Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-20 / 23. szám
2 1912. március 20. EGER. (23. sz.) b) Beruházások: I. Járási székház létesítésére 183T21 K II. A főispáni lak helyreállítására 3585 01 „ Összesen . 5416-22 K Rendkívüli kiadások összege . 10416-22 K Valódi kiadások összege . 350091-59 K Átfutó kiadások: Fizetési előlegek . . . . Egyéb előlegek .... Megtérített állami előlegek Idegen pénzek . . . . 11000-— K 14338-72 „ 19495-33 „ 491-- „ Összesen . 45325-05 K Kiadások főösszege 395.416-64 K Ez a zárószámadás, összehasonlítva az 1911. évre jóváhagyott költségvetéssel, a következő eltéréseket mutatja: I. Több a bevétel: a pénztári maradványnál 6,142 K 36 fillérrel, mert ez nem volt előirányozva; azután a IV. rovaton a tiszafüredi járási székház építési kölcsönének törlesztési összegéhez való hozzájárulásnál a rendelkezési alap által adott 400 K-val; az V. rovaton, mert itt számoltatott el az útlevelek kiállítására engedélyezett díjnok illetménye, a főis- páni lakáspénznek 1200 K-t meghaladó része, a kihágási átalány-maradványok és a vármegyei székház építési alapja által visszaadott múlt évi tiszta vagyon egy része; majd a VIII. rovaton a tisztviselők utazásaiból felmerült költségtérítményekből és végül a rendkívüli bevételek III. rovatánál, mert a főispáni lak helyreállítására felvett kölcsön törlesztésére a költségvetés jóváhagyása után 3035 K 01 fillér állami pótjavadalmazás engedélyeztetett. II. Több a kiadás: az Y. rovatnál, a nagyobb mennyiségű irodai szerek és nyomtatványok miatt; a VlI/b. rovatnál, a hivatalos ügyekben tett gyakori kiszállások miatt; a VIII. rovaton, az ingatlanok adójának emelkedése miatt; a IX. rovaton, mert itt számoltatott el a múlt évi tiszta vagyonból a székházépítési alapnak adott s az V. bevételi rovatban visszakapott összeg, az 1910. évi díj- noki pótjavadalmazás, a temetkezési járulékok s a különböző építkezési és javítási költségek; végül a X. rovaton, a behajthatatlan rabtartási költségek kifizethetése végett a járási főszol- gabirák részére kiutalványozott magasabb ösz- szegü kihágási átalányrészletek miatt. A rend- j kívüli kiadások „Beruházások“ rovatainál azért magasabbak a kiadások, mert a járási székház építésére fölvett kölcsön törlesztési részlete magasabb az engedélyezett államsegélynél és mert a főispáni lak helyreállítására fölvett kölcsön törlesztési részletére a felsőbb felhatalmazás csak a költségvetés jóváhagyása után érkezett le. III. Kevesebb bevétel mutatkozik: a VI. rovatnál, a pótadóból, mert az alapul szolgáló állami adók a remélt összeget el nem érték; azután a VII. rovatnál a Hivatalos lap bevételei címén, ami azonban ugyanoly összegű kevesebb kiadást vont maga után. IV. Kevesebb kiadás mutatkozik: az I. és a II. rovatoknál személyi változások és üresedések folytán; a III. rovatnál, a szolgaszemélyzet ruházatánál a versenytárgyaláson elért megtakarítások miatt; a IV. rovatban, mert a tiszafüredi járási főszolgabíró hivatalos helyiségei az 1911. év IV. negyedétől fogva a vármegye tulajdonában levő járási székházban nyertek elhelyezést és igy a IV. negyedévre beszüntetett irodai lakásbér mint megtakarítás jelentkezik; a VI. rovaton, a fűtőanyagoknak kedvezőbb árban történt beszerzése folytán; végül a XI. rovaton a Hivatalos lap kiadásai címén. A zárószámadás végeredménye szerint tehát az 1911. évben a Kiadás 395.416 kor. 64 fill. Bevétel 390.024 „ 14 „ Hiány 5.392 kor. 50 fill., amely azonban csak látszólagos, mert a rendes költségvetésnél 13,173 kor. 10 fillérrel több a bevétel és 10,045 „72 „ több a kiadás, ami 3,127 kor. 38 fillérrel több bevételt jelent és így, habár a költségvetési előirányzattal szemben eltérést mutat is a zárószámadás eredménye, a fedezet túllépése biztosítva van a bevételi többlet által. A hét.’) Üdvözlet Miskolczról, Szerdán reggel végezték ki Miskolczon ifj. Regula Edét, az edelényi háromszoros rablógyilkost. Ebből az alkalomból valami élelmes (?) miskolczi kereskedő „alkalmi“ levelező-lapokat bocsájtott forgalomba. A leve*) A hétről szóló, szokásos szombati rovatot legutóbbi számunkból kiszorították a — hét eseményei. lező-lapon csak ennyi a szöveg: Üdvözlet Miskolczról. És rajta van a bitófa képe, hátul hozzátámasztva a kis létra, amelyen a hóhér fölmegy, és a bitófa tetején levő horogba akasztva a hurok. Mekkora cinizmus kell ahhoz, hogy az igazságszolgáltatásnak ilyen rettentő megtorlásából — üzletet csináljon valaki; és mekkora romlott ízlés annak a közönségnek részéről, amely azt vásárolja! Hiszen az államhatalomnak e szörnyű ténye mellett undorodva és megdöbbenve kell állania annak is, aki nem abo- licionista, aki hive a halálbüntetésnek. * Tülekedés a belépőjegyekért. A halálbüntetés