Eger - hetente kétszer, 1912

1912-03-13 / 21. szám

1912. március 13. EGER. (21. 8Z.) 3 hatalmas szónok emeli föl fejét és — hazudik.“ De azért minden siker az övé, és minden visszásait puska a másé. A „legyőzött“ természetesen megadja ma­gát, de előbb leszögezi a Bourget-i szót: maga az, hogy ilyen alávalóság egyáltalán lehetsé­ges, megfoszt bennünket az ellentálláshoz szük­séges erőtől; és kitér a társadalmi mitesszer­nek, mint ahogy a beteg és részeg embereknek szokás. Persze az a hiba, hogy társadalmunk­ban sok a szellemi szegénylegény, a puhatestü, a gerinctelen ember (akiknek a katonabandá­ban a nagy dob tetszik legjobban) és ezek úgy körülrajongják a társadalmi mitesszert, mint Napóleont az ő marsalljai, vagy mint a békák a zöld fűzfaágat, mellyel májusban paskoljuk a pocsolya vizét, s közben fütyülünk hozzá... A társadalmi mitesszer levegője a korrupció. Az egyenes utón minduntalan elvágódik, de a kerülőkön, a zavarosban, a sikátorok közt oly biztosan futkározik, mint a patkány a pincejáratokban. Föllépésében mindig van va­lami cinikus nyugodság és biztosság, de a hatás, amelyet bennünk előidéz olyan, hogy szeretnénk távozásuk után kiszellőztetni a szo­bánkat. Ostobák és erőszakosak, s állandóan azt képzelik, hogy ők a világ tengelye, nél­külük semmi sem vihető ki. Részben igazuk is van; hisz Bibi al Grillad, a csirkefogók fő­nöke, azt vágta a párisi rendőrkapitány szeme közé, hogy a hatalmon lévők — a kemény öklök, az öblös torkok, divatból áldozatkész keblek, a reszkir-exisztenciák, szóval — a tár­sadalmi mitesszerek nélkül sem a Bastille le­rombolását, sem a vérengzéseket, sem az egy­házi vagyon likvidálását, sem a többi épületes dolgot nem tudták volna végigcsinálni. És mondja valaki, hogy ez mind nem tipikus! És most fölteszem a kérdést Ciceróval: meddig türjük még köztünk és rajtunk a tár­sadalmi mitesszereket!? Ha nem bírjuk, vagy nem akarjuk egyszerűen kinyomni őket, hát jő, bízzuk sorsukra. De ha meghal egy-egy ilyen típusa társadalmuknak, véssük fejfájára Loriának, a turini tudósnak, e találó szavait: „Elhoztam kis kövemet a civilizáció épületé­hez ; résztvettem az emberiség felszabadításá­nak hősi harcában. Non frustra vixi, nem él­tem hiába! “ ügy van! Ha egy életnek leghasznosabb cselekedete az volt, hogy modell lehetett egy ily kép megrajzolásához: ez sem utolsó dolog... Müller Jenő, más forrásocskát vett fel magába, hogy a hegy I lábánál fekvő faluban már ruhamosásra hasz­nálhatták az asszonyok. A tisztaságának vége volt; minél messzebbre jutott, annál nagyobb és annál piszkosabb lett. Itt még tajtékozva zuhog le a malomkerék­ről s a molnárné minden szemetet belehány; amott már kis csónakokat visz a város felé, ahol a kloakák teljesen megfertőzik a vizét... És minél hatalmasabbá, jelentékenyebbé válik, annál lassabban, annál öntudatosabban és meg­fontoltabban hömpölyög tova. Már elérte hatalmának netovábbját; már hatalmas, fejedelmi folyam, mely jólétet áraszt messze vidékekre; távoli országokat köt össze egymással a legnagyobb kereskedelmi hajókat hordva hátán és sokan becsülik, áldják. Aztán egyszer megpillantja vándorújának végső pontját, a végtelen tengert. Megretten, mert váratlanúl éri és nehezére esik a gondolat, hogy diadalának tetőpontján, nagy, áldástosztó tevékenységének közepette egyszerre válnia kell. Visszatekint és ott látja önmagát első ezüst­tiszta gyermeki érintetlenségében a Kárpátok mohos ős-bükk erdejében — és valami mély HÍREK. Eger, 1912. március 12-éu. Tájékoztató. Március 13. Gyöngyösi föszolgabiró tárgyalási napja Gyön­gyöspüspökiben. „ 14. Eger város díszközgyűlése. „ 15. Rekviem Eszterházy E. gróf püspökért. „ 15. A magyar szabadság születésének emléknapja. