Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-06 / 28. szám
2 EGER. (28. sz.) 1912. április 6. amely a városok háztömbjei között, a kemény aszfalton összeroskad, nem támad fel többé sohasem. Ellenben odakint, a falu termékeny határa folyton érleli a jó reménységet és még a legfájdalmasabb könnycsepp sem hull el hiába, mert ettől is a vetés, a jövő kenyeret adó termése erősödik. Hiszen valójában nem csupán az embernek, hanem az irányító tudománynak is legszebb feladata a természet megértése és alkotó erőinek kihasználása. Milyen kár, hogy mi, magyarok, még (vagy talán már?!) nem tartunk ott, hogy a köztudatban élne ez az igazán szociális élet-igazság: naggyá és boldoggá az a nemzet lesz, mely a természet ismeretébe hatol, mert ennek a titoknak a kulcsa a jólét ajtaját nyitja meg. Hanem hát, ne csüggedjünk! A Megváltó Isten-ember eszméi is csak a Golgota kálvária-utján át győzedelmeskedtek. Azóta minden igazságnak előbb a megpróbáltatások tisztítótüzében kell megkristályosodnia. A magyar nép, ha elfordítja is fejét a természet terített asztalától, a kalászt- termő rónaságtól: a magyar föld nem lesz hűtelen az ő elpártolt népéhez. Megvárja, míg visszatér, — mert keserű csalódások és megpróbáltatások után vissza kell térnie, — a napsugártól langyos barázdákhoz, amelyeknek mélyeit nem régen még az ő kérges kezei által kormányzott ekevasak por- hanyították meg. .... A feltámadás ünnepét üljük. Az elnémult harangok újból megkon- dultak és messze hallható érc-szavuk örömet hirdet: az Eszme és Igazság diadalát. A mi áldott hazai földünknek sem szabad sokáig nélkülöznie ezt. A tudománynak meg kell teremtenie az értelmi készséget és fokoznia a vágyanatos melódiáját, mely úgy illik a nagypénteki hangulathoz, úgy illik az ének a szöveghez. . . Úgy hurcolták a megölésre, mint a bárányt és mikor gonoszül bántak vele, száját sem nyitotta fel... Halálra hurcoltatott, hogy népét megszabadítsa a haláltól. A gonoszok közé számították, hogy népét megszabadítsa gonoszságaiból. Majd felhangzik a „Miserere“ . . szívettépő dallama. Ezt csak itt lehet hallani a Szent- Péter templomban és itt is csak egyszer egy évben: Nagypénteken. Maga a golgotái jelenet ez megzenésítve. A Megváltó utolsó szavai, a gúnyolódok átkos hahotája, a kesergő Anya siralmai, a mennyei karok panaszos himnusza, a feltámadt halottak feddő szavai, a földrengés robaja, a szétrepedt sziklák recsegése: mindez benne van e csodálatos zenei alkotásban, mely mélyen megrázza a lelket. Végül aztán, csaknem az éj sötétjében, jön az áldás a szent kereszt maradványaival s a lándzsával, mellyel a Megváltó szivét átdöfték és a kendővel, melyet Szent Veronika nyújtott a halálra fáradt Üdvözítőnek kinos keresztutján. . . kozást a magyar föld szeretete iránt; és pedig, nem csupán az intelligens elemekben, hanem a dolgozó, munkás népben is. Hivatása magaslatára kell emelni a magyar gazdatársadalmat, hogy boldoguljon és boldogítson, ami akkor következik be, ha majd a köztudatba megy át a modern gazdálkodás alaptétele : hogyan kell a Mindenható ingyenes adományaitátváltoztatni az egyén erejévé, a nemzet hatalmává, az emberiség áldásává. És hisszük, hogy lesz alkalmunk örülni ennek is; mert hiszünk a — feltámadásban. Resurrexit! ... (*) Az uj földadó sorozásai munkálatai. Az uj földadót, tudvalévőén, 1913. évi január hó 1-től kezdve már az 1909. évi V. t.-c. alapján készítendő uj földadó sorozási munkálatok alapján fogják kivetni; a pénzügyminiszter tehát intézkedett, hogy ezek a sorozási munkálatok, az esetleges felszólalásoknak még idejekorán való elintézhetése végett, nyomban elkészültük után, csoportonkint, fokozatosan közszemlére tétessenek ki a községek (városok) közházaiban. Az alispán utasította a polgármestereket, főszolgabírákat, valamint a községi és körjegyzőket, hogy a pénzügyminiszternek ezt az intézkedését, az adófizető közönség érdekében, szigorúan hajtsák végre. A megyei nyugdíjalapok. Hevesvármegye jegyzői és orvosi nyugdíjalapjának tiszta vagyona 252,740 kor. 85 fillér. Bevétele 256,149 kor. 35 fillér és kiadása 244,184 kor. 91 fillér volt az 1911. év végén. A tiszti nyugdíjalap tiszta vagyona 294,937 kor. 72 fillér, bevétele 167,850 kor. 35 fillér, kiadása pedig 152,911 kor. 83 fillér. A két nyugdíjalap tehát, mint a számadási zárlatok mutatják, erőteljesen fejlődik. Az egyiknek 11,964 kor. 44 fillér, a másiknak 19,938 K 83 fillér volt a pénztári fölöslege. Szózat a hölgyekhez. — Nem ki a bástyákra, hanem be az otthonokba, egri nSkl — Túl a Dunán, Baranyában, a Mecsek alján, csaknem egy éve, csendes kis falunkból elszakadtam