Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-18 / 92. szám
4 1911. november 18. volt alkalmazva. Az alkalmazottak közül 2797 férfi és 294 nő; korra nézve: felnőtt 2834, 16 éven aluli 257. Uj telepengedélyt 19 esetben adtak ki. Az ipari munkásság megélhetési viszonyai nem igen javultak. A munkabérek emelkedtek ugyan az egész vonalon, hanem az általános drágaság a munkásosztályt is érzékenyen érintette. Mindazonáltal (néhány jelentéktelenebb munkásmozgalmat nem tekintve) a vármegye területén zavargás nem volt. Befejezésül talán nem lesz érdektelen, ha a katonaságról is elmondunk egyet-mást. A fősorozásra felhívottak száma 5921 volt; ezekből besoroztak 1066-ot, alkalmatlannak találtatott 3745, meghalt 60, idegen illetőséget nyert 21, távolmaradt 1029. A besorozottak közül 512 újonc, 242 póttartalékos, 21 önkéntes a közös hadseregnél és 146 újonc, 135 póttartalékos, 10 önkéntes a honvédségnél. A hadsereg újoncaiból 352 a 60. gyalogezrednél szolgál, 33 tüzér, 101 huszár, 5 hadi tengerész, 5 a vasúti és távirda-ezredhez került, 5 szekerész, 5 az egészségügyi csapathoz, 4 az élelmezési raktárhoz és 2 a|ruharak tárhoz lett beosztva. A póttartalékosokból 190 a gyalogsághoz, 26 a tüzérekhez, 7 a vasúti és távirda-ezredhez, 9 az egészségügyi osztályhoz és 10 az élelmezési raktárhoz került. A népfölkelők száma 47,042. A nyári fegyvergyakorlatokra Egerbe 2364 (köztük 590 honvéd), Gyöngyösre 156 tartalékos és póttartalékos vonult be. A hét. Plakát-ragasztás nálunk. Más városban vagy rend van a plakát ragasztásában, vagy nincs. Ha nincs rend: akkor mindenki odaragasztatja a hirdetményeit, ahová akarja; és annyit ragasztat ki, amennyit akar. Ha rend van, akkor csak bizonyos díjért és csak a megengedett helyre szabad ragasztani plakátot és csak akkor lehet leragaszni más plakáttal bármely hirdetményt, ha már idejét múlta. Nálunk van rend annyiban, hogy a vállalkozónak, illetve bérlőnek fizet a hirdető a hirdetések kiragasztásáért. És pedig nem is valami csekélységet, mert egy-egy plakát ki- ragasztásáért 10—12—14 filléreket. Ha tehát valaki 50 drb. nagyobb plakátot akar kira- gasztatni, azért csekély hét koronát szúr le a bérlőnél, aki viszont fizet e jogért a városnak évi 446 koronát. A város tehát pénzt kap ebből (amelynél bizony többet is kaphatna!), a bérlő jogot nyer (amelyet alaposan ki is használ), a hirdető ellenben csak fizet, de joga nincs és semmiféle biztosítékot nem követelhet arra, hogy megrendelését pontosan teljesítik és hogy igy hirdetésének foganatja lesz. A városnak kötelessége lenne — mint azt már nem egyszer megírtuk — elegendő számú és nagyságú hirdetési táblát csináltatni, hogy a házak falait megóvják a bepiszkolástól. Tessék megnézni a Líceum sarkait. Mindenütt 2—3 őlnyire teleragasztgatják plakátokkal. És ezt nem akarja orvosolni senki! A táblákat számozni kellene a bérlőnek és kisebb-nagyobb mezőkre beosztani, amelyek szintén számot kapnának. így a hirdető is ellenőrizhetné, hogy pénzéért megkapja-e az ellenszolgáltatást. A bérlőnek kötelessége lenne továbbá kimutatást adni arról, hogy hová ragasztották ki a hirdetéseket. Pld. I. tábla 5. mező, X. tábla 3. mező stb. A mai viszonyok között nem tudja ellenőrizni a hirdető, hogy ha például beszolgáltat a bérlőnek 30 plakátot és azok kiragasztásáEGER. (92. sz.) ért megfizet: vájjon kiragasztották-e mind a 30-at és hová ? Többet mondunk: maga a bérlő se tudja ellenőrizni az alkalmazottját, hogy vájjon -lelkiismeretesen végzi-e a vállalt teendőket. Végül pedig senkinek sem szabadna leragasztani a hirdetést, mig az idejét nem múlta, tehát mig aktuális. Hiszen azért hirdetünk, hogy foganatja legyen, nem azért, hogy harmadnapra leragasszák! (Természetes itt, hogy pontosan meg kellene szabni -. mennyi ideig nem szabad leragasztani a plakátokat, ha például állandóbb jellegűek, vagy alkalmi hirdetések.) Eszünkbe jutott pedig ez abból az alkalomból, hogy a múlt hét közepén valami partiáru végeladásának hirdetményével már pénteken leragasztották itt-ott a szombati Liszthangverseny plakátjait. * A Dobó-szobor bajai. Olyan nagy örömben volt Eger pár esztendővel ezelőtt, mikor végre fölállíthatta az első szobrot, Dobó Istvánnak művészi szobrát... A nyáron alaposan megdöbbentünk, mikor sósavval lemaratták a szobor értékes patináját, mely olyan a szobron, mint az érett gyümölcsön a hamv. A cim „tiszlítás“ volt. Most újabb merényletet akarnak elkövetni a szobor ellen: a körülötte levő gyepet, mely olyan a szobornál, mint a képnél a keret, — kiirtják és kicementezik a szobor környékét. Furcsa okoskodás, hogy azért nem lehet ott hagyni a gyepet, mert letapossák, leheverik. Hát nem kell engedni! Vigyázzanak reá éberen, ha kell, egy évig is, mig megszokják az