Eger - hetente kétszer, 1911
1911-11-15 / 91. szám
2 EGER. (91. sz.) 1911. november 15. Hanem azért egy óra leforgása alatt így is letárgyalták az egész tárgysorozatot, ügy látszik, még is csak sok nyolc nap alatt három, még a közgyűlésből is. A vita címátruházással kezdődött, melyet a városi főszámvevő előterjesztésére kértek a közgyűléstől. Alföldi Dávid dr. úgy vélekedett, hogy a gyakori címátruházások előbb-utóbb fölbillentik a költségvetés egyensúlyát, amiért maid a képviselőtestületet vonják felelősségre. Bizottság kiküldését kérte a cimátruházás szükségének megvizsgálására. Ez a beszéd váltotta ki az első izgalmat. A képviselőtestület többsége azonban úgy ennél a tételnél, mint a kövezetvámnál is, engedélyezte a cimátruházá- sokat. Ezután elfogadták az útépítésekre fölveendő 180,000 koronás kölcsönre vonatkozó közjegyzői okiratot. Majd a Korona-utcától a Korona-vendéglő kapujáig 470 K. költséggel aszfalt-gyalogjáró építését rendelték el. A Szalapart-utcai lakosok a Könyök-utcába vezető köz kiburkolását és két utcai lámpa fölállítását kérték. A közgyűlés a kérelmet csak részben teljesítette. A két villamos lámpát fölállítják, az utat is járhatóvá teszik, de a végleges rendezést máskorra halasztják. AzOrgonás-közet csatornázta és kiépíttette az Egri Nyomda-részvénytársaság s a költségek fedezéséhez most hozzájárulást kért a várostól. A közgyűlés 7 éven át 100—100 korona fizetését rendelte el, úgy azonban, hogy az úttestet 10 évig a Részvénytársaság gondozza. A katonai gyakorlóterek használatáért hol- dankint évi 25 korona bért ajánlott fel a katonai kincstár, ami a zsidótemető melletti 30 holdas gyakorlóterületre és a kaszárnya mellett levő 1 holdra nézve évi 775 korona bérjövedelmet jelent. A közgyűlés az ajánlatot elfogadta, hanem fölkérni határozta a honvédséget is, hogy az általa használt cifraparti gyakorló- területért is fizessen hasonló bérösszeget. Ezután köztérügyek következtek. Özv. Bu- csányi Lajosnénak az Arany János-utcai árkot átengedték; a Nagy Istvánnal és nejével kötött adásvételi szerződést elfogadták; Balázs István, Polátsik Jenő és Szikszay Gyula köztérvételi ügyét december 16-ra tűzték ki újabb tárgyalásra; végűi Köblő Bernátnak és Nagy Györgya drága, prémes díszmagyar. Kék szeme bús epedéssel, méla sóvárgással tekint az édes női arcra. A daliás Tihamér gróf fényes menyegzőjét ünnepelte az egész vidék; a várkastély hatalmas kapuján suttogó bámulással tódult be a falu egyszerű népe. Ünneplőjébe öltözött mind, hiszen nagy ünnep volt ez nekik. Annyi pompát és ragyogást nem láttak ők egész életükön át, mint aminő most a kastély kápolnájában eléjük tárult. Mintha a megnyílt mennyország kápráztatta volna el ámuló tekintetüket, olyan meseszerü volt mindaz, amit csak láttak. A gyönyörű menyasszony habfehér selyemöltönyében, aranyos fürtéin a mirtusz-koszorúval, a jegyespárt kísérő fényes vendégsereg, az orgona ün- nepéies fenséges hangjai: az ő egyszerű szívüket teljesen megbabonázták. És ahogy elszéledtek kicsi kunyhóikba, halvány mécsviláguk mellett tovább szőtték a káprázatos csodát. — De a szavuk búsan lehalkult, mikor a mese egy bánatos gondolattal végződött: Olyan szép, olyan gyönyörűséges a menyasszony, mint az Isten leszállóit angyala; nem való