Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-19 / 49. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - .......- intézendők. ......■— K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 49. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, junius 19. A kártya ellen. ‘ , Eger, 1912. junius 18-án. A politika kátyúban ragadt szekere miatt jobbára megállóit a szakminisztériumok gépezete is. A kormány alig csinál valamit, mert, szerinte, megköti kezét a zavaros politikai helyzet. Ebben az általánosan tudott tétlenségben örvendetes tény gyanánt jelentkezik az a hiteles hir, hogy a belügyminisztérium egyik osztálya komolyan foglalkozik a kártyaszenvedély szigorú korlátozásával. Terve, mint hírlik, az, hogy a fővárosi kaszinók, klubbok, társaskörök alapszabályait bekéreti, alaposan átvizsgálja és a legszigorúbban intézkedik arra nézve, hogy a hazárdjátékot lehetetlenné tegye. Gondoskodik persze azután arról is, hogy ennek a rendelkezésnek érvényt szerezzen. Nem kell valami erős Ítélőképesség annak megállapításához, hogy ennek a tervnek rugója a legutóbbi kártya-tragédia, mely egy tisztes családot döntött szégyenbe, bánatba, nyomorba a fővárosban. A bakk-asztalnak ez az áldozata először a maga szép jövedelmét veszítette el, azután hivatalos pénzhez nyúlt. Mikor pedig az is elúszott, akkor életével eszközölte a leszámolást. Ha kivételes, vagy szórványos volna az ilyen 'eset, bizonyára már akkor is a kormáhyizó hatalom beavatkozására lenne szükség ... De nem kivételes, nem szórványos, hanem igen gyakori. A kaszinókkal is úgy jártunk, mint a Lótenyésztő Társasággal. A legnagyobb magyar arra gondolt, hogy «eszmeváltó díszes kört» létesít a kaszinók megalapításával, ámde a mai társaskörökben mindent csinálnak, csak eszméket nem váltanak. Sok mindent csinálnak, de legtöbbször — kártyáznak. Nyerészkednek, egymás pénzére utaznak éppen úgy, mint a lóversenytéren a totalizatőrnél. Az ördög bibliája azután a társaskörökből átterjedt a társadalom minden rétegére. Ma már mindenki kártyázik : gazdag és szegény, nagy és kicsiny, férfi és nő egyaránt. És ha ki-ki csupán szórakozásból, vagyonához, vagy jövedelméhez mért csekély kockázattal játszanék: az nem lenne baj. Elvégre minden ember megérdemli a szórakozást, ha a napi becsületes munkába belefáradt. És ha e szórakozásnak a jobbmóduak pár fillér kockázattal nagyobb érdeket kölcsönöznek, az még mindig nem baj. De ott már ■ nagy a baj, ahol ezt az arányt meg Az „EGER“ tárcája. A lagúnák városában. — Az egri főgimnázium tanulmányútja. — II. Május 15-ét is Veneziában töltöttük. A délelőtt teljesen a képzőművészeteké volt. Az Academia di Belle Arti (Szépművészeti muzeum), a Santa Maria Gloriosa dei Frari, a San Giovanni e San Paolo s a Santa Maria Formosa templomok műkincseinek megtekintése csak a hosszú évek alatt és fáradságos munkával gyűjtött művészeti ismereteinket elevenítette föl és tette tökéletesebbé. Az Academia di Belle ArtI módot adott arra, hogy Venezia régi mestereinek műremekeit, a műtörténeti fejlődés egymásutánjában szemlélhessük. A több mint félezer festmény, szobor, tollrajz és vázlat jórészt régi ösmerősünk volt eddig is több-kevesebb hűséggel készült reprodukciók révén; de alkotóik zsenijét, magasan szárnyaló lelkűk teremtő erejét igazán itt értettük meg. A belépésnél, mindjárt Tizián Assuntá-ja (Sz. Mária mennybevitele), az egész képtár legfőbb ékessége, lepett