Eger - hetente kétszer, 1911

1911-02-08 / 11. szám

Előfizetési árak: Egész évre- ~ 10 korona. Fél évre .. .. .. 5 » Negyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. --------—­K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 11. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, február 8. Az egri vízvezeték ügye. Eger, 1911. február 7. Eger haladása pár évtized alatt kétségkívül nagyon szembeötlő. Váro­sunk vezetősége mindent elkövet, hogy ez a haladás minél nagyobb és minél szélesebb körű legyen. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy e szor­gos munkában nincs meg mindig a tervszerű egymásután. így esik meg azután, nogy olykor előbb főzzük meg az ebédet, mint a reggelit, vagy va­csorához ülünk, mikor még az ebé­det se ettük meg. Ehhez hasonlít a pár év óta szőnye­gen lévő vízvezeték-üyy, mellyel mind­addig nem foglalkoztak nálunk konkrét módon, inig meg nem csinálták a csa­tornázást és részben még előbb az asz­faltot. A leaszfaltozott utakat sok he­lyen föl kellett bontani a csatornák miatt és most könnyen megeshetik, hogy ismét megbolygatják majd a víz­vezetéki csövek lerakása alkalmával. A városházán tegnap tárgyalta egy bizottság azt a szabályrendelet-terveze­tet, amelynek főbb részeit, lényegesebb intézkedéseit mi is ismertettük legutóbb. Egyébként úgy értesülünk, hogy már legközelébb a képviselőtestület elé vi­szi a tanács. Fölhasználjuk az alkalmat, hogy a J kérdéssel kötelességszerűen foglalkoz- j zunk. És midőn ezt általánosságban tesszük, már jó eleve megállapítjuk, hogy a tervezet leglényegesebb pont­jai tarthatatlanok voltak; nem méltá­nyosak, nem igazságosak, vagy leg­alább nem számoltak Eger közönsé- j gének teherviselő képességével. Belátjuk ugyan, hogy a számítá­sokhoz alap kell, de ezt az alapot a lakosság egy részére vetni ki: nem igazság. Értjük mi azt, hogy a víz­vezeték létesítése csak bizonyos, meg­határozott évi jövedelem biztosítása mellett lehetséges, de itt például a lakószobák számát venni alapul, leg­alább is helytelen. A helyiségek csak abban az esetben lehetnek igazságos számítás alapjai, ha például föltétlenül mint vízfogyasztó tényezők (konyha, fürdőszoba, árnyékszék stb.) szerepel­nek. Hogy azonban mennyiben fo­gyasztja a vizet az előszoba, a sza­lon, vagy ebédlő: azt már nem lehet megérteni. Azt még kevésbbé, hogy a 41 m2 alapterületű szobánál miért kell évenkint hétezerötszáz liter víznek az árával — többet fizetni, mint például a 39*5 m2 területűnél. A lakást emberek használják, a szá­mítás alapja tehát csak a lakó lehet; még pedig úgy, hogy annyit fizessen, amennyit fogyaszt. Ez annál jogosabb, mert hiszen egy—két—három szobá­ban lakhat 5—6—8 ember és öt— hat—nyolc szobának lehet csak 1 — 2—3 ember a lakója. A fogyasztás megállapítására való a vízmérő óra, amely nem igazságta­lan. Egyedül ez lehet a hozzájárulás fokmérője, de semmi esetre se az, hogy akinek több szobája van, az jobban fizethet. Mellőzve most egyéb fontos kér­dést, csak azt konstatáljuk, hogy — bár a kivetési alapot nem hagyhatta el a bizottság, mert akkor a vízveze­ték megalkotása lehetetlen — nagyon tetemesen (15—20—25 százalékkal szállította lejebb az egységárakat. A szabályrendelet-tervezet ennélfogva mó­dosult a következőkben: Üzlethelyiségek után, ha több helyiségből áll is, 40 ma összterületű nagyságig 5 korona, ennél nagyobb 8 korona. (Az eredeti tervezet­ben minden üzlethelyiség után 8 korona lett volna fizetendő). Az üzlethez tartozó raktár-helyiség után összesen 4 korona. 12 m2 nagyságú és ennél nagyobb előszoba után 3 korona (Előbb 4 korona volt tervben) Ennél kisebb szoba után nem kell fizetni. Minden 40 m2 nagyságú és annál kisebb lakószoba után 4 kor. (5 kor. volt tervben). Az „EGER“ tárcája. A pesszimizmus irodalmunkban. Irta Gondán Felicián. A pesszimizmus mint egyéni sajátság a mi irodalmunkban kevés költőnél található, de mint a korok jellemző hangulata nyilvánult és mint ilyen átragadt íróinkra is, kik a kor hangulatá­nak kifejezéseképen müveikben is visszatük- röztették. A mi irodalmunkban a pesszimizmus csak a középkor vége felé üti fel fejét. Apáti Ferenc Cantilénája (Peer-kódex) a Jagellók korának pesszimista hangulatát fejezi ki, mikor a nem­zetet a külsőellenség ellen, s az egyesek va­gyoni és erkölcsi biztonságát a féktelen oli- garhák ellen semmi sem tudta megvédeni. A népen pesszimizmus vesz erőt és éles szatírá­val támad papokra, s világiakra egyaránt. Elégedetlen a közállapotokkal, társadalmi és val­lási reformot óhajt. Ez jut kifejezésre Apáti Can- tilénájában és Geszty László deák énekében. A kornak eme pesszimizmusa sejteti, hogy nagy idők vannak készülőben. Ez be is következett a reformáció idején. Ez a kor épen olyan komor, rideg mint az az ok, amely létrehozta, t. i. a vallási és társadalmi elégedetlenség. A hivő református iró nincs megelégedve az ország romlott álla­potával, Isten büntetésének tartja a török és német-átkot a nyakunkon a sok „bálványozá­sért, s erőt vesz rajt’ az elégedetlenség a re­formáció lassú terjedése miatt: nem tud bizni a nemzet jövőjében. Ez a pesszimizmus jelentkezik a hitvitázók polémiáiban, pamflet-jeíben, „szö­ges irás^-aiban. Ez jelentkezik Szkárosi és má­sok feddő énekeiben, kik Mózes átkát s az Antikrisztus országát látják elkövetkezettnek. (Az átokról. Az Antikrisztus országa ellen.). Ez jelentkezik a jeremiádokban, amelyek mái­éi is siratják a magyar nemzet önállóságát, függetlenségét. A sokat szenvedett Balassinál mutatkozik a pesszimizmus először — bár gyengén — egyéni sajátságként. A sok csapás, szerelmi csalódás néha egész a kétségbeesésig űzi és sötét pesszimizmusba sülyed. Ez talán legsziv- hez szólóbban szól hozzánk abból az elégiából, melyben mindenkitől elhagyatva, reményt veszt­ve arra kéri „kedves virágszál“-át, hogy bo­csássa el immár őt, kedves sólymocskáját, kit eddig „klárisokkal rakott, szkófiummal varrott lábzsinóron tartott, hadd menjen el idegenbe — lelkének sötét pesszimizmussával (Boldog­talan vagyok.) A pesszimizmus ezután jó ideig nem hang­zik fel lantokon — legfeljebb a rabprédikáto­rok és a kibujdosó kurucok énekeiben —, mig Bessenyey magába vonuló lelke nem kezd tépe- lődni a természet, az ember céljának nagy problémáin. Mikor ezekre megfelelni nem tud, s az emberek irigységét és a sors csapásait érzi, sötét pesszimizmussal vonul el puszta- kovácsii magányába. Mig őbenne e nagy kér­dések fakasztják a pesszimizmust, addig Ányos­ban, Daykába,n az egyéni szenvedések szülik azt. Ányos epistolái, elégiái a vigasztalhatatlan fáj­dalomnak, a világfájdalomnak kifejezői. Egy hiv szívnek keserve kedvese sírjánál, Egy boldogtalan pa­nasza a halavány holdvilágnál mind mély pesszimiz­mustól áradnak. Daykát pedig sorvasztó be­tegsége, szerelemért, valami elérhetetlen vágy­ért való sóvárgása kergeti pesszimizmusba. (A titkos bú, A rettenetes éj.) Később nagy Petőfink szenvedélyes leiké­ből árad ki a pesszimizmus. Először Etelkájá­nak halála után, a Felhőkben mutatkozik pesszi­mistának, de ebben pesszimista reflexiói még nem elég mélyek. A pesszimista sejtelem leg­megrázóbb erővel nyilvánul akkor, mikor bol­dogsága közepett Júliájának énekli a Szeptember

Next

/
Thumbnails
Contents