emberek közé. És az ifjú gróf hölgynek szépsége a legnemesebb szívjósággal párosult. Nem volt azon a vidéken könyező szem, vérző szív; az ő drága nének 8—8, Losonczi Jánosnak pedig 10 ko- xmnájával engedték át a megvenni kért közterületek □ ölét. Helvey Adolf a Tisztilakban levő lakásának bérletét Pillér Edére, özv. Pollák Mórné pedig a városház épületében levő bolthelyisé- gének bérletét özv. Wollák Imrénére kérte átruházni. A közgyűlés mindkét kérelmet teljesítette. A városi képviselőválasztások alkalmával elfogyasztott kortesborok fogyasztási adója még mindig kisért. Olyan mint a hazajáró lélek. A közgyűlés egy ízben már elengedte ezt az adót; a vármegye törvényhatósága azonban föloldotta a határozatot. Most névszerinti szavazással, 22 szóval 19 ellen, ismét elengedték a fogyasztási adót és a tiszti ügyész ismét fölebbezést jelentett be a határozat ellen. A városi rendőrök, hajdúk és a cselédség 1911—1914. évi lábbeli szükségletének szállításával, a megtartott versenytárgyalás eredményeként, ismét az eddigi szállítót, Nagy Istvánt bízták meg, aki a cipőket 13, a csizmákat 24 K. egységárban készíti. A Borsod, Gömör és Hevesmegyei Jegyzői Egyletek Egri Tápintézetének igazgató-tanácsa arra kérte a várost, hogy miután 59,000 korona van beállítva az 1912. évi országos költségvetésbe négy uj tápintézet fölállítására: csatlakozzék Eger város közönsége is ahhoz a monstre-kül- döttséghez, mely arra kéri a kormányt, hogy az új tápintézetek egyikét Egerben állítsa föl, vagy pedig adja meg továbbra is a már főn- álló intézetnek az eddig élvezett államsegélyt, mert félő, hogy az államsegély elvonásával ez a szép humánus intézmény válságba jut. A közgyűlés a kérelmet teljesítette. Az építési és szépészeti szakosztály javaslatát a vásártéren épülő Siketnéma-intézet, és Timon Béla javaslatát az Újsor-utca utcavonalának megállapítására nézve, a képviselőtestület elfogadta. A Kertész-utcai nép- és gazdasági iskola építésére felveendő 42,000 koronás kölcsön közjegyzői okiratát szintén elfogadta a közgyűlés ; a kereskedelmi miniszter által engedélyezett építőipari szaktanfolyamnak helyiséget, fűtést és világítást adott; a közkutak kezelésére nézve szabályrendelet készítését rendelte patyolatkezei letörültek minden könyet és megszüntették a legfájóbb seb sajgását. Az Isten leszállott hófehér angyala volt ő, s aki látta, fölvidult. Hogyne lett volna hát boldog, véghetetlen boldog Tihamér gróf! Álomban élt ő is; édes, bűbájos álomban. De minden ragyogó boldogságán átsuhant egy- egy el nem űzhető sötét sejtelem: megérdemelhet-e halandó ember ilyen boldogságot? Olyan volt ez a nehéz gondolat, mint egy gonosz, sötétszárnyú vámpír; hasztalan hessegette el leikéről; újra, meg újra visszaszállt, hogy szive vergődésében gyönyörködjék. Hátha igaz, ami a kis kunyhókból szárnyra- kelt, az a legendaszerű mese, minőt szentekről és csak az áhítat rebegő hangján regélünk: az ő gyönyörűséges, aranyhajú Eleonórája nem való e földre, hol annyi a bűn, a visszataszító gonoszság. Nagyon jóknak, finom, tiszta lel- keknek nem hazájuk e világ... A gyász sötét hollószárnyával lerepült a a büszke várkastélyra: a szép, az angyalszívű Eleonóra grófnő elszállott az élők közül, kik őt annyira szerették. És távozása bénító