, vagy bátorítás céljából volt szükségem. Sőt többet mondok: alig egy órára terjedő megbeszélés keretében elvégezvén a rendezővel az elvégezendőket, oly megnyugvással tettem darabom sorsát az ő és az előadó személyzet kezébe, hogy — amit talán sokan érthetetlennek találnak majd — még csak egyetlen próbán sem voltam jelen. Hogy azonban most, „post festa“ — és ezt a kifejezést, a két szép est után, igazán szó­Jöjjetek csak !.. Krisztus tüze lobban Szivetekben ... (idekinn a harc dúl) ') Előző számunkból tárgyhalmaz miatt maradt ki.

Next

/
Thumbnails
Contents