Eger - hetente kétszer, 1912

1912-01-13 / 4. szám

2

EGER. (4. sz.l

1912. január 13.

igével akarják leplezni közönyösségüket a keresztényi kötelességekben, de ha valójában úgy áll is a dolog, egy-két óra még mindig marad ilyen munkára. Csak az isten szeretete, az egyház iránt való ragaszkodás kell hozzá.

Ne feledjük Kempis Tamásnak eme szavait „A szeretet nem érzi a terhet; a fáradalmat nem veszi számba; többre vállalkozik, mint amire képes; a lehetetlenség fölött nem tépelődik, mivel azt hiszi, hogy neki minden lehetséges és minden szabad.“

Munkára tehát, katolikus társadalom ; legyen energia, legyen mozgékonyság !

Ha ez meglesz, nagyon hálásak lehetünk a Budapesti Hírlapnak igazmondásáért.

A városok államsegítése.

— Eger yároa kilátásai. —

A sajtóban egész irodalma van már a városok államsrgítésének. Magyarázzák így, magyarázzák úgy a belügyminiszternek erre vonatkozó rendeletét. Persze mindegyik lap a maga szája íze szerint. És ezt a „szájízt“, persze hogy most is a — politika adja.

Szinte önkéntelenül is homloktérbe kerül a kérdés: bát csakugyan igaz lenne az, hogy a magyar közélet egye'len kérdését sem lehet elintézni már pártpolitikai gáncsvetések és a közvélemény megtévesztésére szánt szemforgató okvete1 lenkedések nélkül?

Lehet, hogy nem igaz. A mostani példa azonban az ellenkezőjét bizonyítja.

Azzal, hogy a magyar városok fölvirágzása az ország föllendülésének leglényegesrbb előfeltétele, régen tisztában van mindenki. És mégis, most, amikor arról esik szó, hogy az állam milyen mérvben segítse boldogulásuk utján az egyes magyar varosokat, ezt az elsőrendű és fontos közéleti kérdést nem a városok szempontjából és nem a köz érdekében, hanem a politika jegyében kezeli, tárgyalja és bírálja a Lg'óbb magvar lap. Még a helyi

szó. Lassanként szivébe lopódzott, a szép pász- torfiu dala. Szerelmes lett; először csak a dalba, majd magába az egyszerű, tudatlan, szegény, de ábrándos fiúba is.

Azután sűrűn találkoztak; lopva, holdvilágos tavaszi estéken. Mindig ott ültek a patak partján, az illatos hársfák tövében. Boldogan ölelték egymást, mig végre szerelmes suttogásukat elvitte az alant csobogó kis patak. .. Elvitte oda is, ahová nem akarták: a kegyetlen szülői házhoz.

Itt kezdődik Klára kisasszony megható tragédiája.

Lipéczy Ádám, a hatalmas, büszke fóur átkozódott, mikor meghallotta egyetlen leányának az esetét, mely családjukat megalázta; a nemzetes asszony pedig a bánattól megtörtén hajtotta le szép ősz fejét daliás férje vállára.

Klárának mennie kellett. A büszke leányzó feldúlt szívvel hagyta el őseinek ódon kastélyát s amint b csapódott mögötte a nehéz Va>rác>os kapu, úgy érezte, mi tha örökre bezáródott volna földi boldogságának ajtaja.

Ütés lélekkel sokáig bolygott még egyesajtó nagyrésze is. És ezt, nagy komolyan, a közvélemény irányításának hívják, sőt annak hiszik is.

Pedig ha egyáltalán van szociális természetű kérdés, akkor a városok segítése nagyon is az. Mélyen belevág a társadalom jólétének előmozdítására irányuló törekvésekbe. És a kenyér-kérdés nem respektálja a politikát.

A magyar városokat sorra megmozdította a belügyminiszternek az a körrendeleté, amely- lyel a városok segítésére az 1911. évi állami költségvetésbe fölvett három millió koronából, az év folyamán még ki nem utalt, harmadik milliót osztotta szét a városok között, és amely körrendelettel — főként Eger és Gyöngyös városok szempontjából — mi is bőven foglalkoztunk. Egyrésze a városoknak, a nagyobb városok, azt panaszolják, hogy a harmadik millióból sokkal kevesebbet kaptak, mint ameuy- nyit az első két millióból kiutalt áliamsegítség kulcsa szerint vártak. A kisebb városok ellenben — és ez a többség — hálálkodnak, mert az uj fölosztási kulcs reájuk nézve reményen fölül kedvező.

Eger város, . . . nos, Eger város csöndes. Furcsa helyzetbe került. Az első két millióból 25,000 koronát kapott, ami kevés ugyan, de megnyugodott benne, mert kis város-nak minősítették és az akkori kulcs szerint, a nagy városoknak kellett a több segítség. A 110%-os pótadó mellett türelmesen várt tebát a harmadik miiló fölosztására, ami az eddigi kulcs szerint 12,500 K újabb segítséget jelentett. Ámde, mint tudjuk, ebből most mindössze c-ak 9000 koronát utalványozott a belügyminiszter és pedig azért, mert az újabb fölosztási kulcs szeriüt, Eger — nagy város. Ez pedig azt jelenti, hogy a több segítség ezúttal a kis városokat illeti. Éter város tehát a minősítési skálájában kicsiny is, nagy is egyszerre. Ez ugyan még nem lenne baj, ha véletlenül mind a két címen a — rövidebbet nem húzná.