bánatot hozott Tihamér gróf összetört szívére. Oh, minő mélységes, minő vigasztalan, minő sötét volt az a bánat! el; a Tisztilakban levő istálló helyére fáskamrákat építtet a lakók részére; a régi törvény- széki épületben lakó özv. Csoór Józsefné óvónő lakbérét évi 250 koronára szállította le, az Uruszki Arankával kötött 300 koronás lakbér- szerződést pedig jóváhagyta. Az aszfalt-gyalogjárók építésére kötött szerződést is elfogadták; Balázs Ignácot az államsegélyből illetéktelenül fölvett 60 korona visszafizetésére kötelezték; a köztereken állandóan árusítók évi bérösszegének megállapítására bizottságot küldtek ki; az elhunyt Mate- kovics Mór temetési költségeire 200 koronát engedélyeztek; özv. Kádár Jánosnét és özv. Küsselbauch Tivadarné gyermekét pedig a város kötelékébe fölvették. Ekkor ismét izgatottá vált a közgyűlés hangulata. A régi szénáskerti föld haszonélvezete került sorra. Ez a föld eddig a városnak lucernása volt, most kukorica terem benne. Tót Csepregi András a költségvetés tárgyalásakor arra volt kiváncsi, hogy kié ez a kukorica, mennyi bért fizet az illető a városnak a föld használatáért és ki adta ki a területet használatra. Akkor csak azt a választ kapta, hogy a földet fölverte a gaz és dudva, tehát kapás-növényt kellett oda ültetni, hogy azután ismét használható legyen; a polgármester azonban az ügynek szigorú megvizsgálását Ígérte meg. A vizsgálat eredménye most került bejelentésre és ez okozta a fölháborodást. A földet 10 kor bérösszegért a tanács adta ki a szemétszállításra felügyelő Írnoknak. Tót Csepregi András tiltakozott az olcsó bérlet ellen, mert a föld 200 koronát is megér. Alföldi Dávid dr. az árverés mellőzését és azt kifogásolta, hogy a képviselőtestület hozzájárulása nélkül adták ki a földet. Bizottság kiküldését kérte az ügy megvizsgálására. A közgyűlés ezt elrendelte. A bizottság tagjai Okolicsányi Lajos, Alföldi Dávid és Bóta Mihály. Végül tudomásul vette a képviselőtestület, hogy az érseki major-terület parcellázására a város nem kapta meg az egy évi haladékot; majd pedig négy illetőségi ügy elintésésével a közgyűlés véget ért. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága Kállay Zoltán Igaz volt hát a mese, mely együgyű, szerető pórszivek mélyéből fakadt. Nincs, az ő számára nincs vigasztalás! Ha a fénylő nap lezuhan az égről, ki gyújt újra fényt, meleget az elsötétült földön; ha egy világ dűl romokba minden káprázatos pompájával, ki teremti meg újra minden bűbájos szépségével?! Kihalt a fény, elnémult a dal az ő szivében mindörökre! Szíve elhervadt, holttá dermedt szörnyű fájdalmában. Kincsétől megrabolva, koldusszegényen állott a mosolygó világban, mely csak egyedül neki volt kietlen, rideg, sötét. Mert vájjon feledheti-e királyi gazdagságát, ki milliók ura volt egykoron, ha darócfoszlányok födik is elárvult testét. Vigasztalanul szenvedett Tihamér gróf. Ecsetjét, mely boldogságában oly kedves barátja volt, használatlanul hevertette műtermének porlepett polcain. Pedig Eleonóra grófnő életében vetélkedve hozta létre a bájosabbnál bájo- sabb alkotásokat. Minek a szín, az árnyalatok tobzódása, ha letűnt a nap, amely ihletője volt e mesteri műveknek ? Naphosszant néma sírjánál búsongott, hiszen egy röpke esztendő sem volt végtelen
