Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-27 / 34. szám
2 EGER. (34. sz.) 1912. április 27. Az előadó kifejtette, hogy az ifjúság hazafiul és vallási élete a jelenben oly hullámzásnak van kitéve, mely, ha nem igyekezünk minden erőnkkel a baj elhárítására, akkor végveszélybe dönt. A bajok kutforrásai: az életbe kilépő ifjú tapasztalatlansága; a sajtó nagy része, mert durva kézzel markol bele mindenbe, ami szép, ami jó, ami nemes és kiöl a szívből minden jobb érzést; a] mind inkább előtérbe nyomuló önzés, mely nem ismer áldozatkészséget s az ubi bene, ibi patria elve után indul. E bajokat csak úgy lehet orvosolni, ha jól megalapozott ismeretekre törekedünk s ezeknek biztos útmutatása mellett kitartunk a harcban; ha ápoljuk a vallásos és hazafiui érzést a nép körében; ha tömörülünk oly vezérek alatt, akikhez ragaszkodunk s akik mindig példakép állnak szemeink előtt; ha megragadunk minden, úgy a társadalmi, mint magánéletben kínálkozó alkalmat, hogy a szolidaritás elvét ápoljuk; ha nem a politikai pártok egyik vagy másik alakulatához fűzzük feltétlenül a hazafiság fogalmát, hanem kitartó és becsületes munka által igyekezünk azt megvalósítani. Az ifjúság tehát, visszatekintve a dicső, fényes múltra, apáink életére, komoly tanulással készüljön a reá váró munkára, mert a nemzetet, a hazát neki kell a végveszélyből kimentenie, amelybe belesodródott. Az előadáshoz hozzászólók felhasználták ezt az alkalm at, hogy egyértelműen tiltakozzanak a Galilei Körnek az ifjúságot megbontó törekvései ellen, melyeket éles szavakkal ítéltek el. Valamennyi felszólaló hangoztatta az egységes eljárás szükségességét és a gyűlés ilyen irányú határozati javaslatot fogadott el.“ A kassai kát. diákkongresszust az egri növendékpapság is telegrammban üdvözölte. A végtelen pör. — Az „Eliáasy-bank“ összeomlása. — (A legújabb Ítélet.) IV. Sokat, nagyon sokat lehetne még írni a vagyonbukott Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézetnél űzött bűnös visszaélésekről, hanem hát talán még se csináljunk végtelen cikket a — végtelen pörből. A nagystílű hamisításokat, csalásokat és sikkasztásokat, monstre pör követte. A bank összeomlásától számított két évre, 1902. március hó 29-én volt a pörfelvétel az egri kir. törvényszéknél, amelyre a bukott bank csődtömegének képviseletében Babocsay Sándor ügyvéd, csődtömeg-gondnok, mint felperes; az elúszott vagyonért felelős igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok közül pedig az életben levők mind, az elhunytaknak pedig örökösei, számszerint 45-en, mint alperesek voltak megidézve. Az alperesek teljes névsora a következő: özv. Gyubek Lajosné szül. Losonczy Anna, Schöphlin Ottóné szül. Gyubek Anna (Gyubek Lajos örökösei), Greiner Arnold, Hegedűs János, Imre Miklós, Kánitz Lipót, Polácsik Herman, Schwarcz Dávid dr., özv. dr. Schönberger Sománé szül. Kohn Ernesztina (Schönberger Soma dr. örököse), Luga László, Mednyánszky Sándor, Mednyánszky Sándorné szül. Brand Gizella, Spieler Ferenc, Alföldi Dávid dr., Kovach Kálmán, Csillagh Mór dr., Farkas Kálmán, Fógel Ágoston, Hoffmann Sándor, Horváth József, Simkovits Imre, Zander Nándor, Preszler Ármin dr., László János, Kohn Jakab, Ber- necker Ferenc, Brünauer Ambró dr., Kösztler József dr., özv. Szolcsányi Gyuláné szül. Skrobay Róza, úgyis mint kiskorú Szolcsányi Károly és Kornélia törv. gyámja (Szolcsányi Gyula örökösei), Steinhäuser Raphael, ifj. Gröber Ferenc, özv. Köllner Lőrincné szül. Hartl Irma, Köll- ner Károly, Köllner Kornél, Gröber Ferencné