Eger - hetente kétszer, 1911

1911-03-08 / 19. szám

1911. március 8.

EGER. (19 sz.)

3

szeiű szerzetest, Kassuba Domokost, a hitnek és hazaszeretetnek apostolát, a munka emberét.

Hogy csak nehány nevet említsünk, ott voltak: Kállay Zoltán dr. főispán, Majzik Viktor alispán, Jankovios Dezső polgármester, Maliász Gusztáv és Nagy László ezredesek, Deutsch és Fritz alezredesek, Hellebronth Géza, Dómé József pénzügyigazsató, Dobrányi Lajos, a járásbíróság vezetője, Vigh Béla főreáliskolai igazgató, Alpáry Lajos kir. tanfelügyelő, Hanák Gyula főjegyző, Ambrus István dr. t. kanonok, Siesse/ honvéd zászlóaljparancsnok stb. stb. Bírák, ügyvédek, katonatisztek, tanárok, tisztviselők, kereskedők, iparosok nagy számban.

Lelkes éljenzés fogidta az ünnepeltet, midőn megérkezett avval a küldöttséggel, mely Hanák Gyula főjegyző vezetésével hívta meg a társasv«csorára. És ez a lelkes hangulat folyton fokozódott, hogy végre egy lélekemelő mozzanatban jusson tetőpontra. Mikor ugyanis Kassuba Domokos a hozzá intézett üdvözlő beszédeket szivből jövő, lélekhez szóló beszédben megköszönte és a Hazára kérte az Isten áldását : önkéntelenül a Himnusz tolult az ajkakra és áhítattal énekelte el a társaság az első versszakot.

Az első lelkes pohárköszöntőt Kállay Zoltán dr. főispán mondotta a királyra, majd Kassuba Domokos emelt poharat szép beszédben Zichy János grófra, a magyar közoktatásügy ezidő- szerinti vezérére. Sorra jöttek ezután a szeretet melegétől áthatott beszédek, amelyek mind általános figyelmet keltettek. Majzik Viktor alispán a vármegye és a város —, Med- nyánszky Sándor a szülőknek —, Vigh Béla a főreáliskola-, Barsy István dr. a tanítványok és Alpáry Lajos a népoktatásügy munkásainak nevében. Ezekre együttesen felelt Kassuba Domokos egy marandandó becsű beszédben, melynek végső szavai nemzeti imánkba olvadtak.

... A ciszterci rendnek és az egri tanári karnak lehettek nagyobb ünnepei Egerben az egy évszázadot meghaladó ittműködése alatt, de kedvesebb emlékű aligha volt még, mint a vasárnapi, mely — igaza volt az ünnepelt- nek — az ő nevelés-tanítási irányuk helyességének elismerése, a ragaszkodó szeretet kifejezése volt és az ő munkájuknak megbecsülését jelentette.

*

Vasárnap délelőtt egyébként családias körben ünnepelte igazgatóját a főgimnázium tanári kara és ifjúsága is. A zenekar és énekkar két-két pompásan előadott számmal szerepelt; a tanári kar részéről Mátrai Rudolf, az ifjúság részéről pedig Thurzó Nagy László VIII. o. t. üdvözölték a főigazgatót. Kassuba Domokos válaszában arra buzdította a tanulókat, hogy legyenek méltó utódai azoknak, akik az egri kát. főgimnáziumnak olyan tisztes nevet szereztek.

Jótékony adományok. Debreczeni János, apátkanonok, az egyházmegyei papnyugdijintézet javára tett alapítványát újabb 2000 koronával 2400 koronára gyarapította. Csekó Gábor, prépost-kanonok, ugyancsak a papnyugdíjintézetnek 5000, Nagy Antal, tb. kanonok, sajóvár- konyi esperes-plebános pedig a bolyoki róm. kát. népiskola fejlesztésére adományozott 1000 koronát.

Nemesi előnév. A király Hanák Kolos kúriai bírónak és törvényes utódainak, nyugdíjaztatása alkalmából, a bírói pályán szerzett érdemei elismeréséül régi magyar nemességüknek kegyelemből való megerősítése mellett, az „abasári“ előnevet adományozta.

Halálozás. Két halálesetről kell beszámolnunk ismét. Mindakettő mély gyászba borította nem csupán az érdekelt családokat, hanem a társadalom széles rétegeit is.