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Ver­peléten. „ 16. Az Egri Club műkedvelő előadása. „ 16. A hevesi föszolgabiró tárgyalási napja Erdő­teleken. „ 17. Az Önk. Tűzoltó- és Mentöegyesület közgyűlése. „ 17. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 18. A pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Egerbaktán. „ 18. Tenyész-állatvásár Gyöngyösön. „ 18. Országos vásár Apezon. „ 20. Katonai utóállitás Hatvanban. „ 24. Az Egri Club műkedvelő-előadása. „ 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. „ 25. A Kát. Patronáz8-egyesület alakulása. „ 26. Megyegyülós. „ 26—27. Országos vásár Pásztón. „ 26—27. Országos vásár Erdőteleken. „ 30. Eger város közgyűlése. „ 31. Virágvasárnap. Március 15. Pénteken lesz a magyar sajtószabadság születésének évfordulója, március idusa. Az idén is, éppen úgy mint más években, hazafias ün­nepséget rendez Eger város közönsége, valamint iskoláink ifjúsága is. Az ünnepséget most is a Kaszinó-egyesü­let rendezi és csak a Kossuth-téren folyik le; innét nem vonul el a menet a Kaszinó elé, mint az előző években szokás volt. A hazafias ünnepség délután fél öt órakor kezdődik a Líceum előtti téren való gyüleke­zéssel, honnan a menet zeneszóval vonul a Káp­talan- és Dobó-utcákon át az 1848—49-iki idők legnagyobb hősének, Kossuth Lajosnak nevéről elnevezett térre, ahol a következő programm szerint folyik le az ünneplés: 1. A Tanítóképző énekkara elénekli a Him­nuszt ; 2. „Talpra magyar“ Petőfi Sándortól. Sza­valja Bíró István joghallgató. 3. Beszédet mond Kolacskovszky Lajos joghallgató. 4. Ábrányi Emiltől „Március tizenötödikén“. Szavalja Farkas Dezső joghallgató. 5. „Szózat.“ Énekli a Tanítóképző énekkara. Este 8 órakor a Kaszinó nagytermében társasvacsora lesz, melyen az ünnepi beszédet Csutorás László dr. jogtanár, a Kaszinó alelnöke mondja, továbbá Ury József dr. a Hevesmegyei 1848/49-es honv. egylet elnöke és Rhédey Gyula, fájdalom ragadja meg az elveszett ártatlanság miatt; elérte a világ sikereit, de nagyon, na­gyon drágán fizette meg őket ... És rezig- náltan ömlik a nagy ismeretlenbe, az örök tengerbe, remélve hogy sós hullámai között visszanyeri majd tisztaságát. Saját lelkemnek a képe ez! ... Ekkor megmozdultak egy bokor ágai és hirtelen ott állott, szemeit rám szegezve, alig húsz lépésnyire előttem a nagy, szürke kár­páti medve: — egy óriás példány. Rálőttem és megsebesítettem, ami csak dühössé tette; egész ijesztő magasságában emel­kedett föl s hátulsó lábain járva irtózatos vad bőgőssel jött nekem. Vadászom felugrott, hogy ő is részt ve­gyen a küzdelemben. — Én ezalatt tíz lépés­nyire engedtem magamhoz a medvét. És ami­kor már biztos lehetett benne, hogy ellenáll­hatatlan ölelésével szerte morzsolhat: akkor a két szeme közé bocsátottam azekszpanzivgolyót. Mintha villám sújtotta volna, úgy rogyott össze a lábaim előtt. ... Szenvedélyes vadász és húsz éves legyen az, aki velem együtt át akarja érezni ezt a