Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-22 / 41. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. F él évre ......... 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ = intézendők. ; Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 41. szám. Ajtófél-politika. Ez a hét előreláthatóan fordulatot hoz a politikában, melynek szekere kátyúba ragadt. Hogy mikor szűntek meg forogni a csikorgó kerekek; hogy a szekér mióta ragadt meg egy helyben: azt igazán nem lehet megmondani. Még a legmegrögzöttebb politizálok is alig tudnak visszaemlékezni a teknikázás, de különösen az obstrukció kezdetére. Nálunk ugyanis az ajtófél-politika uralkodik régóta. Sem kint, sem bent. Ha akarom: künn, ha akarom: benn. így vagyunk már hetek, hónapok, sőt évek óta. Nem tudunk előbbre menni; nem tudunk kapni egy-két rövid üdvös törvényt sem, amelyik segítene az országnak e szomorú, sőt sok tekintetben zilált helyzetén. Egy helyben, a kátyúban volnánk, ha nem lenne igazság az, hogy aki nem halad, az elmarad. Mivel pedig mireánk igazán nem foghatja senki, hogy haladunk: természetesnek kell tartani, hogy esünk. Esünk lefelé, esünk folyton fokozódó sebességgel . . . És maholnap ott tartunk, hogy ebben az esésben semmiféle hatalom nem lesz képes föltartóztatni bennünket. így állottak a dolgok Khuen alatt; igy volt az ő legutóbbi megbízatása Az „EGER“ tárcája. Éjszakák. Valahol egy fiút elraboltak A gondtalan, mámoros éjszakák; — Hiszen oly szép a pohár csengése, Mit ráköszönt sok hizelgö barát I Csalfa lányok csengő kacagása Elringatja jóleső mámorba; És ifjúságát, kincsét, mindenét Egy csókjukért oly könnyen odadobja I Selyem karjuk forró ölelésén Elfelejt könnyet, gondot és borút! — Felejti, hogy egy öreg anyóka Éjszakánkint szegényes kunyhóba’ Siratgat egy — elveszett fiút. Az adósság. — Franciából. — Robert Darquilliéres háromszor is elolvasta a telegrammot, amelyben Auriane asszony fölkéri, hogy azonnal látogassa meg. Egy kissé XXXV. ÉVFOLYAM. r idejében. Es igy van ez egy hónapja, amióta Lukács László a kormányelnök. Mivel nem komoly munkálkodás folyik a parlamentben, hanem inkább csak heccelődés; mivel nem a nemzeti érdekek a tettek rugói, hanem személyes természetű vágyak, törekvések: a nemzet látható közönyösséggel nézi a kormánypártnak készülődését. És viszont a függetlenségiek harci riadója alig kelt az országban valamelyes visszhangot. A parlamentet, nem is olyan régen, a törvényhozás templomának tartották, — ma cirkusznak tekintik; a honatya- ság, nem is olyan régen, a lehető legszebb, a tiszteletre legméltóbb foglalkozás volt, — ma bizony annyira alá- szállott a tekintélye, hogy több komoly ember szalad tőle, mint amennyi utána fut. Igen, mert a nemzet verejtékéből drágán megfizetett eredménytelenség, a meddő élet, a parlamenti tárgyalásoknak hangja, tartalmatlansága lejáratták az egész intézményt; annyira lejáratták, hogy a pesszimistább elemek egyáltalán semmi jót nem várnak tőle. íme, idejuttatta nálunk a törvény- hozás tekintélyét, méltóságát, értékét — az ajtófél-politika, a sem kint, sem bent helyzet. Odajutottunk, hogy csak azt kívánjuk, csak azt várjuk: történjék már valami! Menjünk már vagy jobbra, vagy habozott ugyan, de azután a látogatás mellett döntött. Épp’ az az idő volt, amidőn rendes napi sétáját szokta végezni. Fölemelkedett és a tükör előtt lelkiismeretes szemlének vetette alá becses személyiségét; megigazította nyakkendőjét, rendbehozta szakállát, haját és miután szórakozottan felelt inasának, aki parancsait várta, elhagyta lakását. Robert Darquilliéres rokonszenves és szeretetreméltó férfi volt; az Ízlés, a nagyvilág embere. Valódi epikurens, akinek a boldogságához misem hiányozott; még a bizalmatlanság sem saját bölcsessége iránt. Ez volt a felfogása a szerelemről is mindaddig, mig a sors szeszélye össze nem hozta Heléne Auriane asszonnyal. Ez a szép, fiatal, szellemes nő mély hatással volt a könnyüvérü világfira és nem közönséges érzelmet ébresztett szivében. Szerencsétlen házasság után korán özvegységre jutván, szívesebben volt a férfiak, mint a nők társaságában és éppen nem titkolta, hogy semmit sem törődik a rossz nyelvek fecsegésével. Robert Darquilliéres napról-napra szerel- mesebb lett a szép asszonyba. Boldogan udvaSzerda, május 22. balra, mert ez a tétlenség megöli az országot! Csináljunk már végre valamit, mert evvel a vesztegléssel igazán nem megy előbbre — még a radikális politika sem. Egymásba kapaszkodtak a pártok, de nem azért, hogy kiemeljék országunk szekerét a kátyúból, hanem inkább azért, hogy — egymást akadályozzák a kifelé törekvésben. Rángatják, taszigálják egymást, de mindig csak egy helyben, mint az a bizonyos ajtófél. Egyik nincs künn, a másik meg nem tud beljebb kerülni, hanem csak ott szoronganak az aj tófél mellett tétlenül, tehetetlenül, munkát- lanságra kárhoztatva . .. Akárcsak az ország az ajtófél-politika mellett, amelynek mégis csak végének kell lennie egyszer! Üzérkedés a könnyelműséggel. A minap Eger városának a fogadók, vendéglők, kávéházak és kávémérésekröl tervbe vett uj szabályrendeletével foglalkoztunk és — rámutatva azokra a rettenetes pusztításokra, melyeket népünk anyagi javaiban és erkölcsi életében az alkohol mértéktelen élvezése okoz, — mig egyrészt melegen üdvözöltük a mai tarthatatlan állapotok javítására irányuló törekvéseket, másrészről kifogást emeltünk a tervezetnek a záróórák meghosszabbítására vonatkozó 9. §-a ellen, mely igen alkalmas arra, hogy lerontsa azt a kis jót, amit a szabályrendelet rolt neki, mikor egy váratlan, ostoba esemény hirtelen kiábrándította és egy csapással véget vetett az idillnek ... Kimért léptekkel, mély gondolatokba merülve tartott az utca felé, melyben Heléne lakott és szinte meghökkent, mikor hirtelen a jól ismert ház előtt termett. Életében először érzett bizonyos feszélye- zettséget és félénkséget, mikor megnyomta a villamos csengő gombját... Megcsókolta a fiatal asszony kezét és kedvetlenül látta, hogy annak arcvonásai éppen nem árulnak el a jöttén valami nagy örömet. Az asszony kissé ügyetlenül mosolygott, majd hajfürtjeit igazgatta homlokán, mintha szavakat keresne, melyekkel barátját fogadhatná. — Kedves barátom, — szólt végre — igazán nagyon vágyakoztam már ön után. Miért nem jött hozzám nyolc nap óta? A férfi gyorsan kész volt a jól ismert kifogásokkal . .. nagy elfoglaltság, migrén, főfájás, fogfájás . . . Heléne csöppet sem titkolta, hogy egy szót sem hisz az egészből. — Ne fárassza magát, kedves barátom. Akarja, hogy megmondjam, miért? Nos, kertelés nélkül térek rá ... Ön azóta maradt el
