Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-03 / 27. szám
Előfizetési árak: ’Egész évre __10 korona. Fé l évre____ 5 » N egyed évre .. 2'60 » Egyes szám ár.a 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -....... - intézendők. = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 27. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, április 3. A kereszténység és a kultúra. Azt olvasom, hogy a japán állam- hatalom (egyelőre, a nagyobb rázkód- tatás elkerülése végett, a régi pogány vallással keverve) a keresztény vallást akarja államvallássá tenni, hogy ezáltal a japán nép kultúráját emelje. Ha e terv nem valósul is meg, evvel a gondolattal a legnagyobb elismerést szolgáltatja a keresztény vallásnak egy pogány nép, mely elfogulatlanul kutatva, felismerte a benne rejlő kulturális erőt. Volt a keresztény kultúra előtt is műveltsége az emberiségnek; hisz’ ha ezt tagadnánk, megtagadnánk az akkor élő emberektől az emberi vonást. De az a kultúra egyoldalú volt és éppen azért megszűnt, vagy felolvadt a keresztény kultúrában. Ä legnagyobb kulturális erő a keresztény vallásban rejlik. Egyedül a keresztény szellemből táplálkozó kultúra egyetemes, általános, mert minden oldalról egyszerre indítja meg a haladást. Röviden így határozhatjuk meg a kultúra fogalmát: közeledés az Örök- igazsághoz, az Örökjósághoz és Szépséghez: Istenhez. Ezt a közeledést pedig a keresztény vallás segíti legjobban. A Krisztus előtti kultúra egyoldalú volt. Az Örökigazsághoz az igazságosság által, (mely igazságosság a jogok és kötelességek megosztását sürgeti,) nem közeledtek. Szigorú társadalmi elszigeteltségben éltek s a korlátokat ledönteni nem lehetett. Voltak erősek és gyengék, urak és rabszolgák. És ez által az egyenlőtlenség által igen sok tehetség nem érvényesülhetett, ha véletlenül nem született — úrnak. De ha űrnak született is, eszét nem igen művelhette a gyakorlati tudományokkal, mert az Istentől magára hagyott ész benépesítette az egész világot istenekkel; félve kellett tehát nyúlnia mindenüvé, nehogy valamelyik isten birtokába gázoljon. A filozófia fejlődését látjuk Krisztus előtt leginkább, mert itt, a gondolkozás terén biztonságban voltak az emberek, hogy nem kontárkodnak az istenek birodalmába. Van is fizolófiai irány bőven, lehet is köztük válogatni. Az észt mégis csiszolták ahogy- < úgy, de erkölcseik igen gyenge lábon állottak. Az Örökjósághoz vezető utón megállották az első lépésnél. Nem ismerték az önmaguk és egymás életének értékét. Még a lelkűkbe írott természeti törvény is csak üggyel-bajjal, bukdácsolva tud érvényesülni, A családi élet tisztasága, a nyomorék gyermekek szeretető ritka, mint a fehér holló. Ezeken felül pedig nagyon könnyen a végletekbe csapnak. Amiben előrehaladtak: a szépművészetek. Az Örökszépség felé sokat haladtak; épületeik, szobraik, festményeik bizonyítanak róla. De mivel csak efelé haladtak, minden enemü alkotásuk élő tiltakozás kultúrájuk egyetemes volta ellen, mert ezrek jajsóhaja és kihulló könnye tapad Egyiptom piramisainak, Róma cirkuszainak stb. nagyszerű épületeihez. Azt mondják, azért nem fejlődhetett a kereszténység előtt az emberi műveltség oly rohamos lépésekkel, mert akkor az emberiség gyermekkorát élte. Csodálatos! Krisztus előtt, szerintük, a majom képes volt emberré lenni, de az ember nem volt képes emberi méltóságának inkább megfelelő életet élni. Már pedig, azt hiszem : majomból emberré lenni van olyan nehéz dolog, (ha szabadigy kifejeznem magam) mint jelenlegi kultúránkat elérni. A nehezebbet meg tudta tenni az emberiség, de a könnyebbet nem. Hogy az emberiség gyermekkorára való hivatkozás értéknélküli, azt a történelem mutatja. Kereszténység nélkül ma is gyermekkorukat élik azok a pogány népek, melyek Krisztus előtt is éltek, mint pld. a kínaiak és japánok stb. A történelem tehát arra tanít: a kereszténységben rejlik az egyetemes kulturális erő. r Es mi által indította meg a kereszténység az emberiség rohamos fejlődését? Az által, hogy azt tanította: egyenlők vagyunk mindnyájan, mert testvérek vagyunk. A jogokat és kötelességeket megosztotta; a munkálkodást parancsolta. És az által, hogy egyenlő- jogúvá tett, rengeteg lelki energiát szabadított fel, amit azelőtt a társadalmi elszigeteltség miatt nem tudott kifejleszteni az emberiség. A felszabadult energia- többlet miatt gyors fejlődést mutat az emberiség, különösen az utolsó századokban, amidőn a keresztény szellem az emberi jogokat az egész vonalon megvalósította. Az egyetemes fejlődés ugyanis szinte kényszeríti a lomhákat, mert aki nem halad, az elmarad, az nem tud megélni. A keresztény vallás azt tanítja: ez a változatos nagy világ azért van, hogy az eszes ember vizsgálva, szolgálatára hajtva, megismerje az egy Istent. A csinált istenektől megtisztítván a világot, így bátran kutathatott az ember. Ezért a gyakorlati tudomány is szédületes haladást tett, nemcsak a filozófia. Es nemcsak okosabbá tett, hanem jobbá is. A keresztény vallás megismertette lelkünk értékét (a közép-korban valósággal hallatlan volt az öngyilkosság), a családi tűzhelyet megtisztította, a családfőt szerető apává varázsolta; a vad népek rabló hajlamait lenyesegette. A keresztény szellemtől megfinomodott ész és lélek észrevette a természetben a szépet és a tökéletes Szépségnek, Istennek, föllelkesült lélekkel épített templomokat, melyek előtt vasárnapi hangulattal áll meg az utód. Ámde sokakat megszédített a keresztény szellemtől megindított fejlődés. Nemcsak a csinált isteneket, hanem az önmagától meglevő Istent is detronizálni akarják és életüket így berendezni. De minden ilyen kísérlet csak megakadályozza, sőt visszaveti az emberiség fejlődését, mert egyoldalú. A keresztény igazságosság nélkül ismét hatalmi kérdés lesz a munka, s az lesz a fő: ki az erősebb (mint látjuk az angolországi szénbányászok mostani sztrájkjánál). Keresztény jóság nélkül ismét értéknélküli az élet, a más vagyona, becsülete, stb. (sok öngyilkosság, rablás, fiatalkorú bűnösök); keresztényi szépség nélkül pedig szemérmetlenek, érzékcsik- landók a műtermek utolsó képecskéi is. Mindig csodálkozom, hogy okos, elfogulatlan emberek nem tiltakoznak a kultúra nevében azok ellen, kik a keresztény szellemre támadnak; hiszen aki a keresztény szellemnek ellensége, az ellensége a haladásnak is! És még jobban csodálkozom azoknak a félszeg, egyoldalú embereknek a bátorságán, kik feltolják magukat az emberi haladás zászlóvivőinek, pedig — rombolók. Végh Ferenc.