pillanatot. a jogászegylet elnöke mondanak beszédeket, mig a koszorús „Egri Dalkör“ hazafias dalokat énekel. A rendezőség az ünnepségre felhívó plaká­tokon arra is kéri a közönséget, hogy a háza­kat díszítsék föl e napon nemzeti zászlókkal. De nemcsak a város közönsége ünnepel e napon, hanem iskoláink tanulóifjúsága is. így a főgimnázium és tanítóképző délelőtt 10 óra­kor, a főreáliskola pedig délután 3 órakor. Ekkor osztják ki a Kossuth- és Rákóczy-ara- nyakat az önképzőkörökben s az iskolák nö­vendékei között a magyar irodalmi és törté­nelmi aranyakat, melyeket Eger város közön­sége évről-évre adományoz az ifjúság hazafias érzületének élesztésére. Ünnepelnek e napon persze az angolkisasz- szonyok leánynevelőintézetében s az áll. polgári leányiskolában, valamint az elemi népiskolák­ban is. Tarnay Gyula — udvari tanácsos. Tárnáy Gyulának, Borsodvármegye alispánjának, kiváló közszolgálati érdemeinek elismeréséül, az ud­vari tanácsosi címet adományozta őfelsége. Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Osinger Náudor Hevesvármegye tiszteletbeli fő­állatorvosát tényleges kir. főállatorvossá ne­vezte ki. Nyugdíjazás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Laky Katalin tarnazsadányi róm. kát. tanítónőt, a saját kérelmére nyugdíjazta. Halálozás. Remenyik Endre nyug. róm. kát. kántortanító, március hó 8-án, Pétervásárán meghalt. Temetése másnap, március 9-én ment végbe nagy részvét mellett. Az Egri Club műkedvelő szinielőadásának, A három testőrnek, következő a szereposztása: Pollacsek, borkereskedő — Polónyi Gyula, Róza, neje — Say Károlyné, Liza, unokahuga — Légmán Lenke, Bátky, lapszerkesztő — Petrik Jenő, Flóris báró, képviselő — Dengi János dr., Hortovay — Szabó Béla, Kosniczki — Kövér László, Latorka, Pollacsek üzletve­zetője — Orosz Tibor, Bálint — Farkas Dezső, Csernay, Rigó újságírók — Rhédey Károly és Elekes Mihály, Kovács — Stolcz Zsigmond, Nagy — Rhédey Gyula, Plébános — Bartha István, 1-ső, 2-ik táncrendező — Fógel Zoltán és Jecs Gyula, Szobalány — Ludányi Ilonka, Szerkesztőségi szolga — Hosszúfalussy F. — A darabot Madarász Flóris dr., ciszt. r. főgimn. tanár rendezi. Az első és második felvonás kö­zött Révész Árpád táncművész a következő táncokat fogja bemutatni: 1. Step dance. 2. Salome. 3. Táncparódia. Rendes helyárak mel­lett jegyek előre válthatók Bauer H. cég fő­utcai üzletében, ahol az előjegyzett helyeket március hó 14-ig tartják fenn. Az előadás nap­ján este 7—8 óráig jegyelárusítás a színházi pénztárnál. Kezdete 8 órakor. Az előadást 1912. március hó 24-én, vasánap az egri jog­akadémia menzája javára megismélik. Jegyek már erre az alkalomra is előj egy ezhetők. Előadás az ó-egyiptomiak kultúrájáról. Az emberi műveltség bölcsőjének ismertetésével foglalkozott vasárnap délután Pölöskey Kornél ciszt. r. főgimnáziumi tanár, aki az egyipto­miaknak fáraó-korabeli kultúrájáról értekezett nagy közönség előtt. Mindvégig érdekes és nagy figyelemmel hallgatott előadását a ro- zettei-kővel és Champollion fölfedezésével kez­dette, majd az egyiptomiak Írásával és annak fejlődésével (jelképes és betűírás) foglalkozott. Részletesekben tárgyalta az egyiptomiak val­lását, ismertette isteneiket, temetkezési szer­tartásaikat. Áttért ezután csodás építményeikre, templomaik, gúláik ismertetésére; végül az

Next

/
Thumbnails
Contents