szül. Köllner Ilona és Köllner Lajos (mint Köllner Lőrinc örökösei), Freiszberger Viktorné szül. Tomcsányi Mária és Tomcsányi Kálmán, Nyitráról (mint Dombay Tádé dr. örökösei), Eiszenmann Oszkár, ifj. Breuer Mór (Budapest), Gesztes Lajos (Felsőtárkány), Bohács Kálmán (Heves), Turkovics Józsefné szül. Sajóssy Margit (Feldebrő) és Sajóssy Béla Szegedről (mint Sajóssy Alajos örökösei). A pör tehát megkezdődött, melyben az egri kir. törvényszék elsőfokon és a kir. Ítélőtábla másodfokon 1904. évben hozott Ítéletet. Ezeket az Ítéleteket azonban a kir. Curia még ugyanabban az esztendőben föloldotta és az igazságügyminiszter az egész port a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez, mint kiküldött bírósághoz és mint kereskedelmi bírósághoz utasította. Kezdődött minden a legelejéről. Közben azonban az történt, hogy a bukott bank értékeiből, követeléseiből és ingatlanaiból befolyt összegből a hitelezők megkapták követelésüknek 25%-át. A bank legutóljára választott igazgatósági tagjai ellen a büntető bíróság előtt folyamatba tett büntető eljárást pedig (a jogerősen vád alá helyezett Luga László kivételével, ki ellen utóbb az eljárás elmebetegsége miatt szűnt meg) beszüntették, mert a terhelteket nem találták bűnösöknek a vétkes bukás vétségében. A szakértők újból átvizsgálták a bukott bank könyveit és iratait, s ez a munka ismét két esztendőt vett igénybe, úgy, hogy 1906-ban jelenthették csak a kereskedelmi törvényszéknek, hogy: a részvénytársaság könyveinek részletes és beható vizsgálata alapján megállapították, hogy az 1876—1898 évekről elkészített és a közgyűlés elé terjesztett mérlegek hamis adatokat tartalmaznak; hogy ezekben sem a váltóállomány, sem a betétek, sem a visszleszámitolás alatti váltók kimutatása, sem pedig a betétek után fölvett tőkésített kamat nem helyes, tehát mindezek az adatok hamisak; és hogy a helyesen elkészített mérlegek szerint a csödnyitásig a közgyűlés elé terjesztett mérlegekben évenkint kimutatott nyereség helyett 685,480 K 67 fillér veszteség mutatkozik, mely azonban nagyobb is lehet, ha az 7900. évben cselekvő vagyonként felvett értékek valamelyike nem tényleg meglévő, hanem csak fiktiv vagyon. (Ez a szakértői vélemény aunyiban tér el az 1900. évi március 9-én történt csődnyitás után, 1901-ben befejezett első szakértői véleménytől, hogy az ott feltüntetett 851,418 kor. hiányt, — amire a csődtömeg-gondnok keresete is támaszkodik, — 165,937 K 39 fillérrel kevesebbre teszi. Megjegyezzük itt, hogy a per során a csődtömeg gondnoka is 775,113 K és járulékaira szállította le a követelést). A szakértők azonban azt is megállapították, hogy „az Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézetnél az 1876. évtől fogva állandóan sikkasztások történtek és pedig ezen évek folyamán 301,285 K 98 fillér értékű váltó tűnt el a váltó-állományból, továbbá 243,388 K 98 fillér sikkasztatott el a takarék-betétek alapján; vagyis az elsikkasztott összeg 544,674 K 96 fillért tesz ki.u Végül pedig kijelentik a szakértők, hogy „a könyvek, valamint az évi mérlegek meghamisítása és a mérlegekben a nyereség kimutatása ezeknek a sikkasztásoknak az elpalástolása céljából történt A bíróság a szakértői vélemények és egyéb bizonyítékok mérlegelésével, mindenek előtt azt a perdöntő kérdést tisztázta: vájjon a kellő felügyelet elmulasztása, a mérlegek vizsgálatának hiánya és a sikkasztások megakadályozásának elmulasztása az alperesek (tehát az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok, vagy azok