Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-22 / 50. szám
4 EGER. (50. sz.) 1912. junius 22. itt közlünk pár sort egy hosszabb morfondi- rozásból: „Nem lehet megszabadulni attól az impressziótól, hogy az iskolának rosszul eshe- tik, amikor kénytelen szabadon ereszteni a gyerekeket és még egyszer minden erejével rajtuk üt. Az iskolaévnek vége és nem is lehet minden gyereknek szekundával rontani el a nyári pihenését. Szegény iskolától mi telhetik ? Még egyszer nagyot görbít a gyerekek hátán, hamarosan megizzasztja, megfélemlíti, megdolgoztatja őket. Egypárat csak neki-nekikerget a Dunának, vagy az apjuktól csent revolver csövének: aztán, aki túlélte mindezt, az elmehet békével a záró-ünnepségre és pihentetheti két hónapig azt a gyerekes irtózást, amiből majd a felnőtt ember gyűlölete fog kifejlődni az iskola mai rendszere és igen sokszor mindenféle tudomány ellen.“ Majd tovább: „A gyerek halandósága a lelkiekben is nagy, — egyszerűbben mondva: a gyerek testének nincs jó sora Magyarországon, de akinek az életereje megússza a járványokat, rossz táplálékot, szülők szegénységét, tudatlanságát, az aztán iskolába viszi a szűz lelkét és megtanulja a többi közt azt is, amiért valaha sajnálni fogja, hogy nem csavarogta el a szép délelőttöket, hogy nem maradt otthon a csúnya, zimankós időben, hogy hajlékony, friss testét-lelkét belegörbítette a padokba és a miniszterileg engedélyezett „tankönyvibe. Lesz, aki sajnálni fogja. És aki sajnálni fogja, az — él. A legtöbben azonban nem fogják sajnálni. Azokat elvitte az iskola lelki betegsége; azokból nem maradt már erre a földre más, mint a szavazópolgár, a reakciós közkatona, a közömbös, vagy rosszindulatú tömegember. Az iskola ezt neveli...“ Szívesen elhisszük, hogy a szabadgondolkodók azt szeretnék, ha üresen maradnának az iskolák, tanulatlanok az emberek. Akkor persze könnyebben bevennék a — maszlagot. És nekik ez a fő! Ezért minden ellen érdemes izgatni. * ‘ # • Nemes célokért — nemtelen alapon. A kormány, mint félhivatalosa jelenti, 12 millió értékű nyeremény-kötvényt akar kibocsáttatni a törvényhozással emberbaráti és kulturális célokra. Juttatnának ebből a Munkás-betegsegélyzőnek, közművelődési egyesületeknek, a Poliklinikai Egyesületnek stb. stb. Hát ez nagyon szép dolog, nagyon nemes cél. . . De azt nem tudjuk megérteni, hogy miért akarja ápolni a kormány még evvel is a nyerészkedési vágyat. Nem elég, hogy a hatosokra utazó kis lutri helyett meghonosította a „nagyban“ dolgozó osztálysorsjátékot? Most párját akarja ütni — nagyobb dicsőségére a nép nemesebb érzelmeit nevelő törekvéseknek! * A hazárd-játék ellen komolyan akar föllépni a belügyminiszter, de csak — Budapesten. Megsokallotta már a tömérdek szalonrablást és a sok katasztrófát. Helyes dolog, hogy bele akar nyúlni ebbe a darázsfészekbe; csak azon csodálkozunk, hogy miért nem akar erélyesen föllépni a vidéki kaszinók ellen. Azokban is sok egszisztencia megy tönkre a zöld-asztalnál. Azokra is ráférne a megrendszabályozás 1 * A „nagymester, “ mint nagy mester. Bókay Árpád dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos, levelet intézett a Reform-klubbhoz és a Választójogi Ligához, amelyeknek alelnöke volt és lemondott e két tisztségéről; sőt ki is lépett ebből a két egyesületből. Ez