Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-04 / 18. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre .. .. .. 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények == intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceum i nyom da, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 18. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, március 4. A Szűz-Máriás lobogó. Eger, 1911. márc. 3. Az a maroknyi nemzet, mely ezer évvel ezelőtt vérrel szerezte ezt a hazát; mely tíz évszázadon át vívott nehéz harcokat ellenségei, jóbarátai, sőt testvérei ellen; mely testével védelmezte a nyugati kultúrát s a kereszt- séget: végre a béke védőszárnyai alá került. Nem kell immár hadat vezetnie a pogánysághoz szító lázadók ellen; a tatárjárás már csak az emlékezetben él; az ozmán félhold ragyogása elhalványult; nem hangzik már a tárogató panaszos, síró hangja a kuruc őrtüzek mellett; Napóleonon is régen úrrá lett az enyészet. És a nagy idők tanúi, kiknek jóformán csak egy vezényszavuk volt: az „Előre!“ — ma már teljesen elaggott emberek. A hősök sírba szállnak, a dicső harcok emlékeit pedig múzeumokba gyűjti a kegyelet. S az ereklyékre rárakódik az idő fövényrétege, mely megőrli őket. Fájón esik a tudat, hogy dicsőségünk emlékei igy elpusztulnak. De még fájdalmasabb, hogy ez ereklyékkel pusztul ezer éves múltúnk vakító ragyogásának, kétségbeejtő gyászának legI szentebb tanúja: a Szűz-Máriás lo- j bogó is. Valamikor, nem is olyan régen, szent jelvény, melyre nemcsak katoli- ! kusok esküdtek, hanem más vallásuak is. Felírása „Pro Deo et pro Libertate“ — megmagyarázza, hogy miért küzdöttek alatta százezrek nem lankadó lelkesedéssel. De a letűnt kor emlékeivel együtt múzeumba került ez is, amely a vallásosság és honszerelem szálaiból szövődött, melyhez a hit és haza el nem választható eszméi kapcsolódnak. Lelkesedést gyújtott a harcosok szívében, ha a vallás megvédésére fegyvert fogtak és áhítatra gerjeszté a győzők lelkét, ha leverték a hon ellenségeit. Mindenki örömmel halt meg érette, amely megmenté a nemzetet az élet számára. A Szűz-Máriás lobogó harcra buzdított és — szeretetne intett; irányt mutatott a harcmezőn és utat jelölt a halál pillanatában. És ez a dicső jelvény ott foszlik a múltak emlékei között. Pedig milyen szükség volna rá a jelenben! Mennyire kellene a jövőben! A vallásos élet lanyha, külsőségekben kimerülő nyilvánulása annak, amit j — nem éreznek a „jó katolikusok.“ j A hazafiság puffogó frázisok hangoztatásából áll, melyet senki se vesz komolyan, de mindenki szaval. Nagy, általános szempontok, magasztos ideák nem tömörítik, nem irányítják az oltár híveit, se a haza fiait Az a hatalmas számbeli, szellemi és erkölcsi erő, melyet a katolicizmus és a magyarság sajátjának vallhat — az egységes vezetés hiányában, a serkentő szózat semmibevevése következtében, a gyönyörű példák nem követése miatt — nemcsak szétforgácsolódik, hanem, fájdalom, legtöbbször a testvérharc pártos küzdelmeiben merül ki Nemcsak nem tartunk össze, hanem a közös ellenség helyett egymást bántjuk! Mennyire más élet folyik az ellenkező oldalon! A vallástalanság, szabadkőművesség és kozmopolitizmus hívei fanatikus dühvei támadnak bennünket. És, meg kell vallanunk, támadásuk nem olyan ötletszerű, mint a mi védekezésünk — lesz a jövőben. Mert a jelenben szó sincs „védekezésről.