Eger - hetente kétszer, 1911
1911-10-21 / 84. szám
1911. október 21. EGER. (84. az.) 3. A hét. Autóbusz-részvénytársaság. Említettük már, hogy Gyöngyösön ilyen közlekedési vállalat van alakulóban. És amint mi a gyöngyösiek vállalkozó szellemét ismerjük, meg is csinálják. A részvénytársaság alaptőkéje 200 ezer korona lenne, melyet a budapesti Bárdi-cég bevonásával legnagyobb részt gyöngyösiek jegyeznének. Természetes, hogy a vállalat középpontja is Gyöngyös lesz, ámbár hálózatát egész vármegyére kiterjeszti. * Úr-gyűlölet. Ennek a sajnos irányzatnak újabb jelét tapasztaltuk a fölműves-osztály körében vasárnap, a róm. katolikus iskolaszék alakúlásánál, amikor a 30 rendes tag közül tizenkettőt hoztak be a földművesek ebbe a — par excellence közművelődési tényezőként működő — testületbe. Még szerencse, hogy több nadrágos ember nevét ki nem irtották, mert számarányuknál fogva megtehették volna. Vagy talán a józanabb elem győzött s azért kegyelmeztek meg az „uraknak.“ * A gyöngyösi labdarúgó csapat ismét mérkőzik vasárnap; ezúttal a diósgyőriekkel. Kiváncsiak vagyunk, hogy mi lesz az eredmény. Persze nem a goalok számára vagyunk kiváncsiak, hanem arra, hogy ki szalad majd a mérkőzés után, illetve melyik csapat kergeti meg a másikat. Úgy emlékezünk, hogy most a gyöngyösiek szerencséje kerül sorra, mert legutóbb őket kergették meg a hatvaniak, azelőtt viszont a gyöngyösiek verték ki a pályáról egyik budapesti csapatot. * Az Egri Betegsegélyzö-pénztáránái igen sok baj van, és igen nagy bajok vannak. Dániában sem bűzlött jobban, mint ebben a pénztárban. Pedig ez a Pénztár (amelyben egy-két év óta a szociáldemokraták az urak) pár hónappal ezelőtt erköicabirónak csapott fel. Valami fiatal tagja az Irgalmasrendnek, ki a gyógyszer- tárban volt alkalmazva, meggondolatlanul más szert, illetve gyógyszertári árút adott egyikmásik pénztári tag kérésére, nem azt, amit az orvos receptje diktált. A fiatal rendtagot büntetésből rögtön elhelyezték innét, de azért a Betegsegélyző nagy gezéreszt csinált a dologból. Eltiltotta a Pénztár tagjait attól, hogy az Irgalmasok érdemes múltú gyógyszertárában csináltássák a gyógyszert. Sőt ezt a hirdetést egyik egri lapban is közétette. Erre vonatkozóan most a következőket közli az Orsz. Pázmány-Egyesület védőirodája: „A „Munkásbíztositó“ című lap legutóbbi számában egész általánosságban azt közölte, hogy az Irgalmas-rend egri gyógyszertárában a munkáspénztár kárára az orvosi receptekkel visz- szaéltek. Egerben a gyógyszereket nagyrészt a Rend gyógyszertára szolgáltatta ki a Kerületi Munkáspénztár betegeinek. Ezenközben történt, hogy a gyógyszertár egy gyakornoka a receptet bemutató beteg kívánságára a megrendelt gyógyszer helyett más szert szolgáltatott ki. Lehet, hogy tévedésből, lehet, hogy jóindulatból tette ezt a gyakornok, de bármiként is volt, a Rend a cserére ráfizetett. A gyakornok különben megkapta a maga méltó büntetését. Ez az eljárás maga is igazolja, hogy a Rend a felmerült konkrét esettel nem azonosította magát. Nyilvánvaló, hogy ebből az esetből a Rend jól megalapozott reputációja ellen nem lehet tőkét kovácsolni. Különben a rend a gyógyszerek szolgáltatásának megvonása miatt a legilletékesebb helyre, magához az országos pénztár igazgatóságához, fordult írásbeli előterjesztéssel, amelyre mindeddig nem kapott választ. Feltűnő, hogy a .nevezett lap még az Ir- galmasrendet sem kíméli, amely tudvalevőleg elsősorban a szegény munkásosztály egészségügyét szolgálja. Egerben is elenyésző csekély ápolási költség ellenében bocsátja a Rend kórházát az ottani kerületi munkáspénztár betegeinek rendelkezésére.“ Lám, lám, most sül ki, hogy az Egri Be- tegsegélyzőnek jobb lett volna a — maga háza előtt söpörni 1 * Képviselőtestületi gyűlés volt kedden délelőtt, sok fontos tárggyal és fütetlen teremben. Az utóbbinak azután meglett az a haszna, hogy még a leghevesebb városatyák is csak békésen szavaztak. így a hosszú és tartalmas tárgysorozattal (két névszerinti szavazás mellett is) másfél óra alatt végzett az elég népes közgyűlés. Hiába, lehűtötte a városatyákat a hideg terem. Ajánljuk, hogy jövőre, ha nagy harcokra lesz kilátás, ne fűtsék be a közgyűlési termet. Hidegben befagy a szónoki hév. HÍREK. Eger, 1911. október 20-4n. Tájékoztató. Okt. 22, 23. Országos vásár Hevesen. „ 23. Katonai felülvizsgálat. „ 26. A papi nyugdíjintézet közgyölése. „ 29. A Jogakad. Kör. Vörösmarty-matinéja. „ 30. Országos vásár Yerpeléten. Nov. 1. Mindenszentek ünnepe. „ 2. Halottak napja. „ 3. A hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Hatvanban. „ 5. Hangverseny a kecskemétiek javára. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Országos vásár Poroszlón. „ 6. Az esküdtszéki tárgyalások kezdete. „ 6. Hónapos állatvásár Egerben. „ 6., 7. Országos vásár Hatvanban. „ 7. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 11. Eger város közgyűlése. „ 11. A Zenekonzervatórium Liszt-hangversenye. „ 13. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13. Országos vásár Kápolnán. „ 15. Katonai fölülvizsgálat Egerben. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Ka- rácsondon. A káromkodás ellen. Októbernek elején be kell rukkolni... I Ez a nóta volt aktuális mostanában, bár nem igen halljuk már ezt az újdonsült hadfiak ajkáról. Inkább mást: istenkáromlást, szitkok, átkok egész özönét, mit a keserűség, a dac fakaszt ki a rekrutából. A három esztendőtől, a szubordinációtól, a rideg kaszárnyától való félelem az, amely oly nagyon kedvetlenné teszi őket; ez készteti a legdurvább szavakra, amelyektől bizony megundorodik minden valamirevaló, jóérzésű ember ... Rettenetes is ilyenkor a kaszárnyák közelében tartózkodni, vagy szembekerülni valami rekruta-csapattal, ha véletlenül nincs felügyelet alatt. Itt láthatja az ember, hogy mennyire vadul, züllik a nép. És evvel szemben tehetetlenek vagyunk. Visszasírhatjuk a régi jó időket, a régi erkölcsöket, szokásokat, sőt még a paragrafusokat is! Milyen jó lenne például, ha az ilyen mocskosszájú legényt azonnal lekapnának a tiz körméről, mint régente tették! ményen, hogy az rendelt két napok napok alatt ki-ki a maga tzéduláját kivegye, egyszersmind parantsoltasson meg a Hegy Pásztoroknak hogy ők senkinek a szüretet meg ne engedgyék, hacsak tzédulájuk nem lenne, mint hogyha valaki a szüretjét anélkül kezdi és az tzédulájért a a Dézsmaszékeknél tsak akkor jelenik meg és magát jelenti, mikor már a termést hozza, ottan meg fog büntettetni. Ezeket idején korán hirdettessen az úr, Bíró Úr házról-házra, hogy minden hátráltatást és a Dézsmaszékeknél történhető alkalmatlanságokat el lehessen kerülni Eger, 1790 stb. stb. —“ Mi volt az a „tzédula“ ? Egy nyugtatvány, amellyel igazolta a földesúr azt, hogy a szőlőbirtokos, vagy árendás a földesúrnak járó sző- lőalji taksát lefizette. Míg ez meg nem történt, nem szüretelhetett. Amint aztán megindult a szüret, fuvaros után kellett látnia a gazdának. Ez sem volt ám utolsó feladat! Képzelhetjük, mikor száz meg száz szőlőbirtokos egyszerre szüretelt: hány kocsira, kocsisra, lóra volt szükség, hogy a termést a pincébe szállíthassák. Bizony megesett, hogy odakünn a szőlőhegyen maradt a termés, ha nem kaptak kocsit, vagy ha rossz volt az út! Csak az első fagy után lehetett hazahozni. Hogy aztán milyen volt egy jó szüret képe, azt a maiak után valóban nehéz elképzelni. — Aki csak épkézláb ember volt a városban, az mind a szőlőhegyen lebzselt. Minden rendű, rangú, fiatal, öreg egyaránt kivette a részét belőle. A gazdasszony feje főtt leginkább a nagy gondtól, amivel a sütés-főzés mestersége járt. Egész borjuk, malacok; a csirkék, libák, rucák, birkák egész légiója esett ilyenkor a szüret áldozatává. A fekete gyerekek ezeken a napokon felmentettek a levélhordástól, hogy annál jobban mulattassák a szüretelő népet, amelynek énekétől, danájától zengett a hegy. A hivatalokban úgyszólván szünetelt a munka e napok alatt mert a városnak is voltak szőlői, így a tóráktól elkezdve az utólsó diurnistáig, innen pedig a hajdúig mindenki szüretelt. — Tanácstag- uraimékat pedig lépesmézzel sem lehetett a tanácsházba csalogatni. . . Vendégség, barátság napjait élte ekkor vig Eger népe, s bizony szerencsétlen volt az az esztendő, amikor tar volt a hegyek venyigéje a jégtől, vagy késői fagytól. Siralom tanyája lett akkor a jókedvű városból. A termésvivő kocsiknak a dézsmaszékeknél kellett megállapodniok. Ma is van még nálunk az e célra épített házikókból egy-kettő, a Libapáston, a vár fölött — a régi idők emléke gyanánt. — Az egyik a káptalan, a másik a püspök tulajdona volt, egyikben a káptalan, a másikban a püspök számára szedték a dézsmát, a kilencedes, tizedet. A dézsmálást a decimatorok végezték; leginkább gazdatiszti sorban lévő alkalmazottak. De sokszor a kispapokat is felhasználták erre a hivatalra. Bizony, szívesen mentek. Nemcsak a szüret, a szabadság vonzotta őket, hanem a fényes, csillogó arany is, ami decimatori diur- numként kidukált nekik. .. Hogy is ne dukált volna, amikor mindenki valóban adakozó kedvében volt szüret alkalmával ! A sok kolduló fráter is ellepte a hegyet; volt ott franciskánus, trinitárius, szervita, mi- zerikordiánus, ki kocsin hordóval, ki födeles puttonynyal a hátán és kérte a misebort az Isten nevében. Bizony némelyik módosabb gazda egy egész hordóval is juttatott a szegény frátereknek: hiszen a jókedvű adakozót szereti az Isten ! Vén palóc.