végrehajtására vonatkozó igazságügy miniszteri rendelet szerint nézőt csak korlátolt számban lehet bebocsájtani a kivégzéshez. Rettenetes bajban van ilyenkor az az ügyész, akinek végre kell hajtatnia az Ítéletet, mert százan meg százan ostromolják belépőjegyért. És ezren, meg ezren vannak olyanok, akik társadalmi helyzetüknél fogva nem is mernek kopogtatni a kir. ügyész ajtaján, de „roppantul szeretnének“ ott lenni az elrettentő aktusnál. így volt legutóbb Szatmáron, Szegeden és most Miskolczon is ... A Báli Mihály személyére és „tudományára“ sokkal többen kiváncsiak, mint a világ legnagyobb tudósára, vagy művészére. És vájjon nem az idők jele ez is? Nem jutunk-e már lassankint oda, hogy a más ember kínszenvedésében gyönyörködni sok-sok embernél — élvezet-számba megy. * Boldog gyöngyösiek! Régen mondjuk és sokszor mondottuk már, hogy a gyöngyösiek sokkal ügyesebbek, élelmesebbek, mint például mi, egriek. Fényesen igazolja ezt a közigazgatási bizottságnak egy, hétfőn hozott határozata, amely 39,144-99. korona adóhátralékot törölt. És ebből a nagy summából 39,082 99 korona a gyöngyösiek javára esik, akik, ime, még abban is szerencsések, hogy nagyon sok adójukat törlik le egyszerre! * Kapkodás a szenzáció után. A szenzációkban utazó és az abból táplálkozó sajtó már annyira elrontotta az újság-olvasó közönséget, hogy idestova csak az olyan lap boldogul majd, amely efféle hírekkel látja el a közönséget. Az „EGER“ tárcája. A három testőr. Herczeg Ferenc három felvonásos bohózata. Előadta az Egri Club műkedvelő társasága 1912. március 16-án, a Városi Színházban. Az igazat megvallva, bizonyos aggodalommal vártam szombat este a csöngetést, mely a darab kezdetét jelezte, ügy vagyok vele (mint, azt hiszem, minden jóindulatú ember), hogy aggódva hallgatom az üonepies szavalatokat; folyton rettegek attól, hogy a szavaló elakad és így helyette, vagyis inkább érette „drukkolok.“ Csak természetes ennélfogva, hogy szombaton — amikor pedig sokakért kellett „drukkolni“ — csak fokozódott az aggodalmam. Nyolc-tiz nagyobb szereplő és zsúfolt ház, előkelő közönséggel, még könnyű darabnál is aggódtatja a résztvevő sziveket; hát még olyan darabnál, mint A három testőr! Herczeg Ferencnek ez a sikerült alkotása hasonlít a francia bohózatokhoz, de megjátszása annyiban nehezebb azokénál, amennyiben itt a jellemek sokkal erősebben érvényesülnek, mint a helyzet komikuma. Hozzá még az alakok is finomak, mert — azt mondhatjuk, hogy — inkább a vígjáték és bohózat határán állanak és csak itt-ott ütközik ki egyikből-másikból a karrikatúra ismérve. Ezért kellett aggódniok az érdeklődőknek, no meg azért, mert a darabot csak a pompásan perdülő előadás teszi élvezhetővé, akárcsak valami jó francia vígjátékot. Az Egri Club műkedvelő társasága és a rendező, Madarász Flóris dr., nagy fába vágták a fejszéjüket, de — volt erejük, hogy ki is húzzák belőle. A három hosszú felvonás a közökkel se tartott tovább jó két óránál és a legjobb vidéki színtársulatok összhatásával vetekedett. Valószínű, hogy aki ott volt, ha teheti, még egyszer megnézi; aki pedig nem lehetett ott, annak őszintén tanácsoljuk, hogy nézze meg vasárnap (24-én) este. A szellemes, ötletes darabot csak úgy vitték a szereplők, miután őket meg a darab ragadta magával. Say Károlyné (Róza), amit csak értékesíthetett az ő kisebb (és éppen nem hálás) szerepében, azt mind sikeresen használta ki, amiben nagy segítségére volt megvesztegető egyénisége is. Légmán Lenke bájos Liza volt, de persze az életéveiből hiányzó esztendőket nem tudhatta úgy pótolni, hogy a hiányt észre ne vegye a közönség. Elvégre önmagát nem hazudtolhatta meg, mikor egy sok tekintetben már kijózanodott, sőt raffinált fővárosi leányt kellett személyesítenie. Ludányi Ilonkát pedig nagy elismerés illeti, hogy a szobaleány apró szerepére vállalkozott. Mindhárman megérdemelték a sok kihívást, a lelkes tapsokat és a — last, not least — remek virágbokrétákat. A darab főszereplője Polónyl Gyula volt. Kész, bevégzett szinész, aki a legcsekélyebb hangsúly, a legegyszerűbb mozdulat hatását is tanulmányozta és szerepének minden legkisebb részecskéjéből bőven kamatozó tőkét tudott kovácsolni. Hivatásos szinész is aligha tudta volna úgy jellemezni a poltron Polacsek átváltozását mániákus párbajhőssé. Dengi János dr. jelentéktelen kis szerepéből (Flóris báró, képviselő) szinte meglepő finomságú és értékes alakot formált a lehető legdiszkrétebb árnyalatokkal. Rátky lapszerkesztőnek nehéz és fáradságos szerepére Petrik Jenő vállalkozott és azt mondhatjuk, hogy szinte meglepő eredménnyel. Mozgása teljesen könnyed, alakítása eleven, föllépése határozott. Sok helyütt a legrutinir- tabb szinész gyanánt hatott és már most is jó-
