Eger - hetente kétszer, 1911

1911-11-11 / 90. szám

1911. november 11. EGER. (90. sz.) 3. tervét is küldjék fel a minisztériumhoz műszaki megvizsgálás végett. Bárány Géza városi mérnök megnyugtató beszéde után a polgármester szavazásra bocsáj- totta az állandó választmány javaslatát és azt az indítványt, hogy a vízvezeték ügye vétes­sék le a napirendről. Erre is, arra is 50-en szavaztak s így a szabályrendelet értelmében a polgármesternek kellett volna eldöntenie a kérdést, azonban ő ebben a fontos kérdésben nem kívánt [élni a döntő-szavával és így névszerinti szavazást rendelt el. A közgyűlés 72 szóval 36 ellenében az állandóválasztmány javaslatát fogadta el s azu­tán egyhangúan hozzájárult a Dutkay Pál in­dítványához is. A hét. Utcáink elnevezése ügyében legutóbb egy le­velet közöltünk e helyen, melyben egy érdek­lődő javaslatot is adott egy pár utcára, ígére­tünkhöz képest utánna jártunk a dolognak és megállapítottuk, hogy a f. év tavaszán csak­ugyan küldött ki a képviselőtestület egy bi­zottságot, melynek kötelességévé tette, hogy a névtelen utcák és terek elnevezésére, vagy a helytelenül elnevezett utcák és terek nevének helyesbítésére javaslatot adjon. E bizottság tagjai Jankovics Dezső kir. ta­nácsos, polgármester elnöklésével: Bayer Henrik, Bárány Géza, Kánitz Gyula, Kösztler József dr., Nagy János dr. és Rátvay Géza dr. Ez a bizott­ság már ülésezett is, amikor abban állapodott meg, hogy a csekély értelmű, vagy éppen ér­telmetlen utcaneveket mind törli s ezeket az utcákat, tereket nemzetünk nagyjairól (kirá­lyok, hadvezérek, főpapok, irók, nemzeti vér­tanúk stb.) nevezi el, egyúttal pedig, a lehető­ség szerint, helyet biztosít azok nevének is, akik Eger történetében megörökítették nevöket. Alapjában tehát helyes a bizottság javas­lata, de kívánatos, hogy tervezete — mielőtt a képviselőtestület elé kerülne — minél na­gyobb körben ismeretes legyen. Ha már ugyan­is véglegesen akarjuk rendezni ezt a kérdést, vigyázzunk, hogy hiba ne csússzék be. * Kegyeletsértö halotti beszéd. A szegedi szín- társulat minden halottak estéjén elzarándokol volt kartársainak sírjához és minden sírra ko­szorút tesz beszéd kíséretében. Az idén is így tettek a színészek, de ke­Prosper azonban pár másodpercnyi gondol­kodás után, rekedtes hangon így szólt: — Ez igazán különös... De nekem úgy tetszik, hogy még mindig nagyon hosszú a hajam. És tényleg az is... Legyen szíves még rövi- debbre vágni. Háromnegyed ötre. — Talán nagyon is rövid lesz majd ? kér­dezte aggódva a mester. — Igen, igen ... de nem baj. — Nagyon sajnálom, uram, hogy így tör­tént a dolog. (A borbélyinas gúnyosan a mar­kába nevet.) Szóval, azt tetszik kívánni, hogy még rövidebbre nyírjam a haját. De tessék meggondolni, hogy még le lehet ugyan nyírni belőle, de ha túlságosan rövid lesz, nem lehet ám visszaragasztani. — Csak bízza rám a dolgot — szólt te­hetetlen dühében a költő. Öt óra. — Rendben van, uram! . . . Alászolgája. . . Prosper szemében két óriási könnycsepp jelenik meg. — Nem, még nincs rendben a dolog. . . gyeletes megemlékezésükbe durva hang vegyült. Egyik sírnál Zátony