Kánitz Lipót, a Kánitz-család szeniorja az egyik halott. Matuzalemi kort élt: 93 éves korában tért meg Istenéhez szombaton reggel, rövid szenvedés után. A boldogult késő agg- ságáig puritán becsületes-égü nagykereskedő volt. Mindenki tisztelte és becsülte; hitsorso- sai pedig azzal tüntették ki, hogy az egri izr.. hitközség és szentegylet örökös tiszteletbeli elnökévé választották. Temetése vasárnap délután 3 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A ravatal az ujvilág-utcai izr. imaház udvarán volt felállítva, ahol a végtisztességre, valláskülönbség nélkül, nagyszámú közönség gyűlt egybe. Kánitz Lipót gyászoló özvegyén kívül, kivel 59 évig élt boldog házasságban, hét gyermeket, 10 unokát, és 5 dédunokát hagyott hátra. A másik halott:

Dálnoky Nagy Jánosné szül. bessenyői Szabó Paula, Dálnoky-Nagy János egri ügyvéd, a Hevesmegyei Takarékpénztár igazgatójának felesége. Az 55 évet élt űrasszony hosszas szenvedés után Budapesten hunyt el pénteken és holttestét Egerbe szállítva, vasárnap délután 3 órakor temették el nagy részvét mellett a Fájdalmas Szűzről nevezett sírkert halottas házából.

Előadás a Szent-lmre-körben. Az Egri Szent Imre körben f. hó 9-én, csütörtökön, délután Nagy János dr. teológiai tanár tart előadást, a kör helyiségében (Széchenyi-utca, Würth-ház.) Az előadáson a kör vendégeket is szívesen lát. Belépődíj nincs. Az előadás 6 órakor kezdődik.

Disztorna. A főreáliskola ifjúságának Test- gyakorló-köre vasárnap délután tartotta meg dísztornáját szépszámú érdeklődő jelenlétében, ügy a svéd tag-szabadgyakorlatok, mint a fabotgyakorlatok igen tetszettek a közönségnek, mely nem lankadó figyelemmel és gyakran lelkes tetszésnyilatkozatokkal kisérte a szereken végzett szabatos gyakorlatokat, továbbá a versenyeket. A pompásan képzett kis csapat 40 tornászból állott s fegyelmezettségük, a gyakorlatok plasztikus kivitele valóban megérdemelt elismerést szerzett Kiss Nándor tornatanárnak, a Testgyakorló-Kör vezetőjének. A győztesek különben a következők: az összetelt főversenyben (nyújtó, korlát, ló) Kiss Nándor örökös vándordíját elnyerte Szalay Gusztáv VII. o. tan.; a II. díjat, Berkes Sándor VIII., a III-dikat, Babocsay Lajos VIII. és a IV. díjat, Goldmann Sándor VIII. o. tan. nyerték. Az osztályverseny győztesei pedig a következők : V. osztály (mászás rúdon) Holecz István, Schvarcz Jenő, Klausz Ernő. VI. osztály (függeszkedés kötélen) Véc-y László, Sir Lajos, Daragó János. VII. osztály (korláton) Szalay Gusztáv, Herkely Gusztáv, Klein Jenő. VIII. osztály (lovon) Babocsay Lajos, Berkes Sándor, Legányi Gyula.

Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik istenben boldogult leánykánknak, Terikének, elhunyta alkalmából részvétüknek a temetésen való megjelenésükkel, vagy bármi más módon kifejezést adni kegyeskedtek és evvel végtelen fájdalmunkat enyhítették: ez utón mondunk szivből jövő, hálás köszönetetet. Eger, 1911. márc. 7. Godál Sándor és családja.

A Kerületi Munkásbiztosító pénztár IV. évi rendes közgyűlése 19-én, d. e. 10 órakor lesz a városház nagytermében. Ha pedig erre a gyűlés nem jönnének össze a tagok kellő számban, a következő vasárnap, 26-án tartják meg.

Az esperanto-tanfolyam, mely márc. 27—31. napjaira hirdet Marich Ágos'on,nem díjtalan lesz, amint közöltük. Most Vt-tt értesülésünk szerint öt korona lesz a díja, de ennek ellenében megkapják a hallgatók a „La Verda Stan- dardo“ című esperanto újság egy évi folyamat is.