“ Még csak egyesek állnak ki az istentelen- ség és hazafiatlanság tömör falanxa ellen, de a tömeg, a hatalmas katolikus-tábor még mindig a múlt dicsőségét tartja a támadások ellen a legbiztosabb óvószernek. Es mig a múlt Az „EGER“ tárcája. A nagy devalváció pátense. — A városi levéltárból. — Az a rendelet, mely 1811. február 20-án, a négyötödös devalválást a kettős monarchia népével tudatta, a szokásos megszólítással kezdődik: „Mi elsőFerencz, Isten Kegyelméből...“ Az első sorok igy hangzanak: „A mi egyébb Királyi gondgyaink között... éppen különösen az Bankó Czédulák iránt való figyelmességünk...“ Kifejti azután, hogy a magyar országgyűlés többszörös előterjesztésére lemondott a bankópénzek szaporításáról, noha az hatalmában áll. Elhatározta tehát „az Bankó Czéduláknak az igaz, és jó mértékű pengő pénzzel“ való helyreá líiását, amint ezt pátenssel német tartományaiban már tudatta is. Azt mondja továbbá, hogy a fedezetlen bankópénz szaporítására a szerencsétlen körülmények kényszerűé* ték; beváltani nem áll módjukban, értéke, a feltüntetett értéknél természetesen alábbszállt. Oly annyira, hogy néhány nap óta 100 forint ércértéket csak 1200 papirfoiint tesz ki. „Ezen veszedelmes habozása és bizontalansága a Bankó Czédulák hitelének,“ továbbá a polgárok vagyonát biztosító szándéka miattt, az élelmicikkek emelkedését és minden más pénzügyi bajt orvosolni elhatározta. A gyenge eszközök elégteleneknek bizonyultak, erősebbekhez kellett tehát fordulnia. „Óhajtottuk. . . külömbféle kötelezéseknek megháborítássa. . . nélkül a Bankó Czéduláknak betsét lassanként leszállítani...“ A német tartományokban tervének végrehajtását már 1810-ben el is rendelte Ferenc, de — mint panaszkodik — „ezen attyai szándékunk tellyesítés- sének ellentállottak. . .“ így találta fel .. a nemzeti boldogság s’ szorgalmatosság további meg maradássát. . . eszközleni,“ ...hogya kézenforgó 1,000,198,753 forintot belső értékében leszállítja. Ezért rendeli tehát a következőket: „A mostanában kézen forgó Bankó czédulák csak a következendő 1812-ik Esztendőbeli Januarius holnapnak utolsó napjáig ha- gyattnak folyamatban, s ezen most nevezett végső határ napig csak egy ötöd résziben azon becsnek, mellyet a magokon viseltt jelek ma- tattnak, vétettnek ell, s akképpen is fognak fel váltattni. Továbbá e folyó 1811-ik Esztendőbeli Martius holnapnak 15-ik napjátúl kezdvén a most folyamatban lévő Bankó Czéduláknak magokra jedgyzett becse, s kellete az be váltó Czédulákhoz úgy az igaz értékű, s mértékű pénzhez képpest egy ötöd részre, azaz 1 fros bankó czédulák — 12 kr. n* » 24 „ 5 „ „ „ — 1 forintos s úgy a többi is ezen proportio szerint egy ötöd részben leszállíttatik, és éppen ekképen le szállított ötöd rész becsében fognak minden közönséges Cassákban, úgy a Privatusok között a jövő 1812-ik Esztendő Januárius utolsó napjáig minden ellentmondás nélkül ell véte- tődni, következendőképpen ezen idő Szakasz alatt minden fizetések, melyeket egyébb aránt a be váltó Czédulákban kellene meg tenni, Bankó Czédulákban is meg tétethetnek, de ezek csak egy ötöd részében azon becsnek, melly reájok van jegyezve, fognak be vétettni. A jövő 1812-ik Esztendőbéli Februárius Holnapnak első napjától fogva az eddig lévő Bankó czédulák helyében fel váltó czédulák állítattnak, melyek mind csak ez egyedül minden Örökös Tartományainkban folyamatban lévő papiros pénz lesznek kelendők, az többi Bankó czédulák már a fent említett 1812-ik első Februáriustól fogva minden becseket, és keleteket ellvesztik, s azoknak a fel váltó
