Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-25 / 94. szám
4 EGER. (94. sz.) 1911. november 25. Hja! Jó időket élünk! Megdőlt már a közmondás : az idő pénz! Boldog vagy, magyarom! Csak úgy hull az öledbe a sok fényes arany, így hát ne sajnálj évenkint néhány órát eltölteni a városházán, míg lefizeted a havonkinti 30 dénárt a szemetednek néha napján való kihordásáért. ügy halljuk, hogy ebben a dologban a városatyáknak kedvezményes fizetési időt engedélyezett az intézőség; a városatyák ugyanis szemétfuvarozási díjukat a képviselőtestületi ülések napján fizethetik. Jelszó: „Időpazarlás kizárva!“ * Koldulásra való nevelés. Hétfőn és kedden 10—12 éves fiúk és leányok özönlötték el a város utcáit, tereit sőt a házakba és lakásokba is bementek — kéregetni. E zannál meglepőbb volt, mert mindegyiknek ott volt a hóna alatt egy csomó iskolai könyv. A Gyermekszanatorium javára gyűjtöttek az állami elemi iskola tanulói. Szép dolognak tartjuk, erénynek minősítjük a jótékonyságot, de a — kéregetést nem lehet holmi szerencsés nevelési tényezőnek tartanunk. Aki egyszer sikeresen koldult és hajlama van a könnyebb életre, — hamarosan ráadja a fejét, akárcsak a Conan Doyle újságírója. Ennek úgy beütött egy fogadása és pár nap alatt olyan szép összeget összekoldult London egyik utcáján, hogy egész életére — koldus maradt, de vagyont gyűjtött. A Gyermekszanatoriumra való iskolai gyűjtést pedig bizonyára nem ilyen módén akarta megvalósítani a közokt. miniszter. HÍREK. Eger, 1911. november 24-én. Tájékoztató. Nov. 25. A jogászifjúság Katalin-estólye. „ 26. A Kát. Legényegylet Katalin-bálja. „ 26. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. Dec. 3. Advent elBŐ vasárnapja. „ 3. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 4. Országos vásár Tiszaörsön. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Hatvani főszölgabiró tárgyalási napja Eoséden. , 8. Boldogasszony Szeplőtelen Fogantatása. „ 8. A Szent Imre-Kör matinéja. Dec. 8. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 9. Az Egri Dalkör hangversenye. „ 10. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 10. Országos vasár Füzesabonyban. „ 13. Katonai fölülvizsgálat Egerben. „ 13. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Sarudon. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Verpelóten. Személyi hír. Bíboraok-érsekünk Szmreosányl Lajos püspök társaságában tegnap délelőtt a fővárosba utazott. Nyugtázás. A Kér. Iparoskor ismeretterjesztő előadásainak megnyitása alkalmával rendezett táncmulatságon felülfizettek: ífj. Hám Lajos, Károly János, Kiss József, Ratvay Géza dr., Strausz Sándor 5—5, Balaay Béla 4, Brez- nay Imre, Endrész Károlyué, Gallasy József, Hibay György dr., Kalmár Gáspár, Lájer Dezső 2—2, Bekefíy József, ifj. Oláh János, Répás Béla, Simon István 1—1 koronát. Az adományokért ez úton is hálás köszönetét mond az elnökség. Ibis-redibis. A világ forog, az idő múlik; az események egymást érik s ennyi változatosság közben nem csoda, ha az eger-füzes- abonyi vasúti vonal forgalmi nehézségeiről senki se beszél már. Pedig ehhez fogható tengeri kígyót nem látott a világ. Akármilyen hihetetlen is, ez az „ügy“ még mindig folyik. Eger város közönsége és Hevesvármegye köz- igazgatási bizottsága évek során át sürgeti már az Eger és Füzesabony között közlekedő vonatok szerencsésebb menetrend-beosztását, hogy összeköttetésünk a fővonallal és postajáratunk alkalmasabb és gyorsabb legyen a mostaninál. Össze is különbözött ez a két faktor egymással ebben a kérdésben, és azután — nem történt semmi. Ismét fölirtak: Makiár