A Samassa-tér rendezése. A Samassa-tér

és vele együtt a főszékesegyház környékének parkírozását hétfőn reggel megkezdették. És ezzel a parkírozással végrevalahára rendezve lesz Eger város legszebb pontja, mely, valljuk meg őszintén, eddig a legelhagyatottabb volt. A gyönyörű, stíLzerü főszékesegyház, a monumentális liceum-épület, a modern plébánia és törvényház között húzódó nagy térség a maga sivár, rideg rendezetlenségével szinte kiáltó ellentétben állott az idegen előtt és bizonyos keleti nemtörődömséggel, sőt talán Ízléstelenséggel is vádolt bennünket. Hát ez most egy csapásra megszűnik. A Samassa-tér és a vásártérhez vezető feljáró parkká lesz átalakítva. A munkálatokat Károlyi Mihály gróf parádi uradalmának főkertésze vezeti és pár hét beletelik, míg a tervbevett földmunkát, fásítást, szóval a parkírozást végrehajtja.

Veszett kutyák garázdálkodása. Sok rendeletet adtak már ki a különböző hatóságok a kóborló kutyák ellen, de azért a kóborló kutyák mégis csak megvannak, sőt a számuk meg is szaporodott. Egerben is, másutt is annyi az eb-adó bárcával el nem látott, szájkosár nélküli kutya, hogyha azokért valami különcködő mecénás fejenként megfizetné a szabályrendeletileg megállapított ebadót, egyszerre vagyonhoz jutna úiger városa is, meg a vármegye is, és nem kellene a pótadók súlyos járma alatt nyögnünk. Mecénás nincs, de van helyette egy igen nagy veszedelem, ami a kóborló kutyákkal együtt jár: a veszettség. És ezt a szörnyű betegséget akár újkori epidémiának is nevezhetnénk, olyan sűrűén fordul elő, és védekeznünk ellene — hacsak a hatósági rendeleteknek komolyan érvényt nem szerez úgy a közönség, mint maga a hatóság, — nem is lehet. Egerben csak nem rég mart meg egy veszett kutya egy villamosszerelőt, meg egy kis gyermeket. A rendőrkapitány 40 napos zárlatot rendelt el a kutyák ellen, és talán soha annyi gazdátlan kutya nem csatangolt a város utcáin, mint éppen most. Sarudról még szomorúbb jelentést kaptunk. Ott a kutyákon kívül eddig 4 sertés és 1 üsző is megveszett. Ezeket ugyan kiirtotta a hatóság, de a kutyákat nem tudja megrendszabályozni, mert a lakosság annyira indolens, hogy a hatóság rendelkezései ellenére a kutyákat nem tartja megkötve, hanem szabadon hagyja kóborolni a község utcáin. Akárcsak nálunk, Egerben! Megnéztük az alispáni jelentést a múlt évről. Szomorú adatokat találtunk ebben is a veszettségre nézve. Nem kevesebb, mint 27 község volt fertőzve veszett kutyák által az elmúlt esztendőben. A 27 községben 31 eben tört ki a veszettség és ezek 49 más kutyát, meg egy sertést martak meg. Ezeket a veszett állatokat a hatóság, szerencsére, még idejekorán kiirtotta s velük együtt még 115 kóbor kutyát is elpusztított, de mi ez a még megmaradt és a veszettségre mintegy predesztinált kutyák nagy számához képest? Az alispán úgy véli, hogy a legjobb rendszabály az lenne a kóbor kutyák ellen, ha a hatóságok az ebaddt pontosan behajtanák, „mert csak oly kutyára van megfelelő felügyelet, mely gazdája előtt oly értékes, hogy érdemesnek tartja érte az adót megfizetni.“ Mi azzal toldjuk meg ezt a kétségenkivül való igazságot, hogy: azokat a kutyákat pedig, amelyekért gazdájuk nem fizeti meg az adót, könyörtelenül és válogatás nélkül — irtsák ki. így talán megrendszabá- lyozhatjuk a kóborló kutyákat, másként aligha.

A vak gyermekek kiképzése. A vakok budapesti országos kir. nevelő és tanintézetben fo-