meg a legkellemesebben bennünket s ettől a remek műalkotástól búcsúztunk el legnehezebben. A képtárból azután a S. Maria dei Frari-templomba mentünk. Az olasz élelmesség itt is kihasználja a tanulni és tudni vágyó idegen jó- lelkűségét s épugy, mint az új Companilé-nél, az 1907-ben történt restaurálási költségeket a látogatókkal fizetteti meg. Ott ülnek a „pénzváltók és vámosok“ a templom ajtajában és —- vámolnak. A templom, egyike Venezia legnagyobb templomainak, méltóságos, nyugodt, gót ízlésben épült s meglehetős rideg benyomást tesz az emberre. Bármerre néz is a szem, mindenütt Venezia halhatatlanjainak síremlékei! Nem is templom ez, hanem egy darab történelem, muzeum, temető, Pantheon. Ezt a gondolatot Tizián márvány emlékműve és vele szemben Canova és Pietro Bernardo síremléke, Donatello keresztelő Sz. Jánosa, a Pesaro-csa- lád Madonnája (Tizián), Foscari, Niccolo Trón és Pesaro dogék gyönyörűen faragott emlékművei, A. Vittoria Szent Geromost ábrázoló szobra stb. keltik. Azután a Canal Grandé-n, meg a legtipikusabb veneziai sikátorok tömkelegén át a S. Giovanni e S. Paolo-templomot kerestük föl. Ez volt a dogék temetője, óriási gyászünnepségek nem tartják s ahol oktalanul dobálják a pénzt. A testet-lelket sorvasztó játék kora reggelig folyik a fényes klubbok- ban és tömérdek tisztes életnek végére tesz sötét, megszégyenítő, rémes pontot. Ez a jelenség hova-tovább gyakoribb lesz. Pedig csak azokról az esetekről tud a világ, amelyek csattanó tragikummal végződnek. A tömérdek köny, a sok irtózatos aggodalom, a feleségek számtalan átvirrasztott éjszakája, számtalan család nélkülözése, nyomora, elzüllése — mind nem kerül nyilvánosság elé. Nem kerül oda, de azért mindnyájan tudunk ilyen esetet a magunk szűkebb, vagy tágabb ismeretségkörében. A társadalom e nyavalyáját, — amely ellen már Kossuth Lajos mennydörgőit a Pesti Hirlap-ban, — akarja gyógyítani a belügyminisztérium. De ha csak a budapesti társaskörökre gondol, akkor keveset tesz a jó ügy érdekében. A vidéki kaszinókra, klubbokra és társaskörökre éppen úgy ráférne ez a meg- rendszabályozás, mert azokban is éppen úgy dühöng a kártyaszenvedély, mint a fővárosiakban. Érdekes számok. Hevesvármegyének politikai állásfoglalása az emlékezetes junius 10-diki szemtanúja; ma megbecsülhetetlen értékű műkincsek őrizője. A templom előtt Coiieoni pompás lovasszobrában gyönyörködtünk. Milyen kár, hogy a kicsiny és elég szegényes tér nem engedte meg, hogy e műremek szépségeit zavartalanul élvezhessük 1 Piszkos és lármás halászok, korcsmái zsivaj, alamizsnáért rimánkodó, züllött utcai gyerekek, sokszínű rongyokkal tele aggatott, kopott épületek alkotják itt a keretet. Nem csoda, ha Coiieoni szinte kiki- vánkozik közölök. A S. Maria fív/nosa-templomban csak annyi időt töltöttünk, hogy megnéztük Palma Vecchio Szent Borbála képét. A templom maga sal- langos, mfivirágos, drapériás díszítésével a mai Venezia vallásos hangulatának és szegényes műizlésének a kifejezője; Palma Vecchio műve azonban a templom főékessége marad mindenha. Oltárt díszít, szentet ábrázol s tulajdon- képen mégsem egyházi kép. Inkább jellemző emléke ez annak a kornak, amikor Venezia művészei csakis előkelő, dús hajú, széles vállú veneziai asszonyokat festettek. Ez a kép is a tizenötödik századbeli Venezia megcsodált asszony-tipusa. Mint a legzamatosabb mézzel megrakott méhraj, siettünk otthonunkba, hogy ezt a sok-