magában névé még nem olyan nagy sor. Megtették már azt mások is, hogy lemondottak egy-egy nobile officiumról. De ebben az esetben az érvelés az érdekes. Bókay, aki a magyarországi Szimbolikus nagypáholy nagymestere is egyszersmind, evvel indokolja meg visszalépését: „A választójog kivívásáért alakult egyesületek harca az utóbbi időkben teljesen a pártok harcává fajült. A szabadkőmives- ségben viselt nagymesteri állásomnál fogva én politikai pártküzdelmekben nem vehetek részt, ezért beadtam lemondásomat. . .“ Nem érdekes ez ?! A szabadkőművesek, akik úgy titokban, mint nyíltan a legnagyobb és legszemérmetlenebb politikai agitációt fejtik ki, azt mondják, hogy a politika nem fér össze a „nagymesteri“ tisztséggel. Mégis csak nagy mester ez a Bókay nagymester ! * Petüfi-kézirat. A Budapesti Hírlap csütörtöki számában olvassuk e sorokat: X Petőfi-kézirat. Huttkay Lipót dr., egri jogi professzor Írja lapunknak: Családunk körében, mint kegyeletes hagyományt őrizzük, hogy Petőfi Sándor körülbelül tizennyolc éves korában megfordult anyai nagyatyánk, Némedy József házában. A nagymüveltségü gazdatiszt maga is verselt, festegetett s költői lelkülete mellett valóságos példaképe volt a magyar vendégszeretetnek. Különösen könyveit csodálták meg. Ezek egyikébe: a Görög-féle Magyar Átlásba irta Petőfi ott való járása emlékére kilencsoros versét. Szalay Imre a Nemzeti Muzeum igazgatója, Solymossy Sándor dr. és Sebest'yénGyuh dr. múzeumi igazgató-őr együttesen járván Egerben junius 2-ikán, a bemutatott Petőfi-ereklyét hitelesnek elismerték. A kézirat hü másolata ez (cim nincs) : Ha volna oly nagy fergeteg, Mely meghasítná az eget S a földgolyót e hasítékon át Behajtaná................. Ha a sírban megszáradt sziveket Mind egy halomra hordanák S meggyujtanák .... Ki mondja meg, hány szinü volna Majd e láng ?!.... Petőfy * A katolicizmus és a színpad. Nem egy alkalommal említettük már, hogy nálunk, Magyar- országon, még a színpad is minden alkalmat megragad, amikor csak a katolicizmuson üthet, vagy csíphet egyet. A papot, vagy pláne apácát nagy szeretettel viszi a színpadra; persze mindig, — [karrikaturának. És ezt megteszi mindig; megteszi még a fordított daraboknál is, amikor az igazság rovására ferdíti el az eredeti szöveget. Eszünkbe jut ez a tegnapelőtt színre került Nebántsvirág előadása alkalmából is. Meil- hac és Milaud, illetve Hervé eredeti darabjában — tessék megnézni akár a francia, akár a német színpadon! — szó sincs apácákról, hanem igenis világi leánynevolö-lntézetben (internátusbán) játszik a „Mamsell Nitouche“ első és utolsó felvonása. Nincs tehát fejedelemasszony, hanem van igazgatónő. És ezt az is elhitetheti velünk, hogy különben nem beszélne úgy nővérével az őrnagy, ha még oly darabos, még oly korlátolt lenne is. Persze mikor magyarra fordították, nagyon jól esett a tisztelt „műfordítónak,“ hogy üthet egyet az apácák leánynevelésén és képtelen jeleneteivel nevetségessé teheti, vagy éppen diszkreditálhatja azt. Az igazság ?! — no az mellékes, mint minden ilyen alkalommal. Ebből bizony nem csinálnak lelkiismereti kérdést azok a jó urak. HÍREK. Eger, 1912. junius 21-én. Tájékoztató. Jun. 22. Osztályképesítő a rk. tanítónöképzőben. „ 22. Szóbeli érettségi a főgimnáziumban. „ 22—25. Alapvizsgálatok a jogakadémián. „ 23. Te Deum az érs. tanítóképzőben. „ 23. Te Deum az összes állami elemi iskolákban. „ 23. A színi szezon vége. „ 24., 25., 26. Szóbeli záróképesítő a rk. tanítónőképzőben. „ 24, 25. Országos vásár Pásztón. „ 25. Évzáró az áll. polg. leányiskolában. „ 27., 28. Gyakorlati tanítás a rk. tanítónöképzőben. „ 29. Péter és Pál ünnepe. „ 29. Te Deum a főgimnáziumban és főreáliskolában. Julius 1. Kispapok fölvétele. „ 1. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Horton. „ 1. Hónapos állatvásár, Egerben. „ 5. Katonai utóállitás Égerben. „ 6. Eger város közgyűlése. „ 8. A közigazgatási bizottság ülése. „ 8—9. Országos vásár Egerben. „ 10. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngyöstarjánban. „ 10. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Országos vásár Hevesen. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Füzesabonyban. „ 15. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Tarnamérán. „ 15. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Mátramindszenten. Tanítógyülés. Az Egri Főegyházmegyei Róm. Kát. Tanítói Egyesület egri köre f. hó 20-án tartotta évi rendes gyűlését az egri belvárosi el. iskolában Párvy Antal prépost-kanonok elnöklete mellett. A gyűlés előtt Veui Sancte volt a líceumi kápolnában, mely után az elnök szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. A múlt évi tanítói gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és tudomásul vétele után Timon Zsigmond felnémeti esperes-plebánost és Kelemen Lajos egri igazgató-tanítót alelnökökké választotta meg a kör. Ezután Venczell Ede egyház- megyei tanfelügyelő leirata olvastatott föl, melyben nagy elismeréssel szól az egri tanítói kör munkásságáról s azt további lelkes munkára buzdítja. Majd a Kát. Tanítók Árvaháza javára szavazott meg a közgyűlés évi segélyt. A pénz- és könyvtáros jelentése után Uentusz József egri tanító olvasott föl a tekintélytisztelet neveléséről, rámutatva — igen helyesen — arra a veszedelemre, amely vészes felhőként tornyosul az egyház, a haza s a társadalom fölött egyaránt, éppen a tekintélytisztelet hiánya miatt s megjelölte azokat az eszközöket, amelyek a papság, tanítóság rendelkezésére állanak a tekintélytisztelet nevelésében. Az emelkedett színvonalon álló értekezéshez Kelemen Lajos szólott s fejezte ki a közgyűlés köszönetét és elismerését. Azután tárgysorozaton kívül ugyan, de éppen azért annál közvetlenebbül s kedvesebben ünnepelte a tanítói kör két érdemes tagját: Boross József felnémeti és Breznay Imre egerbaktai kántortanítókat, abból az alkalomból, hogy a f. tanévben töltötték be kántortanítói működésüknek 50. évét. Boross József érdemeit Timon Zsigmond méltatta, mig Breznay Imre eredményes működéséről Buczkó^János egerbaktai plébános szólott nagy elismeréssel. Az Egri Főegyházmegyei Tanítói Egyesület nevében Kelemen Lajos világi elnök üdvözölte az ünnepeiteket s őszinte örömének adott kifejezést, hogy újabban a közvélemény is kezdi már elismerni a tanító munkásságának nagy fontosságát. A jövő évi tétel: „A részvét érzelmének ápolása“ kidolgozásával Fekecs Sándor egri tanítót bízta meg a közgyűlés. Az indítványok során a Kát. Tanítók Szanatóriuma javára — tekintettel a Kör pénz- ! tári állapotára — 20 koronát szavazott meg