jogutódai) terhére róható oly vétkességet állapít-e meg, amellyel az okozott kárért felelősségre volnának vonhatók ? A felelet rá ez volt: igen. Mert — habár a pénzintézet könyvei, naplói és számadásai olyan rendetlenül voltak vezetve, hogy a kellő felügyeletet és ellenőrzést szinte lehetetlenné tették, — az igazgatóságnak mégis tájékozódással kellett volna bírnia az intézet vagyoni állapotáról, forgalmáról, üzletmenetéről és ügykezeléséről, már csak azért is, mert hiszen erre önként vállalkoztak, amidőn bizalmi tisztségüket a közgyűléstől elfogadták. Az a körülmény, hogy a bonyolult, nagy furfanggal vezetett és megtévesztésre alkalmas könyvelést — speciális szakértelem hiányában — talán nem is tudták ellenőrizni, senkit sem ment föl a felelősség alul, mert ha semmi más, magában az is elegendő a legteljesebb vagyoni felelősségre, hogy 1876-tól 1900-ig eltűrték a könyveknek szemmel látható rendetlen vezetését, holott a kereskedelmi törvény értelmében kötelességük lett volna a társasági könyvek rendes vezetéséről gondoskodni. A rendszeres sikkasztásokat és hamisításokat éppen az tette lehetővé, hogy az intézet könyvei az ellenőrizhetetlenségig rendetlenül voltak vezetve és ennek ellenére, sem az igazgatóság, sem a felügyelőbizottság nem gondoskodott rendes, és az ellenőrzést lehetővé tevő könyvvezetésről. És ami a legfőbb, a nagyfokú rendetlenséget látva, nemcsak hogy nem gondoskodtak az ügyvitel és könyvvezetés tüzetes megvizsgálásáról, mely okvetetlenül napvilágra hozta volna a nagymérvű visszaéléseket, hanem 25 éven át — a nem szakértők előtt is szembeszökően rendetlen könyvvezetés dacára — még csak gyanút sem fogtak az ügyvitel helytelensége miatt, ami arra vall, hogy az igazgatóság tagjai meg sem tekintették a könyveket, és igy a legelemibb ellenőrzési kötelességüket mulasztották el. Az évi mérlegek előterjesztésekor sem gyakorolták a köteles ellenőrzést. Egyszerűen megelégedtek a mérlegek tételeinek felsorolásával, az igazgatósági jutalék és a részvényekre eső osztalék %-ainak megállapításával. Ha ehelyett a részvénytársaság tényleges vagyonát állapították volna meg, és meggyőződést szereztek volna arról, hogy ez a vagyon tényleg megvan-e ? — akkor okvetetlenül rá kellett volna jönniök a mérlegek hamis voltára. De nem jöttek rá: tehát ez is a laza felügyelet (vagy nevezzük úgy, ahogyan ők nevezik: az Éliássy személyében való föltétien bizalom) mellett tanúskodik. A kereskedelmi bíróság ezek után a felelősség mérvére nézve a következő két kérdést állította föl: 1. mekkora kártérítési összeg állapítható meg minden egyes évben a működött igazgatóság és felügyelöbizottság tagjai terhére; 2. az egyes alperesek (vagyis az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok) mekkora összegben marasztalhatók el? Az első kérdésre nézve a bíróság, — bár elfogadta a szakértőknek 1910. évben megují tott azon véleményét, mely a bukott bank összes veszteségeit 685,480 K 61 fillérben állapította meg, — mégis úgy határozott, hogy a felelősséget mindössze csak a minden kétséget kizáróan beigazolt 243,388 K 98fillérnyi azon sikkasztásokra nézve állapította meg, amelyek a betétekből származtak és amelyeket az 1882-dik évtől 1900-ig követett el a pénzintézet hűtlen könyvelője. (A többi veszteségtől, közöttük a 301,285 kor. 98 fillérre rúgó váltó-sikkasztásoktól, eltekintett a bíróság, mert sem a botrányosan hiányosan vezetett könyvekből, sem pedig az egyes évekről készített mérlegekből nem lehet kétségbe- vonhatatlanul és közmegnyugvást keltőén meg
