Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-16 / 22. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre.........-5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 22. szám. XXXY. ÉVFOLYAM. =— Szombat, március 16. volt fogékony az emberi jogok megértésére, annál kevésbbé azok gyakorlására. Az amúgy is elnyomottak sorsa, legyőzetve, változatlan maradt. Ember- feletti hatalomnak kellett közbelépnie, hogy az emberiséget, mely 5—6 ezer éven át megesontosodott társadalmi elszigeteltségben élt, ezer és nehány évszáz alatt egyenlő jogúvá tegye. Hiába kertelnek, hiába tagadnak: mindenkinek el kell ismernie, hogy a nagy átalakító hatalom a keresztény vallás volt. Tény, hogy az ember életére, gondolkozására, cselekvésére a vallás van legnagyobb irányító hatással. A vallásra maga Isten tanította az emberiséget két ízben. A paradicsomban és Jézus Krisztus által. De ős-szüleink bűne miatt, egy nép kivételével, megvonta Isten felvilágosító kinyilatkoztatását az emberiségtől, vagyis nem tanította többé őket a vallásra. így abból a vallásból, melyet ős-szüleink kaptak a paradicsomban, idők folytán (elfelejtve a tudottakat is), csak a vágy maradt: meglelni az Istent és neki szolgálni. De az Isten keresésében és a neki való szolgálatban más támasz nem volt, mint igen csekély, halvány örökség a paradicsomi vallásból és az ész. E kettő segíségével csináltak azután maguknak vallást. De meg is látszik e vallásokon az emberi ész nyoma, mert bennük az általános emberi jogoknak vagy semmi nyomát nem, vagy csak halvány nyomait találjuk. Vagy teljes kiváltságot élveznek az emberek, vagy teljes elnyomatást. így osztályozta az embereket a vallás Krisztus előtt. Ezért hiába próbálkoztak az elnyomottak, visz- szataszíttattak oda, ahonnan kiemelkedni akartak, mert a vallás szentesítette ezt a társadalmi különbséget. Jött végre a Szabadító: Krisztus. r ■ Égből szállott alá, égi tanítást hozott. Hiába akarják Krisztus tanítását a fejlődés eredményének feltűntetni, melynek elemeit más vallásokban megtalálhatjuk. Krisztus vallásának istensége mellett bizonyít az 1900 év alatt létrejött társadalmi átalakulás. Ami Krisztus nélkül hatezer év alatt nem sikerült és még mai napig sem sikerült volna: Krisztus tanításával egészen kétezer évbe sem került. r Teljesen elütő is az Ur Jézus vallása a többi vallástól; olyan elemek vannak benne, melyek az általános emberi haladásnak alapkellékei. Lelkünk értékét megmutatta az Úr Jézus. Arra tanított: mindnyájan egy menyei Atyának vagyunk gyermekei, egyenlők vagyunk Isten előtt. Mindenkit, még ellenségünket is kell szeretnünk s a naA kereszténység és az emberi jogok. — Gondolatok március idusán. — Öt-hat ezerévvel Krisztus előtt is éltek már emberek e földtekén, mégis ez idő alatt az emberi jogok: az egyenlőség, szabadság, testvériség nem valósúl- tak meg oly mértékben, mint Krisztus óta tizenkilenc évszázad alatt. Ez történelmi tény. Érezte a férfi a paradicsomi bűnnek büntetését: arcod verejtékével eszed kenyered; érezte az asszony is: férjed hatalma alatt leszel. E büntetés folytán óriási teherként nehezedett az emberre a munka. S aki csak tehette, iparkodott a testi munkától megszaba- dúlni, azt másokra hárítani. Ezért találunk Krisztus előtt társadalmi osztályokat teljesen munka nélkül, de annál több és nagyobb jogokkal; — és találunk munkával agyongyötört, társadalmi osztályokat, emberi méltóságuktól megfosztva. És ez az állapot igy tartott 5—6 ezer éven át. A társadalmi különbségek a maguk merevségeikben évszázról-év- százra szállottak át. Hiába iparkodtak az elnyomottak jogokhoz jutni; hiába iparkodtak a társadalmi különbségeket csak némiképen is enyhíteni: a hatalmasok esze telve volt tudással, de szivük még nem volt átalakítva, nem Az „EGER“ tárcája. Adomák Nagy Frigyesről. A németség még mindig ünnepli Nagy Frigyes születésének kétszázadik évfordulóját; illő megemlékeznünk róla, aki személyével és uralkodásával oly érdekesen beleszövődött nemzeti történelmünknek nemzetietlen jelzővel bélyegzett korába. Ismerjük történeti szereplését. Gondolat- keltésül csupán vezéreszméit adjuk: „Az uralkodó az állam legelső szolgája" .. , „Nemes, merész népen kivánok uralkodni", végül: „Mindenben az állam mindenhatósága I" Ez eszmék bizonyára kevés kérdezni valót hagynak maguk után és általában eléggé igazolják hirdetőjük előnevét. . . Kérdés: vájjon Nagy Frigyes a nagy ember vonásait mutatja-e életének apró jeleneteiben? Ha helyes az a felfogás, hogy a nagy ember mindenben elárulja kiválóságát, akkor bizonyos, hogy Frigyes az apróságokban is megérdemli előnevét. . . Egy elejtett szó, egy megjegyzés, vagy a helyzet fonáksága elég volt I neki ahhoz, hogy szellemességével győzelmet arasson. És viszont: ha tévedett, apró dolgokban is a nagyok hibáját mutatta, mert nagyot, igen nagyot tévedett... És ha tévedett — különös véletlen — mindig volt halandó, aki szellemesen megcáfolta. Nagy Frigyesről, adoma képében, rengeteg apróság maradt fenn, amit igen természetesnek találunk. Igaz, hogy hitelesség szempontjából többhöz szó fér, bár majd mindegyikben ott a törekvés: hely, idő és személyek megnevezésével igazolni önmagát. A Nagy Frigyessel kapcsolatos adomák apró, de igen értékes vonásokat rejtenek ama lelki nagyságból, amely nagyszerű történeti eseményekben és uralkodó eszmék alakításában egyaránt teljes fényében mutatkozott. Szemelvényül lássunk néhányat! * Nagy Frigyes az udvari konyhában tartott ellenőrzést . . . Bosszúsággal nézte, hogy Noel, a főszakács, igen költséges ebédet készít. . . — Te, ha ilyen drágán élünk, a pokolba jutunk 1 A szakács elütötte a dolgot: — Felség! Mindenki tudja, hogy mi ketten nem félünk a tűztől! * — Tetszik neked burnótos szelencém, hogy belőle szippantottál? A csínyen csípett apród hallgatott. . . — Nos, tetszik ? — Igen, felség, nagyon csinos. — Tartsd meg. Kettőnknek nagyon kicsiny lenne! A rossbachi csata előestéjén történt... Egy szökevényt hoztak Nagy Frigyes elé . . . — Mondd, miért hagytál el? — Felséged ügye rosszul áll és én máshol akartam boldogulni! — Igazad van! De maradj mellettem és ha csatát vesztek, ketten szökjünk 1 * Bitaube, történész-akadémikus, Németalföld történetét akarta megírni . . . Kérte tehát Nagy Frigyest: engedné meg, hogy a helyszínre utazhassák ... Frigyes, a beadott kérvényre csupán ennyit írt: — Itthon is megírhatja! Minek szaladgáljon érte a szomszédba?