Pedig a mi szegény városunknak csak a szerencséje kicsiny és a pótadója nagy. Egyebekben pedig nagyon is rászorult az anyagi segítségre, hogy előrejut hasson a haladás országúján. Utcáink nagyrésze még kiépíttet lea; a csatorna-hálózatunk nem teljes; vízvezetékünk nincs; a közvilágításunk is fejlesztésre szorul és a vágóhidunk, a járvány-kórházunk még nagyon is a jövő zenéje. Mennyi pénzáldozatot igényelnek még ezek! És honnan vegyük a

dűl, mindenkitől elhagyatva, kit valaha szeretett s ki érte egykor rajongott.

Egyszer aztán, mikor már nem bírta tovább az élet terhét, egy zordon téli napon» (azt mondják, hogy éppen Vízkereszt éjjelén,) boldog, de csalódott szerelmének helyén, ott, a szinyelipóczi sziklafalak között, szörnyű tettre szánta el magát. Az egyik meredek sziklacsúcs tetejéről az alant zuhogó patakba dobta gyermekét, hogy aztán ő is kövesse. De ím, szörnyű csoda történt: gyilkos kezei megmerevedtek és a büuös asszony kővé vált.

Azóta mindig ott áll mozdulatlanul. Kőtestét megviselte már az idő; zöld moha lepte el fájdalmas arcát; kúszó növények fonták át lábait, de ő csak áll és némán, fájdalmasan tekint alá a zubogó patakra, mely gyermekét örökre elvitte.

És a jámbor tőt nép babonás félelemmel tekint föl rája, a kegyetlen, büszke, szépséges kamena babára,

Ez a kőasszony históriája.

Takács Andor.

reájuk szükséges pénzt, mikor képviselőtestületünk az idén is úgy tudta csak megszabadítani a várost az eddigi 110%-os pótadónak 10%-kai való emelkedésétől, hogy reménybeli bevételeket állít ott be a közköltségvetésbe ?!..

Uj erőforrások nélkül tehát aligha boldogulunk és ezek az erőforrások bizony vékonyan cs rgedeznek a számunkra. Egyszer lebecsülnek bennünket és ezért kapunk keveset, máskor meg fólbecsülnek és ezért nem kapunk eleget.

Egyébként az államsegités kulcsának megváltoztatására nézve, amely talán Eger városát sújtotta legérzékenyebben (mert hiszen mindentk kulcs szerint keveset kap) a Budapesti Hírlap, beavatott forrásból a következőket jeienti:

„Itt újra azzal a helyzettel állunk szemben, mint a magyar állami élet csaknem minden területén, hogy az igények mérhetetlen nagyok, de a kielégítésükre az állam rendelkezésére álló anyagi eszközök nagyon is végesek. Mint ismeretes, a városok fokozatosan emelkedő államsegítségének összege végül előreláthatóan nyolc millió korona lesz, de ez az ösz- szeg is elenyészően csekély, ha úgy fogjuk föl, hogy ebből kell modern várossá fejleszteni, vagy a fejlődés utján tovább vezetni huszonöt törvényhatósági joggal fölruházott és száztizenegy rendezett tanác-u várost. Hí az egész nyolc millió felosztásánál azt a kulcsot alkalmazza a kormány, amelyet az elődje állapított meg az 1909. végén kiutalt két millió korona fölosztása tekintetében: akkor az erősebb jövedelmi forrásokkal bíró nagyobb városok, amelyek a lakosság mérsékeltebb terhelésével létesíthetik a még szükséges közintézményeket és üzemeket, nagyobb összegeket kapnak. A gyengébb erőforrásokkal rendelkező kisebb városokra viszont olyan csekély összegű részesedés esik, hogy azzal a kis összeggel alig kezdhetnek valamit. Másfelől a nagyobb városok az aránylag nagyobb összegű segítséggel sem fedezhetik megfelelő arányban azokat a szükségleteket, amelyek első sorbau várnak kielégítésre. Ide vezetne az az előző kormány által felosztott két millió koronára alkalmazott kulcs, hogy az egyes városok állami évi segítésének megállapításánál a záiószámadások átlaga szerint mutatkozó rendőri, adókezelési, közegészségügyi és katonaügyi személyi kiadása! szolgálnak alapul, figyelembe veve az illető városok teljesítő képességét is.

Mi lett ennek a fölosztási rendszernek a gyakorlati megvalósítása? A föntebb körülirt személyi kiadások rendszerint a város nagyságával egyenes arányban emelkednek. így azután éppen a segítségre leginkább rászorult és sok helyen a magyarság végvárainak nemzetfön- tartó Jelentőségével bíró kisebb városoknak jutott a legkevesebb segítség. A nagyobb összegeket viszont olyan nagy városok kapták, amelyekhen a tisztviselők fizetése sok helyen már előzőleg elérte az államsegítséggel kapcsolatban előirt minimumot, sőt több helyen jóval túlhaladta azt. Sok ilyen városban a közegészség és más nagy közérdekek szempontjából szükséges modern üzemek, vízvezeték, csatornázás, légs/.esz vagy villamvilágítás, vagóhid, kö/uti va-ut stb. már korábban létesültek és a lako-ság nagysága és vagyoni viszonyai követktzteben a még szükséges községi alkotások fedezésére még kihasználatlan jövedelmi fórrá-ok, pótadók, telekérték em lkedési adó, fotryasztási adónemek, stb. á'iauak kiaknázatlanul a város rendelkezésére. A kis sedt-é^ben részesülő kis városoknak még alig van valamely előbb említett fajtájú közintézménye, a tisztviselőit rósz-