Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-20 / 32. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 32. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Magyar-gyalázás. Most, hogy a horvát-kérdés, az ob- strukció egyik mentőesolnakja gyanánt, a parlamenti vizekre siklott, érdekes megfigyeléseket állapíthattunk meg a magyar szabadkőműves páholyok hivatalos lapjáról, a Világ-ról, melyet Zágrábban elkoboztak magyar-ellenes cikke miatt. Csodálkoznunk kell, hogy a haza- fiságot prédikáló páholyok lapja nem horvátul, németül, vagy tótul jelenik meg. Ebből mindenesetre meglenne az a haszon, hogy — nem kellene pirulnunk azon: milyen vakmerőén és milyen ferdítésekkel gyalázzák a magyart Magyarországon. És ha horvátul Írnák e lapot, legalább a horvát hazaárulók jól kiszidkozódhatnák magukat a magyar nemzet ellen, mert otthon, Zágrábban, úgy sem tehetik meg. Milyen nagy öröm is lenne ezek számára a hazaellenes Világ, mely nemrég a panszlá- voknak fogta pártját; azután a nagyváradi szemináriumból kicsapott és kilépett oláh papnövendékekért kesergett (azokért, akiket Bukarest tüntetve ünnepel, mert hát «izgatta őket a magyar szó»); igazat adott pár nappal ezelőtt az osztrákoknak, mikor beleavatkoztak a magyarok belső ügyeibe, most pedig j a «horvát alkotmányt» siratja kroko- dilus könnyekkel. Egyszóval: a Világ siratja a horvát alkotmányt, ami — nincs. A magyar közjognak legelemibb tétele, hogy Magyarország egységes állam, melynek van egy tartománya: Horvátország. Magyarországnak alkotmánya van, Horvátországnak pedig csak autonómiája van. Ez az autonómia éppen úgy része a magyar alkotmánynak, mint a vármegyéknek, vagy a városoknak autonómiája. Szélesebb körű, mint például a Zemplén megyéé, de azért csak úgy autonómia, amely tehát alárendeltje az állami alkotmánynak. És ha az autonómia visszaél a jogával; ha föllázad alárendeltsége miatt; ha az állam ellen akar fordulni: akkor az alkotmány ellen fordul és akkor éreztetni is kell véle az állam hatalmát. Ez történt Horvátországban is! Meg akarják tanítani a horvátokat arra, hogy ahorvátok autonómiája, mint a magyar alkotmány része, csakis a magyar alkotmány érdekeinek tiszteletben tartása mellett érvényesülhet. Megvédik tehát a magyar alkotmány tekintélyét a magyar államnak abban a nyolc vármegyéjében, mely a Dráva és a Száva között terül el. De én, (Mert csalhatatlan, igaz ez a fény,) Kiáltom mégis: Uram, látom orcád! Leszáll mindennap hozzám a mennyország. Ha véget ér nagy, kemény robotom S három kis fiam sorba csókolom, Támad körültem nagy-nagy éltető fény; Viselt ruhámat testemről letépvén, Szemüknek égő, szikrázó világa Beöltöztet egy uj, hófehér ruhába, Amelyben egyszer réges-régen, Akácok közt, a kígyózó ösvényen Fényben, illatban ment Hozzád a lábam S megöleltelek egy nagy tornyos házban. Ma is megyek s mindennap újra... S mintha utamra csillag hullna, Mintha karomba’ éreznélek, Mikor fehér tüzekkel, édesen, Kis fiaim szemembe néznek ... Filius. Az igazság és a kenyér. Egy ember megállított az utcán az emberáradatban és a következő példázatot mondotta: — Egy szép őszi napon kimegyek az erdőbe, hogy diót szedjek. Az ég kék, a nap Szombat, április 20. És ez nem tetszik a Világnak, az úttörőknek, a szabadkőműveseknek. Nem tetszik, mert Magyarország erejéről, Magyarország hatalmáról, Magyarország tekintélyéről, becsületéről van szó. És nekik nem jó az, ha Magyarország erős, hatalmas, tekintélyes, mert akkor nehezebben lehet kiforgatni múltjának dicsőségéből, jelenének becsületéből és jövőjének reményéből. . . Ne felejtsük el ezt a magyar-gya- lázást, ezt a magyar-ellenes tüntetést akkor, ha majd a szabadkőműves páholyok hazafiasságáról beszélnek szemforgató farizeuskodással! Ne feledjük el, hogy a hazafiasságot és szabadkőművességet egy világ választja el egymástól! Igen, egy egész „Világ“! Egerváros közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, április hó 20-án, délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tart, mely alkalommal 40 közügy kerül napirendre. Az érdekesebbeket itt közöljük: Évnegyedes jelentés. Szmrecsányi L^jos érseki koadjutor köszönő levele a képviselőtestület üdvözlő feliratára. A tanács előterjesztése a magyar városok országos kongresszusára, Eger város közönségének képviseletében kiküldöttek megnevezési iránt. Különféle számadások az 1911. évről. A tanács előterjesztése a Dobó-szobor alapzata ügyében. Tóth Ágoston egri lakos kérelme a parochia épület kályhái miatt indított süt; a sárga levelek nedvesek az esti harmattól. Az erdőszélen egy öreg asszony ül ; mellette kosár, amely dióval van tele. A diók igen szépek, nagyok, érettek. Én, mikor azokat kínálja, udvariasan, de tagadóan válaszolok: Magam akarok magamnak diót szedni; örömet akarok szerezni magamnak a dió keresésével és összegyűjtésével. Most azonban az anyóka hirtelen föláll s odaint egy erdőőrt. Az erdőőr odajön és értésemre adja, hogy az asszonytól kell vásárolnom diót, hacsak azt nem akarom, hogy börtönbe kerüljek. Az asszony ugyanis a királytól szabadalmazott dió-elárusító, egyedül neki van joga hozzá, hogy diót szedjen és azt árusítsa; igy csak nála lehet a barna gyümölcsöt kapni. . . Mit szól ehhez a történethez? — kérdezte emberem és diadalmas arccal tekintett reám. — Ugyanazt gondolom, amit ön gondol, — válaszoltam, — hogy t. i. a dolgok ilyetén rendje nagyon igazságtalan volna . . . — De hát nem látja ön — kiáltott majdnem haragosan, — hogy ezáltal önmagát Ítéli el! Hiszen ezzel elitéi mindennemű kísérletet, amely a személyes igazságkeresés helyébe kész rendszert tesz, amelyet azután mindenkinek el kell fogadnia! Mi csak engedélyt akarunk arra, Az „EGER46 tárcája. Uram, én látom a te arcod. Elönt a fény. Csapkodnak engem csuda, csuda lángok; Villanó szikrák szikráznak felém S mint aki még eddig soha sem látott, Szemem reszketve eltakarom ; De a nagy vágyás letöri karom, Szivem megszállja kimondhatatlan érzés: Nekem szükséges, nekem kell a nézés. És nézek bátran, semmitől sem tartok És im’, lelkemnek szent himnusza harsog: Uram, Uram, én látom a Te arcod! Látom S tudom, hogy ezt én hasztalan kiáltom. Felharsogva kinevetnek érte, Kikben az arany képed’ fölcserélte, Kik nyegle módon tagadják a léted S uj messiásért el, nyugatra lépnek. Kik nem néztek még ártatlan szemekbe, Fehéren izzó, mély tűztengerekbe, Hol az érzések (mint reggeli harmat) Örök, szentséges titkokat takarnak, Kiknek nevetség már ma a szent vallás, Szavam azoknak hasztalan kiáltás.