emberek, hogy ez nem séta-út és nem pihenő hely. De a fürdővízzel együtt ne öntsék ki a gyermeket is! * Márton napja. November 11-én Márton napot mutat a kalandárium. Márton püspök fontos személy a magyar nép hagyományaiban s e télbehajló naphoz időjóslás fűződik. .. A mi kedves naiv népünk ugyanis ekkortájt már ráér dolga felől ilyesmivel is törődni; így nem csodálkozhatunk azon, hogy piacra viszi a meteorológiai tudományát. . . Az ősrégi eszköze a magyar nép időjósi tudásának a gágogó fehér madár: a lúd, amit e napon ölnek le s bocsájtanak a család prédájára. A liba melle a gazdáé, ő szedegeti le róla a húst, s jelenti ki a kiváncsi famíliának a jövendő tél minőségét: fehér csont sok havat jelent, a barna locs-pocsban bővelkedő telet, fekete Karácsonyt. . . Csak úgy mellékesen jegyezzük ide, hogy Sipulusz lapja e néphagyományt a héten az ő szája íze szerint — szemléltette is. — Lak- mározó gazda-családot mutatott be; az asztalon látható volt a ropogós, pirosrasült liba s az anyjuk kedveskedve kérte a ház fejét arra, hogy mondaná meg, mit jósol a libamelle? A gazda egyszerűen a modern világnézet szempontjából fogta fel a kérdést, imigy felelve a pereputtyának : — Ez a liba azt mondja, hogy én egyem meg a combját és senki más. Ez a karrikatúra s ez a vicc kétségtelen, hogy már az idők jele s libapecsenye hijján bizony minél kevesebbet gondol már a mi népünk is a libacsontról való időjóslással. No de a magyar eléggé leleményes és tud ő jósolni, ha muszáj liba nélkül is. . . Egyszerűen így várja Márton püspök ér- kézését, ki a nép képz-lete teremtette fehér vagy szürke lován jelenik meg az idő pergő kerekén. Már Mindenszentek napjától számít a jövetelre. . . Az első hóesés Márton lovát jelképezi s ahány nap van még ettől kezdve a szürke novemberben, tavaszig annyiszor lesz még részünk hóesésben. * Kutya-világ Egerben. Mintha csak ebzárlat volna, ismét annyi kutya őgyeleg az utcán. A múlt napokban — hetivásár után, délután 2 órakor 15 kutya korzózott a városház előtti piacon s szedegette a hulladékot. . . No no, azért néha bele-beleharaptak az egymás bundájába is, különösen ha valami falusi ebúrfi indégéna került közéjük. Veszett fejszének nyele! Legalább mulattatják kofáinkat fülbemászó morgásukkal, — vonyításukkal, ami pedig nem utolsó dolog. Vagy még jobb dolog volna, ha a város egyszerűen nyugdíjba küldené a „pecér“ urat, meg az utcaseprőket is és a kutyákra bízná a köztisztasági munka elvégzését. Visszatérne a török-világ és ebben a tekintetben Konstantinápoly lenne Egerből. HÍREK. Eger, 1911. november 17-én. Tájékoztató. Nov. 19. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 19. 20. Országos vásár Gyöngyösön. „ 20. Katonai utóállítás Egerben. „ 25. A jogászifjúság Katalin-estélye. „ 26. A Kát. Legényegylet Katalin-bálja. „ 26. Ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. Vajda Ödön emlékezete. Kegyeletes módon áldozott főgimnáziumunk Ödön napján, a magyarországi ciszterci rend elhunyt apátja, \/ajda Ödön emlékének. 8 órakor ünnepi gyászmise volt a konvent templomában, melyet Kassuba Domokos perjel mondott nagy segédlettel. A templomból az intézet tornatermébe vonult a tanári kar és az ifjúság, hol az ének és zenekar alkalmi gyászénekeket és illetve zeneszámokat (Beethoven-, Chopin-gyászinduló) adott elő. Ebbe a keretbe illeszkedett be Kassuba Domokos tanker, c. főigazgatónak megható emlékbeszéde, mely a rend nagy halottjának munkásságát és érdemeit méltatta, továbbá különösen kifejtette, hogy mily nagy jótevője volt a boldogult főpap az egri gimnáziumnak és ifjúságának. A kegyeletes napra teljes szünetet kapott a tanulóifjúság. A Szent Imre-Kör vasárnapra értékes műsorú matinét tervezett, melyet azonban, mint értesülünk, — közbejött akadályok miatt — december 8-dikára halasztott el. Az Irgalmasok egri kórházának ügyében a következő Nyilatkozatot vettük: „A Pesti Hírlap f. é. november 16-án megjelent számában „Egy kórház mizériái" címmel közlemény jelent meg, m ly közlemény az egri Irgalmasrend férfikórházában talált hiányok megszüntetésére vonatkozó közigazgatási bizottsági határozatot — lehet mondani: szószerint — leközli. A helybeli sajtó kivonatosan és teljes tárgyilagossággal emlékezettmeg akórházban talált hiányokról stb. Csodálatos, hogy egyeseknek örömet okoz, ha helybeli és sok tekintetben lényegtelen dolgokat kiszínezve, különleges címekkel ellátva, a fővárosi politikai lapokban is közzétehetnek. Igazságérzetem késztet, hogy egyszer már mindenféle mende-mondának végét szakítsam, Kijelentem, hogy a kárházban semmi olyas nem történt, melynél fogva a kórház a „pellengérre való állítást“ megérdemelné. A vármegye kórházi viszonyai még pár év előtt ugyancsak siralmasak voltak. Nagy