Kálmán (a nálunk is antita- lentumnak ismert színész) beszélt, még pedig a következőképen: „Eljöttünk hozzád, örezsem, mert a direktor fölültetett minket a villamosra. Koszorút is hoztunk; az árát már levonták a virágkereskedő javára. Én nem ismertelek, de úgy mondják, nagy pitiáner voltál örezsem; mint színész ilyen fiatal voltál. Azt mondják, szeretted a bort; én is szeretem. Ha nem ittál volna annyit, még most is itt lehetnél közöttünk; igaz, hogy szer­ződés nélkül, mert modern nem voltál. De azért mindegy, az Isten éltessen.“ A beszédnek persze az lett a hatása, hogy a megbotránkozott kollegák magára hagyták az ötletes (?) férfiút. Zátony, úgy látszik, Wilde Oszkárt maj­molta, ki a londoni Saint-James színházban — a Lady Windermeere diadalmas premierje alkal­mával — égő cigarettával jelent meg a közön­ség előtt s a következőket mondotta: — Örömmel konstatálom, hogy önök el vannak ragadtatva a darabomtól. Remélem, hogy ezután méltányolni fognak. Persze van egy kis különbség a két eset között. A temető — nem szinpad; halottak estéje — nem premier ; legfőképen pedig Zátony Kálmán nem — Wilde. És ezt még az az excentrikus iró se cselekedte volna meg. HÍREK. Eger, 1911. november 10-én. Tájékoztató. Nov. 11. Eger város közgyűlése. „ 11. A Zenekonzervatórium Liszt-hangversenye. „ 18. A közigazgatási bizottság ülése. „ 18. Országos vásár Kápolnán. „ 15. Katonai fölülvizsgálat Egerben. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Ka- rácsondon. „ 16. A hevesi föszolgabiró tárgyalási napja Kiskörén. „ 16. A pétervásárai föszolgabiró tárgyalási napja Tarnaleleszen. „ 19. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 19. 20. Országos vásár Gyöngyösön. „ 20. Katonai utóállítás Egerben. „ 25. A jogászifjúság Katalin-estélye. „ 26. A Kát. Legényegylet Katalin-bálja. Hangverseny Liszt emlékére. Mint már említettük is, az Egri Zene- konzervaterium f. évi november hó 11-én, a Városi Színházban Liszt Ferenc születésének év­fordulója alkalmából a Zenekonzervatorium alapja javára ünnepélyes díszhangversenyt ren­Meggondoltam magamat. . . Legyen szives lenyirni a szakállamat is. .. Egynegyed hatra! — Ne vágjak le egy keveset a bajusz­ból is ? — De... de igen. Csakhogy nagyon keveset. — Parancsolja, kérem, hogy még egyszer megmossam a haját? — Sőt kérem. .. De egy pillanat múlva már fölpattant ül­téből, s igy szólt. — Különben. . . Különben hagyjuk ezt máskorra! Ö lépett be az ajtón. A Prosper simára borotvált, égett sebektől borított arcán egy szempillantás alatt boldog, megelégedett mo­soly jelenik meg, a hajmüvész pedig udvaria­san siet Quincy asszony elé. — Kissé megkésett, kedves nagysád. Tes­sék, kérem, fölsétálni. A hölgy kezd fölfelé haladni a csigalép­csőn, amely a nők termébe visz. Prosper meg akarja magát vele ismertetni és udvariasan köszönti. dez. A szimfóniái költemények halhatatlan nagymesterének emlékezetét ünneplő hangver­seny — mely az Egri Zenekonzervatórium első nyilvános hangversenye, — a következő Pro­gramm szerint folyik le: Műsor: I. rész. 1. Liszt Ferenc. Irta és felolvassa: Meiszner Imre. 2. II. Rhapsodia. Liszt. Előadja: a cs. és kir. 60. gyalogezred zenekara. Vezényli: Linke Vimos. 