nehány napra és belekerültem a világnak nyolc, vagy talán még több tájáról összejött társaságba. A vidéken hires bere- mendi cementgyár udvarán sétálgattunk, amidőn a virágok között itt is, amott is kisebb- nagyobb, úgynevezett „tranzmissziós“ kereket vettem észre. Ezek, nekem legalább is úgy tűnt fel, értelmetlenül nézték a hatalmas vízhajtó keréknek lassan kezdődő, de mind gyorsabbá váló forgását. Hogy az elmélkedésre alkalmas esti szürkületben gondolataimba merülhessek, megkíséreltem a szökést; ennek a megvalósulását, sőt még a lehetőségét is megakadályozta azonban egy fővárosi kis leány. Nekem tehát beszélgetnem kellett. Hej, pedig de szívesen hallgattam volna! De még sem! Az én kedves fogházőröm kellemesen csengő hangokat ütött le prelúdium gyanánt, — apró, hegyes, gyorsan pergő nyelvecs- kéjével. Mert lehet ám hangokat le- és megütni azzal is; hangokat, amelyek lelkűnkben is azonnal visszhangoznak; sőt talán harmo- nikusabban, mint a zongora, gitár, vagy hárfa húrjai! íme, a prelúdium harmóniája: — Nézze csak és ne a szökésre gondoljon, hogy mily lassan, mily méltósággal teljesen kezd forogni a félelmetesen vörös ég peremén, ott a Harasica partján, a nagy kerék! És mily szánalmasan lapulnak meg az unalmasan heverő kerekek! Én nem tudom: mi van ma velem, de azt szeretném látni, ha ezek mind fel volnának szerelve, átvennék a nagy kerék energiáját és megtöltenék az összes fürdőmedencéket a Harasica üde, friss vizével, hogy a munkások és a nép ne iszapban, piszkos, állott vízben, ne mocsárban fürödhessék és holnap ne még piszkosabban, durvábban, sötétebb hangulatban köszönthesse a hajnalt, a fölkelő napot... Miért hevernek e szép, erős, tartós, nagy munkára rendelt és képes kerekek a virágok és pillangók társaságában ? Hiszen számukra az élet nem élvezet, nem pihenés, nem is mámor, hanem életük a munka és az abból származó öröm. Ha most itt volna a gyárigazgató úr, higyje el, oly megvesztegetően csilingelném a fülébe kérésemet, hogy biztos lenne a győzelmem ! Meglátná azután maga is, a „reménytelen magyar,u hogy holnap már nem volnának oly kedvetlenek, durvák, sápadtak, botorkálók a munkások; öröm lenne e népre tekinteni ! A „csilingelős“ még tovább folyt annak a pesti, 16 éves kisleánynak az ajkairól. Pedig két héten át, napjában többször is, minden gondolat nélkül haladt el ezen az ellentéteket mutató helyen. Miért méltatta „csak most“ figyelemre ?! Tovább folyt a „csilingelős.“ Még magasabb hangokat is ért el; nálam azonban csak ez maradt meg belőle. És, tudja Isten, talán ez mindig, mindenüvé elkísér, ahová megyek; többször szomorúvá is tesz. Igen, azzá tesz ma is, amikor én is oly „megvesztegetően“ szeretnék, nem a gyárigazgató, hanem Dobó városa közönségének a fülébe csilingelni,.. és könny szökik a szemembe, hogy nem tudok!... Hazánk a beremendi cementgyár udvarának szomorú mása; a vadvirágok és pillangók között jól érzik magukat a tétlenségben, az oly nagy alkotásokra hivatott és képes, fényes, erős, remek tranzmissziós kerekek. A nép (12 millió lélek!) nem szabadulhat meg a lelkét, szellemét, testét mindennap uj réteggel elborító, ellepő piszoktól; nem, mert nem kap friss, üde forrás-, folyóvizet! A nagy, a mi fürdőmedencénket megtöltő kerék, lassan bár, de mégis csak megindult; még esti szürkületben ugyan, de mégis csak méltóssággal teljesen forog már fővárosunkban; szivet keserítő azonban, hogy csaknem egyedül forog még ma is, hogy nem veszik át energiáját a kisebb, de sokszor fényesebb, nagyobb munkát eszközlő tranzmissziós kerekek! És a 12 millió léleknek csaknem 12 milliója sohasem üdvözölheti majd örömmel, tiszta lélekkel, szellemmel és testtel a hajnalt, a közelgő napfölkeltét!.. A Kát. Sajtóegyesület Fővárosi Hölgybizottsága (IX. kér. Kálvin-tér 8. I. em.) alig négy hónapos, tehát yt évi műkédéséről szóló beszámoló van előttem. És ezzel kapcsolatban, ennek olvasása közben ujúltak meg nyáron kapott sebeim. „Reménytelen magyarrá“ leszek valóban, ha látom Dobó városa hölgykolóniáját, e remek tranzmissziós kereket, amint vadvirágok és pillangók között jól érzi magát. Mutatja, hogy jól érzi magát; hej pedig, mily nagy képmutatás, amit látunk! — ...? Ennek a kolóniának a tagjai sem a tétlen „életre“ születtek. Dicső elődeik testükkel, életükkel védték férjeiket, fiaikat, leányaikat és a mai, a XX. századbeli egri hölgyek, egri nők nem volnának képesek ugyanezekért áldozatul adni egyedül ... „szeretetreméltó rábeszélő képességüket ?“ A magyar nép: az egri hölgyek testvérei, fiai, leányai, férjei, (sőt ők maguk sem kivételék), sajnos, már csak így menthető meg,