állomáson kitérő-sinpár lefektetését kérték, hogy igy az egymást keresztező vonatok kikerülhessék egymást. A kérdést ezzel sem oldották meg. Legutóbb a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara is érdeklődött a dolog iránt és átírt ebben az ügyben a Máv. üzletvezetőségéhez. A válasz igen érdekes. Ide iktatjuk: „F. évi 1661. sz. b. átiratára értesítjük t. Címet, hogy a füzesabony—egri vonalon az engedélyezett legnagyobb sebesség 40 kim. a jelenleg közlekedő összes személyszállító vonatok 35—40 kim. sebességgel közlekednek, igy tehát a vonatok gyorsítása nem igen remélhető. Makiár megállóhelynek „forgalmi kitérővé“ való kiépítéséről tárgyalások már folytak, hogy milyen stádiumban van a dolo?, arról nem tudunk. — A füzesabony-egri vonal forgalmára való tekintettel Makiár állomássá való kiépítése nem volna szükséges, az csak a kedvezőbb személyvonatu közlekedést mozdítaná elő. Makiárnak forgalmi kitérővé való átépítése az esetben, ha a szükséges földterületet ingyen kapnánk, mintegy 25,000 koronába kerülne.“ Semmit sem tagad meg és semmit sem igér ugyan ez a válasz, azt azonban mégis kiolvashatjuk belőle, hogy a tengeri kígyó még él és — tovább nyúlik. Uj utmester. A füzesabony—eger—szarvaskői törvényhatósági útnak államosításával uj utmesteri állás vált szükségessé és erre a kereskedelmi miniszter Közel Antal liptószent- miklósi Utmester helyezte át. Kamara-ülés. A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara folyó évi november hó 30-án (csütörtökön) délután 3 órakor, saját helyiségében teljes ülést tart, melynek napirendjéből kiemeljük: a kereskedelemügyi miniszternek az uj nemzetközi postai egyezmény, az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról szóló törvény végrehajtása és a vegyi tisztító ipar képesítéshez kötése ügyében kelt leiratait; továbbá a kerület részére engedélyezett ipari tanfolyamok, a vasúti szállítási póthatáridők korlátozása és a karácsony és újév előtti vasárnapi munkaszünet felfüggesztése ügyében hozandó határozatokat. Napirenden vannak még Eger város kövezetvámjának ki- terjesztése; Gyöngyös város szabályrendelete a gabona- és gyümölcse közvetítő bevásárlásokról ; Eger város és Sarud község piaci helypénz-díjszabása, végül a Kamara 1912. évi költségelőirányzata. Újszülöttek. Eger városában a lefolyt héten (nov. 17—23-ig) a következő születési esetek történtek: Mérten Imre v. rendőr Aranka, Juhász Ferenc földműves Anna, Rázsi János földműves Szidónia, Mirkoviszki János napszámos Mária, Szeredi János földműves Gábor, Lakatos Ferenc földműves Ferenc, Póka György érsek uradalmi pénztárnok Márta, Bolya Imre földműves Imre, Kréti Sándor napszámos Sándor, Bóta Ágoston földműves Erzsébet, Kajdá- csi János napszámos Margit, Bárdos Árpád szobafestő Kálmán, Kovács János vincellér Julianna, Miticzki István földműves nejének és Pentrak István kalapos-mester nejének halva született leánya, Négyessy Márton m. kir. posta- és távirda s. tiszt Árpád, Pók Bernát földműves Mária nevű gyermeke. Eljegyzési tábla. Bencsik András napszáragaszkodás nem kell. Minden áron modern akar lenni és a modernséget fennhéjázásban, mások lenézésében, másokat túllicitálni akarásban, üres külsőségekben és léhaságban keresi. Tekintsünk be a színházba; oda is csak divatból járunk. És ez a divat ugyancsak rányomta a bélyegét a színpadra. A színpad ma többet ront rajtunk, mint száz iskola javíthat. Értékesebb nekünk az „isteni Zsazsa“ táncművészete mint Márkus Emilia Oféliája, vagy Melindája. Ma már mosolyt kelt a színházba járó leánykák ajkán pl. Petur bán izzó fajszeretete, vagy dón