3. a) Au lac de Wallenstadt és b) Erdőzúgás. Liszt. Zon­gorán előadja: Tarnay Alajos, az orsz. m. kir. Zeneakadémia tanára. 4. a) „Mint a virág olyan vagy“ és b) „Ha én dús király volnék.“ Liszt. Énekli: Milassin Mariska, az Orsz. m. kir. Zeneakadémia növendéke. Zongorán kiséri: Tarnay Alajos. II. rész. 1. A holt költő sze­relme. Melodráma Liszttől. Szavalja: Bartha István joghallgató. Zongorán kiséri: Kálnoky Etelka. 2. a) „Csodálatos gyönyör lehet“ és b) „Újra látni vágylak“ Liszt. Énekli: Milassin Mariska, zongorán kiséri: Tarnay Alajos. 3. Magyar ábránd. Liszt. Zenekar kísérettel zon­gorán Tarnay Alajos. 4. „Tu es Petrus. . .“ „Simon Joannis diligis me?“ 7 szólamu ve­gyes kar Liszt „Krisztus“ oratóriumából. Elő­adják : a 90 tagú énekkar, a cs. és kir. 60. gya­logezred és a főszékesegyház zenekara. Har­monium : Zasskovszky Károly. Betanította és ve­zényli : Meiszner Imre. Az énekkarban közremű­ködnek : Bartha Hona, Berta Róza, Biedermann Erzsi, Blanár Irén, Blum Mária, Bonda Ilona, Cochola Ilona, Csavoljszky Ida, Cziglédi Margit, Daragó Ilona, Dénes Mária, Domán Erzsébet, Endre Irma, Éliássy Anna, Fedor Erzsébet, Fodor Margit, Gál Györgyi, Gál Mária, Galsi Rózsa, Glósz Margit, Hering Etel, Kárász Iza­bella, Kishonfi Anna, Kosztolányi Tekla, Kosz­tolányi Angela, König Irma, König Karolin, Lehotzky Ilona, Losonczy Erzsébet, Lucsánszky Irén, Magyari Jolán, Mattam Jolán, Menner Ida, Misik Mariska, Miskovics Ilona, Pap Anna, Pap Rózsi, Pál Ilona, Pál Margit, Parentézy Gabi, Parentézy Margit, Petravich Sári, Staud Ilona, Sir Bella, Szalay Lívia, Szép Gizi, Varga Valéria, Vizi Aranka, Vadász Karola, Waller Irén, Zsigmondy Mária, Babarczy Aladár, Ba­lázs István, Bohaty Lajos, Dankó Sándor, Farkas Ferenc, Fischer Károly, Forgács István, Gerszi Gyula, Gödér Antal, Grits Ferenc, Hunya Lajos, Hutter József, Kazinczy István, Kállay István, Kiss Lajos, Köröskényi Lajos, Lieszkovszki Gyula, Nagy Károly, Mácsay Al­bert, Papp Dezső, Pelle Béla, Petrovics Imre, Péró Sándor, Schandl Dénes, Srétesi Dezső, A nő elképpedve bámul a férfira. — Hogyan ? Hát rám sem akar ismerni ? Én Prosper . . . Prosper Flandrin vagyok. A nő kissé megzavarodik és elpirúl. — Bocsánat, uram, ön nem Prosper Fland­rin. Hiszen én jól ismerem őt: nagy haja van és dús, barna szakálla. . . — Hiszen itt van! szólt Prosper, a pad­lón szanaszét heverő lenyírt gyapjúra mu­tatva. — Quincyné nem bírt magán uralkodni s elkezdett kacagni; de úgy kacagott, hogy bár mondani akart valamit, képtelen volt még csak egy szót is kiejteni. Még akkor is nevetett, mi­dőn a szűk lépcsőn fölért. Onnan szólt vissza: — Nem, nem! Az lehetetlen. . . De, bo­csásson meg, ha nem bírom megállani, hogy ne nevessek, mikor önre ránézek. A fodrászinas, mikor a Prosper ruháját lekefélte, odakiáltott a pénztárnál ülő nőnek: — Az uraság hét frank hatvanöt cen- time-ot fizet! . . . Prosper kimeresztett szemmel, vágyóan tekintett föl a lépcsőn a szép asszony után. Franciából szabadon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents