Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-29 / 95. szám
Előfizetési árak: Egész évre __10 korona. Fé l évre __ 5 » Negy ed évre - 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ intézendők. ■ Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 95. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, november 29. Beatus ille... Eger, 1911. november 28. Úgy látszik, ezt tartja Bakovszky István is, Nagy Emil is, mint akik az utóbbi napokban félrevonultak a politikától. És úgy látszik, hogy ezt tartják nagyon sokan, akik az utóbbi években visszavonultak a közéleti szerepléstől. Erezzük, hogy a mai időkben is érvényesek Horatius 2. ódájának kezdő sorai és valamint a római császárság augusztusi korában, úgy most is boldognak lehet mondani azt, aki a közélet ügyes-bajos dolgaitól távol, csöndes munkában töltheti napjait. Bakovszky Istvánnak, Nagy Emilnek és sok másnak félreállása egyáltalán nem hízelgő a magyar közéletre. Annál kevésbbé lehet hízelgőnek mondani, mert hiszen őnáluk nem holmi sértett egyéni ambíció, és nem az elfáradás diktálta a lemondást. Azt sem lehet mondani, hogy talán feladták volna a harcot, vagy a lelkesedés aludt volna ki szívükből. Sem az egyikről, sem a másikról nem lehet ezt föltételezni. Leiköknek bizonyára van annyi fölösleges energiája, amely tényezőként tudott és ma is tudna hatni a politikai életben. Múltjuk tisztes és sikerekben gazdag. És ha reményök nem is olyan rózsás, mint volt a koalíciós uralom alatt, — erkölcsi értékűk bizonyára csak magasabbra szökött az által, hogy most már és egyelőre a hatalomra-jutás reménye nélkül kell küzdeniök elveikért. Nem is ezeket az elveket változtatták meg, pedig az se bűn, (mert a politika elvégre is az egzigenciák tudománya); nem is a küzdelembe untak belé; nem is kifáradt lelkök vágyik nyugalomra, — hanem bizonyára azért állanak félre, mert nem kedves nekik az a sereg, amellyel harcolnak. Jórészt az se, amelyik körülöttük és mögöttük van, és az se, amellyel szemben állanak. Nem kedves, nem tetsző nekik a közélet. r Es itt van a hiba: a magyar közéletben. Az országos ügyekben intéző osztály közélete éppen olyan, mint a szű- kebb körben ható közélet. A társadalmi osztályok tükrének hullámverése az is, meg ez is. A különbség csak az, hogy amott erősebbek, tehát nagyobbak a hullámgyűrűk, emitt pedig gyöngébbek és kisebbek. Az előidéző okok azonban ugyanazok. A betegség jelenségei nemcsak az országban, hanem a vármegyei városi és községi közéletben is azonosak. A munka nélkül való előretörtetés, a kapaszkodó stréberség mindenütt, az egész vonalon ismeretes (legnagyobbrészt pedig eredménnyel jár); a lelkiismeret hiánya általános; az idealizmus nagyon ritka madár, mert ahonnét csak lehet, mihamarébb elhessegeti a stréberség, meg a lelkiismeretlenség. Ezeken felül pedig a legtisztább jellemek nyomán is rendszerint ott jár a gyanúsítás. Dolgozzék bár valaki a leg- önzetlenebbül, a legtisztább szándékkal, az emberek lelkében rögtön ott ágaskodik a kérdés: vájjon mi oka lehet rá. És e kérdések nyomán (mely persze a priori lehetetlennek tartja az önzetlen, csupán a köz érdekére irányuló munkát) a legképtelenebb találgatások keletkeznek. És sajátságos, minél képtelenebb a föltevés, annál inkább elhiszik, így van ez a magas politikában, Az „EGEK“ tárcája. Szántottam Vetettem. Beszédek és tanulmányok. Maczki Valér könyve. Nem bírálni, csupán ismertetni kívánom ezt a munkát. Bírálni —: nem elégséges elolvasni; vagy el sem olvasni a munkát, hanem a tartalom- jegyzék kapósabb fejezeteihez fűzni néhány selejtes alanyi megjegyzést a kijavító, eszrnél- tető, kiegészitő, egyeztető konkretizmus minden híjával. Ha ilyen módszer nyomán kél az elismerés és dicséret, értéke nem egyéb: „A boldog újévet kívánókénál. Rosszul esnék tán, ha különben figyelmes helyről elmaradna, de a kitüntetett érzi legjobban, hogy becsre alul esik a tiszavirágnál. Ha pedig a jellemzett módon csipkelődik a kritika: a szidalmazott érzi legjobban, hogy a görögök és rómaiak ama táborába sorozódik, kik a helyes úton játhatni gondolták, érezték, tudták mindannyiszor erejüket,, valahányszor alkalmi ellenfelük átlagos ócsárlással követte nyomdokaikat. Kritikailag egyesegyedűl az adatolás, a leirt tények megdöntése lehetetlenig nem értve ide az alanyi elméletezés, bölcselet, sem a költészet és művészet világát. A kritikátlan kritika, lényeget nem érintő szóhüvelyezése: csak harag, vagy szándékosság a tételben való erősség nélkül, olykor teljes járatlansággal. Tudomásom van a magyar kritika történelmének készülődő munkájáról. Arról a magyar kritikáéról, melyet a magyar irodalom lelkiismeretének, a szellemi esküdtszék igazmondásának szeretnék elneveztetni és mely a Bajza, Toldy, Vörösmarty teremtette magaslatról oly mélyen leszállt — legalább is időnkint leszállt. Föltétlenül: koronként, hisz az élet, a történet nagy mozgásának időszakokat átfogó, összekovácsoló vastörvénye: a körforgás, a megismétlődés, a felhajitott kő emelkedésének, esésének szabályai az irodalomban is érvényesülnek; csak a lendítő erőforrások maradjanak épen, munkakedvben: a tévedéseket, túlzásokat, az egyoldalú felfogásokat törli az idő a kiegyenlítő inga lengésének törvényével. Mivel két könyv kiadásával kapcsolatban magam is szolgáltattam súlyos, már iktatott adatokat a magyar kritika történelméhez arra nézve, hogy az átlagos, odavetett megjegyzések szégyenletes tárgyi hibákba ejtik a felületes irodalmi rágcsálókat, mely hibák el nem évülhetvén: mindenkor tanulságai bemutatha- tók a cim szerint legmagasabb magyar szellemi fórumon, mert onnan eredtek ; világos, hogy kétszeresen Óvakodom: a „Medice cura te ip- sum“ elv visszafordíthaiásától. Maczki könyvét bár elolvastam, átgondoltam; bár beszédeit, tanulmányait részben eleven előadásban is hallottam; bár tárgyi adatainak — amennyire a források rendelkezésemre állottak és szükségét láttam: utána néztem; bár ismerem a szerző érdekes egyéniségét egy negyedszázada; bár a tanítvány kegyelete, a barátság tisztelete s a kartársi viszony, mely az pgri jogi főiskola keretében hozzáfűz, nem befolyásolják tárgyilagosságomat: legyenek mégis e sorok csak könyvismertetés; világosan csak könyvbemutatás és nem bírálat. Ez más és főbenjáró dolog. * Ismerjük a szerzőnek régibb és újabb, nagyobb lélekzetű munkáit. Költészettanában az irodalmi műfajok elméletét adja. Meghatározásai e tankönyvben: valóságos összevont értekezések (tragikum, komikum). A gyalogszerrel tipegő észjárás nem bírván széttagolni e sűrített fogalmakat: elnevezte mondatkuriozumok- nak. A bölcselés elötanát 1887-ben bocsá'ja sajtó alá, a munkát, „melyen 16 évi oktatói pályáján folyvást dolgozott“, valójában iskolai kézi könyvnek szánta, de tulajdonképpen a legszorosabb értelemben vett tudományos munka és ha valódi tudás a fogalmi tudás csak, úgy Maczki mind a két iskolai müvében mestere a fogalomalkotásnak, ítéletnek, következtetésnek. Most utólag olvasva a bölcselés elötanát: alig találhatjuk értékesebben Kifejtve a lélektan körében a pszikofizikai mozzanatokat (érzet, képzet, tudat, hangulat, mozgás) másutt, mint Maczki-