Carlosnak magasan szárnyaló idealizmusa. ízlésünk a színpadtól nem költészetet vár, hanem olyas valamit, ami izgatja az idegeket és mámorba ringatja az érzékeket. E színpadnak pedig az a hatása, hogy a fiatal leányok is csak pajtáskodnak a fiatal emberekkel és így aztán fennkölt gondolkozásé és érzésű lovagok helyett hetyke ficsúrokat nevelnek maguknak. Ez a külföldieskedő divat már-már idegenné teszi a magyart saját honában. Divattá lett nálunk az idegen nyelvek tanulása. Ránk nézve teljesen közömbös, beszéli-e valaki és hogyan a mi dallamosan zengő, édes anyanyelvűnket. Mi azonban beszélünk minden más idegen nép nyelvén és nem modern, nem művelt az, aki csak magyarul beszél, ha a tudomány bármely kincsesházával rendelkeznék is. Magyar iparunk és kereskedelmünk alig van, mert utánozzuk az idegent. Idegen a gonből él: a nemzeti lét erős oszlopa nem lehet; nem lehet pedig azért, mert a mezőgazdaság, valamint az ipar és kereskedelem terén évtizedek óta pangás érezhető. És ez a pangás természetszerűen hat vissza a honorácior-osz- tályra is. A nagy latifundiumok versenyét nem állhatja ki a kisbirtok; a nagy-gyárosok és tőkepénzesek pedig teljesen elsorvasztják a kisipart és kereskedést. így ütött be hozzánk a kivándorlás réme, mely félelmetesebben pusztít a tüdővésznél, koleránál, pestisnél. Innen, erről az édes honi földről, melynek röge egykoron még a jobbágyot is idekötötte, ma a szabad nép is ezrével tódul idegenbe, külföldre, Amerikába. Aki pedig itthon marad, — mert ideköti az a hant, mely apáinak sírja fölött dom- borúl — hordozza vállain a nagy adó terhét, elveszi gyermekeinek szájától a mindennapi kenyeret, hogy — adóba fizesse el. És mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy amily mértékben nő a megélhetés nehézsége, abban a mértékben nő a fényűzés, nemcsak a vagyonos osztályban, hanem a középosztályban, sőt magában a munkásnép körében is. Fényűzők vagyunk háztartásunkban. Ez pedig a vagyontalan és csupán keresményéből élő középosztálynál oly pénzmennyiséget kíván, hogy az ember ámulva kérdi: honnan telik az a sok pénz, amibe mindez kerül. Fényűzők vagyunk a lakásaink berendezésében, szórakozásunkban, a ruházkodásunkban; ami különösen az öltözködést illeti, e tekintetben asszonyaink igényei oly nagyok, hogy szinte érthetetlen: honnan telik az a nagymérvű kiadás annak a hivatalnok-embernek, aki fizetéséből, annak az iparosnak, kereskedőnek, aki keresményéből él! Ha a középosztálybeli asszony annyit akar költeni toalettjére, mint amennyit a mágnásasszony költhet, ott a középosztály csak elszegényedhet, eladósodhat, elpusztúlhat. Ezek a dolgok anyagi téren sorvasztják a nemzeti erőt, és pedig annál inkább, minél szertelenebb és gyakoribb annak a divatnak a változása, mely a fényűzéssel karonfogva jár. Ámde ez a divat, mely a gazdagabb nemzeteknél uralkodó divatnak minél szolgaibb utánzása, a nemzet erkölcsi tőkéjét is megtámadja, mert hiszen nem azt majmoljuk el a külföldtől, ami ott jó és helyes, hanem azt, ami helytelen, üres, léha, sőt olykor erkölcstelen. Ha a mai családok összejöveteleire „zsúpjaira, estélyeire bepillantunk, azt tapasztaljuk, hogy ezeknek korántsem az a céljuk, hogy nehány jó ismerős család, nehány jó barát kellemesen eltöltse az estét, hanem a fő a „parádé“ és a „flanc“. Az a tiszteletet parancsoló egyszerűség a házi és családi éleiben, mely a legtündöklőbb asszonyi erény, teljesen száműzve van onnan. Nem látjuk ott a házias eré- nyű magyar asszonyt, hanem igenis olyan asz- szonyt, akinek az ízléses egyszerűség, nemes szerénység, a magyar családi szokásokhoz való
